Jelentem,élek!Sajnálom,nincs is igazi mentségem arra,hogy miért nem voltam,egyszerűen nem volt kedvem ehhez az egészhez...Ha még van valaki aki néha benéz ide hogy mi is a helyzet,azoknak azért megírom azt a maradék,körülbelül 2 fejezetet.Na,nem húzom tovább az időt.Remélem tetszeni fog.
Imádok Damon mellett ébredni.Jó érzés,hogy reggel rögtön az ő arcát látom.Főleg mikor ő még alszik,mert olyankor baromi aranyos.
-Jó reggelt-nyújtóztam hatalmasat ásítva.
-Neked is-mosolygott rám a fiú.-Lassan készülődnünk kéne.
-Hova?-kérdeztem álmosan.
-El innen.a koleszba,vagy akárhova.Itt nem tudunk maradni.
-Az világos,de a kolesz zárva van,tekintve,hogy senki nem maradt ott.
-Ó...-lepődött meg.-Akkor mi lesz?
-Kész,ennyi volt az összes terved a lelépésre?
-Jól van na,mintha neked lenne jobb ötleted-már majdnem elkezdtem duzzogni,amiért igazat kell adnom neki,amikor hirtelen eszembe jutott valami:
-Menjünk hozzám-álltam elő az eget rengető ötletemmel.
-A szüleid megengednék?
-Nem hiszem,de nem fogom kikérni a véleményüket.Pláne mert nem nagyon lesznek otthon.Elég sokat dolgoznak,nappal nincsenek is otthon.Az egyetlen aki miatt aggódni kell,az Tiara..-húztam el a szám.Nem szívesen viszem a közelébe Damont...Nincs az az isten,hogy nem próbálja meg felszedni...
-Ki az a Tiara?-kérdezte a srác.
-Mostoha...Testvérem-mondtam ki nagy nehezen.Undorodom a gondolattól,hogy a testvéremnek kellene tekintenem.-Vele beszéltem olyan kulturáltan múltkor telefonba-láttam rajta hogy kattog az agya,de leesett neki.
-Ja!Az volt a szőke csaj a kocsitokban?
-Az...A szüleim nem érdekelnek,de tőle féltelek...
-Nem kell félteni,tudod,hogy nem foglak lecserélni senkire,nemhogy egy Barbie babára-nyomott puszit a fejemre-Meg amúgy is...Feleségül szándékozlak venni.
-Oké-oké felfogtam!-pirultam el.-Egyáltalán hogy akarunk kijutni innen?
-Attól,hogy anyámék nem éppen szimpatizálnak velem jelenleg,a személyzetnek nincs oka ellentmondani nekem-vigyorgott rám.
-A kis kékvérű-mosolyogtam,mire a fiú nyomott egy puszit a számra.
-Na,öltözzünk át aztán rajt!-lökött ki az ágyból.Mármint rendesen.A padlóra
-Au...!Ezért még később számolunk...-fortyogtam,de azért elmentem átvedleni.
A házból szerencsére gond nélkül kijutottunk,Damon szülei nem jöttek a környékünkre.Lehet feladták ez a házasságosdit...Szép is lenne...Mindenesetre a lényeg,hogy most a mi házunk felé tartunk.Örülök,hogy mégsem kell külön tölteni a szünetet,még ha ilyen pocsék is a helyzet.Együtt csak átvészeljük.Mondjuk ahhoz meg kell oldani,hogy odahaza minél később szerezzenek tudomást Damon ottlétéről...Kíváncsi vagyok hogy fog sikerül...Egyre ismerősebb a környék...Lehet mégsem volt olyan fényes ötlet nálunk tölteni a szünetet?
-Baj van?-hajolt előre a fiú,hogy a szemembe nézhessen.-Sápadtabb vagy mint általában.
-Minden oké-néztem rá,és megeresztettem egy gyenge mosolyt.-Csak egy kicsit aggódom...
-Nyugi,minden rendben lesz-húzott kicsit közelebb magához,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nagyon remélem hogy igazad lesz-morzsolgattam az ujjaim.
-Mindig igazam van!-vette fel a szokásos vigyorát.
-Egoista...-ráztam meg a fejem.
-Csak kimondom a valóságot.
-És még hülye is-löktem meg egy kicsit.Végül is sikerült kicsit felvidítania.Ez valami speciális képessége,hogy még a legrosszabb helyzetekbe is képes belevinni egy kis hülyeséget.
Kiszálltunk az autóból és megálltunk a ház előtt.Beillesztettem a zárba kulcsot,és hevesen dobogó szívvel elfordítottam.
-Maradj kint egy kicsit amíg felderítem a területet-fordultam hátra Damonhoz,aki bólintással nyugtázta a dolgot.Belépve az ajtón hirtelen sikoly rázta meg az épületet,majd egy villa repült felém.
-Mi a fasz????!!!!-kerekedtek ki a szemeim.
-A-Akárki is vagy,kés van nálam,és ha kell,leszúrlak!-hallottam az ismerős,vinnyogós hangot.
-Tiara te mégis mi a halált csinálsz?-néztem unottan a kanapé mögött reszkető lányra.
-Roxy...?Jaj már,ez rosszabb mint egy betörő...-állt fel fintorogva.-Minek jöttél vissza?
