21.fejezet

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem ma van életem legrosszabb napja.Hülyére bőgtem a fejem,és még csak 4 óra van.De egy kicsit előre szaladtam.Szóval kezdjük a legelején:
Napi első teendő,ébresztő óra falhoz vágása.Igen megcsináltam.És összetört.Szóval marad a telefonom.Az is jó lesz.Kikászálódtam az ágyból.És neki álltam öltözni.Éppen a fekete,csipkés fehérneműmben és szintén fekete ingben(amit még nem gomboltam be)álltam a szekrényem előtt és kerestem a szaggatott farmeromat amikor kinyílt az ajtó és Damon lépett be rajta.Néhány pillanatig csak néztük egymást,aztán a fiú elvigyorodott.
-Látom éppen jókor jöttem.
-Hülye vén perverz!-sipítottam
-Kikérem magamnak!Nem is vagyok vén.
-Húzzál már kifelé!
-Eszemben sincs.
-Tűnj már el!-mondtam fojtott ordítással.Beláttam,hogy nem fog kimenni,így a farmerrommal a kezemben berohantam a fürdőbe,gyors öltözés,aztán kimentem Damonhoz.Durcásan odaléptem hozzá.
-Utállak-bokszoltam bele a vállába.
-És higgyem is el?-kérdezte mosolyogva,miközben átkarolta a derekam és magához húzott.
-Ne...-sóhajtottam.
-Szerintem se.
-De akkor is kérj bocsánatot.
-Jó-egyezett bele azonnal,majd lehajtotta a fejét,és gyengéden megcsókolt.
-Bocsánatkérés elfogadva-bólintottam rá,aztán a fiú egy mosoly kíséretében,rákulcsolta az ujjait a kezemre,és elindultunk órára.A teremben köszöntem a lányok,majd leakartam ülni a helyemre,de Crystal elkapta a kezem,és visszahúzott.
-Láttad már az új lányt?-kérdezte.
-Nem.Mi van vele?
-Nézd meg!-mutatott Nati a hátsó pad irányába.És akkor észrevettem Rosalyt.Fekete farmer,piros trikó,láncos bőrkabát.És ami a legfurább a kedves,kék szemek helyét,vörösen izzó,gonosz pillantás vette át.Oda mentem a lányhoz,hogy köszönjek neki,de amikor már majdnem ott voltam,vettet rám egy "ne gyere közelebb!" pillantást,szóval inkább a helyemre ültem.
-Mi van az új csajjal?-kérdezte Damon.
-Én tudjam?-és becsengettek.Már vagy tíz perce vártunk,de a tanár sehol.Damon egyszer csak bejelentette,hogy "lyukas óra" aztán megfogta a kezem és kicibált az udvarra.
-Ezt most miért kellet?Én nem akarom ellógni az órát és neked sem kéne!-szóltam a fiúra mikor leült az egyik padra,és maga mellé húzott.-Ha eddig nem jött be a tanár,már nem is fog-válaszolta egyszerűen.
-De tél van!Megfagyok!-panaszkodtam.Erre a fiú levette a pulcsiját és rám adta.Jó meleg volt a pulcsi,viszont ő így egyetlen pólóban ült mellettem.
-Meg fogsz fázni.
-Nem fázom meg olyan könnyen.Mint tudod nem ember vagyok.
-Akkor én,ha rád nézek.
-Ha hozok egy pulcsit magamnak megnyugszol?
-Igen-azzal bement a suliba.Kb két perc múlva egy fekete pulóverben jött vissza.
-Álmos vagyok-jelentette be,majd levágódott mellém,végigfeküdt a padon,a fejét pedig az ölembe hajtotta.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Alszok-jelentette be.Nem kérdeztem többet.Még néztem egy kicsit az arcát,aztán valahogy előkotortam a telefonom,bedugtam a fülest és zenét hallgattam.Már harmadjára hallgattam végig a zenéimet amikor csöngettek.A fiú nem ébredt föl,szóval finoman rázogatni kezdtem.
