Reggel furcsamód én keltem a legkorábban.Mondjuk csak azért mert kibaszottul fáztam.Így legalább nem kellett kapkodnom,sem a soromra várni a fürdőben,kényelmesen el tudtam készülni.Olyan negyed órája várhattam,hogy legyen valami ébresztő,de abszolút semmi.Mindjárt 8 óra.Na jó.Akkor én keltek fel mindenkit.A telefonomban megkerestem a legidegesítőbb csengőhangot és bekapcsoltam.Naná,hogy mindenki felkelt rá.
-Roxy mégis mit csinálsz?-emelte fel a fejét a hozzám legközelebb lévő ágyról Crystal.
-Ébresztőt tartok-feleltem.
-6:52-kor?Mégis miért?-hunyorgott a faliórára.
-Mi?-én is ránéztem az órára és...Basszus...Elnéztem.Gyorsan leállítottam a telefonom.Miért nincs itt egy nyomorult digitális óra?!-Hoppá...
-Ugye most ez csak egy vicc.Könyörgök valaki mondja azt,hogy Crystal nézte félre az órát-nyöszörögte Damon.
-Nem.Tényleg 6:52 van-ült fel az ágyában Adam.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?-kérdezte Amanda.
-Oké,bocsánat.Ti még nem tévedtetek?-kezdek megijedni."Kissé" csúnyán néznek rám.-Akkor én most kimegyek.
-Hé!Állj meg!-itt a kabátommal a kezemen kisiettem az ajtón.Eleget hallottam.Elkezdtem sétálni.Megnéztem a másik faházat,meg elmentem megkeresni a tanárokét.Lassan sétáltam visszafelé,hogy mire visszaérek,már ne haragudjanak annyira.Már majdnem visszaértem,amikor valaki fellökött,így arccal a hóba estem.Na és ki lökött fel?Persze,hogy Damon.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy...-mondtam miközben feltápászkodtam.
-Ezt csak azért kaptad,mert egy órával hamarabb felkeltettél.
-Miért nem aludtál vissza?-megfogta a kezem,és visszahúzott a házhoz.A falon keresztül is lehetett hallani valaki horkolását.
-Jessusom ki ez?
-Úgy se hiszed el ha elmondom.
-Azért hátha.Na ki ez?
-Nati-azt hittem felborulok.Nati ennyire horkol?És ami még fontos én miért nem hallottam az éjjel?
-Oké értem miért nem alszol-előkotortam a telefonom.7:38-at mutatott a DIGITÁLIS óra így biztos annyi is volt az idő.Leültem egy fa tövébe és igyekeztem nem elaludni.Ekkor megdobtak egy hógolyóval.
-Létszi ne szívd ki a maradék életerőm-néztem az előttem pár méterre álló fiúra.
-Csak nem fáradt vagy?Képzeld én is-eldobálta rám a golyókat,majd mikor hátat fordított és leguggolt,hogy gyúrjon még egy párat,felálltam odarohantam és a hátára ugrottam.Felállt és nagy nehézkesen ledobott a hátáról,majd havat szórt rám.
-Auuu!Te teljesen hülye vagy?Nem rémlenek a kék-zöld foltjaim?
-Ja...Bocs...Minek ugrottál rám?
-Mert csak-kínyílt a tanári kis ház ajtaja,majd a két kísérőnk berontott a házakba,és hatalmas kiabálással mindenkit kivertek az ágyukból.De tényleg annyira ordítottak,hogy még mi is hallottuk,és szakadtunk a röhögéstől.Nos,jobban jártak volna,ha az én ébresztőmre fölkelnek.
Délelőtt kezdődött az oktatás.A legtöbb osztálytársam tudott síelni,szóval csak két-három embert tanítottak.Nem engem,mert én mindenáron snowoardozni akartam,így én egedül bénáztam.
Az ebéd.Nos az ehetetlen és az undorító nem írja le a valóságot.Inkább ettem volna cipőtalpat,de komolyan.Borzalmas volt.De én meg nagyon éhes,úgyhogy...
Délután mindenki ment kipróbálni a saját tudását.Nos az én "tudásom" egyszerűen borzalmas szóval csak azt értem el ezzel,hogy a körülöttem lévők kiröhögtek.Ez van.
Nos a takarodónak 8-kor kéne lennie.Nálunk 11 óra után volt.Nem fogok tudni felkelni holnap...
2014. december 30., kedd
2014. december 24., szerda
Karácsony
Boldog Karácsonyt és Újévet kívánok minden kedves olvasónak!Töltsétek kellemesen a téliszünetet. :)
2014. december 19., péntek
29.fejezet
Nos a problémák ott kezdődtek,hogy az osztályfőnökünk le is foglalta a szállást.Ez magában nagyon jó,főleg,hogy ez 2 fűtött,10 személyes,21.századi faház,ráadásul nagyon szépek is.A baj ott kezdődik,hogy az osztályban 7 lány és 13 fiú.Ebből kifolyólag pedig 3 srácnak a lányokkal kell egy házban aludnia.Rögtön ment a jelentkezés,hogy ki "áldozná fel" magát.A csóri tanárt már kezdtem éppen sajnálni,mert senki le se szarta,a fiúk csak ordibáltak,és érveltek amellett,hogy ők aludhassanak a lányokkal.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.
2014. november 28., péntek
28.fejezet
Ma van az indulás napja.Még sosem voltam síelni,szóval semmi kifogásom a dolog ellen.Sőt örülök neki,mert így egy hétig nincs suli.Viszont a tegnapi horrorfilm miatt egy percet sem aludtam az éjjel.Ha lehunytam a szemem,folyamatosan a film jeleneteit láttam,szóval leginkább egy élőhalottra hasonlítottam.Kimásztam az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe,majd neki álltam mosni az arcom jéghideg vízzel.Mikor sikerült kissé észhez térni,gyorsan összekészülődtem.megfogtam a bőröndöm és nekiálltam kicibálni az ajtón.Fél 7 múlt 2 perccel.Kicsit korán van,de inkább korán,minthogy elkéssek.Kibattyogtam a suli elé ahol a gyülekező volt.Senki nem volt még kinn.Klassz.Akkor most ácsoroghatok kinn a hidegben.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.
2014. november 14., péntek
27.fejezet
Helló mindenkinek!Először is bocsánat,hogy majdnem egy hónapig nem voltam,de nem jött az ihlet.Most viszont újult erővel és ötletekkel tértem meg.Másodszor pedig szeretnék megkérni minden erre tévedő olvasót,hogy hagyjon valami jelet maga után(komment,illetve most már chat).Előre is köszönöm.
Nos a reggeli ébresztő igencsak kellemesre sikeredett.Damon úgy ébresztett,hogy az arcom és a nyakam cirógatta.
-Jó reggelt-fordultam felé.
-Neked is-mosolygott rám.Odahúzott magához.Simán vissza tudtam volna aludni,de(sajnos)suliba kell menni.Szóval kikászálódtam a fiú karjai közül,de mielőtt leszállhattam voltam az ágyból elkapta a csuklóm.
-Várj egy kicsit-kérte miközben felült.Leültem vele szemben,ő pedig óvatosan lehúzta nyakamról a ragtapaszt-Fáj?
-Nem igazán-válaszoltam.Erre kétkedve nézett rám,és finoman megérintette a sebet,mire feljajdultam.-Oké,nyertél.
-Most is fáj?
-Nem,csak akkor ha hozzáérnek-mondtam.Bólintott,aztán valahonnan előhalászott egy ragtapaszt.
-Próbáld meg kibírni-nézett rám,majd leragasztotta a sebet.Á nem fájt,dehogy is...-Megvagyunk.
-Akkor jó-sóhajtottam fel.
-Bocs.Tudom,hogy fájt.
-Semmi baj.Na,megyek öltözni
-Jó-bólintott.
-Na jó fejezd be ezt a túlzott komolyságot.Nem érdekel ami tegnap történt és erről nem nyitok vitát.
-De...
-Mondom nem nyitok vitát.
-Jó...Akkor...-vigyorgott rám,aztán a két keze közé fogta az arcom és lágyan,de hosszan megcsókolt,majd a homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal jobb-mosolyodtam el.Csak az engedélyre várt.-Sokkal jobban szeretem az idióta éned.A komolyság nem az én műfajom.
-Ennek örülök.
-Na,de most tényleg megyek öltözni.
-Oké-mosolygott rám.Végül is sikerült elhagynom a szobát.Csengetés előtt öt perccel estünk be.Odaléptem a lányokhoz,hogy a hátralévő szünetet velük töltsem.
-Hogy-hogy Damon ma már jött suliba?-kérdezte Crystal.
-Mert a tanárok tudják,hogy 5 nap alatt lazán helyre jött annyira,hogy suliba jöjjön.
-Az szívás.
-Milyen órával kezdünk?-nézett fel a táskájából Nati.
-Ofő-válaszoltuk szinkronban.Csengetésig beszélgettünk,majd leültem a helyemre.
Az órát úgy terveztem tölteni,mint a többit,de ez a tervem meghiúsult amiikor meghallottam a következő mondatot.
-Szóval ma mindenki pakolja be a bőröndjét,mert holnap indulunk-mondta az ofő.
-Mégis hova?-kérdezte kikerekedett szemekkel.Damon is érdeklődve várta a választ.
-Jellemző.Persze,hogy maguk ketten nem figyelnek egyetlen osztályfőnöki órán sem.De mivel maguk is az osztály tagjai,kénytelen vagyok elmondani,hogy holnap egy hetes sítáborba megyünk.
-És ez pénzbe kerül?-kérdeztem.
-Nem,ez most kivételesen ingyenes.
-Akkor ezt megbeszéltük-bólintottam.Erre a tanár csöppet leordította a fejem.
-Te tudtad ezt?-suttogtam Damonnak.
-Nem-válaszolta egyszerűen.Hát jó.A nap további része nem volt valami érdekes.Szokásosan unalmas,és béna.Mikor végre valahára kicsengettek az utolsó óráról,rohantam pakolni.Végig kellett gondolnom,hogy melyik ruháimat vigyem,meg kellett keresnem a bőröndöm és be kellett pakolnom.Szerencsére sikerült megtalálnom bőröndöt az ágy alatt.Előkerestem a téli ruháimat,kiválogattam a kevésbé viseltes darabokat.Bejelenthetem,készen állok az indulásra.Bő 2 és fél óra után.Ekkor Damon lépett be az ajtón.
-A srácokkal megyünk moziba,jössz ugye?-kérdezte.
-Persze-bólintottam.felvettem a fekete kabátom,majd kimentünk az udvarra ahol a többiek vártak.
-Na,indulhatunk?-kérdezte Leon.
-Ja-bólintottam.Mikor elértünk a mozihoz,jöhetett a vita,hogy mit nézzünk.Végül egy horror mellett döntöttünk(Crystal és Nati nem nagyon örült,de elfogadták).Oké a film egy csöppet durva volt,még a fiúk is megijedtek egy-egy jelenetnél.Igen,ennyit arról,hogy kialszom magam.Nem fogok tudni aludni...
Nos a reggeli ébresztő igencsak kellemesre sikeredett.Damon úgy ébresztett,hogy az arcom és a nyakam cirógatta.
-Jó reggelt-fordultam felé.
-Neked is-mosolygott rám.Odahúzott magához.Simán vissza tudtam volna aludni,de(sajnos)suliba kell menni.Szóval kikászálódtam a fiú karjai közül,de mielőtt leszállhattam voltam az ágyból elkapta a csuklóm.
-Várj egy kicsit-kérte miközben felült.Leültem vele szemben,ő pedig óvatosan lehúzta nyakamról a ragtapaszt-Fáj?
-Nem igazán-válaszoltam.Erre kétkedve nézett rám,és finoman megérintette a sebet,mire feljajdultam.-Oké,nyertél.
-Most is fáj?
-Nem,csak akkor ha hozzáérnek-mondtam.Bólintott,aztán valahonnan előhalászott egy ragtapaszt.
-Próbáld meg kibírni-nézett rám,majd leragasztotta a sebet.Á nem fájt,dehogy is...-Megvagyunk.
-Akkor jó-sóhajtottam fel.
-Bocs.Tudom,hogy fájt.
-Semmi baj.Na,megyek öltözni
-Jó-bólintott.
-Na jó fejezd be ezt a túlzott komolyságot.Nem érdekel ami tegnap történt és erről nem nyitok vitát.
-De...
-Mondom nem nyitok vitát.
-Jó...Akkor...-vigyorgott rám,aztán a két keze közé fogta az arcom és lágyan,de hosszan megcsókolt,majd a homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal jobb-mosolyodtam el.Csak az engedélyre várt.-Sokkal jobban szeretem az idióta éned.A komolyság nem az én műfajom.
-Ennek örülök.
-Na,de most tényleg megyek öltözni.
-Oké-mosolygott rám.Végül is sikerült elhagynom a szobát.Csengetés előtt öt perccel estünk be.Odaléptem a lányokhoz,hogy a hátralévő szünetet velük töltsem.
-Hogy-hogy Damon ma már jött suliba?-kérdezte Crystal.
-Mert a tanárok tudják,hogy 5 nap alatt lazán helyre jött annyira,hogy suliba jöjjön.
-Az szívás.
-Milyen órával kezdünk?-nézett fel a táskájából Nati.
-Ofő-válaszoltuk szinkronban.Csengetésig beszélgettünk,majd leültem a helyemre.
Az órát úgy terveztem tölteni,mint a többit,de ez a tervem meghiúsult amiikor meghallottam a következő mondatot.
-Szóval ma mindenki pakolja be a bőröndjét,mert holnap indulunk-mondta az ofő.
-Mégis hova?-kérdezte kikerekedett szemekkel.Damon is érdeklődve várta a választ.
-Jellemző.Persze,hogy maguk ketten nem figyelnek egyetlen osztályfőnöki órán sem.De mivel maguk is az osztály tagjai,kénytelen vagyok elmondani,hogy holnap egy hetes sítáborba megyünk.
-És ez pénzbe kerül?-kérdeztem.
-Nem,ez most kivételesen ingyenes.
-Akkor ezt megbeszéltük-bólintottam.Erre a tanár csöppet leordította a fejem.
-Te tudtad ezt?-suttogtam Damonnak.
-Nem-válaszolta egyszerűen.Hát jó.A nap további része nem volt valami érdekes.Szokásosan unalmas,és béna.Mikor végre valahára kicsengettek az utolsó óráról,rohantam pakolni.Végig kellett gondolnom,hogy melyik ruháimat vigyem,meg kellett keresnem a bőröndöm és be kellett pakolnom.Szerencsére sikerült megtalálnom bőröndöt az ágy alatt.Előkerestem a téli ruháimat,kiválogattam a kevésbé viseltes darabokat.Bejelenthetem,készen állok az indulásra.Bő 2 és fél óra után.Ekkor Damon lépett be az ajtón.
-A srácokkal megyünk moziba,jössz ugye?-kérdezte.
-Persze-bólintottam.felvettem a fekete kabátom,majd kimentünk az udvarra ahol a többiek vártak.
-Na,indulhatunk?-kérdezte Leon.
-Ja-bólintottam.Mikor elértünk a mozihoz,jöhetett a vita,hogy mit nézzünk.Végül egy horror mellett döntöttünk(Crystal és Nati nem nagyon örült,de elfogadták).Oké a film egy csöppet durva volt,még a fiúk is megijedtek egy-egy jelenetnél.Igen,ennyit arról,hogy kialszom magam.Nem fogok tudni aludni...
2014. október 16., csütörtök
26.fejezet
Nos a baleset óta 5 nap telt el.És ma végre kiengedték Damont a kórházból.Bár az orvosok igencsak meg voltak lepődve,hogy a sebei és zúzódásai,kb. három nap alatt meg meggyógyultak.Hát igen.Csak egy kicsit gyógyult meg gyorsabban,mint az átlag emberek.Csak egy kicsit.
Szóval most ott tartunk,hogy már kifelé tartunk a kórházból.Kicsit furán néz ránk az összes orvos és nővér.Mondjuk megértem.5 nappal ezelőtt nem tudom(és nem is akarom tudni)milyen súlyos sérülésekkel hoztak be egy fiút,aki ma röhögve,a saját lábain távozik.Tehát amilyen gyorsan csak lehet tűztünk ki a kórházból.Mikor kiértünk,Damon csak röhögött.
-Nem tudom,hogy te min nevetsz,de nekem nem tetszett ahogy ránk néztek.
-Most mit vagy úgy kiakadva?
-Semmit.Csak nem hiszem,hogy örültek volna,ha kiderül hogy vámpír vagy!-mondtam az átlag hangerőmnél hangosabban.Upsz.Szerencsére senki nem volt hallótávon belül.
-Ne ordibálj ilyeneket!Vagy elhiszik,vagy hülyének néznének.És mind a kettő igaz lenne!
-Ha-ha nagyon vicces vagy idióta.De szerintem takarodjunk vissza a suliba,mert még gyógyulnod kell-hát igen.Attól függetlenül,hogy a külső sérülések begyógyultak,de attól még a karja,és a kulcscsontja még el volt törve.Visszamentünk a koleszba,aztán beültem Damon szobájába.A fiú elfeküdt az ágyon én meg leültem mellé.Beszélgetni kezdtünk,de tőle egy idő után nem tellett több egy ahánál.
-Mi van veled?-néztem rá furán.Nem válaszolt.Hát persze!Ez ugyanaz mint a kórházban.Szomjas...
-Miért nézel ennyire?-kérdezte amikor észhez tért.Nem szóltam,csak odahajoltam hozzá.
-Nincs kérdés,igyál-mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.
-Nem.
-Ide figyelj!Megmentetted az életem a saját testi épséged árán,úgyhogy ennyi jár.
-Nem megmondtam,hogy nem tartozol semmivel?
-Nem érdekel,igyál-beleharapott az alsó ajkába.
-Bocsáss meg...-súgta,majd félre tűrte a nyakamból a hajam,majd megmarkolta a tarkómon(egyáltalán nem durván,csak annyira,hogy ne fordítsam el a fejem).Halk morgás hagyta el a száját,amitől kissé megijedtem.Lehet,hogy ez nem volt olyan jó ötlet?Éreztem,ahogy végig húzza a nyelvét a nyakamon.Itt kezdtem el félni.Ránéztem és...a szemei skarlátvörösen világítottak.Már komolyan meg vagyok ijedve.Ez olyan,mint egy Lucas-féle támadás.Vagy rosszabb.Megpróbáltam elhúzódni tőle,de a törött(!) karjával elkapta a derekam és visszarántott magához.Ez már nem Damon.Ez egy vérszomjas vadállat.Szorosan lehunytam a szemem,és vártam,hogy a szemfogak belém mélyedjenek.Nem is kellett sokat várni.Ez a harapás jobban fájt,mint az eddigiek.Durvább volt.Sokkal.És nem akart elengedni.Mintha én lettem volna a préda,ő pedig a ragadozó.Kb.másfél percig ivott a véremből.Illetve amíg el nem löktem magamtól.A szemei még mindig vörös színben égtek és a száján az én vérem díszelgett.És vigyorgott.
-Damon mi van veled?-kérdeztem kétségbe esve.Amikor meghallotta a hangom,a szemei ismét kezdtek szürkére váltani.Észhez tért,én pedig megnyugodtam.
-Roxy...sajnálom az előbbit-hajtotta le a fejét,majd a kézfejével megtörölte a száját.
-Mégis...Mi a fene történt veled?-kérdeztem,miközben a nyakamra tettem a kezem,ami elég rendesen vérzett.
-A sok vérveszteség,és hogy régen ittam vért így jött ki rajtam...Bocsánat...Tudom,hogy ezzel nincs elintézve,de azét sajnálom...
-Túlélem...De azért segíthetnél bekötni a sebet-mondtam,mire azonnal hozott egy kötszert és ragtapaszt és bekötötte a nyakam.Most már csak eláll a vérzés.
-Minden rendben?-nézett rám Damon aggódva.
-Persze,csak elálmosodtam.
-Ez várható volt.Próbálj meg aludni-mondta,majd ki akart menni,de elkaptam a pólóját,erre furán nézett rám.
-Nehogy már elmenj!
-Nem félsz tőlem?
-Már hogy félnék te idióta!Tőled sose félnék-néztem a szemébe.Leült mellém.Maga felé fordította a fejem és megcsókolt.Mikor elengedett az ölébe hajtottam a fejem,és elaludtam.
Szóval most ott tartunk,hogy már kifelé tartunk a kórházból.Kicsit furán néz ránk az összes orvos és nővér.Mondjuk megértem.5 nappal ezelőtt nem tudom(és nem is akarom tudni)milyen súlyos sérülésekkel hoztak be egy fiút,aki ma röhögve,a saját lábain távozik.Tehát amilyen gyorsan csak lehet tűztünk ki a kórházból.Mikor kiértünk,Damon csak röhögött.
-Nem tudom,hogy te min nevetsz,de nekem nem tetszett ahogy ránk néztek.
-Most mit vagy úgy kiakadva?
-Semmit.Csak nem hiszem,hogy örültek volna,ha kiderül hogy vámpír vagy!-mondtam az átlag hangerőmnél hangosabban.Upsz.Szerencsére senki nem volt hallótávon belül.
-Ne ordibálj ilyeneket!Vagy elhiszik,vagy hülyének néznének.És mind a kettő igaz lenne!
-Ha-ha nagyon vicces vagy idióta.De szerintem takarodjunk vissza a suliba,mert még gyógyulnod kell-hát igen.Attól függetlenül,hogy a külső sérülések begyógyultak,de attól még a karja,és a kulcscsontja még el volt törve.Visszamentünk a koleszba,aztán beültem Damon szobájába.A fiú elfeküdt az ágyon én meg leültem mellé.Beszélgetni kezdtünk,de tőle egy idő után nem tellett több egy ahánál.
-Mi van veled?-néztem rá furán.Nem válaszolt.Hát persze!Ez ugyanaz mint a kórházban.Szomjas...
-Miért nézel ennyire?-kérdezte amikor észhez tért.Nem szóltam,csak odahajoltam hozzá.
-Nincs kérdés,igyál-mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.
-Nem.
-Ide figyelj!Megmentetted az életem a saját testi épséged árán,úgyhogy ennyi jár.
-Nem megmondtam,hogy nem tartozol semmivel?
-Nem érdekel,igyál-beleharapott az alsó ajkába.
-Bocsáss meg...-súgta,majd félre tűrte a nyakamból a hajam,majd megmarkolta a tarkómon(egyáltalán nem durván,csak annyira,hogy ne fordítsam el a fejem).Halk morgás hagyta el a száját,amitől kissé megijedtem.Lehet,hogy ez nem volt olyan jó ötlet?Éreztem,ahogy végig húzza a nyelvét a nyakamon.Itt kezdtem el félni.Ránéztem és...a szemei skarlátvörösen világítottak.Már komolyan meg vagyok ijedve.Ez olyan,mint egy Lucas-féle támadás.Vagy rosszabb.Megpróbáltam elhúzódni tőle,de a törött(!) karjával elkapta a derekam és visszarántott magához.Ez már nem Damon.Ez egy vérszomjas vadállat.Szorosan lehunytam a szemem,és vártam,hogy a szemfogak belém mélyedjenek.Nem is kellett sokat várni.Ez a harapás jobban fájt,mint az eddigiek.Durvább volt.Sokkal.És nem akart elengedni.Mintha én lettem volna a préda,ő pedig a ragadozó.Kb.másfél percig ivott a véremből.Illetve amíg el nem löktem magamtól.A szemei még mindig vörös színben égtek és a száján az én vérem díszelgett.És vigyorgott.
-Damon mi van veled?-kérdeztem kétségbe esve.Amikor meghallotta a hangom,a szemei ismét kezdtek szürkére váltani.Észhez tért,én pedig megnyugodtam.
-Roxy...sajnálom az előbbit-hajtotta le a fejét,majd a kézfejével megtörölte a száját.
-Mégis...Mi a fene történt veled?-kérdeztem,miközben a nyakamra tettem a kezem,ami elég rendesen vérzett.
-A sok vérveszteség,és hogy régen ittam vért így jött ki rajtam...Bocsánat...Tudom,hogy ezzel nincs elintézve,de azét sajnálom...