-Hallod csengettek,keljél már föl.
-Miért keltettél fel?-kérdezte morcosan.
-Mert menni kell órára-fordultam felé és kisimítottam néhány kósza tincset a homlokából.
-De nem akarok.
-Ezt nem kérdeztem-megfogtam a kezét és húztam magam után órára.Beültünk a terembe.Megkérdeztem a lányokat,hogy jött-e be tanár,de nem.Azta Damon nem teljesen hülye?Következő óra töri.Az óra legelején bejött a tanár és ahogy elkezdte leadni az anyagot leküzdhetetlen vágyat éreztem az alvásra.És be is aludtam.Arra ébredtem,hogy lebaszták elém a naplót.Ilyedten ültem fel.
-Jót aludt az órámon?Délután egy óra büntetés!-vigyorgott ördögien rám a tanárnő
-Jól van-bólintottam.Még kiabált velem egy sort.Az óráknak hála égnek vége lett.Fél három.Damonnal elköszönt,de megígérte,hogy egy óra múlva visszajön..Megvártam a tanárt,aztán nekiálltam rajzolni.Így elég gyorsan eltelt az az egy óra.Kiléptem a teremből és...Megláttam egy csókolózó párt.Ezzel még semmi baj nem lett volna ha az egyik nem Rosaly...A másik pedig...Damon.Egy világ omlott össze bennem.Le ejtettem a könyveimet,így észrevettek.A vörös szemű szörnyeteg csak vigyorgott,a fiú pedig ijedten nézett rám.
-Roxy ez nem az aminek látszik...-jött oda hozzám.
-Te rohadt szemét!-minden erőmet összeszedtem és egy akkora pofont adtam neki,hogy a kezem jól látható vörös nyomot hagyott az arcán.-Dögölj meg!-ordítottam rá,és sírva elrohantam.Magamra csuktam az ajtót és telefonáltam Crystalnak.Nem sokára megjött Natival és Isaval az oldalán.Zokogva meséltem el nekik mi történt aztán a fejem a párnába szorítottam.Crystal és Isa lelépett(szerintem ordítani azzal a döggel)Nati pedig vigasztalni próbált,reménytelenül.Végig sírtam az egész napot.Még jó,hogy holnap szombat...

20.fejezet

Azt a rohadt,hogy én milyen eszméletlen fáradt vagyok.Pedig aludtam az éjszaka.Illetve megpróbáltam.No mindegy.Azért csak sikerült kimásznom az ágyból és felöltöznöm.Az már más téma,hogy a tükörből egy zombi nézett vissza rám...Még javában a tükör előtt próbáltam embert varázsolni magamból,(már amennyiben ez lehetséges)amikor az ajtóm kivágódott és berontott rajta Isabell.Mi az Isten?
-De jó,még nem mentél órára-mosolygott rám.Hát neked is szia...
-Mit szeretnél?-néztem rá érdeklődve.
-Nos,mint tudod,rendelkezem egy igencsak hülye testvérrel.Na most ez az idióta már annyit lógott,hogy az igazgató megfenyegette,hogy kirúgja,ha még egyszer nem megy be órára.Damont pedig vagy nem érdekli,vagy csak szimplán hülye,mert ma is lógni akar.
-És én mire kellek?
-Segíts berángatni órára.Már ha nem akarod,hogy kirúgják.
-Oké.Meglátom mit tehetek-bólintottam rá.És ezzel bementem a szomszéd szobába.Damon az ágyon feküdt, pólóban és melegítő nadrágban.
-Hé idióta,ne akard kirúgatni magad,szóval öltözzél-parancsoltam rá,miközben az ágy mellé álltam.
-Ó szia Roxi,hát te?-engedte el a füle mellett az előző mondatot.
-Menj órára!-szóltam rá.Vicces látvány lehet,hogy én akarok parancsolni neki.Tekintve,hogy fél kézzel padlóra küldene...
-Mert ha nem?-ezzel elkapta a karom és magára rántott.Így a mellkasán feküdtem.-Jól áll a piros szín-célzott vigyorogva az arcom színére.
-Kussolsz.
-Hé,jelezném,én is itt vagyok-szólt oda Isa.Erre én gyorsan lemásztam a fiúról.
-Öltözz már mert elkésünk-"kértem" még utoljára.És hatott!Mondjuk simán elkezdte levenni a pólóját két lány előtt,így a mellettem álló húgával egyszerre rohantunk ki a szobából és basztuk rá az ajtót.Isa elment órára én meg vártam Damont.Neki dőltem az ajtónak,de nem vettem észre mikor kinyitotta és be is borultam volna a szobába,ha meg nem fog.Röhögött rajtam egy jót,aztán végre elindulhattunk.Mikor beértünk az osztályba az ajtó mellett észrevettem egy rózsaszín(!) hajú és kék szemű lányt.Fodros,fehér és világoskék,térdig érő ruhát viselt.Nati másik kiadásban.Ezt lehet hangosan kimondtam,mert A két barátnőm olyan ellenségesen nézte őt,hogy az hihetetlen.Most miért is?Elég elveszettnek tűnt a szerencsétlen,így oda mentem,hozzá.
-Szia.Új vagy igaz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Cserediák vagyok Angliából-mondta halkan.
-Értem.Roxi vagyok.
-Engem Rosaly Whitenak hívnak
-És meddig leszel a mi giminkben?
-Csak néhány hétig.A szüleim elutaztak egy fontos ügy miatt és mivel nem tudtak senkit megkérni,hogy vigyázzon rám a cserediák program volt a legjobb megoldás.De ahogy hazajönnek engem kivesznek az iskolából.
-Szóval nem leszel itt sokáig.Ismersz innen valakit?
-Nem.Illetve most már téged.És...Esetleg...ülhetek melléd?-kérdezte szégyenlősen.
-Én megengedném,de az ofő letépné a fejem,mert már van padtársam-biccentettem Damon felé.A lány arra nézett és enyhe pír jelent meg az arcán és üres tekintettel és lágy mosollyal bámulta a fiút.Én ezt nem értettem így gyorsan elköszöntem tőle és leültem a helyemre.
-Ez meg ki?-kérdezte Damon.
-Külföldi cserediák.
-Aha.A Kék Habcsók.
-Hülye!Ne szólj már be neki.
-Oké,de megmondanád,miért bámul?
-Mi?-néztem ki A srác háta mögött.És tényleg Damont nézte.
-Na tessék.Ő sem tud ellenállni nekem.
-Most inkább nem mondom ki,amire gondoltam-néztem rá fáradtan.Ezzel csöngettek.Az irodalom tanár,mint aki csak erre várt,berontott a terembe,és kihívta Damont felelni.Namost az a hülye azt se tudja mi az a könyv,de még így is volt mindenre válasza.Igaz,hogy baromi nagy hülyeség,de az mindegy.Én jót röhögtem rajta.A tanár beírta az egyest,ő pedig leült mellém.
-Hé,nem akarsz eljönni velünk szánkózni?-kérdezte.Én erre nagyon hülyén néztem rá.
-Két kérdés:Hány évesek vagyunk? És honnan lenne szánkónk?
-Két válasz:17 és a suli pincéjéből.Ott van minden.
-Aha.És hogy jutsz le oda?
-Az az én dolgom.Te meg hívd el Natit és Crystalt.
-Rosaly jöhet?
-Ki?
-Az új lány.
-Ha nagyon akarod...-sóhajtotta.Oké.Ezt nem értem.Kivártuk az órák végét,szóltam a lányoknak,aztán mentem öltözni.Fekete kabát,pulcsi,bélelt farmer és tornacipő jó lesz.Kimentem az iskola elé,ahol már mindenki kint várt.Damon,Isa,Adam,Leon.Crystal,Nati és Rosaly is.Damon mellett három szánkó sorakozott.Mellé léptem és elismerően néztem rá.Crystal elkapta a karom és odacibált Natihoz.