-Túlélem...De azért segíthetnél bekötni a sebet-mondtam,mire azonnal hozott egy kötszert és ragtapaszt és bekötötte a nyakam.Most már csak eláll a vérzés.
-Minden rendben?-nézett rám Damon aggódva.
-Persze,csak elálmosodtam.
-Ez várható volt.Próbálj meg aludni-mondta,majd ki akart menni,de elkaptam a pólóját,erre furán nézett rám.
-Nehogy már elmenj!
-Nem félsz tőlem?
-Már hogy félnék te idióta!Tőled sose félnék-néztem a szemébe.Leült mellém.Maga felé fordította a fejem és megcsókolt.Mikor elengedett az ölébe hajtottam a fejem,és elaludtam.
2014. október 3., péntek
25.fejezet
Ilyen nem létezik...Miattam...Miattam kiugrott az útra...A francba is nem ér ennyit az életem!
-Damon,te idióta!-kiabáltam a könnyeim között-Nekem kéne itt feküdnöm!
-Még csak az kéne...-nyögte halkan a fiú.Ránéztem,és a gyönyörű szürke szemei nyitva voltak.Tudtam,hogy nem hagyhatom,hogy elveszítse az eszméletét.
-Miért?Mond meg mi a francért csináltad?
-Mert szeretlek.Belehalnék a elveszítenélek.
-Én is te barom!-szorongattam a kezét sírva.Láttam rajta,hogy már alig van ébren-Ide figyelj!Nem aludhatsz el!Parancsolom,hogy tartsd nyitva a szemed!Hallasz?!
-Igen...
-Még egy kicsit bírd ki...Mindjárt itt vannak a mentők!-ebben a pillanatban meghallottam a szirénát.A két egyenruhás ember kilépett az autóból,Damont hordágyra a fektették,majd az egyik rám nézett:
-Milyen hozzátartozója a sérültnek?
-A barátnője vagyok...-zokogtam.
-Ez esetben,maga is jöhet-erre gondolkodás nélkül bemásztam a mentőautóba,leültem a fiú mellé,és csak néztem,ahogy oxigén maszkot raknak rá,én pedig nem tehettem semmit.Már eszméletét vesztette.A mentősök folyamatosan csináltak valamit,de én képtelen voltam őket figyelni.Csak Damont néztem,miközben folyamatosan fogtam a kezét.
Megérkeztünk a kórházba.A fiút eltolták,fogalmam sincs hova,nekem pedig el kellett engednem.Leültem egy székre és sírtam.Ha most meghal én...Én nem akarok nélküle élni.Ráadásul,hogy a fenébe tudnám elmondani Isanak,hogy meghalt a bátyja.Főleg,hogy miattam.Nem tudnék se az ő szemébe,se a barátaim szemébe nézni.
Fogalmam sincs menni idő telt el,egyszercsak valaki megfogta a vállam.Egy fehér köpenyes orvos volt.
-A fiatalúr felébredt-mondta.Jó a helyzet súlyosságát egy pillanatra elfelejtettem és halványan elvigyorodtam.Damon,mint fiatalúr.De ez úgy egy másodpercig tartott,utána ismét sírásra állt a szám.
-Mi történt vele?-kérdeztem félve a választól
-Eltörött a bal kulcscsontja,illetve a bal karja,és megrepedt két jobb oldali bordája.A mellkasán,a hátán,és a lábain vannak kisebb-nagyobb zúzódások,sebek.A fejét is beverte,de az nem komoly.
-Jézusom...-haraptam a szám szélébe.
-És még szerencse,hogy ennyivel megúszta.Az autó nem tudott fékezni,így minimum 50 km/h-s sebességgel ütötték el-Istenem,mekkora szerencse,hogy vámpír,és erősebb a teste.
-Melyik szoba?
-A 219-es-válaszolta.Oké hallottam a sors kezéről,de ez már túlzás.Mennyi volt arra az esély hogy a kolesz szoba számában helyezik el?Megkerestem a számot és kopogás nélkül beléptem az ajtón.Damon bent feküdt egy fehér ágyon tele kötésekkel,illetve a karján gipsszel.Leülte az ágy szélére és csak néztük egymást.Megemelte a jobb karját,a tarkóm mögé nyúlt lehúzta a fejem,és megcsókolt.
-Látod?Minden rendben-eddig bírtam visszatartani a sírást.Újra zokogni kezdtem,és olyan szánalmasnak éreztem magam,hogy ma szinte csak bőgtem.A tenyerembe temettem az arcom,ő pedig valahogy a hátam simogatta.Mondjuk nem tudom hogyan,de nem is érdekel.
-Ne sírj már.Megmondtam,hogy gyűlölöm ha sírsz-mondta.Nagy nehezen abba hagytam a bömbölést,és rá néztem.A szürke szempár,valahogy más volt.Zavaros.Mintha már láttam volna ezt a tekintetet.Vámpír tekintet.
-Szomjas vagy-jelentettem ki a szemébe nézve.
-Ezt meg honnan veszed?-kérdezte meglepődve.
-Látom rajtad.
-Ennyire látszik?
-Nem,de már láttalak ilyennek,szóval tudom.Ráadásul sok vért vesztettél.De bírd ki amíg kiengednek a kórházból.Akkor majd ihatsz.
-Nem!Nem akarok belőled inni.Majd valahogy megoldom.
-Rosszul fogalmaztam.Akkor majd iszol és pont.
-De...
-Rohadtul nincs de!Konkrétan az életemmel tartozom neked!Ennyit megérdemelsz.
-Nem tartozol semmivel.De még nem láttam olyat,hogy valaki könyörög azért,hogy megcsapolják.
-Nem könyörgök.Csak megakarom köszönni,hogy megmentettél.
-Jó mindegy.Váltsunk témát.Te jól vagy?
-Igen.Az utolsó pillanatban löktél félre.Amúgy...Szólni kéne a többieknek,hogy jól vagy,nem?
-De-bólintott.Szóval hívtam a többieket.Tíz perc múlva ott voltak.Amikor a látogatási idő lejárt,ők elmentek,engem viszont,nem lehetett semmivel elrángatni Damontól,így ott maradtam mellette egész éjszaka.Mondjuk sok hasznomat nem vette,mert(mivel szép,nagy az ágy),félig meddig ülve elaludtam mellette.
-Damon,te idióta!-kiabáltam a könnyeim között-Nekem kéne itt feküdnöm!
-Még csak az kéne...-nyögte halkan a fiú.Ránéztem,és a gyönyörű szürke szemei nyitva voltak.Tudtam,hogy nem hagyhatom,hogy elveszítse az eszméletét.
-Miért?Mond meg mi a francért csináltad?
-Mert szeretlek.Belehalnék a elveszítenélek.
-Én is te barom!-szorongattam a kezét sírva.Láttam rajta,hogy már alig van ébren-Ide figyelj!Nem aludhatsz el!Parancsolom,hogy tartsd nyitva a szemed!Hallasz?!
-Igen...
-Még egy kicsit bírd ki...Mindjárt itt vannak a mentők!-ebben a pillanatban meghallottam a szirénát.A két egyenruhás ember kilépett az autóból,Damont hordágyra a fektették,majd az egyik rám nézett:
-Milyen hozzátartozója a sérültnek?
-A barátnője vagyok...-zokogtam.
-Ez esetben,maga is jöhet-erre gondolkodás nélkül bemásztam a mentőautóba,leültem a fiú mellé,és csak néztem,ahogy oxigén maszkot raknak rá,én pedig nem tehettem semmit.Már eszméletét vesztette.A mentősök folyamatosan csináltak valamit,de én képtelen voltam őket figyelni.Csak Damont néztem,miközben folyamatosan fogtam a kezét.
Megérkeztünk a kórházba.A fiút eltolták,fogalmam sincs hova,nekem pedig el kellett engednem.Leültem egy székre és sírtam.Ha most meghal én...Én nem akarok nélküle élni.Ráadásul,hogy a fenébe tudnám elmondani Isanak,hogy meghalt a bátyja.Főleg,hogy miattam.Nem tudnék se az ő szemébe,se a barátaim szemébe nézni.
Fogalmam sincs menni idő telt el,egyszercsak valaki megfogta a vállam.Egy fehér köpenyes orvos volt.
-A fiatalúr felébredt-mondta.Jó a helyzet súlyosságát egy pillanatra elfelejtettem és halványan elvigyorodtam.Damon,mint fiatalúr.De ez úgy egy másodpercig tartott,utána ismét sírásra állt a szám.
-Mi történt vele?-kérdeztem félve a választól
-Eltörött a bal kulcscsontja,illetve a bal karja,és megrepedt két jobb oldali bordája.A mellkasán,a hátán,és a lábain vannak kisebb-nagyobb zúzódások,sebek.A fejét is beverte,de az nem komoly.
-Jézusom...-haraptam a szám szélébe.
-És még szerencse,hogy ennyivel megúszta.Az autó nem tudott fékezni,így minimum 50 km/h-s sebességgel ütötték el-Istenem,mekkora szerencse,hogy vámpír,és erősebb a teste.
-Melyik szoba?
-A 219-es-válaszolta.Oké hallottam a sors kezéről,de ez már túlzás.Mennyi volt arra az esély hogy a kolesz szoba számában helyezik el?Megkerestem a számot és kopogás nélkül beléptem az ajtón.Damon bent feküdt egy fehér ágyon tele kötésekkel,illetve a karján gipsszel.Leülte az ágy szélére és csak néztük egymást.Megemelte a jobb karját,a tarkóm mögé nyúlt lehúzta a fejem,és megcsókolt.
-Látod?Minden rendben-eddig bírtam visszatartani a sírást.Újra zokogni kezdtem,és olyan szánalmasnak éreztem magam,hogy ma szinte csak bőgtem.A tenyerembe temettem az arcom,ő pedig valahogy a hátam simogatta.Mondjuk nem tudom hogyan,de nem is érdekel.
-Ne sírj már.Megmondtam,hogy gyűlölöm ha sírsz-mondta.Nagy nehezen abba hagytam a bömbölést,és rá néztem.A szürke szempár,valahogy más volt.Zavaros.Mintha már láttam volna ezt a tekintetet.Vámpír tekintet.
-Szomjas vagy-jelentettem ki a szemébe nézve.
-Ezt meg honnan veszed?-kérdezte meglepődve.
-Látom rajtad.
-Ennyire látszik?
-Nem,de már láttalak ilyennek,szóval tudom.Ráadásul sok vért vesztettél.De bírd ki amíg kiengednek a kórházból.Akkor majd ihatsz.
-Nem!Nem akarok belőled inni.Majd valahogy megoldom.
-Rosszul fogalmaztam.Akkor majd iszol és pont.
-De...
-Rohadtul nincs de!Konkrétan az életemmel tartozom neked!Ennyit megérdemelsz.
-Nem tartozol semmivel.De még nem láttam olyat,hogy valaki könyörög azért,hogy megcsapolják.
-Nem könyörgök.Csak megakarom köszönni,hogy megmentettél.
-Jó mindegy.Váltsunk témát.Te jól vagy?
-Igen.Az utolsó pillanatban löktél félre.Amúgy...Szólni kéne a többieknek,hogy jól vagy,nem?
-De-bólintott.Szóval hívtam a többieket.Tíz perc múlva ott voltak.Amikor a látogatási idő lejárt,ők elmentek,engem viszont,nem lehetett semmivel elrángatni Damontól,így ott maradtam mellette egész éjszaka.Mondjuk sok hasznomat nem vette,mert(mivel szép,nagy az ágy),félig meddig ülve elaludtam mellette.
2014. szeptember 29., hétfő
24.fejezet
Reggel Damon mellet ébredtem,mert tegnap ugye nála aludtam el.Ő még aludt,és olyan aranyos amikor alszik,hogy nincs szívem fölkelteni.Hány óra van?Áthajoltam a fiú fölött és megnéztem a telóján az időt.7 óra.Hogy mi?!Ez sose állítja be az ébresztőt?!Na jó mégis fölkeltem.
-Ébredj már!-már lassan fél perce rázom,de nem reagál.Hívjak orvost?
-Mit akarsz már?-nyögte álmosan.
-Azt,hogy keljél föl,mert hétköznap van.Suliba kell menni!
-Ezt értem.De engem minek keltettél föl?-nézett rám álmosan.Ez egy hülye.A világ legnagyobb idiótája.
-Na erre nekem nincs időm...-morogtam,és kimentem a szobából.Félkor már kész voltam(nem tudom hogy csináltam),de amikor nyitottam az ajtót,hogy menjek órára,beleütköztem Damonba.Felöltözve!
-Au...-kemény a mellkasa...-Csak nem jössz te is órára?
-Ja jövök.De előtte...-félkarral elkapta a derekam,a másik kezével pedig a tarkóm mögé nyúlt,magához húzott és megcsókolt.
-Oké-támasztottam meg magam a vállába kapaszkodva-Még valami?
-Aha-egy hatalmas vigyor kíséretében,óvatosan a falhoz szorított és többször egymás után megcsókolt.Mikor legközelebb eszembe jutott a tanítás,amikor becsengettek,szóval fénysebességgel kellett rohannunk órára.
Matek.Az óra,amihez teljesen,és tökéletesen hülye vagyok.És kiosztják a dogát.A tanár bejött.Vártam hogy kikapjam a kettes dogám,de a várt jegy helyett egy ötös volt a papíron.Hogy mi???!!!Az én nevem,az én írásom és az én jegyem!Megböktem Damont a könyökömmel,és megmutattam neki a dogám.Hát majdnem hanyatt esett a székkel.Kiszedte a kezemből a lapot és böngészni kezdte.
-Ezt meg,hogy csináltad?!Ugyanazt a puskát használtuk és az enyém egy erős kettes!-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Mit tudom én?Az eredmények nagy részét kb-ra tippeltem.Ez egy rohadt nagy mázli!-vigyorogtam.
-Miért nem másoltam rólad?-fogta a fejét a fiú.
-Csönd legyen ott hátul!-mordult ránk a tanár.Mivel nm akartam,hogy a tanár átírja a jegyem 1-esre,bekussoltam és csöndben örültem magamnak.Egész jól indult a nap.Igen jól indult,katasztrófába torkollott.A nap többi része lassan telt el.Utolsó óra után odajött hozzánk Nati,Crystal,Leon és Adam.
-Nem megyünk el a közeli kávézóba délután?-kérdezte Adam.
-Végül is nincs jobb dolgom-vontam meg a vállam.
-Részemről is oké-bólintott rá Damon.Össze pakoltunk,bebasztuk a szobánkba a táskát,és röhögve elindultunk.Mikor odaértünk,a fiúk mentek rendelni,én pedig a lányokkal maradtam beszélgetni.
-Szép pár vagytok Damonnal-nézett rám Crystal.
-Ömh...kössz.De ne rólunk beszéljünk.Inkább ti hogy álltok pasiügyben?
-Azt hiszem Leon kedvel.Olyan jó lenne ha a barátnője lehetnék-mondta Nati.
-És te Crystal?-kérdeztem.
-Hát nekem nem megy olyan jól.szerintem nem szeret.Nem sokat beszélünk,de szerintem nem érdeklődik irántam-mosolygott szomorúan
-Ó,sajnálom.
-Ne sajnáld!Ez azt jelenti,hogy nem ő az igazi.Valahol van valaki,akit csak nekem rendeltettek el.És én meg fogom találni.
-Nagyon jól fogod fel a dolgot-mosolygott Nati.Ebben a pillanatba a fiúk ültek le mellénk.
-Jól el voltatok csajok?-kérdezte Adam.
-Persze-válaszoltam.Jókat beszélgetve,mindenki megette a saját sütiét,megitta az italát,és indultunk haza.Mikor mentünk át az úton,nem néztem körül,és már csak azt láttam,hogy egy autó közelít felém.
-Vigyázz!-kiáltotta valaki.Egy lökést éreztem a hátamon,mire elhasaltam.pár centivel arrébb.Aztán egy puffanás,fékcsikorgás,majd csönd.Felemeltem a fejem,mire rájöttem,hogy jól vagyok.De akkor mi történt?Hátranéztem és Damont láttam meg az aszfalton feküdt és erősen vérzett.Azonnal Odarohantam hozzá.A háttérben hallottam,ahogy Crystal sokkos állapotban,sírva hívja a mentőket.Mikor odaértem hozzá,pár pillanatig csak néztem,majd keserves,megállíthatatlan zokogásba kezdtem.Damont elgázolták!
Folytatjuk...
-Ébredj már!-már lassan fél perce rázom,de nem reagál.Hívjak orvost?
-Mit akarsz már?-nyögte álmosan.
-Azt,hogy keljél föl,mert hétköznap van.Suliba kell menni!
-Ezt értem.De engem minek keltettél föl?-nézett rám álmosan.Ez egy hülye.A világ legnagyobb idiótája.
-Na erre nekem nincs időm...-morogtam,és kimentem a szobából.Félkor már kész voltam(nem tudom hogy csináltam),de amikor nyitottam az ajtót,hogy menjek órára,beleütköztem Damonba.Felöltözve!
-Au...-kemény a mellkasa...-Csak nem jössz te is órára?
-Ja jövök.De előtte...-félkarral elkapta a derekam,a másik kezével pedig a tarkóm mögé nyúlt,magához húzott és megcsókolt.
-Oké-támasztottam meg magam a vállába kapaszkodva-Még valami?
-Aha-egy hatalmas vigyor kíséretében,óvatosan a falhoz szorított és többször egymás után megcsókolt.Mikor legközelebb eszembe jutott a tanítás,amikor becsengettek,szóval fénysebességgel kellett rohannunk órára.
Matek.Az óra,amihez teljesen,és tökéletesen hülye vagyok.És kiosztják a dogát.A tanár bejött.Vártam hogy kikapjam a kettes dogám,de a várt jegy helyett egy ötös volt a papíron.Hogy mi???!!!Az én nevem,az én írásom és az én jegyem!Megböktem Damont a könyökömmel,és megmutattam neki a dogám.Hát majdnem hanyatt esett a székkel.Kiszedte a kezemből a lapot és böngészni kezdte.
-Ezt meg,hogy csináltad?!Ugyanazt a puskát használtuk és az enyém egy erős kettes!-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Mit tudom én?Az eredmények nagy részét kb-ra tippeltem.Ez egy rohadt nagy mázli!-vigyorogtam.
-Miért nem másoltam rólad?-fogta a fejét a fiú.
-Csönd legyen ott hátul!-mordult ránk a tanár.Mivel nm akartam,hogy a tanár átírja a jegyem 1-esre,bekussoltam és csöndben örültem magamnak.Egész jól indult a nap.Igen jól indult,katasztrófába torkollott.A nap többi része lassan telt el.Utolsó óra után odajött hozzánk Nati,Crystal,Leon és Adam.
-Nem megyünk el a közeli kávézóba délután?-kérdezte Adam.
-Végül is nincs jobb dolgom-vontam meg a vállam.
-Részemről is oké-bólintott rá Damon.Össze pakoltunk,bebasztuk a szobánkba a táskát,és röhögve elindultunk.Mikor odaértünk,a fiúk mentek rendelni,én pedig a lányokkal maradtam beszélgetni.
-Szép pár vagytok Damonnal-nézett rám Crystal.
-Ömh...kössz.De ne rólunk beszéljünk.Inkább ti hogy álltok pasiügyben?
-Azt hiszem Leon kedvel.Olyan jó lenne ha a barátnője lehetnék-mondta Nati.
-És te Crystal?-kérdeztem.
-Hát nekem nem megy olyan jól.szerintem nem szeret.Nem sokat beszélünk,de szerintem nem érdeklődik irántam-mosolygott szomorúan
-Ó,sajnálom.
-Ne sajnáld!Ez azt jelenti,hogy nem ő az igazi.Valahol van valaki,akit csak nekem rendeltettek el.És én meg fogom találni.
-Nagyon jól fogod fel a dolgot-mosolygott Nati.Ebben a pillanatba a fiúk ültek le mellénk.
-Jól el voltatok csajok?-kérdezte Adam.
-Persze-válaszoltam.Jókat beszélgetve,mindenki megette a saját sütiét,megitta az italát,és indultunk haza.Mikor mentünk át az úton,nem néztem körül,és már csak azt láttam,hogy egy autó közelít felém.
-Vigyázz!-kiáltotta valaki.Egy lökést éreztem a hátamon,mire elhasaltam.pár centivel arrébb.Aztán egy puffanás,fékcsikorgás,majd csönd.Felemeltem a fejem,mire rájöttem,hogy jól vagyok.De akkor mi történt?Hátranéztem és Damont láttam meg az aszfalton feküdt és erősen vérzett.Azonnal Odarohantam hozzá.A háttérben hallottam,ahogy Crystal sokkos állapotban,sírva hívja a mentőket.Mikor odaértem hozzá,pár pillanatig csak néztem,majd keserves,megállíthatatlan zokogásba kezdtem.Damont elgázolták!
Folytatjuk...
2014. szeptember 15., hétfő
23.fejezet
Hajnali 5-kor keltem.Vissza akartam aludni,de akkor eszembe jutott,hogy akár vehetnék egy hosszú,forró zuhanyt.Meg már amúgy sem tudtam volna aludni.Nem vagyok jó alvó.Szóval bementem a fürdőbe,beálltam a zuhany alá,és folyattam magamra a meleg vizet.Végül is nem az én pénzemből fogy,nem de?Fogalmam sincs meddig álltam a zuhany alatt,de arra lettem figyelmes,hogy hallom,ahogy a szobám ajtaja kinyílik,és lépteket hallottam.Elzártam a vizet,felvettem a pizsamámat(nem vittem be másik ruhát),megfogtam az első tárgyat ami a kezembe került,és kimentem.Hál' Istennek csak Damon állt a szobámban.
-Ááá.Hülye,tudod hogy megijesztettél?-kérdeztem köszönés helyett.
-Bocs,csak gondoltam,fölkeltelek-mentegetőzött.
-A szándék jó,de én frászt kaptam.
-Nem gondoltam,hogy ilyen ijesztő vagyok.És...Az mi a kezedben?-mutatott a nálam lévő esernyőre.Ezt találtam,hát na.
-Egy esernyő.Védekezés gyanánt.
-Ennyire megijedtél?
-Jól van,na.Inkább mond meg mennyi az idő.
-Fél 7.
-Jó.Akkor még pihenek egy 10 percet.
-Úgy sem hagyom-húzott magához mosolyogva.
-Sejtettem-fontam a nyaka köré a karom.Megcsókolt aztán a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem.
-Tudtam,hogy nem lesz ellenvetésed-mondta.A vállába fúrtam a fejem,és beszívtam az illatát.De jó,hogy megint itt van velem.Amikor azt hittem szakítanunk kell,még a gondolatba is,majd' belepusztultam.Végig húzta az ujjait a gerincemen.Engem meg kirázott a hideg.
-Szeretlek-súgtam,mire nyomott egy puszit a fejemre.Pár pillanatig így álltam,aztán eltoltam magamtól.
-Most mi van?-kérdezte kicsit haragosan.
-Csak nem akarok elkésni óráról-válaszoltam.
-Az óra fontosabb mint én?Szépen vagyunk...-panaszkodott,majd összefonta a a karját a mellkasán,és félre fordította a fejét,hogy ne kelljen a szemebe néznie.Ez kész.Bevágta a durcát.Most komolyan,biztos 17 éves?Szerintem kb.5.Nyomtam egy puszit az arcára aztán kiválasztottam az aznapi ruháimat,megszárítottam a hajam és felöltöztem(a fürdőben),majd kimentem a fiúhoz aki továbbra sem akart rám nézni,így elkaptam a kezét és húztam magam után.Ehhez még elég nagy a testi erőm.Beértünk a terembe és...Megláttam magát az ördögöt.Rosaly...az a Rosaly akit megismertem,a barátságos kék szemekkel...és felénk jön.Hát megint elkapott a gyomorideg és neki akartam menni,de Damon résen volt,elkapta a felkarom és visszarántott a magához.Így háttal álltam a fiúnak,és nem mertem levenni a szemem a szörnyről,nehogy túl közel jöjjön.
-Roxy...Beszélhetnénk?-kérdezte halkan,félénken.
-Nem!Takarodj!-utasítottam vissza csípőből.