-Őt minek hívtad?-biccentett Rosaly felé.
-Mert új és nem ismer senkit.Miért?
-Nem tetszik az aurája.Fura és kissé ijesztő
-Egyet kell értenem.Kedvesnek tűnik,de valami nyugtalanít vele kapcsolatban-helyeselt Nati.
-Paranoiásak vagytok-jegyeztem meg
-Nem!-hű.Egyszerre mondták.Most én vagyok a hülye?
-Nos mehetünk?-kérdezte a Damon.
-Ja-elindultunk,és út közben a fiúk azt élvezték,hogy engem és Isat löködtek föl.Ezt nem írnám le,mert olyan szavak hagyták el a számat,amik nemigazán emberiek.És akkor finoman fogalmaztam.A fiúk csak röhögtek,de a lányok kikerekedett szemekkel néztek.Ez vagyok én.Mondjuk Isa se fékezte a nyelvét.Így vissza gondolva tuti azért csinálták,mert vicces volt a reakciónk...Szóval elbattyogtunk egy jó nagy dombhoz,és fölcibáltuk a szánkókat.Damon azonnal ráült az egyikre,engem meg maga elé rántott.Éppen volt időm megkapaszkodni,ugyanis azonnal elindultunk,de olyan sebességgel,hogy azt hittem elrepülünk.Sikítottam,és amikor azt hittem megússzuk,hatalmasat borultunk.Mikor észhez tértem,a tekintetemmel megkerestem Damont,és a mikor megtaláltam odarohantam,a hasa fölé térdeltem,hogy a földön maradjon és ütögetni kezdtem.
-Te hatalmas barom állat!Minek kellett ilyen gyorsan lejönni?!-ordítottam miközben püföltem.
-Jó,jó,sajnálom csak fejezd be!-könyörgött.Sóhajtottam egyet,leszálltam róla és dühösen fölmentem a dombra.A fiúk jót röhögtek rajtunk,a lányok pedig aggódtak értem.Igen értem.Crystal és Nati Oda meg vissza volt,hogy lecsúszhattak a Adammal és Leonnal.Mondjuk ezek után Damon egyedül csúszkált,mert senki nem mert vele menni.Na jó Isa egyszer,de annak se volt szép landolása...Én egy csomószor lecsúsztam mindenkivel.De Rosalyval csak én mentem.A többieknek nem szimpi.Pedig kedves lány.Szerintem.

19.fejezet

És kezdődhet egy újabb átlagos iskolai nap.Hát de jó.Semmi kedvem bemenni órára,mert ma négy órán is dogát írunk.De lógni sincs semmi kedvem.Elég nekem az a hat igazolatlan és az intő.Szóval kénytelen vagyok órára menni.Kedvetlenül össze készülök aztán go fizika.A teremben piros szalagok és kis papír szívek vannak a falon.Mi a fene?No mindegy.Leülök a helyemre és lefejelem a padot.Csöngetnek.Damon sehol.A köcsög bezzeg lóg.Csak tudnám,hogy nem rúgták még ki.Meg kell tanulnom.Na megjött a tanár.
-Winslow kisasszony kérem fáradjon a táblához-szólított fel a tanár.Nagyon jó.Fizikán pont nem írtunk volna erre felelek.Unottan kibattyogtam a táblához.A tanár mindenféle hülyeséget kérdezett én meg néha-néha benyögtem egy választ.Végül is a kettest sikerült összekaparni.Az elég ahhoz,hogy ne bukjak meg.Éljen!A szüleimet nem érdekli,nekem meg elég,ha nem bukom meg szóval tökéletes.Lebasztam magam a helyemre,és az óra további részében bámultam a semmibe,illetve jegyzetelgettem mikor a tanár ide nézett.Kövi óra irodalom.Mikor megjön a tanár rögtön osztja lapokat.Upsz.Nincs Damon így nincs puska,de megoldom!Mikor a tanár nem figyel kirántom a könyvet a stócom alól és nyitva bedugom a padba.Már majdnem kész a doga,mikor köhögést hallok a fejem fölül.Felnézek és a tanár áll mellettem.Lebuktam...
-Az ott mi?-mutat a padba az irodalom tanár.
-Az egy semmi-vágom rá szemrebbenés nélkül.
-Szóval semmi.
-Az.
-És megnézhetem azt a semmit?-kérdi a tanár.Mielőtt válaszolhatnék Adam ( Damon egyik haverja,illetve ebbe a csákóba szerelmes Crystal)Leveri az összes cuccát.A tanár odafordul.Erre leesik még egy cucc.És még egy.A tanár úgy fordul ahogy esnek le a cuccok és azt ordítja,hogy fejezzék be.Épp elég időt adnak ahhoz,hogy bedobja a könyvem a táskámba.Mire ide fordul a tanár már sehol semmi.
-Szóval.Megnézhetem a...
-Mit?-mosolygok angyalian.
-Semmit-morogja,és a tábla felé fordulva küld egy "Csak most úsztad meg!"pillantást felém,majd visszamegy az asztalához.Én pedig tátogok egy köszönömöt mindenki felé mire kapok néhány mosolyt.Örülök,hogy segítenek.Most fordult ilyen először elő.Jó fej osztály.Szörnyek létére...Nem!Nem szörnyek.Hogy is mondhatok ilyet?Ők csak kicsit mások,mint amit megszoktam.Mondjuk én is más vagyok.Na mindegy.Nos a többi órán már ügyesebben puskáztam.Végre vége a napnak.Ahogy kilépek az ajtón,valaki elkapja a kezem,és magához ránt.Jó közel...Épp ordítanám le a fejét,mikor észreveszem,ki az.
-Szia-mosolyog rám Damon.
-Csövi.Egész nap egyedül hagytál.Gonosz vagy!-ekkor feltűnt,hogy egy szál vörös rózsát tart a kezében,illetve egy kis dobozt,és egy tábla csokit.-Az minek?-mutattam rájuk.
-Gondoltam,ha már úgy is Valentin nap van,nekem meg van barátnőm,adok neki egy kis apróságot-mosolygott kedvesen,és átadta a csokit és a rózsát,de a doboz még nála volt.
-Köszike-ez megmagyarázza a díszítés.-Várjunk csak...Ha Valentin nap van akkor nekem meg...
-Ja.Boldog Szülinapot-mosolygott.Istenem,ilyen hülye is csak én lehetek.Az oké,hogy elfelejtem a Valentin napot,mert az elmúlt 16,illetve mától 17 év alatt egyszer sem volt okom emlékezni rá.Na de a saját szülinapomat!
-Várjunk.Soha nem mondtam,hogy mikor van a szülinapom.Akkor meg honnan...?
-Amit meg akarsz tudni azt megtudod.
-Aha.És mit kapok?-vigyorogtam.
-Mindjárt megtudod-azzal megfogta a kezem,és kimentünk a hátsó udvarra,a szökőkúthoz.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem.miközben leültünk a szökőkút peremére.
-Lányok így is utálkozó pillantásokat küldtek feléd.Nem akarom,hogy neked essenek,ha egyedül hagylak.
-Nem kell félteni.
-Azt tudom-mosolyodott el,majd fél karral benyúlt a térdem alá,és a lábaim átrakta a sajátjain.Így félig meddig az ölében ültem,természetesen vörös fejjel.Mikor fogom elhagyni ezt a szokásom?
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz-jegyezte meg.
-Szóval direkt csinálod?-fontam össze a mellemen a karom.
-Aha.
-Mindegy.Na ide az ajándékkal!
-Milyen türelmetlen vagy!De azért tessék-mosolyogva átadta a kis dobozt.Kinyitottam és egy fekete-fehér kockás szíjú órát találtam.A mutatói végén egy-egy kis koponya vigyorgott.Halkan felsikoltottam,majd a nyakát átkarolva magamhoz öleltem.