-De...
-Nincs de!Megbíztam benned,barátkoztam veled,erre hátba szúrsz!
-Könyörgöm!Nem tudsz mindenről.
-Nem,mi?Akkor halljam-mintha ez a párbeszéd ismerős lenne...
-Most nem lehet...Óra után az udvaron?
-Hm...jó.De hozhatom őt is?-biccentettem Damon felé.
-Igen...De minek?
-Mert ha nincs ott,fennáll az a veszély,hogy senki nem fog le,és neked esem-mondtam a szemébe.Ő ijedten bólintott és eliszkolt.Levágtam magam a helyemre,ökölbe szorítottam a kezem,és igyekeztem lenyugodni.Hát nem nagyon sikerült...Natiék oda akartak jönni hozzám,de Damon szólt nekik,hogy ne szóljanak hozzám mert bármikor robbanhatok.Mily' sok emberi életet mentettél meg barátom.Mondjuk azt nem tudom,hogy ő hogy őrizte meg a hidegvérét...Az óra olyan lassan telt,hogy azt hittem ott fogok elhalálozni.Csengettek.Megragadtam a mellettem ülő fiú karját és kirángattam az udvarra.Rosaly fél perccel később kiért.Damonnak valószínűleg feltűnt,hogy remegek a dühtől,ugyanis hátulról átkarolta a derekam és olyan szorosan húzott magához amennyire csak tudott.Rózsaszín hajú lány megállt előttem és belekezdett:
-Örülök,hogy meghallgatsz-tördelte a kezét.
-Mond már amit akarsz!-mélyesztettem a körmömet az engem lefogó srác karjába,mire felszisszent,de most nem tudott érdekelni,mert haragudtam rá,amiért nem hagyja,hogy neki menjek annak a ribancnak.
-Jó...Én egy démon vagyok.Kicsit olyan mintha két személyiségem lenne.Az egyik az,amit pénteken láttatok.Azt a személyiséget ez a lánc tartja vissza-mutatott a nyakában lógó kőre-ha ez egy kicsit is megszakad,előjön a rossz én,aki bármit megtesz azért amit akar.Most már nincs értelme titkolnom,hogy szeretem Damont,és emiatt a másik személyiség is.És úgy akarta megszerezni,hogy szétválaszt titeket.És én...Nagyon sajnálom!-fejezte be.
-Értem-dolgoztam fel a hallottakat-Tehát...Az igazából nem is te voltál?
-Hát...úgy is mondhatjuk...
-Ez esetben...Azt hiszem erre az oldaladra nem is haragszom.
-Tényleg?
-Amíg te vagy komfortban,addig azt hiszem rendben vagyunk.És...Bocs,hogy meg akartalak ölni-ezzel lezárult a beszélgetés,mert erre nem tudott mit mondani.Bementünk órára.
-Te állat miért mélyesztetted belém a karmodat?-nézte Damon a karját.
-Mert csak-én már csak ilyen értelmes vagyok.
-Hát kössz...
-Szívesen.
-Csak úgy árad belőled a szeretet.Mindegy.Délutáni program?
-Nincs.Tanulni kéne,de nem fogok.
-Akkor gyere át a szobámba délután-ebben megegyeztünk.Késő estig nála voltam,gitározott nekem,aztán éjfél körül bealudtam.Igen az ágyában.
-Ááá.Hülye,tudod hogy megijesztettél?-kérdeztem köszönés helyett.
-Bocs,csak gondoltam,fölkeltelek-mentegetőzött.
-A szándék jó,de én frászt kaptam.
-Nem gondoltam,hogy ilyen ijesztő vagyok.És...Az mi a kezedben?-mutatott a nálam lévő esernyőre.Ezt találtam,hát na.
-Egy esernyő.Védekezés gyanánt.
-Ennyire megijedtél?
-Jól van,na.Inkább mond meg mennyi az idő.
-Fél 7.
-Jó.Akkor még pihenek egy 10 percet.
-Úgy sem hagyom-húzott magához mosolyogva.
-Sejtettem-fontam a nyaka köré a karom.Megcsókolt aztán a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem.
-Tudtam,hogy nem lesz ellenvetésed-mondta.A vállába fúrtam a fejem,és beszívtam az illatát.De jó,hogy megint itt van velem.Amikor azt hittem szakítanunk kell,még a gondolatba is,majd' belepusztultam.Végig húzta az ujjait a gerincemen.Engem meg kirázott a hideg.
-Szeretlek-súgtam,mire nyomott egy puszit a fejemre.Pár pillanatig így álltam,aztán eltoltam magamtól.
-Most mi van?-kérdezte kicsit haragosan.
-Csak nem akarok elkésni óráról-válaszoltam.
-Az óra fontosabb mint én?Szépen vagyunk...-panaszkodott,majd összefonta a a karját a mellkasán,és félre fordította a fejét,hogy ne kelljen a szemebe néznie.Ez kész.Bevágta a durcát.Most komolyan,biztos 17 éves?Szerintem kb.5.Nyomtam egy puszit az arcára aztán kiválasztottam az aznapi ruháimat,megszárítottam a hajam és felöltöztem(a fürdőben),majd kimentem a fiúhoz aki továbbra sem akart rám nézni,így elkaptam a kezét és húztam magam után.Ehhez még elég nagy a testi erőm.Beértünk a terembe és...Megláttam magát az ördögöt.Rosaly...az a Rosaly akit megismertem,a barátságos kék szemekkel...és felénk jön.Hát megint elkapott a gyomorideg és neki akartam menni,de Damon résen volt,elkapta a felkarom és visszarántott a magához.Így háttal álltam a fiúnak,és nem mertem levenni a szemem a szörnyről,nehogy túl közel jöjjön.
-Roxy...Beszélhetnénk?-kérdezte halkan,félénken.
-Nem!Takarodj!-utasítottam vissza csípőből.
-De...
-Nincs de!Megbíztam benned,barátkoztam veled,erre hátba szúrsz!
-Könyörgöm!Nem tudsz mindenről.
-Nem,mi?Akkor halljam-mintha ez a párbeszéd ismerős lenne...
-Most nem lehet...Óra után az udvaron?
-Hm...jó.De hozhatom őt is?-biccentettem Damon felé.
-Igen...De minek?
-Mert ha nincs ott,fennáll az a veszély,hogy senki nem fog le,és neked esem-mondtam a szemébe.Ő ijedten bólintott és eliszkolt.Levágtam magam a helyemre,ökölbe szorítottam a kezem,és igyekeztem lenyugodni.Hát nem nagyon sikerült...Natiék oda akartak jönni hozzám,de Damon szólt nekik,hogy ne szóljanak hozzám mert bármikor robbanhatok.Mily' sok emberi életet mentettél meg barátom.Mondjuk azt nem tudom,hogy ő hogy őrizte meg a hidegvérét...Az óra olyan lassan telt,hogy azt hittem ott fogok elhalálozni.Csengettek.Megragadtam a mellettem ülő fiú karját és kirángattam az udvarra.Rosaly fél perccel később kiért.Damonnak valószínűleg feltűnt,hogy remegek a dühtől,ugyanis hátulról átkarolta a derekam és olyan szorosan húzott magához amennyire csak tudott.Rózsaszín hajú lány megállt előttem és belekezdett:
-Örülök,hogy meghallgatsz-tördelte a kezét.
-Mond már amit akarsz!-mélyesztettem a körmömet az engem lefogó srác karjába,mire felszisszent,de most nem tudott érdekelni,mert haragudtam rá,amiért nem hagyja,hogy neki menjek annak a ribancnak.
-Jó...Én egy démon vagyok.Kicsit olyan mintha két személyiségem lenne.Az egyik az,amit pénteken láttatok.Azt a személyiséget ez a lánc tartja vissza-mutatott a nyakában lógó kőre-ha ez egy kicsit is megszakad,előjön a rossz én,aki bármit megtesz azért amit akar.Most már nincs értelme titkolnom,hogy szeretem Damont,és emiatt a másik személyiség is.És úgy akarta megszerezni,hogy szétválaszt titeket.És én...Nagyon sajnálom!-fejezte be.
-Értem-dolgoztam fel a hallottakat-Tehát...Az igazából nem is te voltál?
-Hát...úgy is mondhatjuk...
-Ez esetben...Azt hiszem erre az oldaladra nem is haragszom.
-Tényleg?
-Amíg te vagy komfortban,addig azt hiszem rendben vagyunk.És...Bocs,hogy meg akartalak ölni-ezzel lezárult a beszélgetés,mert erre nem tudott mit mondani.Bementünk órára.
-Te állat miért mélyesztetted belém a karmodat?-nézte Damon a karját.
-Mert csak-én már csak ilyen értelmes vagyok.
-Hát kössz...
-Szívesen.
-Csak úgy árad belőled a szeretet.Mindegy.Délutáni program?
-Nincs.Tanulni kéne,de nem fogok.
-Akkor gyere át a szobámba délután-ebben megegyeztünk.Késő estig nála voltam,gitározott nekem,aztán éjfél körül bealudtam.Igen az ágyában.
2014. szeptember 2., kedd
22.fejezet
Milyen csodás is a vasárnap.Hát az éjszakát sikerült végig bőgnöm.Mondjuk ezek után...A lányok mondták,hogy egy ilyen idióta miatt nem szabad sírnom,de nem őket csalták meg kevesebb mint egy hónap járás után.Most,27.-én lett volna egy hónapja.Ha csak két perccel később mentem volna ki a teremből talán...Nem!Ki kellett mennem.Ha nem így lett volna,ki tudja meddig csalt volna.Így kellett lennie.De akkor miért fáj ennyire?
Hallottam ahogy nyílik az ajtó,de nem foglalkoztam vele,mert tegnap a barátnőim járkáltak be hozzám,hogy vigasztaljanak.Éreztem,hogy valaki leül mellém és megsimítja a hátam.Föl emeltem a fejem,hogy megnézem ki az és...Amikor megláttam,majdnem sikítottam.Ugyanis nem Nati vagy Crystal,még csak Isa sem volt.Hanem Damon.Ijedten ültem föl és a falnak préseltem a hátam.Ezt ő ki is használta,közelebb jött,hogy ha akarok se tudjak menekülni.
-Menj innen...-mondtam erőtlenül.
-Előbb hallgass végig.
-Nem érdekel a hülye magyarázatod.
-Kérlek...
-Nem.Nem akarok mást csak,hogy eltűnj-mondtam,de csak az eszem látta így.A szívem azt akarta,hogy minden a régi legyen.De erre persze nincs esély.
-Könyörgöm!Ha utána is utálsz,akkor elfogadom.De amíg nem tudod ahogy mi történt,kérlek ne ítélj el.
-Jó-töröltem meg a szemeimet.-Hallgatlak.
-Ahogy megígértem eléd akartam menni.Amikor odaértem a teremhez,Rosaly is ott volt.Megkérdezte mi csinálok,erre elmondtam neki,hogy eléd jövök.Neki állt arról magyarázni,hogy ő sokkal jobban megérdemel engem,mint te,és megcsókolt.És akkor jöttél ki te.Még ellökni sem volt időm.
-És higgyem is el?
-Kérlek!Tényleg így volt!Esküszöm!
-Mi a fenét kezdjek az esküiddel?Mi erre a bizonyíték?-kérdeztem.Erre gondolkodás nélkül levette a pólóját.A mellkasán végig egy karmolás volt látható.
-Ezt azután csinálta,hogy elmentél.Pólón keresztül.
-Mégis miért?
-Mert leribancoztam és elküldtem melegebb éghajlatra.Khm...Finoman fogalmazva.
-Én szeretnék hinni neked...De még mindig látom magam előtt a csókot...-suttogtam.
-Sajnálom,sajnálom és ezerszer is sajnálom.Tudom,hogy nagyon fájt az a látvány.Jobban mint bármi más,és én soha sem okoznék ekkora fájdalmat szándékosan neked.Kérlek ne hagyj el!
-Damon...én nem tudom mit higgyek-álltam már a sírás szélén.A fiú óvatosan megfogta a karom és a vállamra hajtottam a homlokát.
-Könyörgöm!Akármit megteszek,amit csak kérsz.Szórj rám átkot,üss meg,tégy amit akarsz,csak higgy nekem!-felemelte a fejét és a szemembe nézett.A tekintete csillogott,de nem az örömtől,hanem a könnyektől.Mindjárt sír.Tényleg őszinte.Odahajolt hozzám,és bizonytalanul megcsókolt.Erre sírni kezdtem.
-Bocsánat.Nem szabadott volna.Hát legyen.Elfogadom.-húzódott el tőlem.Ki akart menni,de én elkaptam a karját,és visszahúztam.
-Ne!Kérlek bocsáss meg,hogy azt hittem képes lennél megcsalni.Tudom,hogy nem tennél ilyet.De szörnyű volt látni téged egy másik lánnyal.Úgy sajnálom!-zokogtam.Szorosan magához ölelt,és a hajam kezdte simogatni.
-Cssss.Semmi baj.Ne sírj.Gyűlölöm ha sírsz.És különben is az én hibám volt-suttogta.Hangosan zokogtam néhány percig,aztán mikor kissé megnyugodtam,eltolt magától.-Szóval...Megbocsátottál?-kérdezte reménykedve.
-Igen-mosolyogtam.A következő pillanatban,a vállaimnál fogva rádöntött az ágyra,és egymás után,úgy 10-15-ször megcsókolt,de úgy,hogy beleszédültem,és majdnem megfulladtam.
-Ha tudnád mennyire örülök- hajolt el tőlem egy kissé.
-El tudom képzelni.Amúgy..Nagyon fájt a pofon?-simítottam meg az arcát.
-Hát...Volt benne erő az biztos.Tegnap délig látszott a nyoma.
-Saj..-bocsánatot akartam kérni,de hogy ne tudjam befejezni a mondatot megcsókolt.
-Ne kérj bocsánatot,ennyit minimum érdemeltem-lemászott rólam,és felhúzott ülő helyzetbe.
-Most pedig-töröltem meg a pulcsim ujjával a szemem-igazán felvehetnéd a pólód.
-Miért,nem tetszik?-mutatott végig magán.
-Egoista.
-Kitérsz a válaszadás elől.
-Nem.
-De-és már veszekszünk is.Istenem.Fél órával ezelőtt meg tudtam volna fojtani,most meg megint nagyon szeretem.Ezek vagyunk mi.És félre értés ne essék,nagyon is tetszett az enyhén szálkás felsőteste.De így is éppen elég nagy az egója,nem kell még növelni.
-Figyi,Nem aludhatnék egy kicsit.Az éjszaka semmit sem aludtam-dörgöltem meg a szemem.
-De-ezzel lefeküdt az ágyra engem pedig magához húzott.Rátettem a fejem a mellkasára és elaludtam.
* * *
Mikor legközelebb fölébredtem,Damon továbbra sem aludt.A plafont bámulta.Már szürkület volt,de ennyit még láttam.Mocorogni kezdtem,és ezt ő is észrevette.Rám nézett és elmosolyodott.
-Felébredtél?
-Nem még alszom.Más egyéb hülye kérdés?-kérdeztem szemforgatva.
-Oké-oké.Most,hogy felkeltél,menjünk sétálni.
-Most?Te nagyon hülye vagy.
-Ugyan már.Gyere-felvette a pólóját,megfogta a kezem,és húzott maga után.Kivitt abba a parkba,ahol nemrég az esőből cipelt haza.
-De régen voltam itt-néztem körül.
-Azért hoztalak ide.
-És mit akarsz itt csinálni?
-Mondjuk ezt-átkarolt,és lassan megcsókolt.
-Inkább sétáljunk-kértem.Bele ment,és elindultunk sétálni.Az út felénél,felé fordultam átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.Először meglepődött,azt éreztem rajta,de átölelte a derekam,és viszonozta a csókot.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.
-Mert csak-adtam "értelmes" választ.
-Aha-óvatosan megfogta az állam,megemelte a fejem,és a szemembe nézett.Csak így álltunk egy darabig,néztük egymást.Persze,mikor végre sikerült romantikus hangulatot teremteni,én tönkretettem az egészet egy ásítással.
-Azt ne mond,hogy álmos vagy.
-Csak egy kicsit.
-De végig aludtad a fél napot!Egy mormota a barátnőm...
-Az első mondatodra:Attól még álmos vagyok.A másodikra pedig üzenném,hogy kapd be-vigyorogtam.Elröhögte magát,és lehülyézett,de az nem baj.
-Mennyi baj van veled-mosolygott,és felvett a hátára.Először meglepődtem,de végül a vállára hajtottam a fejem és bealudtam.
Hallottam ahogy nyílik az ajtó,de nem foglalkoztam vele,mert tegnap a barátnőim járkáltak be hozzám,hogy vigasztaljanak.Éreztem,hogy valaki leül mellém és megsimítja a hátam.Föl emeltem a fejem,hogy megnézem ki az és...Amikor megláttam,majdnem sikítottam.Ugyanis nem Nati vagy Crystal,még csak Isa sem volt.Hanem Damon.Ijedten ültem föl és a falnak préseltem a hátam.Ezt ő ki is használta,közelebb jött,hogy ha akarok se tudjak menekülni.
-Menj innen...-mondtam erőtlenül.
-Előbb hallgass végig.
-Nem érdekel a hülye magyarázatod.
-Kérlek...
-Nem.Nem akarok mást csak,hogy eltűnj-mondtam,de csak az eszem látta így.A szívem azt akarta,hogy minden a régi legyen.De erre persze nincs esély.
-Könyörgöm!Ha utána is utálsz,akkor elfogadom.De amíg nem tudod ahogy mi történt,kérlek ne ítélj el.
-Jó-töröltem meg a szemeimet.-Hallgatlak.
-Ahogy megígértem eléd akartam menni.Amikor odaértem a teremhez,Rosaly is ott volt.Megkérdezte mi csinálok,erre elmondtam neki,hogy eléd jövök.Neki állt arról magyarázni,hogy ő sokkal jobban megérdemel engem,mint te,és megcsókolt.És akkor jöttél ki te.Még ellökni sem volt időm.
-És higgyem is el?
-Kérlek!Tényleg így volt!Esküszöm!
-Mi a fenét kezdjek az esküiddel?Mi erre a bizonyíték?-kérdeztem.Erre gondolkodás nélkül levette a pólóját.A mellkasán végig egy karmolás volt látható.
-Ezt azután csinálta,hogy elmentél.Pólón keresztül.
-Mégis miért?
-Mert leribancoztam és elküldtem melegebb éghajlatra.Khm...Finoman fogalmazva.
-Én szeretnék hinni neked...De még mindig látom magam előtt a csókot...-suttogtam.
-Sajnálom,sajnálom és ezerszer is sajnálom.Tudom,hogy nagyon fájt az a látvány.Jobban mint bármi más,és én soha sem okoznék ekkora fájdalmat szándékosan neked.Kérlek ne hagyj el!
-Damon...én nem tudom mit higgyek-álltam már a sírás szélén.A fiú óvatosan megfogta a karom és a vállamra hajtottam a homlokát.
-Könyörgöm!Akármit megteszek,amit csak kérsz.Szórj rám átkot,üss meg,tégy amit akarsz,csak higgy nekem!-felemelte a fejét és a szemembe nézett.A tekintete csillogott,de nem az örömtől,hanem a könnyektől.Mindjárt sír.Tényleg őszinte.Odahajolt hozzám,és bizonytalanul megcsókolt.Erre sírni kezdtem.
-Bocsánat.Nem szabadott volna.Hát legyen.Elfogadom.-húzódott el tőlem.Ki akart menni,de én elkaptam a karját,és visszahúztam.
-Ne!Kérlek bocsáss meg,hogy azt hittem képes lennél megcsalni.Tudom,hogy nem tennél ilyet.De szörnyű volt látni téged egy másik lánnyal.Úgy sajnálom!-zokogtam.Szorosan magához ölelt,és a hajam kezdte simogatni.
-Cssss.Semmi baj.Ne sírj.Gyűlölöm ha sírsz.És különben is az én hibám volt-suttogta.Hangosan zokogtam néhány percig,aztán mikor kissé megnyugodtam,eltolt magától.-Szóval...Megbocsátottál?-kérdezte reménykedve.
-Igen-mosolyogtam.A következő pillanatban,a vállaimnál fogva rádöntött az ágyra,és egymás után,úgy 10-15-ször megcsókolt,de úgy,hogy beleszédültem,és majdnem megfulladtam.
-Ha tudnád mennyire örülök- hajolt el tőlem egy kissé.
-El tudom képzelni.Amúgy..Nagyon fájt a pofon?-simítottam meg az arcát.
-Hát...Volt benne erő az biztos.Tegnap délig látszott a nyoma.
-Saj..-bocsánatot akartam kérni,de hogy ne tudjam befejezni a mondatot megcsókolt.
-Ne kérj bocsánatot,ennyit minimum érdemeltem-lemászott rólam,és felhúzott ülő helyzetbe.
-Most pedig-töröltem meg a pulcsim ujjával a szemem-igazán felvehetnéd a pólód.
-Miért,nem tetszik?-mutatott végig magán.
-Egoista.
-Kitérsz a válaszadás elől.
-Nem.
-De-és már veszekszünk is.Istenem.Fél órával ezelőtt meg tudtam volna fojtani,most meg megint nagyon szeretem.Ezek vagyunk mi.És félre értés ne essék,nagyon is tetszett az enyhén szálkás felsőteste.De így is éppen elég nagy az egója,nem kell még növelni.
-Figyi,Nem aludhatnék egy kicsit.Az éjszaka semmit sem aludtam-dörgöltem meg a szemem.
-De-ezzel lefeküdt az ágyra engem pedig magához húzott.Rátettem a fejem a mellkasára és elaludtam.
* * *
Mikor legközelebb fölébredtem,Damon továbbra sem aludt.A plafont bámulta.Már szürkület volt,de ennyit még láttam.Mocorogni kezdtem,és ezt ő is észrevette.Rám nézett és elmosolyodott.
-Felébredtél?
-Nem még alszom.Más egyéb hülye kérdés?-kérdeztem szemforgatva.
-Oké-oké.Most,hogy felkeltél,menjünk sétálni.
-Most?Te nagyon hülye vagy.
-Ugyan már.Gyere-felvette a pólóját,megfogta a kezem,és húzott maga után.Kivitt abba a parkba,ahol nemrég az esőből cipelt haza.
-De régen voltam itt-néztem körül.
-Azért hoztalak ide.
-És mit akarsz itt csinálni?
-Mondjuk ezt-átkarolt,és lassan megcsókolt.
-Inkább sétáljunk-kértem.Bele ment,és elindultunk sétálni.Az út felénél,felé fordultam átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.Először meglepődött,azt éreztem rajta,de átölelte a derekam,és viszonozta a csókot.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.
-Mert csak-adtam "értelmes" választ.
-Aha-óvatosan megfogta az állam,megemelte a fejem,és a szemembe nézett.Csak így álltunk egy darabig,néztük egymást.Persze,mikor végre sikerült romantikus hangulatot teremteni,én tönkretettem az egészet egy ásítással.
-Azt ne mond,hogy álmos vagy.
-Csak egy kicsit.
-De végig aludtad a fél napot!Egy mormota a barátnőm...
-Az első mondatodra:Attól még álmos vagyok.A másodikra pedig üzenném,hogy kapd be-vigyorogtam.Elröhögte magát,és lehülyézett,de az nem baj.
-Mennyi baj van veled-mosolygott,és felvett a hátára.Először meglepődtem,de végül a vállára hajtottam a fejem és bealudtam.
2014. augusztus 29., péntek
21.fejezet
Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem ma van életem legrosszabb napja.Hülyére bőgtem a fejem,és még csak 4 óra van.De egy kicsit előre szaladtam.Szóval kezdjük a legelején:
Napi első teendő,ébresztő óra falhoz vágása.Igen megcsináltam.És összetört.Szóval marad a telefonom.Az is jó lesz.Kikászálódtam az ágyból.És neki álltam öltözni.Éppen a fekete,csipkés fehérneműmben és szintén fekete ingben(amit még nem gomboltam be)álltam a szekrényem előtt és kerestem a szaggatott farmeromat amikor kinyílt az ajtó és Damon lépett be rajta.Néhány pillanatig csak néztük egymást,aztán a fiú elvigyorodott.
-Látom éppen jókor jöttem.
-Hülye vén perverz!-sipítottam
-Kikérem magamnak!Nem is vagyok vén.
-Húzzál már kifelé!
-Eszemben sincs.
-Tűnj már el!-mondtam fojtott ordítással.Beláttam,hogy nem fog kimenni,így a farmerrommal a kezemben berohantam a fürdőbe,gyors öltözés,aztán kimentem Damonhoz.Durcásan odaléptem hozzá.
-Utállak-bokszoltam bele a vállába.
-És higgyem is el?-kérdezte mosolyogva,miközben átkarolta a derekam és magához húzott.
-Ne...-sóhajtottam.
-Szerintem se.
-De akkor is kérj bocsánatot.
-Jó-egyezett bele azonnal,majd lehajtotta a fejét,és gyengéden megcsókolt.
-Bocsánatkérés elfogadva-bólintottam rá,aztán a fiú egy mosoly kíséretében,rákulcsolta az ujjait a kezemre,és elindultunk órára.A teremben köszöntem a lányok,majd leakartam ülni a helyemre,de Crystal elkapta a kezem,és visszahúzott.
-Láttad már az új lányt?-kérdezte.
-Nem.Mi van vele?
-Nézd meg!-mutatott Nati a hátsó pad irányába.És akkor észrevettem Rosalyt.Fekete farmer,piros trikó,láncos bőrkabát.És ami a legfurább a kedves,kék szemek helyét,vörösen izzó,gonosz pillantás vette át.Oda mentem a lányhoz,hogy köszönjek neki,de amikor már majdnem ott voltam,vettet rám egy "ne gyere közelebb!" pillantást,szóval inkább a helyemre ültem.
-Mi van az új csajjal?-kérdezte Damon.
-Én tudjam?-és becsengettek.Már vagy tíz perce vártunk,de a tanár sehol.Damon egyszer csak bejelentette,hogy "lyukas óra" aztán megfogta a kezem és kicibált az udvarra.
-Ezt most miért kellet?Én nem akarom ellógni az órát és neked sem kéne!-szóltam a fiúra mikor leült az egyik padra,és maga mellé húzott.-Ha eddig nem jött be a tanár,már nem is fog-válaszolta egyszerűen.
-De tél van!Megfagyok!-panaszkodtam.Erre a fiú levette a pulcsiját és rám adta.Jó meleg volt a pulcsi,viszont ő így egyetlen pólóban ült mellettem.
-Meg fogsz fázni.
-Nem fázom meg olyan könnyen.Mint tudod nem ember vagyok.
-Akkor én,ha rád nézek.
-Ha hozok egy pulcsit magamnak megnyugszol?
-Igen-azzal bement a suliba.Kb két perc múlva egy fekete pulóverben jött vissza.
-Álmos vagyok-jelentette be,majd levágódott mellém,végigfeküdt a padon,a fejét pedig az ölembe hajtotta.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Alszok-jelentette be.Nem kérdeztem többet.Még néztem egy kicsit az arcát,aztán valahogy előkotortam a telefonom,bedugtam a fülest és zenét hallgattam.Már harmadjára hallgattam végig a zenéimet amikor csöngettek.A fiú nem ébredt föl,szóval finoman rázogatni kezdtem.
-Hallod csengettek,keljél már föl.
-Miért keltettél fel?-kérdezte morcosan.
-Mert menni kell órára-fordultam felé és kisimítottam néhány kósza tincset a homlokából.
-De nem akarok.
-Ezt nem kérdeztem-megfogtam a kezét és húztam magam után órára.Beültünk a terembe.Megkérdeztem a lányokat,hogy jött-e be tanár,de nem.Azta Damon nem teljesen hülye?Következő óra töri.Az óra legelején bejött a tanár és ahogy elkezdte leadni az anyagot leküzdhetetlen vágyat éreztem az alvásra.És be is aludtam.Arra ébredtem,hogy lebaszták elém a naplót.Ilyedten ültem fel.
-Jót aludt az órámon?Délután egy óra büntetés!-vigyorgott ördögien rám a tanárnő
-Jól van-bólintottam.Még kiabált velem egy sort.Az óráknak hála égnek vége lett.Fél három.Damonnal elköszönt,de megígérte,hogy egy óra múlva visszajön..Megvártam a tanárt,aztán nekiálltam rajzolni.Így elég gyorsan eltelt az az egy óra.Kiléptem a teremből és...Megláttam egy csókolózó párt.Ezzel még semmi baj nem lett volna ha az egyik nem Rosaly...A másik pedig...Damon.Egy világ omlott össze bennem.Le ejtettem a könyveimet,így észrevettek.A vörös szemű szörnyeteg csak vigyorgott,a fiú pedig ijedten nézett rám.
-Roxy ez nem az aminek látszik...-jött oda hozzám.
-Te rohadt szemét!-minden erőmet összeszedtem és egy akkora pofont adtam neki,hogy a kezem jól látható vörös nyomot hagyott az arcán.-Dögölj meg!-ordítottam rá,és sírva elrohantam.Magamra csuktam az ajtót és telefonáltam Crystalnak.Nem sokára megjött Natival és Isaval az oldalán.Zokogva meséltem el nekik mi történt aztán a fejem a párnába szorítottam.Crystal és Isa lelépett(szerintem ordítani azzal a döggel)Nati pedig vigasztalni próbált,reménytelenül.Végig sírtam az egész napot.Még jó,hogy holnap szombat...
Napi első teendő,ébresztő óra falhoz vágása.Igen megcsináltam.És összetört.Szóval marad a telefonom.Az is jó lesz.Kikászálódtam az ágyból.És neki álltam öltözni.Éppen a fekete,csipkés fehérneműmben és szintén fekete ingben(amit még nem gomboltam be)álltam a szekrényem előtt és kerestem a szaggatott farmeromat amikor kinyílt az ajtó és Damon lépett be rajta.Néhány pillanatig csak néztük egymást,aztán a fiú elvigyorodott.
-Látom éppen jókor jöttem.
-Hülye vén perverz!-sipítottam
-Kikérem magamnak!Nem is vagyok vén.
-Húzzál már kifelé!
-Eszemben sincs.
-Tűnj már el!-mondtam fojtott ordítással.Beláttam,hogy nem fog kimenni,így a farmerrommal a kezemben berohantam a fürdőbe,gyors öltözés,aztán kimentem Damonhoz.Durcásan odaléptem hozzá.
-Utállak-bokszoltam bele a vállába.
-És higgyem is el?-kérdezte mosolyogva,miközben átkarolta a derekam és magához húzott.
-Ne...-sóhajtottam.
-Szerintem se.
-De akkor is kérj bocsánatot.
-Jó-egyezett bele azonnal,majd lehajtotta a fejét,és gyengéden megcsókolt.
-Bocsánatkérés elfogadva-bólintottam rá,aztán a fiú egy mosoly kíséretében,rákulcsolta az ujjait a kezemre,és elindultunk órára.A teremben köszöntem a lányok,majd leakartam ülni a helyemre,de Crystal elkapta a kezem,és visszahúzott.
-Láttad már az új lányt?-kérdezte.
-Nem.Mi van vele?
-Nézd meg!-mutatott Nati a hátsó pad irányába.És akkor észrevettem Rosalyt.Fekete farmer,piros trikó,láncos bőrkabát.És ami a legfurább a kedves,kék szemek helyét,vörösen izzó,gonosz pillantás vette át.Oda mentem a lányhoz,hogy köszönjek neki,de amikor már majdnem ott voltam,vettet rám egy "ne gyere közelebb!" pillantást,szóval inkább a helyemre ültem.
-Mi van az új csajjal?-kérdezte Damon.
-Én tudjam?-és becsengettek.Már vagy tíz perce vártunk,de a tanár sehol.Damon egyszer csak bejelentette,hogy "lyukas óra" aztán megfogta a kezem és kicibált az udvarra.
-Ezt most miért kellet?Én nem akarom ellógni az órát és neked sem kéne!-szóltam a fiúra mikor leült az egyik padra,és maga mellé húzott.-Ha eddig nem jött be a tanár,már nem is fog-válaszolta egyszerűen.
-De tél van!Megfagyok!-panaszkodtam.Erre a fiú levette a pulcsiját és rám adta.Jó meleg volt a pulcsi,viszont ő így egyetlen pólóban ült mellettem.
-Meg fogsz fázni.
-Nem fázom meg olyan könnyen.Mint tudod nem ember vagyok.
-Akkor én,ha rád nézek.
-Ha hozok egy pulcsit magamnak megnyugszol?
-Igen-azzal bement a suliba.Kb két perc múlva egy fekete pulóverben jött vissza.
-Álmos vagyok-jelentette be,majd levágódott mellém,végigfeküdt a padon,a fejét pedig az ölembe hajtotta.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Alszok-jelentette be.Nem kérdeztem többet.Még néztem egy kicsit az arcát,aztán valahogy előkotortam a telefonom,bedugtam a fülest és zenét hallgattam.Már harmadjára hallgattam végig a zenéimet amikor csöngettek.A fiú nem ébredt föl,szóval finoman rázogatni kezdtem.
-Hallod csengettek,keljél már föl.
-Miért keltettél fel?-kérdezte morcosan.
-Mert menni kell órára-fordultam felé és kisimítottam néhány kósza tincset a homlokából.
-De nem akarok.
-Ezt nem kérdeztem-megfogtam a kezét és húztam magam után órára.Beültünk a terembe.Megkérdeztem a lányokat,hogy jött-e be tanár,de nem.Azta Damon nem teljesen hülye?Következő óra töri.Az óra legelején bejött a tanár és ahogy elkezdte leadni az anyagot leküzdhetetlen vágyat éreztem az alvásra.És be is aludtam.Arra ébredtem,hogy lebaszták elém a naplót.Ilyedten ültem fel.
-Jót aludt az órámon?Délután egy óra büntetés!-vigyorgott ördögien rám a tanárnő
-Jól van-bólintottam.Még kiabált velem egy sort.Az óráknak hála égnek vége lett.Fél három.Damonnal elköszönt,de megígérte,hogy egy óra múlva visszajön..Megvártam a tanárt,aztán nekiálltam rajzolni.Így elég gyorsan eltelt az az egy óra.Kiléptem a teremből és...Megláttam egy csókolózó párt.Ezzel még semmi baj nem lett volna ha az egyik nem Rosaly...A másik pedig...Damon.Egy világ omlott össze bennem.Le ejtettem a könyveimet,így észrevettek.A vörös szemű szörnyeteg csak vigyorgott,a fiú pedig ijedten nézett rám.
-Roxy ez nem az aminek látszik...-jött oda hozzám.
-Te rohadt szemét!-minden erőmet összeszedtem és egy akkora pofont adtam neki,hogy a kezem jól látható vörös nyomot hagyott az arcán.-Dögölj meg!-ordítottam rá,és sírva elrohantam.Magamra csuktam az ajtót és telefonáltam Crystalnak.Nem sokára megjött Natival és Isaval az oldalán.Zokogva meséltem el nekik mi történt aztán a fejem a párnába szorítottam.Crystal és Isa lelépett(szerintem ordítani azzal a döggel)Nati pedig vigasztalni próbált,reménytelenül.Végig sírtam az egész napot.Még jó,hogy holnap szombat...
2014. augusztus 18., hétfő
20.fejezet
Azt a rohadt,hogy én milyen eszméletlen fáradt vagyok.Pedig aludtam az éjszaka.Illetve megpróbáltam.No mindegy.Azért csak sikerült kimásznom az ágyból és felöltöznöm.Az már más téma,hogy a tükörből egy zombi nézett vissza rám...Még javában a tükör előtt próbáltam embert varázsolni magamból,(már amennyiben ez lehetséges)amikor az ajtóm kivágódott és berontott rajta Isabell.Mi az Isten?
-De jó,még nem mentél órára-mosolygott rám.Hát neked is szia...
-Mit szeretnél?-néztem rá érdeklődve.
-Nos,mint tudod,rendelkezem egy igencsak hülye testvérrel.Na most ez az idióta már annyit lógott,hogy az igazgató megfenyegette,hogy kirúgja,ha még egyszer nem megy be órára.Damont pedig vagy nem érdekli,vagy csak szimplán hülye,mert ma is lógni akar.
-És én mire kellek?
-Segíts berángatni órára.Már ha nem akarod,hogy kirúgják.
-Oké.Meglátom mit tehetek-bólintottam rá.És ezzel bementem a szomszéd szobába.Damon az ágyon feküdt, pólóban és melegítő nadrágban.
-Hé idióta,ne akard kirúgatni magad,szóval öltözzél-parancsoltam rá,miközben az ágy mellé álltam.
-Ó szia Roxi,hát te?-engedte el a füle mellett az előző mondatot.
-Menj órára!-szóltam rá.Vicces látvány lehet,hogy én akarok parancsolni neki.Tekintve,hogy fél kézzel padlóra küldene...
-Mert ha nem?-ezzel elkapta a karom és magára rántott.Így a mellkasán feküdtem.-Jól áll a piros szín-célzott vigyorogva az arcom színére.
-Kussolsz.
-Hé,jelezném,én is itt vagyok-szólt oda Isa.Erre én gyorsan lemásztam a fiúról.
-Öltözz már mert elkésünk-"kértem" még utoljára.És hatott!Mondjuk simán elkezdte levenni a pólóját két lány előtt,így a mellettem álló húgával egyszerre rohantunk ki a szobából és basztuk rá az ajtót.Isa elment órára én meg vártam Damont.Neki dőltem az ajtónak,de nem vettem észre mikor kinyitotta és be is borultam volna a szobába,ha meg nem fog.Röhögött rajtam egy jót,aztán végre elindulhattunk.Mikor beértünk az osztályba az ajtó mellett észrevettem egy rózsaszín(!) hajú és kék szemű lányt.Fodros,fehér és világoskék,térdig érő ruhát viselt.Nati másik kiadásban.Ezt lehet hangosan kimondtam,mert A két barátnőm olyan ellenségesen nézte őt,hogy az hihetetlen.Most miért is?Elég elveszettnek tűnt a szerencsétlen,így oda mentem,hozzá.
-Szia.Új vagy igaz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Cserediák vagyok Angliából-mondta halkan.
-Értem.Roxi vagyok.
-Engem Rosaly Whitenak hívnak
-És meddig leszel a mi giminkben?
-Csak néhány hétig.A szüleim elutaztak egy fontos ügy miatt és mivel nem tudtak senkit megkérni,hogy vigyázzon rám a cserediák program volt a legjobb megoldás.De ahogy hazajönnek engem kivesznek az iskolából.
-Szóval nem leszel itt sokáig.Ismersz innen valakit?
-Nem.Illetve most már téged.És...Esetleg...ülhetek melléd?-kérdezte szégyenlősen.
-Én megengedném,de az ofő letépné a fejem,mert már van padtársam-biccentettem Damon felé.A lány arra nézett és enyhe pír jelent meg az arcán és üres tekintettel és lágy mosollyal bámulta a fiút.Én ezt nem értettem így gyorsan elköszöntem tőle és leültem a helyemre.
-Ez meg ki?-kérdezte Damon.
-Külföldi cserediák.
-Aha.A Kék Habcsók.
-Hülye!Ne szólj már be neki.
-Oké,de megmondanád,miért bámul?
-Mi?-néztem ki A srác háta mögött.És tényleg Damont nézte.
-Na tessék.Ő sem tud ellenállni nekem.
-Most inkább nem mondom ki,amire gondoltam-néztem rá fáradtan.Ezzel csöngettek.Az irodalom tanár,mint aki csak erre várt,berontott a terembe,és kihívta Damont felelni.Namost az a hülye azt se tudja mi az a könyv,de még így is volt mindenre válasza.Igaz,hogy baromi nagy hülyeség,de az mindegy.Én jót röhögtem rajta.A tanár beírta az egyest,ő pedig leült mellém.
-Hé,nem akarsz eljönni velünk szánkózni?-kérdezte.Én erre nagyon hülyén néztem rá.
-Két kérdés:Hány évesek vagyunk? És honnan lenne szánkónk?
-Két válasz:17 és a suli pincéjéből.Ott van minden.
-Aha.És hogy jutsz le oda?
-Az az én dolgom.Te meg hívd el Natit és Crystalt.
-Rosaly jöhet?
-Ki?
-Az új lány.
-Ha nagyon akarod...-sóhajtotta.Oké.Ezt nem értem.Kivártuk az órák végét,szóltam a lányoknak,aztán mentem öltözni.Fekete kabát,pulcsi,bélelt farmer és tornacipő jó lesz.Kimentem az iskola elé,ahol már mindenki kint várt.Damon,Isa,Adam,Leon.Crystal,Nati és Rosaly is.Damon mellett három szánkó sorakozott.Mellé léptem és elismerően néztem rá.Crystal elkapta a karom és odacibált Natihoz.
-Őt minek hívtad?-biccentett Rosaly felé.
-Mert új és nem ismer senkit.Miért?
-Nem tetszik az aurája.Fura és kissé ijesztő
-Egyet kell értenem.Kedvesnek tűnik,de valami nyugtalanít vele kapcsolatban-helyeselt Nati.
-Paranoiásak vagytok-jegyeztem meg
-Nem!-hű.Egyszerre mondták.Most én vagyok a hülye?
-Nos mehetünk?-kérdezte a Damon.
-Ja-elindultunk,és út közben a fiúk azt élvezték,hogy engem és Isat löködtek föl.Ezt nem írnám le,mert olyan szavak hagyták el a számat,amik nemigazán emberiek.És akkor finoman fogalmaztam.A fiúk csak röhögtek,de a lányok kikerekedett szemekkel néztek.Ez vagyok én.Mondjuk Isa se fékezte a nyelvét.Így vissza gondolva tuti azért csinálták,mert vicces volt a reakciónk...Szóval elbattyogtunk egy jó nagy dombhoz,és fölcibáltuk a szánkókat.Damon azonnal ráült az egyikre,engem meg maga elé rántott.Éppen volt időm megkapaszkodni,ugyanis azonnal elindultunk,de olyan sebességgel,hogy azt hittem elrepülünk.Sikítottam,és amikor azt hittem megússzuk,hatalmasat borultunk.Mikor észhez tértem,a tekintetemmel megkerestem Damont,és a mikor megtaláltam odarohantam,a hasa fölé térdeltem,hogy a földön maradjon és ütögetni kezdtem.
-Te hatalmas barom állat!Minek kellett ilyen gyorsan lejönni?!-ordítottam miközben püföltem.
-Jó,jó,sajnálom csak fejezd be!-könyörgött.Sóhajtottam egyet,leszálltam róla és dühösen fölmentem a dombra.A fiúk jót röhögtek rajtunk,a lányok pedig aggódtak értem.Igen értem.Crystal és Nati Oda meg vissza volt,hogy lecsúszhattak a Adammal és Leonnal.Mondjuk ezek után Damon egyedül csúszkált,mert senki nem mert vele menni.Na jó Isa egyszer,de annak se volt szép landolása...Én egy csomószor lecsúsztam mindenkivel.De Rosalyval csak én mentem.A többieknek nem szimpi.Pedig kedves lány.Szerintem.
-De jó,még nem mentél órára-mosolygott rám.Hát neked is szia...
-Mit szeretnél?-néztem rá érdeklődve.
-Nos,mint tudod,rendelkezem egy igencsak hülye testvérrel.Na most ez az idióta már annyit lógott,hogy az igazgató megfenyegette,hogy kirúgja,ha még egyszer nem megy be órára.Damont pedig vagy nem érdekli,vagy csak szimplán hülye,mert ma is lógni akar.
-És én mire kellek?
-Segíts berángatni órára.Már ha nem akarod,hogy kirúgják.
-Oké.Meglátom mit tehetek-bólintottam rá.És ezzel bementem a szomszéd szobába.Damon az ágyon feküdt, pólóban és melegítő nadrágban.
-Hé idióta,ne akard kirúgatni magad,szóval öltözzél-parancsoltam rá,miközben az ágy mellé álltam.
-Ó szia Roxi,hát te?-engedte el a füle mellett az előző mondatot.
-Menj órára!-szóltam rá.Vicces látvány lehet,hogy én akarok parancsolni neki.Tekintve,hogy fél kézzel padlóra küldene...
-Mert ha nem?-ezzel elkapta a karom és magára rántott.Így a mellkasán feküdtem.-Jól áll a piros szín-célzott vigyorogva az arcom színére.
-Kussolsz.
-Hé,jelezném,én is itt vagyok-szólt oda Isa.Erre én gyorsan lemásztam a fiúról.
-Öltözz már mert elkésünk-"kértem" még utoljára.És hatott!Mondjuk simán elkezdte levenni a pólóját két lány előtt,így a mellettem álló húgával egyszerre rohantunk ki a szobából és basztuk rá az ajtót.Isa elment órára én meg vártam Damont.Neki dőltem az ajtónak,de nem vettem észre mikor kinyitotta és be is borultam volna a szobába,ha meg nem fog.Röhögött rajtam egy jót,aztán végre elindulhattunk.Mikor beértünk az osztályba az ajtó mellett észrevettem egy rózsaszín(!) hajú és kék szemű lányt.Fodros,fehér és világoskék,térdig érő ruhát viselt.Nati másik kiadásban.Ezt lehet hangosan kimondtam,mert A két barátnőm olyan ellenségesen nézte őt,hogy az hihetetlen.Most miért is?Elég elveszettnek tűnt a szerencsétlen,így oda mentem,hozzá.
-Szia.Új vagy igaz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Cserediák vagyok Angliából-mondta halkan.
-Értem.Roxi vagyok.
-Engem Rosaly Whitenak hívnak
-És meddig leszel a mi giminkben?
-Csak néhány hétig.A szüleim elutaztak egy fontos ügy miatt és mivel nem tudtak senkit megkérni,hogy vigyázzon rám a cserediák program volt a legjobb megoldás.De ahogy hazajönnek engem kivesznek az iskolából.
-Szóval nem leszel itt sokáig.Ismersz innen valakit?
-Nem.Illetve most már téged.És...Esetleg...ülhetek melléd?-kérdezte szégyenlősen.
-Én megengedném,de az ofő letépné a fejem,mert már van padtársam-biccentettem Damon felé.A lány arra nézett és enyhe pír jelent meg az arcán és üres tekintettel és lágy mosollyal bámulta a fiút.Én ezt nem értettem így gyorsan elköszöntem tőle és leültem a helyemre.
-Ez meg ki?-kérdezte Damon.
-Külföldi cserediák.
-Aha.A Kék Habcsók.
-Hülye!Ne szólj már be neki.
-Oké,de megmondanád,miért bámul?
-Mi?-néztem ki A srác háta mögött.És tényleg Damont nézte.
-Na tessék.Ő sem tud ellenállni nekem.
-Most inkább nem mondom ki,amire gondoltam-néztem rá fáradtan.Ezzel csöngettek.Az irodalom tanár,mint aki csak erre várt,berontott a terembe,és kihívta Damont felelni.Namost az a hülye azt se tudja mi az a könyv,de még így is volt mindenre válasza.Igaz,hogy baromi nagy hülyeség,de az mindegy.Én jót röhögtem rajta.A tanár beírta az egyest,ő pedig leült mellém.
-Hé,nem akarsz eljönni velünk szánkózni?-kérdezte.Én erre nagyon hülyén néztem rá.
-Két kérdés:Hány évesek vagyunk? És honnan lenne szánkónk?
-Két válasz:17 és a suli pincéjéből.Ott van minden.
-Aha.És hogy jutsz le oda?
-Az az én dolgom.Te meg hívd el Natit és Crystalt.
-Rosaly jöhet?
-Ki?
-Az új lány.
-Ha nagyon akarod...-sóhajtotta.Oké.Ezt nem értem.Kivártuk az órák végét,szóltam a lányoknak,aztán mentem öltözni.Fekete kabát,pulcsi,bélelt farmer és tornacipő jó lesz.Kimentem az iskola elé,ahol már mindenki kint várt.Damon,Isa,Adam,Leon.Crystal,Nati és Rosaly is.Damon mellett három szánkó sorakozott.Mellé léptem és elismerően néztem rá.Crystal elkapta a karom és odacibált Natihoz.