-Naa,még puszit se kapok?-nyavalygott.
-Adsz te majd eleget-sóhajtottam.
-Ez igaz-nevetett,majd lehajtotta a fejét és finoman megcsókolt.Hm...Nem tudok betelni ezzel az érzéssel.Jól eső érzés jár át ha megcsókol.Elhajolt tőlem és a kezemre csatolta az órámat.
-Na milyen?-néztem csillogó szemmel az órát.
-Gyönyörű-mondta.De nem az órát nézte hanem...Engem.És pirulok.Erre Damon elnevette magát,majd belepuszilt a nyakamba.Erre én el röhögtem magam.
-Ez csikiz.
-Tényleg?-erre a fiú vigyorogva lefogta a kezeimet,és apró csókokat nyomott a nyakamra.Én pedig folyamatosan nevettem.Ám hirtelen abba hagyta és eltolt magától.Majd lehunyt szemmel,mélyen beszívta a levegőt.Én persze azonnal tudtam miért csinálta.
-Hatalmas az önuralmad,tudod?-hajtottam le a fejem.
-Mi?
-Képzelem milyen nehéz lehet,hogy akárhányszor velem vagy,nehogy a nyakamnak ess.
-Semmi baj.Túlélem.
-De nekem ez így nem jó.Miattam szenvedsz.
-Dehogy is!Nem szenvedek!
-Figyelj.Mi lenne,ha megengedném,hogy néha igyál a véremből?
-Ki van zárva!Nem foglak kihasználni!Ráadásul tudom,hogy a harapás nem fájdalommentes.Én pedig nem akarok fájdalmat okozni nekem.
-De csak néha...
-Nem.
-Azt mondod nem akarsz fájdalmat okozni.De ha látom,hogy szenvedsz,az rosszabb ezer harapásnál.Ezért kérlek...csak néha.És így nekem sem jó.Nem tölthetünk sok időt közel egymáshoz,mert nem bírod az illatom-magyaráztam.Most éppen azért könyörgök,hogy harapdáljon?Hát én nem vagyok normális...
-Jó...De csak néha...És előtte megkérdezlek.
-Rendben...Csak ne szenvedj-erre Damon átölelt.
-Nagyon jó szíved van-súgta,majd gyengéden megcsókolt.Kissé hátradőltem a karjában,és nem vettem észre,mikor elengedett,gy beleestem a szökőkútba.A fiú utánam kapott és őt is magammal rántottam.Néhány másodpercig csak pislogtunk egymásra,majd egyszerre elröhögtük magunkat.Ez kész...Én nagyon béna vagyok.Szörnyen.Kimásztunk a szökőkútból és rohantunk a szobákhoz,mert ugye tél van.Átcseréltem a ruhám,de a hajamból még csöpögött a víz.
-Na kész vagy?-lépett be Damon.
-Aha.De a hajam még vizes.
-Gyere ide-húzott magához miközben leült az ágyra.Beleültetett az ölébe és meg szárította a hajam.Aztán kiment,mondván,hogy most már hagy aludni.Mondjuk így fél tizenegy fele...Ideje aludni.

18.fejezet

Nos úgy döntöttem,hogy mostantól a fejezeteknek nem lesznek címei.Miért?Mert már nem tudok kitalálni többet : )Ennyi lenne.Jó olvasást.



-Akárhogy is..én még most is szeretlek-súgta nekem Damon.És kész...elbőgtem magam.De most nem azért,mert kiderült a múltam.Most mondta nekem először úgy igazából,hogy szeretlek.Hát igen,körübelül fél percig emiatt sírtam,aztán eszembe jutott,hogy miért ülök a könyvtárban.Akkor már azért kellett volna volna sírnom,de megmakacsoltam magam és visszatartottam a könnyeimet.Utálok mások előtt sírni.Akkor olyan gyenge vagyok.