-Őt minek hívtad?-biccentett Rosaly felé.
-Mert új és nem ismer senkit.Miért?
-Nem tetszik az aurája.Fura és kissé ijesztő
-Egyet kell értenem.Kedvesnek tűnik,de valami nyugtalanít vele kapcsolatban-helyeselt Nati.
-Paranoiásak vagytok-jegyeztem meg
-Nem!-hű.Egyszerre mondták.Most én vagyok a hülye?
-Nos mehetünk?-kérdezte a Damon.
-Ja-elindultunk,és út közben a fiúk azt élvezték,hogy engem és Isat löködtek föl.Ezt nem írnám le,mert olyan szavak hagyták el a számat,amik nemigazán emberiek.És akkor finoman fogalmaztam.A fiúk csak röhögtek,de a lányok kikerekedett szemekkel néztek.Ez vagyok én.Mondjuk Isa se fékezte a nyelvét.Így vissza gondolva tuti azért csinálták,mert vicces volt a reakciónk...Szóval elbattyogtunk egy jó nagy dombhoz,és fölcibáltuk a szánkókat.Damon azonnal ráült az egyikre,engem meg maga elé rántott.Éppen volt időm megkapaszkodni,ugyanis azonnal elindultunk,de olyan sebességgel,hogy azt hittem elrepülünk.Sikítottam,és amikor azt hittem megússzuk,hatalmasat borultunk.Mikor észhez tértem,a tekintetemmel megkerestem Damont,és a mikor megtaláltam odarohantam,a hasa fölé térdeltem,hogy a földön maradjon és ütögetni kezdtem.
-Te hatalmas barom állat!Minek kellett ilyen gyorsan lejönni?!-ordítottam miközben püföltem.
-Jó,jó,sajnálom csak fejezd be!-könyörgött.Sóhajtottam egyet,leszálltam róla és dühösen fölmentem a dombra.A fiúk jót röhögtek rajtunk,a lányok pedig aggódtak értem.Igen értem.Crystal és Nati Oda meg vissza volt,hogy lecsúszhattak a Adammal és Leonnal.Mondjuk ezek után Damon egyedül csúszkált,mert senki nem mert vele menni.Na jó Isa egyszer,de annak se volt szép landolása...Én egy csomószor lecsúsztam mindenkivel.De Rosalyval csak én mentem.A többieknek nem szimpi.Pedig kedves lány.Szerintem.
2014. augusztus 9., szombat
19.fejezet
És kezdődhet egy újabb átlagos iskolai nap.Hát de jó.Semmi kedvem bemenni órára,mert ma négy órán is dogát írunk.De lógni sincs semmi kedvem.Elég nekem az a hat igazolatlan és az intő.Szóval kénytelen vagyok órára menni.Kedvetlenül össze készülök aztán go fizika.A teremben piros szalagok és kis papír szívek vannak a falon.Mi a fene?No mindegy.Leülök a helyemre és lefejelem a padot.Csöngetnek.Damon sehol.A köcsög bezzeg lóg.Csak tudnám,hogy nem rúgták még ki.Meg kell tanulnom.Na megjött a tanár.
-Winslow kisasszony kérem fáradjon a táblához-szólított fel a tanár.Nagyon jó.Fizikán pont nem írtunk volna erre felelek.Unottan kibattyogtam a táblához.A tanár mindenféle hülyeséget kérdezett én meg néha-néha benyögtem egy választ.Végül is a kettest sikerült összekaparni.Az elég ahhoz,hogy ne bukjak meg.Éljen!A szüleimet nem érdekli,nekem meg elég,ha nem bukom meg szóval tökéletes.Lebasztam magam a helyemre,és az óra további részében bámultam a semmibe,illetve jegyzetelgettem mikor a tanár ide nézett.Kövi óra irodalom.Mikor megjön a tanár rögtön osztja lapokat.Upsz.Nincs Damon így nincs puska,de megoldom!Mikor a tanár nem figyel kirántom a könyvet a stócom alól és nyitva bedugom a padba.Már majdnem kész a doga,mikor köhögést hallok a fejem fölül.Felnézek és a tanár áll mellettem.Lebuktam...
-Az ott mi?-mutat a padba az irodalom tanár.
-Az egy semmi-vágom rá szemrebbenés nélkül.
-Szóval semmi.
-Az.
-És megnézhetem azt a semmit?-kérdi a tanár.Mielőtt válaszolhatnék Adam ( Damon egyik haverja,illetve ebbe a csákóba szerelmes Crystal)Leveri az összes cuccát.A tanár odafordul.Erre leesik még egy cucc.És még egy.A tanár úgy fordul ahogy esnek le a cuccok és azt ordítja,hogy fejezzék be.Épp elég időt adnak ahhoz,hogy bedobja a könyvem a táskámba.Mire ide fordul a tanár már sehol semmi.
-Szóval.Megnézhetem a...
-Mit?-mosolygok angyalian.
-Semmit-morogja,és a tábla felé fordulva küld egy "Csak most úsztad meg!"pillantást felém,majd visszamegy az asztalához.Én pedig tátogok egy köszönömöt mindenki felé mire kapok néhány mosolyt.Örülök,hogy segítenek.Most fordult ilyen először elő.Jó fej osztály.Szörnyek létére...Nem!Nem szörnyek.Hogy is mondhatok ilyet?Ők csak kicsit mások,mint amit megszoktam.Mondjuk én is más vagyok.Na mindegy.Nos a többi órán már ügyesebben puskáztam.Végre vége a napnak.Ahogy kilépek az ajtón,valaki elkapja a kezem,és magához ránt.Jó közel...Épp ordítanám le a fejét,mikor észreveszem,ki az.
-Szia-mosolyog rám Damon.
-Csövi.Egész nap egyedül hagytál.Gonosz vagy!-ekkor feltűnt,hogy egy szál vörös rózsát tart a kezében,illetve egy kis dobozt,és egy tábla csokit.-Az minek?-mutattam rájuk.
-Gondoltam,ha már úgy is Valentin nap van,nekem meg van barátnőm,adok neki egy kis apróságot-mosolygott kedvesen,és átadta a csokit és a rózsát,de a doboz még nála volt.
-Köszike-ez megmagyarázza a díszítés.-Várjunk csak...Ha Valentin nap van akkor nekem meg...
-Ja.Boldog Szülinapot-mosolygott.Istenem,ilyen hülye is csak én lehetek.Az oké,hogy elfelejtem a Valentin napot,mert az elmúlt 16,illetve mától 17 év alatt egyszer sem volt okom emlékezni rá.Na de a saját szülinapomat!
-Várjunk.Soha nem mondtam,hogy mikor van a szülinapom.Akkor meg honnan...?
-Amit meg akarsz tudni azt megtudod.
-Aha.És mit kapok?-vigyorogtam.
-Mindjárt megtudod-azzal megfogta a kezem,és kimentünk a hátsó udvarra,a szökőkúthoz.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem.miközben leültünk a szökőkút peremére.
-Lányok így is utálkozó pillantásokat küldtek feléd.Nem akarom,hogy neked essenek,ha egyedül hagylak.
-Nem kell félteni.
-Azt tudom-mosolyodott el,majd fél karral benyúlt a térdem alá,és a lábaim átrakta a sajátjain.Így félig meddig az ölében ültem,természetesen vörös fejjel.Mikor fogom elhagyni ezt a szokásom?
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz-jegyezte meg.
-Szóval direkt csinálod?-fontam össze a mellemen a karom.
-Aha.
-Mindegy.Na ide az ajándékkal!
-Milyen türelmetlen vagy!De azért tessék-mosolyogva átadta a kis dobozt.Kinyitottam és egy fekete-fehér kockás szíjú órát találtam.A mutatói végén egy-egy kis koponya vigyorgott.Halkan felsikoltottam,majd a nyakát átkarolva magamhoz öleltem.
-Naa,még puszit se kapok?-nyavalygott.
-Adsz te majd eleget-sóhajtottam.
-Ez igaz-nevetett,majd lehajtotta a fejét és finoman megcsókolt.Hm...Nem tudok betelni ezzel az érzéssel.Jól eső érzés jár át ha megcsókol.Elhajolt tőlem és a kezemre csatolta az órámat.
-Na milyen?-néztem csillogó szemmel az órát.
-Gyönyörű-mondta.De nem az órát nézte hanem...Engem.És pirulok.Erre Damon elnevette magát,majd belepuszilt a nyakamba.Erre én el röhögtem magam.
-Ez csikiz.
-Tényleg?-erre a fiú vigyorogva lefogta a kezeimet,és apró csókokat nyomott a nyakamra.Én pedig folyamatosan nevettem.Ám hirtelen abba hagyta és eltolt magától.Majd lehunyt szemmel,mélyen beszívta a levegőt.Én persze azonnal tudtam miért csinálta.
-Hatalmas az önuralmad,tudod?-hajtottam le a fejem.
-Mi?
-Képzelem milyen nehéz lehet,hogy akárhányszor velem vagy,nehogy a nyakamnak ess.
-Semmi baj.Túlélem.
-De nekem ez így nem jó.Miattam szenvedsz.
-Dehogy is!Nem szenvedek!
-Figyelj.Mi lenne,ha megengedném,hogy néha igyál a véremből?
-Ki van zárva!Nem foglak kihasználni!Ráadásul tudom,hogy a harapás nem fájdalommentes.Én pedig nem akarok fájdalmat okozni nekem.
-De csak néha...
-Nem.
-Azt mondod nem akarsz fájdalmat okozni.De ha látom,hogy szenvedsz,az rosszabb ezer harapásnál.Ezért kérlek...csak néha.És így nekem sem jó.Nem tölthetünk sok időt közel egymáshoz,mert nem bírod az illatom-magyaráztam.Most éppen azért könyörgök,hogy harapdáljon?Hát én nem vagyok normális...
-Jó...De csak néha...És előtte megkérdezlek.
-Rendben...Csak ne szenvedj-erre Damon átölelt.
-Nagyon jó szíved van-súgta,majd gyengéden megcsókolt.Kissé hátradőltem a karjában,és nem vettem észre,mikor elengedett,gy beleestem a szökőkútba.A fiú utánam kapott és őt is magammal rántottam.Néhány másodpercig csak pislogtunk egymásra,majd egyszerre elröhögtük magunkat.Ez kész...Én nagyon béna vagyok.Szörnyen.Kimásztunk a szökőkútból és rohantunk a szobákhoz,mert ugye tél van.Átcseréltem a ruhám,de a hajamból még csöpögött a víz.
-Na kész vagy?-lépett be Damon.
-Aha.De a hajam még vizes.
-Gyere ide-húzott magához miközben leült az ágyra.Beleültetett az ölébe és meg szárította a hajam.Aztán kiment,mondván,hogy most már hagy aludni.Mondjuk így fél tizenegy fele...Ideje aludni.
-Winslow kisasszony kérem fáradjon a táblához-szólított fel a tanár.Nagyon jó.Fizikán pont nem írtunk volna erre felelek.Unottan kibattyogtam a táblához.A tanár mindenféle hülyeséget kérdezett én meg néha-néha benyögtem egy választ.Végül is a kettest sikerült összekaparni.Az elég ahhoz,hogy ne bukjak meg.Éljen!A szüleimet nem érdekli,nekem meg elég,ha nem bukom meg szóval tökéletes.Lebasztam magam a helyemre,és az óra további részében bámultam a semmibe,illetve jegyzetelgettem mikor a tanár ide nézett.Kövi óra irodalom.Mikor megjön a tanár rögtön osztja lapokat.Upsz.Nincs Damon így nincs puska,de megoldom!Mikor a tanár nem figyel kirántom a könyvet a stócom alól és nyitva bedugom a padba.Már majdnem kész a doga,mikor köhögést hallok a fejem fölül.Felnézek és a tanár áll mellettem.Lebuktam...
-Az ott mi?-mutat a padba az irodalom tanár.
-Az egy semmi-vágom rá szemrebbenés nélkül.
-Szóval semmi.
-Az.
-És megnézhetem azt a semmit?-kérdi a tanár.Mielőtt válaszolhatnék Adam ( Damon egyik haverja,illetve ebbe a csákóba szerelmes Crystal)Leveri az összes cuccát.A tanár odafordul.Erre leesik még egy cucc.És még egy.A tanár úgy fordul ahogy esnek le a cuccok és azt ordítja,hogy fejezzék be.Épp elég időt adnak ahhoz,hogy bedobja a könyvem a táskámba.Mire ide fordul a tanár már sehol semmi.
-Szóval.Megnézhetem a...
-Mit?-mosolygok angyalian.
-Semmit-morogja,és a tábla felé fordulva küld egy "Csak most úsztad meg!"pillantást felém,majd visszamegy az asztalához.Én pedig tátogok egy köszönömöt mindenki felé mire kapok néhány mosolyt.Örülök,hogy segítenek.Most fordult ilyen először elő.Jó fej osztály.Szörnyek létére...Nem!Nem szörnyek.Hogy is mondhatok ilyet?Ők csak kicsit mások,mint amit megszoktam.Mondjuk én is más vagyok.Na mindegy.Nos a többi órán már ügyesebben puskáztam.Végre vége a napnak.Ahogy kilépek az ajtón,valaki elkapja a kezem,és magához ránt.Jó közel...Épp ordítanám le a fejét,mikor észreveszem,ki az.
-Szia-mosolyog rám Damon.
-Csövi.Egész nap egyedül hagytál.Gonosz vagy!-ekkor feltűnt,hogy egy szál vörös rózsát tart a kezében,illetve egy kis dobozt,és egy tábla csokit.-Az minek?-mutattam rájuk.
-Gondoltam,ha már úgy is Valentin nap van,nekem meg van barátnőm,adok neki egy kis apróságot-mosolygott kedvesen,és átadta a csokit és a rózsát,de a doboz még nála volt.
-Köszike-ez megmagyarázza a díszítés.-Várjunk csak...Ha Valentin nap van akkor nekem meg...
-Ja.Boldog Szülinapot-mosolygott.Istenem,ilyen hülye is csak én lehetek.Az oké,hogy elfelejtem a Valentin napot,mert az elmúlt 16,illetve mától 17 év alatt egyszer sem volt okom emlékezni rá.Na de a saját szülinapomat!
-Várjunk.Soha nem mondtam,hogy mikor van a szülinapom.Akkor meg honnan...?
-Amit meg akarsz tudni azt megtudod.
-Aha.És mit kapok?-vigyorogtam.
-Mindjárt megtudod-azzal megfogta a kezem,és kimentünk a hátsó udvarra,a szökőkúthoz.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem.miközben leültünk a szökőkút peremére.
-Lányok így is utálkozó pillantásokat küldtek feléd.Nem akarom,hogy neked essenek,ha egyedül hagylak.
-Nem kell félteni.
-Azt tudom-mosolyodott el,majd fél karral benyúlt a térdem alá,és a lábaim átrakta a sajátjain.Így félig meddig az ölében ültem,természetesen vörös fejjel.Mikor fogom elhagyni ezt a szokásom?
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz-jegyezte meg.
-Szóval direkt csinálod?-fontam össze a mellemen a karom.
-Aha.
-Mindegy.Na ide az ajándékkal!
-Milyen türelmetlen vagy!De azért tessék-mosolyogva átadta a kis dobozt.Kinyitottam és egy fekete-fehér kockás szíjú órát találtam.A mutatói végén egy-egy kis koponya vigyorgott.Halkan felsikoltottam,majd a nyakát átkarolva magamhoz öleltem.
-Naa,még puszit se kapok?-nyavalygott.
-Adsz te majd eleget-sóhajtottam.
-Ez igaz-nevetett,majd lehajtotta a fejét és finoman megcsókolt.Hm...Nem tudok betelni ezzel az érzéssel.Jól eső érzés jár át ha megcsókol.Elhajolt tőlem és a kezemre csatolta az órámat.
-Na milyen?-néztem csillogó szemmel az órát.
-Gyönyörű-mondta.De nem az órát nézte hanem...Engem.És pirulok.Erre Damon elnevette magát,majd belepuszilt a nyakamba.Erre én el röhögtem magam.
-Ez csikiz.
-Tényleg?-erre a fiú vigyorogva lefogta a kezeimet,és apró csókokat nyomott a nyakamra.Én pedig folyamatosan nevettem.Ám hirtelen abba hagyta és eltolt magától.Majd lehunyt szemmel,mélyen beszívta a levegőt.Én persze azonnal tudtam miért csinálta.
-Hatalmas az önuralmad,tudod?-hajtottam le a fejem.
-Mi?
-Képzelem milyen nehéz lehet,hogy akárhányszor velem vagy,nehogy a nyakamnak ess.
-Semmi baj.Túlélem.
-De nekem ez így nem jó.Miattam szenvedsz.
-Dehogy is!Nem szenvedek!
-Figyelj.Mi lenne,ha megengedném,hogy néha igyál a véremből?
-Ki van zárva!Nem foglak kihasználni!Ráadásul tudom,hogy a harapás nem fájdalommentes.Én pedig nem akarok fájdalmat okozni nekem.
-De csak néha...
-Nem.
-Azt mondod nem akarsz fájdalmat okozni.De ha látom,hogy szenvedsz,az rosszabb ezer harapásnál.Ezért kérlek...csak néha.És így nekem sem jó.Nem tölthetünk sok időt közel egymáshoz,mert nem bírod az illatom-magyaráztam.Most éppen azért könyörgök,hogy harapdáljon?Hát én nem vagyok normális...
-Jó...De csak néha...És előtte megkérdezlek.
-Rendben...Csak ne szenvedj-erre Damon átölelt.
-Nagyon jó szíved van-súgta,majd gyengéden megcsókolt.Kissé hátradőltem a karjában,és nem vettem észre,mikor elengedett,gy beleestem a szökőkútba.A fiú utánam kapott és őt is magammal rántottam.Néhány másodpercig csak pislogtunk egymásra,majd egyszerre elröhögtük magunkat.Ez kész...Én nagyon béna vagyok.Szörnyen.Kimásztunk a szökőkútból és rohantunk a szobákhoz,mert ugye tél van.Átcseréltem a ruhám,de a hajamból még csöpögött a víz.
-Na kész vagy?-lépett be Damon.
-Aha.De a hajam még vizes.
-Gyere ide-húzott magához miközben leült az ágyra.Beleültetett az ölébe és meg szárította a hajam.Aztán kiment,mondván,hogy most már hagy aludni.Mondjuk így fél tizenegy fele...Ideje aludni.
2014. augusztus 6., szerda
18.fejezet
Nos úgy döntöttem,hogy mostantól a fejezeteknek nem lesznek címei.Miért?Mert már nem tudok kitalálni többet : )Ennyi lenne.Jó olvasást.
-Akárhogy is..én még most is szeretlek-súgta nekem Damon.És kész...elbőgtem magam.De most nem azért,mert kiderült a múltam.Most mondta nekem először úgy igazából,hogy szeretlek.Hát igen,körübelül fél percig emiatt sírtam,aztán eszembe jutott,hogy miért ülök a könyvtárban.Akkor már azért kellett volna volna sírnom,de megmakacsoltam magam és visszatartottam a könnyeimet.Utálok mások előtt sírni.Akkor olyan gyenge vagyok.
-Köszönöm.De kérlek azt amit most megtudtunk,ne mond el senkinek.
-Mégis mért ne?
-Éppen elég,hogy te tudod.Gondolj bele.Vámpírvadász és vámpír.Gondolom ezek egymást irtják.És én mind kettő vagyok egy személyben.Ez nagyon fura és ijesztő.Nem kell több embernek megtudni.
-Rendben.Ahogy szeretnéd.Nem mondom el senkinek.
-Köszönöm.
-És most mi legyen?
-Megyek a szobámban,hogy békén hagyjanak.
-Jó.De biztos,hogy egyedül akarsz lenni?
-Igen.ezt át kell rágnom magamban.
-Oké.De szólj ha gond van-mondta Damon,majd nyomott egy puszit a homlokomra és hagyta,hogy elmenjek.Beültem a szobámba.Igazából nem akartam gondolkozni,csak egyedüllétre vágytam.Nos ennek az lett a vége,estig mozdulatlanul ültem,aztán bealudtam.
* * *
Reggel valaki csókkal ébresztett.Mondjuk azonnal tudtam ki az,így miután észhez tértem viszonoztam a csókot.
-Na végre felkeltél.Ilyen kimerítő volt a gondolkozás?-vigyorgott a felettem támaszkodó Damon.
-Nagyon vicces-morogtam
-Jaj ne már.Még mindig rossz kedved van?
-Rossz?!Pokoli!Ez rólad derül ki te,hogy reagálnál?
-Jó igazad van.De a helyedben én készülődnék.
-Miért?Mennyi az idő?
-Fél nyolc.
-MI??!!Mért nem szóltál az elején?!Hülye!-kiabáltam,majd rohanva összekapkodtam a ruhadarabjaimat,és rohantam a fürdőbe átvedleni.Össze készültem,majd megragadtam Damon karját és húztam magam után órára.Szerencsére csengetés előtt egy perccel beértünk.Oda akartam figyelni a tanárra,de a mellettem helyet foglaló fiú természetesen nem hagyta.egész órán engem piszkált.Na mindegy nem haragszom.Óra után odajött hozzám Nati és Crystal.
-Hé,nincs kedved eljönni órák után vásárolni?-kérdezte Nati.Szokásához híven ma is úgy festett mint egy rózsaszín habcsók.
-Nincs!Utálok vásárolni.
-Naa olyan rég voltunk már el valahol.Gyere már!-könyörgött Crystal.Amikor megismertem munka közben volt.De mikor nem dolgozik mint folyosó felügyelő irtóra gyerekes tud lenni.Nem baj ő így jó.A vége az lett,hogy beleegyeztem.Elráncigáltak a plázába.Engem persze szokás szerint megbámultak.Na igen az emberek között fura vagyok.Ha valami miatt akkor emiatt jó a Blood Ties.Ott nem bámulnak meg.Miközben Nati és Crystal bogarászott én a falat támasztottam.
-És Roxy mi van veled és Damonnal?Most tényleg együtt vagytok?-nézett rám Nati.Én erre a kérdésre halványan elpirultam.
-Igen,együtt vagyunk.És ez nagyon jó.
-Mikor jöttetek össze?-kérdezte Crystal.
-Aznap mikor elájultam.Szerintem így tervezte.Miután kizavart titeket megcsókolt.
-Aztaa!És jól csókol?-vinnyogott Crystal.Egy árnyalattal vörösebb lettem.
-Ööö.Nincs viszonyítási alapom,de szerintem nagyon jól.Most először van barátom,és nagyon könnyen zavarba tud hozni.De csak ő.
-Hűha.Tényleg nagyon szerelmes.Még sose beszélt így.Ez nagy előre lépés-állapították meg a barátnőim.
-Hé!-szóltam rájuk.Nos 3 óra(!) alatt sikerült választaniuk egy-egy ruhadarabot.Én nem vettem semmit,de végül is egész jó nap volt
-Akárhogy is..én még most is szeretlek-súgta nekem Damon.És kész...elbőgtem magam.De most nem azért,mert kiderült a múltam.Most mondta nekem először úgy igazából,hogy szeretlek.Hát igen,körübelül fél percig emiatt sírtam,aztán eszembe jutott,hogy miért ülök a könyvtárban.Akkor már azért kellett volna volna sírnom,de megmakacsoltam magam és visszatartottam a könnyeimet.Utálok mások előtt sírni.Akkor olyan gyenge vagyok.
-Köszönöm.De kérlek azt amit most megtudtunk,ne mond el senkinek.
-Mégis mért ne?
-Éppen elég,hogy te tudod.Gondolj bele.Vámpírvadász és vámpír.Gondolom ezek egymást irtják.És én mind kettő vagyok egy személyben.Ez nagyon fura és ijesztő.Nem kell több embernek megtudni.
-Rendben.Ahogy szeretnéd.Nem mondom el senkinek.
-Köszönöm.
-És most mi legyen?
-Megyek a szobámban,hogy békén hagyjanak.
-Jó.De biztos,hogy egyedül akarsz lenni?
-Igen.ezt át kell rágnom magamban.
-Oké.De szólj ha gond van-mondta Damon,majd nyomott egy puszit a homlokomra és hagyta,hogy elmenjek.Beültem a szobámba.Igazából nem akartam gondolkozni,csak egyedüllétre vágytam.Nos ennek az lett a vége,estig mozdulatlanul ültem,aztán bealudtam.
* * *
Reggel valaki csókkal ébresztett.Mondjuk azonnal tudtam ki az,így miután észhez tértem viszonoztam a csókot.
-Na végre felkeltél.Ilyen kimerítő volt a gondolkozás?-vigyorgott a felettem támaszkodó Damon.
-Nagyon vicces-morogtam
-Jaj ne már.Még mindig rossz kedved van?
-Rossz?!Pokoli!Ez rólad derül ki te,hogy reagálnál?
-Jó igazad van.De a helyedben én készülődnék.
-Miért?Mennyi az idő?
-Fél nyolc.
-MI??!!Mért nem szóltál az elején?!Hülye!-kiabáltam,majd rohanva összekapkodtam a ruhadarabjaimat,és rohantam a fürdőbe átvedleni.Össze készültem,majd megragadtam Damon karját és húztam magam után órára.Szerencsére csengetés előtt egy perccel beértünk.Oda akartam figyelni a tanárra,de a mellettem helyet foglaló fiú természetesen nem hagyta.egész órán engem piszkált.Na mindegy nem haragszom.Óra után odajött hozzám Nati és Crystal.
-Hé,nincs kedved eljönni órák után vásárolni?-kérdezte Nati.Szokásához híven ma is úgy festett mint egy rózsaszín habcsók.
-Nincs!Utálok vásárolni.
-Naa olyan rég voltunk már el valahol.Gyere már!-könyörgött Crystal.Amikor megismertem munka közben volt.De mikor nem dolgozik mint folyosó felügyelő irtóra gyerekes tud lenni.Nem baj ő így jó.A vége az lett,hogy beleegyeztem.Elráncigáltak a plázába.Engem persze szokás szerint megbámultak.Na igen az emberek között fura vagyok.Ha valami miatt akkor emiatt jó a Blood Ties.Ott nem bámulnak meg.Miközben Nati és Crystal bogarászott én a falat támasztottam.
-És Roxy mi van veled és Damonnal?Most tényleg együtt vagytok?-nézett rám Nati.Én erre a kérdésre halványan elpirultam.
-Igen,együtt vagyunk.És ez nagyon jó.
-Mikor jöttetek össze?-kérdezte Crystal.
-Aznap mikor elájultam.Szerintem így tervezte.Miután kizavart titeket megcsókolt.
-Aztaa!És jól csókol?-vinnyogott Crystal.Egy árnyalattal vörösebb lettem.
-Ööö.Nincs viszonyítási alapom,de szerintem nagyon jól.Most először van barátom,és nagyon könnyen zavarba tud hozni.De csak ő.
-Hűha.Tényleg nagyon szerelmes.Még sose beszélt így.Ez nagy előre lépés-állapították meg a barátnőim.
-Hé!-szóltam rájuk.Nos 3 óra(!) alatt sikerült választaniuk egy-egy ruhadarabot.Én nem vettem semmit,de végül is egész jó nap volt
2014. július 23., szerda
17.fejezet-A kísértő múlt
-Mit szólnál ha Elizabethnek neveznék?-mi?Ki szólt?Ki beszél?
-Szép név,egy ilyen szép kislányhoz-mi van?!Nem látok mást csak két homályos foltot.Mi az Isten történik?!És...Képszakadás.Már kicsit jobban látok.Még mindig homályos,de már nem annyira.Két nő van a szobában.Veszekednek.
-Megmondtam Virginia,nem lesz jó vége annak,hogy bele szerettél Markba.Te is nagyon jól tudod,hogy ki ő.Lehet,hogy téged nem bánt,de akkor is a Smith család sarja!-Mi.A.Franc.Van.Már!
-Tudom!De nem érdekel,mert szeretem!
-Ezt azonnal fejezd be lányom!Gondolj bele,hogy a te és Mark kombinációja mire lesz képes!Hatalmas erő és a gyilkos hajlam!Ezt a gyereket el kell pusztítani!Meg kell ölni!
-Nem!Azt nem hagyom!Az életem árán is megvédem!
-Ezt gondold át Virginia!
-Nem!Fontosabb nekem mint az életem!
-Nem esik jól,hogy meg kell tennem,de:Őrök!Börtönbe vele!-megint filmszakadás.Mintha valaki vinne.Ne.NE.NE NE NE!Segítség elrabolnak!
-Te átokfajzat...Nem hagyom,hogy még többet árcs a családomnak.Csak a lányom miatt hagyom meg az életed.Ez volt az utolsó kívánsága.De gondoskodom róla,hogy többet a közelünkbe se gyere.És arról is is,hogy ezt soha egy kívülálló se tudja meg-de most meg mi történik!Valaki segítsen!Már megint máshol vagyok.Mi van már?!
-És hogy hívják a gyereket?-ez a hang ismerős,de honnan?
-Roxanne-hogy mi?Nem értem.El akarok tűnni innen!Valaki mentsen meg!
-Roxi!Ébredj fel!-próbál a mellettem fekvő fiú kelteni.Ijedten ültem föl az ágyamban.Csak egy álom volt?De olyan valószerű volt...
-Minden rendben van?-kérdezte Damon aggódva.
-Persze.Csak egy rossz álom.
-De nagyon kiakasztott...Mit álmodtál?
-Csak azt,hogy...-és elmeséltem töviről-hegyire az álmot.
-Azta...-nyögte ki végül a fiú.-Nem semmi.
-És olyan valószerű volt.
-Csak egy álom volt.Ne is foglalkozz vele-ölelt át.
-Remélem igazad van.
-Nekem mindig igazam van-vigyorgott és finoman megcsókolt.-Na megyek készülni.
-Oké-én is így tettem.Fel kellett vennem a fekete halálfejes sálam az éjszakai incidens miatt.Február van nem lesz feltűnő.Damonnal bebattyogtam órára.Ő ment a haverjaihoz(Leon és Adam.Fura,nem?)Én meg mentem a lányokhoz.Óra elejéig beszélgettünk,oszt' csöngetéskor mindenki vonult a helyére.Megírtam a matek dogát(olyan kettes lesz),és utána tovább elmélkedtem az álmon.De nem az volt.Mintha...Már átéltem volna.Hülyeség.De akkor is.Ma meglátogatjuk a könyvtárat.Ja,a többes szám helyes,mert viszem Damont is.
-Kisasszony meg tudná mondani az eredményt?-kérdezett a tanár.
-6914-vágtam rá gondolkodás nélkül.A tanár pislogás nélkül meredt rám,végül szó nélkül elfordult és tovább magyarázott.Én pedig a háta mögött össze pacsiztam hőn szeretett padtársammal,aki még mindig röhögött.
A többi óra viszonylag gyorsan eltelt.Így beálltam Damon elé.
-Megyünk a könyvtárba-jelentettem ki.
-Mi?Nincs az az Isten!-rémült meg a srác.
-De.
-Nem!
-De van,és jössz velem a könyvtárba ha tetszik,ha nem.
-Ne mond,hogy nem szeretlek-túrt bele a fekete hajába.Elvigyorodtam.Győzelem!Megfogta a kezem,és elindultunk a könyvtárba.Hát mit ne mondjak...Sötét,poros,ronda,unalmas és k***a messze van a termektől.egy alacsony kis nő fogadott minket.Én úgy kábé elmagyaráztam,hogy mi kell,erre a kezembe nyomott egy vastag könyvet.Leraktam az asztalra és lapozgatni kezdtem.
-Mit keresel?-nézett át a fejem fölött Damon.
-Az álomban szerepelt két név az egyik:Virginia.Abból amit mondott, abból arra következtetek,hogy ő az anyám.Tehát a feltevésed helyesnek bizonyult,miszerint az édesanyám Virginia Westbrook.
-Mióta tudsz ilyen értelmesen beszélni?Kezdek aggódni az agyad épségért...-méregetett a fiú.
-Kussolsz.A másik név:Mark Smith-mondtam.Erre Damon köpni-nyelni nem tudott.
-De...Ő..A leghíresebb vámpírvadász!-lefagytam ilyen nincs
-De...az anyám szavai szerint...ő az apám.
-Az nem lehet.Hisz a könyv szerint az apád egy ember.
-De egy nő azt mondta,hogy,nem fogja hagyni,hogy kitudódjon,hogy én mi vagyok.
-Akkor te nem ember-vámpír vagy,hanem...
-Félig vámpír...félig vámpírvadász...-és az életem újra összetört.Hogy lehet ennek a két embernek gyereke?És miért én?A sors gyűlöl.Damon szorosan átölelt és megcsókolt.
-Akárhogy is...Én még most is szeretlek.
Folytassam???Kommenteket kérek!
-Szép név,egy ilyen szép kislányhoz-mi van?!Nem látok mást csak két homályos foltot.Mi az Isten történik?!És...Képszakadás.Már kicsit jobban látok.Még mindig homályos,de már nem annyira.Két nő van a szobában.Veszekednek.
-Megmondtam Virginia,nem lesz jó vége annak,hogy bele szerettél Markba.Te is nagyon jól tudod,hogy ki ő.Lehet,hogy téged nem bánt,de akkor is a Smith család sarja!-Mi.A.Franc.Van.Már!
-Tudom!De nem érdekel,mert szeretem!
-Ezt azonnal fejezd be lányom!Gondolj bele,hogy a te és Mark kombinációja mire lesz képes!Hatalmas erő és a gyilkos hajlam!Ezt a gyereket el kell pusztítani!Meg kell ölni!
-Nem!Azt nem hagyom!Az életem árán is megvédem!
-Ezt gondold át Virginia!
-Nem!Fontosabb nekem mint az életem!
-Nem esik jól,hogy meg kell tennem,de:Őrök!Börtönbe vele!-megint filmszakadás.Mintha valaki vinne.Ne.NE.NE NE NE!Segítség elrabolnak!
-Te átokfajzat...Nem hagyom,hogy még többet árcs a családomnak.Csak a lányom miatt hagyom meg az életed.Ez volt az utolsó kívánsága.De gondoskodom róla,hogy többet a közelünkbe se gyere.És arról is is,hogy ezt soha egy kívülálló se tudja meg-de most meg mi történik!Valaki segítsen!Már megint máshol vagyok.Mi van már?!
-És hogy hívják a gyereket?-ez a hang ismerős,de honnan?
-Roxanne-hogy mi?Nem értem.El akarok tűnni innen!Valaki mentsen meg!
-Roxi!Ébredj fel!-próbál a mellettem fekvő fiú kelteni.Ijedten ültem föl az ágyamban.Csak egy álom volt?De olyan valószerű volt...
-Minden rendben van?-kérdezte Damon aggódva.
-Persze.Csak egy rossz álom.
-De nagyon kiakasztott...Mit álmodtál?
-Csak azt,hogy...-és elmeséltem töviről-hegyire az álmot.
-Azta...-nyögte ki végül a fiú.-Nem semmi.
-És olyan valószerű volt.
-Csak egy álom volt.Ne is foglalkozz vele-ölelt át.
-Remélem igazad van.
-Nekem mindig igazam van-vigyorgott és finoman megcsókolt.-Na megyek készülni.
-Oké-én is így tettem.Fel kellett vennem a fekete halálfejes sálam az éjszakai incidens miatt.Február van nem lesz feltűnő.Damonnal bebattyogtam órára.Ő ment a haverjaihoz(Leon és Adam.Fura,nem?)Én meg mentem a lányokhoz.Óra elejéig beszélgettünk,oszt' csöngetéskor mindenki vonult a helyére.Megírtam a matek dogát(olyan kettes lesz),és utána tovább elmélkedtem az álmon.De nem az volt.Mintha...Már átéltem volna.Hülyeség.De akkor is.Ma meglátogatjuk a könyvtárat.Ja,a többes szám helyes,mert viszem Damont is.
-Kisasszony meg tudná mondani az eredményt?-kérdezett a tanár.
-6914-vágtam rá gondolkodás nélkül.A tanár pislogás nélkül meredt rám,végül szó nélkül elfordult és tovább magyarázott.Én pedig a háta mögött össze pacsiztam hőn szeretett padtársammal,aki még mindig röhögött.
A többi óra viszonylag gyorsan eltelt.Így beálltam Damon elé.
-Megyünk a könyvtárba-jelentettem ki.
-Mi?Nincs az az Isten!-rémült meg a srác.
-De.
-Nem!
-De van,és jössz velem a könyvtárba ha tetszik,ha nem.
-Ne mond,hogy nem szeretlek-túrt bele a fekete hajába.Elvigyorodtam.Győzelem!Megfogta a kezem,és elindultunk a könyvtárba.Hát mit ne mondjak...Sötét,poros,ronda,unalmas és k***a messze van a termektől.egy alacsony kis nő fogadott minket.Én úgy kábé elmagyaráztam,hogy mi kell,erre a kezembe nyomott egy vastag könyvet.Leraktam az asztalra és lapozgatni kezdtem.
-Mit keresel?-nézett át a fejem fölött Damon.
-Az álomban szerepelt két név az egyik:Virginia.Abból amit mondott, abból arra következtetek,hogy ő az anyám.Tehát a feltevésed helyesnek bizonyult,miszerint az édesanyám Virginia Westbrook.
-Mióta tudsz ilyen értelmesen beszélni?Kezdek aggódni az agyad épségért...-méregetett a fiú.
-Kussolsz.A másik név:Mark Smith-mondtam.Erre Damon köpni-nyelni nem tudott.
-De...Ő..A leghíresebb vámpírvadász!-lefagytam ilyen nincs
-De...az anyám szavai szerint...ő az apám.
-Az nem lehet.Hisz a könyv szerint az apád egy ember.
-De egy nő azt mondta,hogy,nem fogja hagyni,hogy kitudódjon,hogy én mi vagyok.
-Akkor te nem ember-vámpír vagy,hanem...
-Félig vámpír...félig vámpírvadász...-és az életem újra összetört.Hogy lehet ennek a két embernek gyereke?És miért én?A sors gyűlöl.Damon szorosan átölelt és megcsókolt.
-Akárhogy is...Én még most is szeretlek.
Folytassam???Kommenteket kérek!
2014. július 14., hétfő
16.fejezet-Jó után jön a rossz...
Hajnali fél egy körül jár az óra én pedig álmatlanul forgolódom az ágyban.És csak amiatt a rohadt fűtés miatt.Olyan szinten meleg van a szobámban,hogy egy hálóing fekszem és így is majd' megsülök.Ablakot meg nem merek nyitni,mert akkor meg megfagynék.Klassz.És dogát írunk matekból.El fogok aludni a doga felett.És kapok még egy egyest.Na jó.Leszarom ha megfagyok,akkor is kinyitom az ablakot.Kimásztam az ágyból,elbattyogtam az ablakhoz és kinyitottam.Eszméletlen jó volt a hűvös levegő,ahogy beáramlott a szobámba.Hirtelen egy árny suhant el az ablaknál,majd be a szobámba.Körülnéztem,de nem láttam semmit.Biztos csak képzeltem.Bezártam az ablakot és visszafeküdtem az ágyba.És aludtam...Úgy 2 órát.Aztán újra felkeltem.Valaki járkál a szobámban.Ki az isten?Valaki kukkol?
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.
2014. július 7., hétfő
15.fejezet-Egy nap Damonnal
Hétvége.Istenem,de jó.Vagy tízig aludtam.Mikor végül felkeltem.levágtam magam az asztalomhoz és néztem a csodaszép hóesést.Figyeltem ahogy a pelyhek egymás után hullanak az ablakpárkányomra egy nagyobb és nagyobb kupacot alkotva.És ihletet kaptam.Gyorsan elő papír ceruza és rajzoljunk.Egy erdőt.Egy gyönyörű téli erdőt.Jégcsapok,hóesés és a fák ágain megfagyott víz.Már majdnem végeztem is a rajzolással,amikor valaki megfogta vállam.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.
* * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.
* * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.
2014. június 24., kedd
14.fejezet-Lassan minden a helyére kerül
Reggel van.Lassan kinyitom a szemem.Fáj a fejem.Ma nincs kedvem bemenni az órákra.Amit tegnap alakítottam...Szép nagy esés volt...Várjunk csak.Tegnap nem csak elestem,hanem...Ááá.Biztos csak álmodtam..
Azzal kimásztam az ágyból,és megindultam a fürdőbe.Összekészülődtem,és mentem volna ki az ajtón,ha valaki nem áll a küszöbömön.Naná,hogy belementem.
-Mi a...?-néztem föl és akkor felfedeztem,hogy Damon áll előttem.
-Neked is szia.-közölte vigyorogva,aztán lehajolt és adott egy gyors csókot.Szóval nem álmodtam.Gondoltam.
-Most mi bajod van?Mit nézel ennyire?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Mi?Ja semmit.
-Aha.Látom.
-Tényleg semmit.
-Ne vágj ilyen szerencsétlen képet.Inkább gyere.-mosolygott,és az ujjait rákulcsolta a kezemre.Ahogy egyre jobban haladtunk a termek felé,úgy súgott össze egyre több lány.Bocsika csajok.Bementünk a terembe ahol hirtelen mindenki összesúgott.Kivéve persze Crystalt és Natit akik kikerekedett szemekkel néztek rám.Én erre csak elmosolyodtam.Leültem a helyemre Damon pedig mellém.Az órát végi beszéltük.Mikor vége lett,ki akartam menni a udvarra,de az én esküdt ellenségem az utamat állta.Emma...
-De mégis mi a francot képzelsz?-vicsorogta.
-Mi a bajod?-néztem értetlenül.
-Csak nem azt képzelted,hogy ellopod tőlem Damont?Szánalom
-Mi?Ja,hogy az a problémád,hogy én vagyok Damon barátnője és nem te.
-Az a srác totál vak,ha nem veszi észre kivel jár.Úgy is megszerzem magamnak,kár erőlködnöd.-vigyorgott gúnyosan.Na itt felment bennem a pumpa,és neki b*sztam a falnak.
-Na ide figyelj ha csak egy pillanatra is azt forgattad a fejedben,hogy bepróbálkozol nála,akkor rohadt gyorsan felejtsd el vagy én verem ki a fejedből,de azt tuti,hogy holnap is érezni fogod.Vili ribanc?
-Kisasszony,azonnal az irodámba!-hallottam magam mögül az...igazgatónő hangját.Klassz.Emma még utoljára gúnyosan rám nézett én pedig jeleztem neki,hogy ne kerüljön többet az utamba.Azzal néma csendben bevonultam az igazgatónő irodájába.
-Tisztában van vele,hogy az erőszak miatt akár ki is rúghatnám?!-tehát csak azt a részt láttam amikor neki nyomtam a falnak a csajt.Kafa.
-De...
-Semmi de!Ide figyeljen.Az a nagy szerencséje,hogy egyenlőre még nem tett semmi rosszat így megússza azzal,hogy kitakarítja az egész második emeletet!
-De...
-Világos?!
-Igen...
-Helyes.Most menjen órára.-mondta,én meg mentem matekra.Mikor beléptem a terembe már a tanár is bent volt,így benyögtem egy "elnézés"-t és azzal le is zártam a témát.
-Hol voltál?-suttogta Damon.Én erre egy szuszra eldaráltam mi történt.
-Na az gáz.-mondta végül.
-Az.-és itt lefejeltem a padot és így voltam egész nap.Mikor vége lett az óráknak,megvártam amíg mindenki elmegy és nekiálltam takarítani.Nagyon szemetes itt minden.De nagyon.Már sötét volt,amikor még nagyon sok volt hátra.
-Hát ma nem nagyon fogok aludni.-gondoltam.És ekkor lépteket hallottam magam mögött.Lassan közeledett felém.Én pedig észre vettem,hogy ki az.
-Damon,te meg mi a fenét csinálsz itt?
-Jöttem segíteni.
-Jöhettél volna korábban is.
-Jó,bocs.
-Azért kössz,hogy segítesz.
-Nincs mit.-mosolygott.Így viszonylag hamar végeztünk.Én pedig hulla módjára dőltem be az ágyamba.
Azzal kimásztam az ágyból,és megindultam a fürdőbe.Összekészülődtem,és mentem volna ki az ajtón,ha valaki nem áll a küszöbömön.Naná,hogy belementem.
-Mi a...?-néztem föl és akkor felfedeztem,hogy Damon áll előttem.
-Neked is szia.-közölte vigyorogva,aztán lehajolt és adott egy gyors csókot.Szóval nem álmodtam.Gondoltam.
-Most mi bajod van?Mit nézel ennyire?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Mi?Ja semmit.
-Aha.Látom.
-Tényleg semmit.
-Ne vágj ilyen szerencsétlen képet.Inkább gyere.-mosolygott,és az ujjait rákulcsolta a kezemre.Ahogy egyre jobban haladtunk a termek felé,úgy súgott össze egyre több lány.Bocsika csajok.Bementünk a terembe ahol hirtelen mindenki összesúgott.Kivéve persze Crystalt és Natit akik kikerekedett szemekkel néztek rám.Én erre csak elmosolyodtam.Leültem a helyemre Damon pedig mellém.Az órát végi beszéltük.Mikor vége lett,ki akartam menni a udvarra,de az én esküdt ellenségem az utamat állta.Emma...
-De mégis mi a francot képzelsz?-vicsorogta.
-Mi a bajod?-néztem értetlenül.
-Csak nem azt képzelted,hogy ellopod tőlem Damont?Szánalom
-Mi?Ja,hogy az a problémád,hogy én vagyok Damon barátnője és nem te.
-Az a srác totál vak,ha nem veszi észre kivel jár.Úgy is megszerzem magamnak,kár erőlködnöd.-vigyorgott gúnyosan.Na itt felment bennem a pumpa,és neki b*sztam a falnak.
-Na ide figyelj ha csak egy pillanatra is azt forgattad a fejedben,hogy bepróbálkozol nála,akkor rohadt gyorsan felejtsd el vagy én verem ki a fejedből,de azt tuti,hogy holnap is érezni fogod.Vili ribanc?
-Kisasszony,azonnal az irodámba!-hallottam magam mögül az...igazgatónő hangját.Klassz.Emma még utoljára gúnyosan rám nézett én pedig jeleztem neki,hogy ne kerüljön többet az utamba.Azzal néma csendben bevonultam az igazgatónő irodájába.
-Tisztában van vele,hogy az erőszak miatt akár ki is rúghatnám?!-tehát csak azt a részt láttam amikor neki nyomtam a falnak a csajt.Kafa.
-De...
-Semmi de!Ide figyeljen.Az a nagy szerencséje,hogy egyenlőre még nem tett semmi rosszat így megússza azzal,hogy kitakarítja az egész második emeletet!
-De...
-Világos?!
-Igen...
-Helyes.Most menjen órára.-mondta,én meg mentem matekra.Mikor beléptem a terembe már a tanár is bent volt,így benyögtem egy "elnézés"-t és azzal le is zártam a témát.
-Hol voltál?-suttogta Damon.Én erre egy szuszra eldaráltam mi történt.
-Na az gáz.-mondta végül.
-Az.-és itt lefejeltem a padot és így voltam egész nap.Mikor vége lett az óráknak,megvártam amíg mindenki elmegy és nekiálltam takarítani.Nagyon szemetes itt minden.De nagyon.Már sötét volt,amikor még nagyon sok volt hátra.
-Hát ma nem nagyon fogok aludni.-gondoltam.És ekkor lépteket hallottam magam mögött.Lassan közeledett felém.Én pedig észre vettem,hogy ki az.
-Damon,te meg mi a fenét csinálsz itt?
-Jöttem segíteni.
-Jöhettél volna korábban is.
-Jó,bocs.
-Azért kössz,hogy segítesz.
-Nincs mit.-mosolygott.Így viszonylag hamar végeztünk.Én pedig hulla módjára dőltem be az ágyamba.
2014. június 16., hétfő
13.fejezet-Te jó ég!
A téli szünet további részében nem történt semmi érdemleges.Éltem,lélegeztem,de az égvilágon semmi sem történt.Na,de ma.Még mindig nem sikerült felfognom.Vagy elhinnem.De mindent csak szépen,sorjában,az elejéről.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...
* * *
-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...
* * *
-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.