-Köszönöm.De kérlek azt amit most megtudtunk,ne mond el senkinek.
-Mégis mért ne?
-Éppen elég,hogy te tudod.Gondolj bele.Vámpírvadász és vámpír.Gondolom ezek egymást irtják.És én mind kettő vagyok egy személyben.Ez nagyon fura és ijesztő.Nem kell több embernek megtudni.
-Rendben.Ahogy szeretnéd.Nem mondom el senkinek.
-Köszönöm.
-És most mi legyen?
-Megyek a szobámban,hogy békén hagyjanak.
-Jó.De biztos,hogy egyedül akarsz lenni?
-Igen.ezt át kell rágnom magamban.
-Oké.De szólj ha gond van-mondta Damon,majd nyomott egy puszit a homlokomra és hagyta,hogy elmenjek.Beültem a szobámba.Igazából nem akartam gondolkozni,csak egyedüllétre vágytam.Nos ennek az lett a vége,estig mozdulatlanul ültem,aztán bealudtam.



                                                                   * * *


Reggel valaki csókkal ébresztett.Mondjuk azonnal tudtam ki az,így miután észhez tértem viszonoztam a csókot.
-Na végre felkeltél.Ilyen kimerítő volt a gondolkozás?-vigyorgott a felettem támaszkodó Damon.
-Nagyon  vicces-morogtam
-Jaj ne már.Még mindig rossz kedved van?
-Rossz?!Pokoli!Ez rólad derül ki te,hogy reagálnál?
-Jó igazad van.De a helyedben én készülődnék.
-Miért?Mennyi az idő?
-Fél nyolc.
-MI??!!Mért nem szóltál az elején?!Hülye!-kiabáltam,majd rohanva összekapkodtam a ruhadarabjaimat,és rohantam a fürdőbe átvedleni.Össze készültem,majd megragadtam Damon karját és húztam magam után órára.Szerencsére csengetés előtt egy perccel beértünk.Oda akartam figyelni a tanárra,de a mellettem helyet foglaló fiú természetesen nem hagyta.egész órán engem piszkált.Na mindegy nem haragszom.Óra után odajött hozzám Nati és Crystal.
-Hé,nincs kedved eljönni órák után vásárolni?-kérdezte Nati.Szokásához híven ma is úgy festett mint egy rózsaszín habcsók.
-Nincs!Utálok vásárolni.
-Naa olyan rég voltunk már el valahol.Gyere már!-könyörgött Crystal.Amikor megismertem munka közben volt.De mikor nem dolgozik mint folyosó felügyelő irtóra gyerekes tud lenni.Nem baj ő így jó.A vége az lett,hogy beleegyeztem.Elráncigáltak a plázába.Engem persze szokás szerint megbámultak.Na igen az emberek között fura vagyok.Ha valami miatt akkor emiatt jó a Blood Ties.Ott nem bámulnak meg.Miközben Nati és Crystal bogarászott én a falat támasztottam.
-És Roxy mi van veled és Damonnal?Most tényleg együtt vagytok?-nézett rám Nati.Én erre a kérdésre halványan elpirultam.
-Igen,együtt vagyunk.És ez nagyon jó.
-Mikor jöttetek össze?-kérdezte Crystal.
-Aznap mikor elájultam.Szerintem így tervezte.Miután kizavart titeket megcsókolt.
-Aztaa!És jól csókol?-vinnyogott Crystal.Egy árnyalattal vörösebb lettem.
-Ööö.Nincs viszonyítási alapom,de szerintem nagyon jól.Most először van barátom,és nagyon könnyen zavarba tud hozni.De csak ő.
-Hűha.Tényleg nagyon szerelmes.Még sose beszélt így.Ez nagy előre lépés-állapították meg a barátnőim.
-Hé!-szóltam rájuk.Nos 3 óra(!) alatt sikerült választaniuk egy-egy ruhadarabot.Én nem vettem semmit,de végül is egész jó nap volt