2014. június 11., szerda
12.fejeztet-Csak egy átlagos nap...
Reggel,mikor kinyitottam a szememet,először az tűnt fel,hogy nem a saját szobámban vagyok.Na,jó.Akkor hol vagyok?Ja,persze.Tegnap bealudtam Damonnál.Állj.Tisztán emlékszem,hogy elaludtam a vállán.De most nem ott vagyok.Ugyanis fekszem.És van valami a fejem alatt.Körül néztem,majd mikor felfogtam,hogy hol fekszem,vörös fejjel fölpattantam.Mert...Damon ölében feküdtem.Hangtalanul ki akartam osonni a szobából,de valaki elkapta a csuklómat.És vajon ki?
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.
2014. május 26., hétfő
11.fejezet-Téli szünet
Reggel éppen az ablakpárkányon ülök és nézem a hóesést,amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki,de a szememet istenért se vettem volna az ablakról.
-Szia!-hallottam a barátnőim hangját a szoba ajtajában.
-Sziasztok!-fordultam hátra mosolyogva.
-Figyi...Biztos nem lenne kedve velünk jönni szünetre?-kérdezte Crystal.
-Lányok ezt már megbeszéltük.Megleszek egyedül is.
-De ez olyan gonoszság.Miért nem mehetsz haza?-szomorkodott Nati.
-Mert nem bírom a nevelő szüleimet,és ők se engem,így az a legjobb ha itt maradok.Ti viszont most legyetek szívesek menni mert Crystal lekési a buszt te meg a vonatot.
-Igazad van,de...Hívj ha baj van.
-Oké.Sziasztok.
-Szia.-köszöntek a lányok és kimentek.Ó tényleg.Még nem is mondtam.Mától egy hónapig téli szünet.Azért ilyen hosszú,mert ez egy bentlakásos iskola,így a szünetek mindig hosszabbak.Én viszont utálom a "családomat" és ez kölcsönös.Csak azért tartanak,mert pénzt kapnak utánam,mert állami gondozott gyerek vagyok.Szóval ezért úgy döntöttem,hogy maradok a suliban a szünetre is.Jobb lesz így mindenkinek.Ugyan Crystal és Nati felajánlották,hogy menjek hozzájuk,de én nem vagyok pióca ezért nem akarok ott élősködni náluk.
-Kopp,kopp.-kopognak?Mégis ki?
-Jöhetsz!
-Szia.-lesett be Damon az ajtón.
-Ó,szia.Hát te?
-Gondoltam elköszönök mielőtt lelépsz.
-Én?
-Hát nem is én.
-De én nem megyek haza.Semmi kedvem otthon az ál-őseimmel veszekedni.-húztam el a számat.Erre Damon szemei hirtelen felragyogtak.És mosolygott.
-Klassz.Csak,mert én sem megyek haza a sznob apámhoz.-vigyorgott.Én erre elkezdtem vörösödni.Egy hónap.Kettesben.Egy fiúval.Aki Damon.Aztaaaa.
-Aprópó.Tegnap a bálon egész jó táncosnak bizonyultál.-tereltem fülig pirulva.
-Ahh.Én se hittem,hogy valaha hasznát veszem annak,hogy a nemesi származás miatt táncolni taníttatott apám.
-És mit csináljunk?
-Séta?
-Oké.-akkor ezt megbeszéltük.Gyors felöltöztem és elindultunk a parkba.Csendben sétáltunk egymás mellett,amikor észrevettem egy csapat 12-13 éves gyerek csapatot amint egy velük egykorú lányt üldöztek.A lány esett egy hatalmasat,a többiek pedig megsorozzák hógolyóval és havat löktek rá,miközben azt ordították,hogy szörny.Aztán otthagyták.Engem is rengeteget csúfoltak és szemétkedtek velem.Mondjuk nem így,de az se volt semmi.Damonnal összenéztünk,és a kislányhoz rohantunk.
-Jól vagy?-kérdeztem.A lány felnézett...Hosszú,csillogó fekete hajú lány,éjszürke szemekkel.Tisztára Damon lány változatban.A fiú meglepetten pislogott a lányra.
-Isabell?-hogy mi?Honnan ismeri?A lány csak mosolygott.
-Ön nyert.Damon...
-Oké.Nem vágom.Honnan ismeritek egymást?-szóltam közbe.
-Pedig már meséltem róla.Ő a húgom.Csak tudnám mit keres itt.
-Anyuval ide költöztünk.Szünet után a Blood Ties-ba járok.Az ember suli nem igazán jött be.-húzta el a száját a lány.
-Mi?Már te is annyi idős vagy?-néztem rá furán.
-Dehogy is!A Blood Ties-nak van egy általános iskolai része is.-magyarázta.Aha.Most már ezt is tudom.-Egyébként Damon egész helyes a barátnőd.-mosolygott.Én pedig elvörösödtem.És a gáz az,hogy Damon is.
-N-Nem,ő nem a b-barátnőm csak egy h-haver.-dadogott a fiú.
-Ó,akkor bocsánat.
-Semmi baj.-mondtuk egyszerre Damonnal.Erre a lány csak elröhögte magát.A nap további részét vele töltöttük.Irtózatosan jófej,bár néha gonoszkodik.Tiszta Damon.Mikor visszamentünk gimibe Damonnal filmet néztünk.Én pedig...Asszem' bealudtam Damon vállán.
-Gyere!-szóltam ki,de a szememet istenért se vettem volna az ablakról.
-Szia!-hallottam a barátnőim hangját a szoba ajtajában.
-Sziasztok!-fordultam hátra mosolyogva.
-Figyi...Biztos nem lenne kedve velünk jönni szünetre?-kérdezte Crystal.
-Lányok ezt már megbeszéltük.Megleszek egyedül is.
-De ez olyan gonoszság.Miért nem mehetsz haza?-szomorkodott Nati.
-Mert nem bírom a nevelő szüleimet,és ők se engem,így az a legjobb ha itt maradok.Ti viszont most legyetek szívesek menni mert Crystal lekési a buszt te meg a vonatot.
-Igazad van,de...Hívj ha baj van.
-Oké.Sziasztok.
-Szia.-köszöntek a lányok és kimentek.Ó tényleg.Még nem is mondtam.Mától egy hónapig téli szünet.Azért ilyen hosszú,mert ez egy bentlakásos iskola,így a szünetek mindig hosszabbak.Én viszont utálom a "családomat" és ez kölcsönös.Csak azért tartanak,mert pénzt kapnak utánam,mert állami gondozott gyerek vagyok.Szóval ezért úgy döntöttem,hogy maradok a suliban a szünetre is.Jobb lesz így mindenkinek.Ugyan Crystal és Nati felajánlották,hogy menjek hozzájuk,de én nem vagyok pióca ezért nem akarok ott élősködni náluk.
-Kopp,kopp.-kopognak?Mégis ki?
-Jöhetsz!
-Szia.-lesett be Damon az ajtón.
-Ó,szia.Hát te?
-Gondoltam elköszönök mielőtt lelépsz.
-Én?
-Hát nem is én.
-De én nem megyek haza.Semmi kedvem otthon az ál-őseimmel veszekedni.-húztam el a számat.Erre Damon szemei hirtelen felragyogtak.És mosolygott.
-Klassz.Csak,mert én sem megyek haza a sznob apámhoz.-vigyorgott.Én erre elkezdtem vörösödni.Egy hónap.Kettesben.Egy fiúval.Aki Damon.Aztaaaa.
-Aprópó.Tegnap a bálon egész jó táncosnak bizonyultál.-tereltem fülig pirulva.
-Ahh.Én se hittem,hogy valaha hasznát veszem annak,hogy a nemesi származás miatt táncolni taníttatott apám.
-És mit csináljunk?
-Séta?
-Oké.-akkor ezt megbeszéltük.Gyors felöltöztem és elindultunk a parkba.Csendben sétáltunk egymás mellett,amikor észrevettem egy csapat 12-13 éves gyerek csapatot amint egy velük egykorú lányt üldöztek.A lány esett egy hatalmasat,a többiek pedig megsorozzák hógolyóval és havat löktek rá,miközben azt ordították,hogy szörny.Aztán otthagyták.Engem is rengeteget csúfoltak és szemétkedtek velem.Mondjuk nem így,de az se volt semmi.Damonnal összenéztünk,és a kislányhoz rohantunk.
-Jól vagy?-kérdeztem.A lány felnézett...Hosszú,csillogó fekete hajú lány,éjszürke szemekkel.Tisztára Damon lány változatban.A fiú meglepetten pislogott a lányra.
-Isabell?-hogy mi?Honnan ismeri?A lány csak mosolygott.
-Ön nyert.Damon...
-Oké.Nem vágom.Honnan ismeritek egymást?-szóltam közbe.
-Pedig már meséltem róla.Ő a húgom.Csak tudnám mit keres itt.
-Anyuval ide költöztünk.Szünet után a Blood Ties-ba járok.Az ember suli nem igazán jött be.-húzta el a száját a lány.
-Mi?Már te is annyi idős vagy?-néztem rá furán.
-Dehogy is!A Blood Ties-nak van egy általános iskolai része is.-magyarázta.Aha.Most már ezt is tudom.-Egyébként Damon egész helyes a barátnőd.-mosolygott.Én pedig elvörösödtem.És a gáz az,hogy Damon is.
-N-Nem,ő nem a b-barátnőm csak egy h-haver.-dadogott a fiú.
-Ó,akkor bocsánat.
-Semmi baj.-mondtuk egyszerre Damonnal.Erre a lány csak elröhögte magát.A nap további részét vele töltöttük.Irtózatosan jófej,bár néha gonoszkodik.Tiszta Damon.Mikor visszamentünk gimibe Damonnal filmet néztünk.Én pedig...Asszem' bealudtam Damon vállán.
2014. május 12., hétfő
10.fejezet-Karácsonyi bál
Éppen a padomban ülök és Crystal és Nati mellettem csacsog valamiről.Igen,ilyen izgalmasan kezdődött a reggelem.Amúgy ha bárkit érdekel a legutóbbi húzásom után 6 igazolatlant és egy osztályfőnökit kaptam.Kit izgat.Szóval ott tartottam,hogy unatkoztam.Aztán minden 180 fokos fordulatot vett minden.
-Olyan jó,hogy Leon hívott el a bálba.Valóra vált életem álma.-olvadozott Nati.
-Engem pedig Adam.Szerintem gyönyörű a ruhám.Olyan csodás lesz!Ott fogunk táncolni a sötétben... -álmodozott Crystal.Asszem hányni fogok.
-Lányok,bocs,hogy megszakítom az andalgást,de mégis mi a csudáról beszéltek?-néztem rájuk kérdőn,mire két meglepett szempárral találkoztam..
-Mi az?-kérdeztem éretlenül.
-Te nem olvastad?Pedig mindenhova ki volt plakátolva. -Crystal.
-És én olyan marha sokat olvasok.Na miről van szó?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Ma van a Karácsonyi bál.Mindenki keres magának egy párt szép ruhába öltözik és egész este -táncol.-magyarázta Nati.
-Ma?Az már kicsit késő.-húztam el a számat.-Nem éppen az én stílusom a báli ruha,tehát nincs,és párom sincs.
-Na,ezen könnyen segíthetünk.-vigyorgott Cystal és elsuhant.Natival értetlenül össze néztünk.És akkor levágta magát mellém Damon.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia-köszöntünk vissza egyszerre.
-Te hallod Roxy,lesz ma ez a karácsonyi hülyeség és azt akarom kérdezni,hogy van-e már párod.
-Azt se tudtam,hogy lesz ilyen úgyhogy nincs.-vontam vállat.
-Klassz.Akkor 6-kor várlak a szobád előtt.-állt fel és kiment a teremből.Hirtelen nem tudtam,hogy örüljek vagy mérges legyek.De nyert az öröm.Az órák lassan és unalmasan teltek,de véget értek a lányok pedig karon ragadtak és elindultak velem valami boltba és csomóruhát nyomtak a kezembe.
-Ezt mind föl kell próbálom.-fintorogtam.
-Aha.-bólintottak egyszerre.Na jó.Az első valami rózsaszín hercegnős förtelem volt.Fujj.Na igen erre egyhangúan nemet mondtunk.A többi ruhát le sem írnám,ugyanis egyre rosszabbak voltak.Már éppen adtam föl a reményt amikor...Amikor megláttam egy fantasztikus,fekete,sellő fazonú ruhát(asszem így hívják azt a ruhafajtát amelyik szűk és combközéptől bővül).Az egész csipkéből készült,és ezüst szegecsek voltak a mellrész tetején,a csípőnél és ott ahol a szoknya bővül,illetve némi gyöngy a ruhán mindenütt.Gyönyörű volt.Azonnal felvettem és kisétáltam.
-Roxy ez csodálatos.-ámuldozott Nati
-Ugye?Szerintem is.- pördültem meg magam körül.
-Ezt megbeszéltük.Akkor húzzunk a fodrászhoz.-szólt Crystal és betolt az öltözőbe.Villámgyorsan vissza vettem a ruhámat,megvettem a kiválasztott darabot és rohantunk valami fodrászathoz.Hamar oda értünk és a két lány beráncigált az üzletbe.Leültünk a fodrászszékekbe és három mosoly fodrászlány jött oda hozzánk. Az enyémet azonnal felismertem a szőke göndör hajáról és a zöld szemeiről.
-Tifanny!-mosolyogtam rá.
-Roxanne!De jó téged újra látni!
-Szintén.És Roxy.
-Oké.És mi van manapság veled?
-Minden oké.És veled?Feldolgoztad?
-Úgy ahogy.Még mindig nem tudom felfogni,hogy majd nem mi történt.
-Miről van szó?-hajolt előre Nati fodrásza,egy fekete hajú és sárga(igen,sárga)szemű lány.Gyorsan válaszoltam Tifanny előtt.
-Egy srác rámászott és én segítettem neki meglépni.Szóval kb.a megismerkedésünkről van szó.-hadartam.A lány hátra hajolt és tovább foglalkozott a munkájával.
-Nyugodtan elmondhatod,hogy egy vámpírtól mentetted meg.-mondta a lány.Én erre elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Honnan tudod?
-Nem véletlenül sárga a szemem.-mosolygott sokat sejtetően a lány.Aha.Tehát vámpír.-Amúgy Dalma vagyok.
-Örülök.
-Szintén.-mosolygott.Nagyon jókat beszélgettünk észre se vettem,de már kész is voltunk.Mindenkinek tökéletes volt a frizurája,pedig nem is mondtuk milyen legyen.Ránéztem az órára és...fél 5-öt mutatott
-MI?-ragadtam meg a lányokat és gyorsan haza tűztünk.Berohantam a szobámba,öltözés és füstös,fekete smink és kész is lettem.Ahogy kész voltam,kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Damonnal találtam szembe magam.Fekete nadrág és ing volt rajta.Nem is rossz.Pár pillanat múlva a srác feje vörös színben pompázott.
-Gyönyörű vagy.-nézett komolyan és mélyen a szemembe.Na igen most már én is vörös voltam.
-Köszönöm.
-Na,gyere-szólt és megfogta a kezemet.Ha ez lehetséges akkor még vörösebb lettem.A tornateremben volt a bál,így oda mentünk.Ahogy beléptünk minden lány "dögölj meg" pillantással nézett rám,de nem különösebben érdekelt.Ez van lányok.Levágtam magam egy székre és így terveztem tölteni az estét.Hát nem nyert.
-Mit csinálsz?-kérdezte Damon.
-Ülök,nem látod?-kérdeztem vissza unottan.
-Inkább gyere táncolni.-na itt röhögtem egy hatalmasat.Damon táncolni akar.Jesszus.
-Ne röhögj!
-Jó,jó,bocs,de ez a te szádból rémesen hangzik.
-Jobb,mint nézni ahogy látványosan szenvedsz.Gyere már.-fogta meg a kezeimet és felhúzott.
-De én nem tudok táncolni.-ellenkeztem.
-Majd most megtanulsz.-ezzel berángatott a táncolók közé.Karácsony lévén csak lassú számok mentek. Klassz.Damon egyszer csak megállt és szembe fordított magával,majd fél karral átölelte a derekamat a másik kezével,pedig megfogta az enyémet.Túl közel van.Vörös vagyok.Nagyon.De jó,de jó,de jó.
-Rakd a vállamra a kezed.-mondta mosolyogva.
-Oké.-úgy tettem ahogy mondta.Új zene indult,Damon pedig lassan lépkedni kezdett.Próbáltam tartani a lépést,de nem nagyon ment.
-Lazulj el,nem baj ha rontasz.-súgta.Igyekeztem ellazulni és nagyjából sikerült is.Igazából már egészen élveztem,a lábaim maguktól mozogtak.És azt hiszem elkövettem életem legcikisebb dolgát,ugyanis a fiú vállára hajtottam a fejemet és úgy táncoltunk tovább.Na,ha eddig a lányok "dögölj meg" pillantásokat vettettek rám azt hiszem nem próbálom meg elképzelni mire gondoltak.Aha,jobb is így.Nagyon sokat táncoltam,és nem tudom mikor értem a szobámba csak azt tudom,hogy Damon felkísért és adott egy puszit a homlokomra.Öm.Igen.Gondolom nem kell mondanom,hogy úgy néztem ki mint aki Olaszban volt naptej nélkül.Illetve nem kente be az arcát.Végül is tök jó volt ez az este.
-Olyan jó,hogy Leon hívott el a bálba.Valóra vált életem álma.-olvadozott Nati.
-Engem pedig Adam.Szerintem gyönyörű a ruhám.Olyan csodás lesz!Ott fogunk táncolni a sötétben... -álmodozott Crystal.Asszem hányni fogok.
-Lányok,bocs,hogy megszakítom az andalgást,de mégis mi a csudáról beszéltek?-néztem rájuk kérdőn,mire két meglepett szempárral találkoztam..
-Mi az?-kérdeztem éretlenül.
-Te nem olvastad?Pedig mindenhova ki volt plakátolva. -Crystal.
-És én olyan marha sokat olvasok.Na miről van szó?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Ma van a Karácsonyi bál.Mindenki keres magának egy párt szép ruhába öltözik és egész este -táncol.-magyarázta Nati.
-Ma?Az már kicsit késő.-húztam el a számat.-Nem éppen az én stílusom a báli ruha,tehát nincs,és párom sincs.
-Na,ezen könnyen segíthetünk.-vigyorgott Cystal és elsuhant.Natival értetlenül össze néztünk.És akkor levágta magát mellém Damon.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia-köszöntünk vissza egyszerre.
-Te hallod Roxy,lesz ma ez a karácsonyi hülyeség és azt akarom kérdezni,hogy van-e már párod.
-Azt se tudtam,hogy lesz ilyen úgyhogy nincs.-vontam vállat.
-Klassz.Akkor 6-kor várlak a szobád előtt.-állt fel és kiment a teremből.Hirtelen nem tudtam,hogy örüljek vagy mérges legyek.De nyert az öröm.Az órák lassan és unalmasan teltek,de véget értek a lányok pedig karon ragadtak és elindultak velem valami boltba és csomóruhát nyomtak a kezembe.
-Ezt mind föl kell próbálom.-fintorogtam.
-Aha.-bólintottak egyszerre.Na jó.Az első valami rózsaszín hercegnős förtelem volt.Fujj.Na igen erre egyhangúan nemet mondtunk.A többi ruhát le sem írnám,ugyanis egyre rosszabbak voltak.Már éppen adtam föl a reményt amikor...Amikor megláttam egy fantasztikus,fekete,sellő fazonú ruhát(asszem így hívják azt a ruhafajtát amelyik szűk és combközéptől bővül).Az egész csipkéből készült,és ezüst szegecsek voltak a mellrész tetején,a csípőnél és ott ahol a szoknya bővül,illetve némi gyöngy a ruhán mindenütt.Gyönyörű volt.Azonnal felvettem és kisétáltam.
-Roxy ez csodálatos.-ámuldozott Nati
-Ugye?Szerintem is.- pördültem meg magam körül.
-Ezt megbeszéltük.Akkor húzzunk a fodrászhoz.-szólt Crystal és betolt az öltözőbe.Villámgyorsan vissza vettem a ruhámat,megvettem a kiválasztott darabot és rohantunk valami fodrászathoz.Hamar oda értünk és a két lány beráncigált az üzletbe.Leültünk a fodrászszékekbe és három mosoly fodrászlány jött oda hozzánk. Az enyémet azonnal felismertem a szőke göndör hajáról és a zöld szemeiről.
-Tifanny!-mosolyogtam rá.
-Roxanne!De jó téged újra látni!
-Szintén.És Roxy.
-Oké.És mi van manapság veled?
-Minden oké.És veled?Feldolgoztad?
-Úgy ahogy.Még mindig nem tudom felfogni,hogy majd nem mi történt.
-Miről van szó?-hajolt előre Nati fodrásza,egy fekete hajú és sárga(igen,sárga)szemű lány.Gyorsan válaszoltam Tifanny előtt.
-Egy srác rámászott és én segítettem neki meglépni.Szóval kb.a megismerkedésünkről van szó.-hadartam.A lány hátra hajolt és tovább foglalkozott a munkájával.
-Nyugodtan elmondhatod,hogy egy vámpírtól mentetted meg.-mondta a lány.Én erre elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Honnan tudod?
-Nem véletlenül sárga a szemem.-mosolygott sokat sejtetően a lány.Aha.Tehát vámpír.-Amúgy Dalma vagyok.
-Örülök.
-Szintén.-mosolygott.Nagyon jókat beszélgettünk észre se vettem,de már kész is voltunk.Mindenkinek tökéletes volt a frizurája,pedig nem is mondtuk milyen legyen.Ránéztem az órára és...fél 5-öt mutatott
-MI?-ragadtam meg a lányokat és gyorsan haza tűztünk.Berohantam a szobámba,öltözés és füstös,fekete smink és kész is lettem.Ahogy kész voltam,kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Damonnal találtam szembe magam.Fekete nadrág és ing volt rajta.Nem is rossz.Pár pillanat múlva a srác feje vörös színben pompázott.
-Gyönyörű vagy.-nézett komolyan és mélyen a szemembe.Na igen most már én is vörös voltam.
-Köszönöm.
-Na,gyere-szólt és megfogta a kezemet.Ha ez lehetséges akkor még vörösebb lettem.A tornateremben volt a bál,így oda mentünk.Ahogy beléptünk minden lány "dögölj meg" pillantással nézett rám,de nem különösebben érdekelt.Ez van lányok.Levágtam magam egy székre és így terveztem tölteni az estét.Hát nem nyert.
-Mit csinálsz?-kérdezte Damon.
-Ülök,nem látod?-kérdeztem vissza unottan.
-Inkább gyere táncolni.-na itt röhögtem egy hatalmasat.Damon táncolni akar.Jesszus.
-Ne röhögj!
-Jó,jó,bocs,de ez a te szádból rémesen hangzik.
-Jobb,mint nézni ahogy látványosan szenvedsz.Gyere már.-fogta meg a kezeimet és felhúzott.
-De én nem tudok táncolni.-ellenkeztem.
-Majd most megtanulsz.-ezzel berángatott a táncolók közé.Karácsony lévén csak lassú számok mentek. Klassz.Damon egyszer csak megállt és szembe fordított magával,majd fél karral átölelte a derekamat a másik kezével,pedig megfogta az enyémet.Túl közel van.Vörös vagyok.Nagyon.De jó,de jó,de jó.
-Rakd a vállamra a kezed.-mondta mosolyogva.
-Oké.-úgy tettem ahogy mondta.Új zene indult,Damon pedig lassan lépkedni kezdett.Próbáltam tartani a lépést,de nem nagyon ment.
-Lazulj el,nem baj ha rontasz.-súgta.Igyekeztem ellazulni és nagyjából sikerült is.Igazából már egészen élveztem,a lábaim maguktól mozogtak.És azt hiszem elkövettem életem legcikisebb dolgát,ugyanis a fiú vállára hajtottam a fejemet és úgy táncoltunk tovább.Na,ha eddig a lányok "dögölj meg" pillantásokat vettettek rám azt hiszem nem próbálom meg elképzelni mire gondoltak.Aha,jobb is így.Nagyon sokat táncoltam,és nem tudom mikor értem a szobámba csak azt tudom,hogy Damon felkísért és adott egy puszit a homlokomra.Öm.Igen.Gondolom nem kell mondanom,hogy úgy néztem ki mint aki Olaszban volt naptej nélkül.Illetve nem kente be az arcát.Végül is tök jó volt ez az este.
2014. május 5., hétfő
9.fejezet-Lógás a suliból
Reggel nyúzottan és félkómásan keltem fel.Miért vagyok ilyen fáradt?Beálltam a tükör elé fésülködni és észre vettem két apró lyukat a nyakamon.Odakaptam.Hirtelen éles fájdalom nyilalt a sebbe és a földre estem. Illetve térdre estem.Na jó.Az,hogy tegnap este akkor ébredtem mikor megharaptak sokat segített a helyzetemen.De most tudatosult bennem...MEGHARAPOTT EGY VÁMPÍR!!!Ráadásul Damon!Ez nem igaz.Gyorsan felöltöztem és mentem volna órára,de amikor kiléptem az ajtón nekem jött valaki.Én pedig hanyatt estem.
-Bocs Roxy nem direkt volt.-hallottam Damon hangját.Mikor észrevettem nem fogott el félelem mint Lucasnál.De miért?
-Semmi baj.-néztem a fiúra és hagytam,hogy felsegítsem.Amikor felálltam rögtön a nyakamra nézett és el szomorodott.
-Franc.Azt hittem csak álmodtam az egészet.-mondta Damon.Szegény.Öli a bűntudat.
-Hagyd már nem haragszom.
-Akkor is.Megharaptalak.
-Hibázik néha az ember.
-Ja.És tőlem egy ilyen hiba az életedbe kerül.-Jaj.Igaza van.Ha nem tér magához én már nem élnék. Csöngettek.MI VAN?Damon elmosolyodott.
-Úgy tűnik,ma jössz velem lógni.
-Nem.
-Ó dehogynem.-elkapta a csuklóm és húzott maga után.Egy darabig küzdöttem,mondtam neki,hogy még egy késéssel megúszom,de nem engedett el,így feladtam a harcot.Ez neki is feltűnt,ugyanis kezét lassan lejjebb csúsztatta a csuklómról,megfogta az enyémet és lassított.Mikor ezt észre vettem olyan vörös lettem mint egy paradicsom.Ki vitt az udvarra,az iskola mögé.És akkor észrevettem egy szökőkutat.A barátságtalan iskola udvarán egy csodálatos szökőkút van.Az egész fehér márványból készült és szépen ki volt dolgozva. Oszlopokból és kis figurákból állt össze.Nem is volt olyan csúnya.A srác leült a szökőkút peremére engem pedig maga mellé húzott.
-Ide szoktál kijönni amikor ellógod az órákat?-kérdeztem.
-Ja.Ide nem jár senki szóval egyszerű.
-Aha.-nem beszéltünk többet.Nem volt miről.Csak ült ültünk egymás mellett csendben.Még korán volt,így hideg is.Fázni kezdtem,mert nem tudtam,mikor felöltöztem,hogy kint fogok ücsörögni.
-Fázol?-nézett rám enyhén aggódó pillantással Damon.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam.Erre ő...Levette a pulcsiát és a vállamra terítette,majd átkarolt.
-Köszi.
-Semmiség.-megint csend.Túl sok a csend.Bár most nem tartott olyan sokáig ugyanis észrevettem,hogy hatalmas pelyhekben esik a hó.Az első hó!De szép!Egy darabig elámulva néztem,majd felálltam és forogni kezdtem a hó esésben.Mivel már viszonylag sok hó leesett,olyan profin csúsztam el a hóban,hogy azt látni kellett volna.De mielőtt a földön landoltam volna,"valaki" elkapott és megtartott.
-Mekkora gyerek vagy!Ráadásul még béna is.-rótt meg Damon miközben talpra állított.
-Nem tehetek róla,hogy csúszik a hó!-mentegetőztem.
-Aha,persze.És ez,pedig véletlen volt.-vigyorgott,majd lehajolt,és a következő pillanatban arcon talált egy hógolyó.
-Rohadj meg.-mondtam neki miközben letöröltem az arcomat és én is gyúrtam egy hógolyót.-Most véged.-ordítottam és pofán dobtam.
-Nem is rossz.De ezt figyeld!-és kezdetét vette a hógolyó csata.Egész délelőtt kint szórakoztunk.Be sem mentünk órára.Lehet bajom lesz belőle,de kit érdekel?Jól éreztem magam és nekem csak ez számít.A nap hátra lévő részében a szobámban filmeztem és popcornt ettem.Aztán este elmentem aludni.
-Bocs Roxy nem direkt volt.-hallottam Damon hangját.Mikor észrevettem nem fogott el félelem mint Lucasnál.De miért?
-Semmi baj.-néztem a fiúra és hagytam,hogy felsegítsem.Amikor felálltam rögtön a nyakamra nézett és el szomorodott.
-Franc.Azt hittem csak álmodtam az egészet.-mondta Damon.Szegény.Öli a bűntudat.
-Hagyd már nem haragszom.
-Akkor is.Megharaptalak.
-Hibázik néha az ember.
-Ja.És tőlem egy ilyen hiba az életedbe kerül.-Jaj.Igaza van.Ha nem tér magához én már nem élnék. Csöngettek.MI VAN?Damon elmosolyodott.
-Úgy tűnik,ma jössz velem lógni.
-Nem.
-Ó dehogynem.-elkapta a csuklóm és húzott maga után.Egy darabig küzdöttem,mondtam neki,hogy még egy késéssel megúszom,de nem engedett el,így feladtam a harcot.Ez neki is feltűnt,ugyanis kezét lassan lejjebb csúsztatta a csuklómról,megfogta az enyémet és lassított.Mikor ezt észre vettem olyan vörös lettem mint egy paradicsom.Ki vitt az udvarra,az iskola mögé.És akkor észrevettem egy szökőkutat.A barátságtalan iskola udvarán egy csodálatos szökőkút van.Az egész fehér márványból készült és szépen ki volt dolgozva. Oszlopokból és kis figurákból állt össze.Nem is volt olyan csúnya.A srác leült a szökőkút peremére engem pedig maga mellé húzott.
-Ide szoktál kijönni amikor ellógod az órákat?-kérdeztem.
-Ja.Ide nem jár senki szóval egyszerű.
-Aha.-nem beszéltünk többet.Nem volt miről.Csak ült ültünk egymás mellett csendben.Még korán volt,így hideg is.Fázni kezdtem,mert nem tudtam,mikor felöltöztem,hogy kint fogok ücsörögni.
-Fázol?-nézett rám enyhén aggódó pillantással Damon.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam.Erre ő...Levette a pulcsiát és a vállamra terítette,majd átkarolt.
-Köszi.
-Semmiség.-megint csend.Túl sok a csend.Bár most nem tartott olyan sokáig ugyanis észrevettem,hogy hatalmas pelyhekben esik a hó.Az első hó!De szép!Egy darabig elámulva néztem,majd felálltam és forogni kezdtem a hó esésben.Mivel már viszonylag sok hó leesett,olyan profin csúsztam el a hóban,hogy azt látni kellett volna.De mielőtt a földön landoltam volna,"valaki" elkapott és megtartott.
-Mekkora gyerek vagy!Ráadásul még béna is.-rótt meg Damon miközben talpra állított.
-Nem tehetek róla,hogy csúszik a hó!-mentegetőztem.
-Aha,persze.És ez,pedig véletlen volt.-vigyorgott,majd lehajolt,és a következő pillanatban arcon talált egy hógolyó.
-Rohadj meg.-mondtam neki miközben letöröltem az arcomat és én is gyúrtam egy hógolyót.-Most véged.-ordítottam és pofán dobtam.
-Nem is rossz.De ezt figyeld!-és kezdetét vette a hógolyó csata.Egész délelőtt kint szórakoztunk.Be sem mentünk órára.Lehet bajom lesz belőle,de kit érdekel?Jól éreztem magam és nekem csak ez számít.A nap hátra lévő részében a szobámban filmeztem és popcornt ettem.Aztán este elmentem aludni.
2014. április 23., szerda
8.fejezet-Egy csajos nap és egy érdekes éjszaka
Reggel mikor felébredtem Damon már nem volt mellettem.Ennek részben örültem részben pedig haragudtam. Haragudtam,mert itt hagyott,de örültem,mert ha egész éjszaka itt lett volna akkor most is itt lenne az pedig azzal jár mivel a közelemben van vörösödni kezdek.És az nem buli.Ésss hirtelen valaki rám törte az ajtómat. A valaki pedig Crystal volt.
-Roxy!Olyan régen láttalak!-köszönt kedvesen.
-Szia Crystal.Kopogásról hallottál?-"köszöntem"vissza.
-Igen,de itt most nem az a lényeg.Hanem,hogy gyere el velem és Natival egy csajos napra.
-Mire?
-Csajos nap.Tudod,vásárolgatás,kávézás,beszélgetés ilyesmi.
-Ha vásárlást kihagyjuk benne vagyok.
-Szuper!Öltözz!-mondta és bevágta az ajtót.Gyorsan felöltöztem valami elfogadható ruhába és kiléptem a szobából ahol Crystal elkapta a karom és húzott magával.
-Várj Crystal,azt sem tudom ki az a Nati.-és akkor megláttam egy lányt a folyosó végén.Térdig érő fehér ruhát viselt kis rózsaszín virágokkal illetve fehér pamut harisnyát.Szintén halvány rózsaszín bélelt blézer és ilyen színű kis felcsatolós kalap.Szőke hajában rózsaszín(mégis milyen lenne?)melír.Haja laza oldalfonatban. Nagy barna szemeiből sugárzik az öröm.És egyszerűen felháborítóan szép.Ahogy észrevett minket elmosolyodott.
-Szia Crystal!Ki van veled?-nézett rám kedvesen.Crystal épp be akart mutatni neki,de meg előztem.
-Szia Roxanne Winslow vagyok,de hívj csak Roxynak.
-Örülök!Én Natalia Bonn vagyok,de csak Nati.
-Szóval.Mit terveztetek?
-Elmegyünk a közeli kávézóba reggelizni aztán elmegyünk sétálni a parkba aztán majd még kitaláljuk.- mondta Crystal.
-Oké.Akkor menjünk.-tanácsoltam.Elindultunk a kávézóba.Amíg oda értünk rájöttem,hogy Nati nem is sznob.De nagyon elegáns.Nem beszél fölöslegesen,szép a tartása és még a beszéd stílusa is különleges.Nem káromkodik,megválogatja a szavait,bő a szókincse.Hm...Lehet megkérem,hogy korrepetáljon viselkedésből. rám férne.
-Itt vagyunk-zökkentett ki a gondolatmenetből Crystal.Bementünk,rendeltünk,ettünk.Nati valami krémest evett,Crystal áfonyás muffint,én pedig epertortát.Hamar megettük a kis sütinket és indultunk a parkba.
-Na szóval.Ideje pletykálni.Nati.Még nem sikerült kiszednem belőled,hogy kibe vagy szerelmes.Na most mond el!-vigyorgott Crystal,mire szegény Nati fülig vörösödött.
-Rendben.-szedte össze a bátorságát.-Leon Highway a szerelmem.-mondta kissé érzelgősen,nekem pedig felfordult a gyomrom.Ha ennyit nem bírok mi lesz később?Ha véletlen össze jövök valakivel?
-Most te jössz Crystal!-Nati.
-Dehát tudod.-Crystal.
-De Roxy nem.-Nati.
-Adam Jonson-Crystal.
-Lányok.Nekem egyik név sem mond semmit.-mondtam erre mind a ketten egy képet nyomtak az orrom alá.Az egyiken egy szürke hajú fiú sárga szemekkel egész helyes arccal.A kép alján egy szó:Leon.Aha.A másikon egy sötétbarna hajú fiú smaragdzöld szemekkel.Ő is viszonylag helyes.
-Ő Adam.-mondta Crystal
-Hát lányok,nem rossz,nem rossz,de Damonhoz egyik sem ér fel.-vigyorogtam.Aztán felfogtam mit mondtam.
-Szerelmes vagy Damonba?-Mosolygott Nati.
-Jó nyertél,igen.De most én kérdezek.Ti mik vagytok?
-Gyakorló boszorkány.-nézett rám Nati.Oké.Még meg kell szoknom,hogy ilyenkor igazat mondanak.
-Dettó.És te?-kérdezte Crystal.
-Damon szerint félember-félvámpír.
-Mi az hogy Damon szerint?-Crystal
-Hát az úgy volt...-és elmeséltem a tegnapot.Eleinte aggódtak,de ez tovaszállt akkor mikor elmeséltem,hogy Damon megvigasztalt.Hupsz.Lehet nem kellett volna.Onnantól kezdve végig erről és ehhez kapcsolódó dolgokról beszéltünk szóval nem részletezném.A java még úgyis hátra van...Hazamentünk én elvégeztem az esti teendőimet és elmentem aludni
***
Arra ébredtem éjszaka,hogy valaki jár a szobában.Megijedtem ezért felkeltem az ágyból és a zaj forrását kezdtem keresni kezemben a táskámmal.Nem kellett keresnem sokáig a zaj okozóját,megtalált ő egyedül is. Csak azt éreztem,hogy valaki gyengéden nekilökött a falnak és oda szorított.Nem tudtam mást csak azt,hogy fiú.A holdfény csak a ruháját engedte láttatni.Már megint.Nem tudok mozogni.Egyrészt mert nagyon félek, másrészt erősebb Lucasnál,harmadrészt pedig,mert nagyon félek.Igen kétszeresen is nagyon félek.Érzem, hogy remegek.De most nem ment meg senki.Mindenki alszik.Az illető kinyújtotta felém a kezét és finoman végig simította az arcomat.Nem vette el a kezét hanem,az arcomon pihentette.Megjegyezném sokkal gyengédebb Lucasnál.A nyakamhoz hajolt.Érzem a leheletét és az éles fogakat a nyakamon.Egy kis ideig még várt aztán óvatosan belém harapott.Nem fájt jobban egy szúnyog csípésnél.És utána már nem is éreztem,csak azt,hogy van valami a bőröm alatt.Igazából,már nem is féltem.Legyen meg aminek meg kell lennie.Oldalra néztem és csak a fiú haját láttam.Az nem lehet!A "valaki" néhány percig ivott a véremből aztán elhajolt tőlem.
-Roxy...É-én úgy sajnálom,kérlek ne haragudj.--mondta az emberem enyhén sírós hangon.Ekkor már biztos voltam benne,hogy nem csalt a szemem.A haja fekete volt.
-Damon...
-Annyira sajnálom!Nem tudtam ellenállni tovább.Egyszerűen őrjítően jó illatod van.Nem bírtam.Kérlek bocsáss meg!Vagy tudod mit?Nem kell megbocsátanod.Megígértem,hogy megvédelek,erre tessék.Én haraplak meg...
-Damon-szakítottam félbe és felkapcsoltam a lámpát.Nem is vettem észre eddig,hogy itt van a kapcsoló.-Nem haragszom.
-Tényleg?-igen mert totál beléd vagyok esve és nem tudok rád haragudni.Ugye milyen hülyén jönne ki? Így inkább csak azt mondtam:
-Tényleg.
-Jaj Roxy,úgy örülök!Pedig most adtam rá okot,hogy egy életre megutálj és félj tőlem.-mondta és átölelt.Én pedig hót' vörösen hozzá bújtam.De tényleg.Miért nem tudok rá haragudni.Ha ilyet más csinált volna már leszedtem a fejét.Szó szerint.De neki nem.Miért?Damon elengedett elment,majd visszajött egy ragtapasszal.
-Azért ne reagáld túl.Annyira nem durva sérülés.-forgattam a szememet,de hagytam,hogy beragassza a sebet.
-Hülye.Ez a tapasz elszívja a vér illatát így a többi vámpírnak nem tűnik fel.
-Aha
-Figyelj.-nézett Damon komolyan a szemembe.-Ha tetszik,ha nem kiengesztellek.Jobban oda kellene figyelnem magamra.
-Damon nem kell
-De.Én akarom.
-Jó rendben.
-Helyes.Viszont,most hagylak aludni.Szia.-mosolygott és nyomott egy puszit a sebre és az arcomra.Még vörösebb vagyok.De jó...
-Sz-szia.-köszöntem el mire az ajtóból még villantott felém egy mosolyt és kiment.Én pedig aludni mentem.
-Roxy!Olyan régen láttalak!-köszönt kedvesen.
-Szia Crystal.Kopogásról hallottál?-"köszöntem"vissza.
-Igen,de itt most nem az a lényeg.Hanem,hogy gyere el velem és Natival egy csajos napra.
-Mire?
-Csajos nap.Tudod,vásárolgatás,kávézás,beszélgetés ilyesmi.
-Ha vásárlást kihagyjuk benne vagyok.
-Szuper!Öltözz!-mondta és bevágta az ajtót.Gyorsan felöltöztem valami elfogadható ruhába és kiléptem a szobából ahol Crystal elkapta a karom és húzott magával.
-Várj Crystal,azt sem tudom ki az a Nati.-és akkor megláttam egy lányt a folyosó végén.Térdig érő fehér ruhát viselt kis rózsaszín virágokkal illetve fehér pamut harisnyát.Szintén halvány rózsaszín bélelt blézer és ilyen színű kis felcsatolós kalap.Szőke hajában rózsaszín(mégis milyen lenne?)melír.Haja laza oldalfonatban. Nagy barna szemeiből sugárzik az öröm.És egyszerűen felháborítóan szép.Ahogy észrevett minket elmosolyodott.
-Szia Crystal!Ki van veled?-nézett rám kedvesen.Crystal épp be akart mutatni neki,de meg előztem.
-Szia Roxanne Winslow vagyok,de hívj csak Roxynak.
-Örülök!Én Natalia Bonn vagyok,de csak Nati.
-Szóval.Mit terveztetek?
-Elmegyünk a közeli kávézóba reggelizni aztán elmegyünk sétálni a parkba aztán majd még kitaláljuk.- mondta Crystal.
-Oké.Akkor menjünk.-tanácsoltam.Elindultunk a kávézóba.Amíg oda értünk rájöttem,hogy Nati nem is sznob.De nagyon elegáns.Nem beszél fölöslegesen,szép a tartása és még a beszéd stílusa is különleges.Nem káromkodik,megválogatja a szavait,bő a szókincse.Hm...Lehet megkérem,hogy korrepetáljon viselkedésből. rám férne.
-Itt vagyunk-zökkentett ki a gondolatmenetből Crystal.Bementünk,rendeltünk,ettünk.Nati valami krémest evett,Crystal áfonyás muffint,én pedig epertortát.Hamar megettük a kis sütinket és indultunk a parkba.
-Na szóval.Ideje pletykálni.Nati.Még nem sikerült kiszednem belőled,hogy kibe vagy szerelmes.Na most mond el!-vigyorgott Crystal,mire szegény Nati fülig vörösödött.
-Rendben.-szedte össze a bátorságát.-Leon Highway a szerelmem.-mondta kissé érzelgősen,nekem pedig felfordult a gyomrom.Ha ennyit nem bírok mi lesz később?Ha véletlen össze jövök valakivel?
-Most te jössz Crystal!-Nati.
-Dehát tudod.-Crystal.
-De Roxy nem.-Nati.
-Adam Jonson-Crystal.
-Lányok.Nekem egyik név sem mond semmit.-mondtam erre mind a ketten egy képet nyomtak az orrom alá.Az egyiken egy szürke hajú fiú sárga szemekkel egész helyes arccal.A kép alján egy szó:Leon.Aha.A másikon egy sötétbarna hajú fiú smaragdzöld szemekkel.Ő is viszonylag helyes.
-Ő Adam.-mondta Crystal
-Hát lányok,nem rossz,nem rossz,de Damonhoz egyik sem ér fel.-vigyorogtam.Aztán felfogtam mit mondtam.
-Szerelmes vagy Damonba?-Mosolygott Nati.
-Jó nyertél,igen.De most én kérdezek.Ti mik vagytok?
-Gyakorló boszorkány.-nézett rám Nati.Oké.Még meg kell szoknom,hogy ilyenkor igazat mondanak.
-Dettó.És te?-kérdezte Crystal.
-Damon szerint félember-félvámpír.
-Mi az hogy Damon szerint?-Crystal
-Hát az úgy volt...-és elmeséltem a tegnapot.Eleinte aggódtak,de ez tovaszállt akkor mikor elmeséltem,hogy Damon megvigasztalt.Hupsz.Lehet nem kellett volna.Onnantól kezdve végig erről és ehhez kapcsolódó dolgokról beszéltünk szóval nem részletezném.A java még úgyis hátra van...Hazamentünk én elvégeztem az esti teendőimet és elmentem aludni
***
Arra ébredtem éjszaka,hogy valaki jár a szobában.Megijedtem ezért felkeltem az ágyból és a zaj forrását kezdtem keresni kezemben a táskámmal.Nem kellett keresnem sokáig a zaj okozóját,megtalált ő egyedül is. Csak azt éreztem,hogy valaki gyengéden nekilökött a falnak és oda szorított.Nem tudtam mást csak azt,hogy fiú.A holdfény csak a ruháját engedte láttatni.Már megint.Nem tudok mozogni.Egyrészt mert nagyon félek, másrészt erősebb Lucasnál,harmadrészt pedig,mert nagyon félek.Igen kétszeresen is nagyon félek.Érzem, hogy remegek.De most nem ment meg senki.Mindenki alszik.Az illető kinyújtotta felém a kezét és finoman végig simította az arcomat.Nem vette el a kezét hanem,az arcomon pihentette.Megjegyezném sokkal gyengédebb Lucasnál.A nyakamhoz hajolt.Érzem a leheletét és az éles fogakat a nyakamon.Egy kis ideig még várt aztán óvatosan belém harapott.Nem fájt jobban egy szúnyog csípésnél.És utána már nem is éreztem,csak azt,hogy van valami a bőröm alatt.Igazából,már nem is féltem.Legyen meg aminek meg kell lennie.Oldalra néztem és csak a fiú haját láttam.Az nem lehet!A "valaki" néhány percig ivott a véremből aztán elhajolt tőlem.
-Roxy...É-én úgy sajnálom,kérlek ne haragudj.--mondta az emberem enyhén sírós hangon.Ekkor már biztos voltam benne,hogy nem csalt a szemem.A haja fekete volt.
-Damon...
-Annyira sajnálom!Nem tudtam ellenállni tovább.Egyszerűen őrjítően jó illatod van.Nem bírtam.Kérlek bocsáss meg!Vagy tudod mit?Nem kell megbocsátanod.Megígértem,hogy megvédelek,erre tessék.Én haraplak meg...
-Damon-szakítottam félbe és felkapcsoltam a lámpát.Nem is vettem észre eddig,hogy itt van a kapcsoló.-Nem haragszom.
-Tényleg?-igen mert totál beléd vagyok esve és nem tudok rád haragudni.Ugye milyen hülyén jönne ki? Így inkább csak azt mondtam:
-Tényleg.
-Jaj Roxy,úgy örülök!Pedig most adtam rá okot,hogy egy életre megutálj és félj tőlem.-mondta és átölelt.Én pedig hót' vörösen hozzá bújtam.De tényleg.Miért nem tudok rá haragudni.Ha ilyet más csinált volna már leszedtem a fejét.Szó szerint.De neki nem.Miért?Damon elengedett elment,majd visszajött egy ragtapasszal.
-Azért ne reagáld túl.Annyira nem durva sérülés.-forgattam a szememet,de hagytam,hogy beragassza a sebet.
-Hülye.Ez a tapasz elszívja a vér illatát így a többi vámpírnak nem tűnik fel.
-Aha
-Figyelj.-nézett Damon komolyan a szemembe.-Ha tetszik,ha nem kiengesztellek.Jobban oda kellene figyelnem magamra.
-Damon nem kell
-De.Én akarom.
-Jó rendben.
-Helyes.Viszont,most hagylak aludni.Szia.-mosolygott és nyomott egy puszit a sebre és az arcomra.Még vörösebb vagyok.De jó...
-Sz-szia.-köszöntem el mire az ajtóból még villantott felém egy mosolyt és kiment.Én pedig aludni mentem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)