-Sajnálatomra itt lakom...-sóhajtottam.-Hol van Michael és Liz?
-Mégis miért kéne elmondanom?-rakta csípőre a kezeit sunyi vigyorral.
-Mert nem akarod,hogy beverjem azt a csinos kis arcod,azért-közöltem vele a tényeket.
-Most az egyszer nyertél-húzta el a száját.-Elmentek erre a hétre wellnessezni...Engem meg itt hagytak!Egyedül!-kezdett el panaszkodni.
-Komolyan?-kerekedett ki a szemem.
-Nem látod hogy rohadtul nincs senki más a lakásban?-támaszkodott rá a kanapé támlájára.
-Ááááá!-visítottam ugorva egy kicsit.
-Roxy,mi tör...-jött be Damon is,akinek a nyakába ugrottam,félbeszakítva a mondandóját.
-Nincs itthon senki!-magyaráztam neki hatalmas vigyorral.-Azaz csak ez a ribanc.
-Itt állok mögötted!-nyafogta,mire hátrafordultam.Pont elkaptam azt a pillanatot,amikor felcsillant a szemében az az ördögi szikra,majd ehhez illő vigyorral pillantott rám.Felvette azt az ártatlan ábrázatát,amivel másokat szokása meggyőzni arról,hogy én micsoda egy gonosz dög vagyok,az arcát a tenyerébe temette,és nebáncsvirág hangon megszólalt.
-Mindig ezt csinálod!Nem tettem ellened semmit,mégis ilyen gonosz vagy velem!-mondta sírós hangon.
-Ez lenne az a lány aki...-találgatott Damon.
-Ja.Pokollá tette az életem,ezen kívül egy ribanc,akinek látom a szemén hogy már is minden vágya,hogy téged elvegyen tőlem-vázolta a helyzetet.
-Fejezd be!Ne mondj ilyeneket,hiszen még nem is ismerem!-kezdett műkönnyeket hullatni.Fel akarom pofozni...Nagyon szeretném...
-Akkor te vagy Tiara,ugye?-kérdezte a fiú.
-Igen...-szipogta az emlegetett.-Roxytól hallottál rólam,ugye?Kérlek ne hidd el amit mondott,nem igazán jövünk ki egymással,és néha elég csúnya dolgokat tud mondani rólam-mosolygott szomorkásan.Nem sokáig bírom már....-Megkérdezhetem a neved?
-Nem-vágtam rá,megfogtam Damon kezét,és fölcibáltam a szobámba,majd bezártam az ajtót.-Bocs,még egy másodperc és megtépem...
-Kezdem megérteni az utálatod-ült le az ágyra a fejét fogva.-Te ezzel éltél 17 évig?
-Nem,ezzel a lényezettel kb 10 éve élek,az eredeti Tiara sokkal másabb...
-Eredeti?
-Majd elmagyarázom-legyintettem.-Lényeg hogy nem hagyhatlak egyedül,mert tuti lecsap.
-Nekem nincs ellenemre ha mindig mellettem leszel-vigyorgott a vámpírom,majd megfogta a karom és odahúzott magához,majd leültetett maga mellé.Odahajolt hozzám,de mielőtt meg tudott volna csókolni,kopogásra lettem figyelmes.
-Roxy,értem én hogy nem kedvelsz,de annyi jogom azért azt hiszem van,hogy megismerjek valakit,aki a házunkban tartózkodik...-mondta félénken.Hatalmas sóhaj hagyta el a szám,és csak így ajtón keresztül kiabáltam ki:
-A neve Damon,és kurvára az én barátom,és ha csak egy ujjal is megpróbálsz hozzáérni,saját kezűleg belezlek ki!
-Roxy ne mondj ilyet,én csak meg szeretném ismerni!Kérlek engedj be!-könyörgött tovább.Damon hirtelen felpattant mellőlem,kinyitotta az ajtót,és ráförmedt:
-Vázolom a helyzetet.Ez a beadom magam ártatlannak dolog nálam nem fog bejönni.A magadfajta kétszínű picsák nem az eseteim,legyél szíves és szédíts más,nekem van egy tökéletes barátnőm,sőt,menyasszonyom,és nem nagyon örülnék neki,ha a leendő sógornőm bepróbálkozna nálam-közölte Damon a szemébe nézve,amit Tiara nagyokat pislogva,enyhén leesett állal nézett rá.
-Roxy...Neked már vőlegényed van?-nézett el a srác mellett a ribanc.
-És ha igen?Semmi közöd nincs hozzá-vontam vállat.
-Mi az hogy te előbb találod meg életed szerelmét mint én???Miért????-sipította elképesztően magas hangon.
-Talán mert én nem fekszem össze fűvel-fával-válaszoltam semmitmondó arccal.Valószínű itt ment benne fel a pumpa,ugyanis vetett rám egy gyilkos pillantást,hirtelen elkapta Damon pólójának a nyakát,lehúzta az ő magasságához,és...Megcsókolta...Mielőtt bármelyikünknek ideje lett volna észhez térni a meglepetésből,Tiara elengedte a fiút,és kiszaladta a szobából egy hatalmas vigyorral.
-Na most megyek és megtépem!-ropogtattam meg az ujjaim,de persze a vámpírom nem hagyott távozni.
-Nem éri meg!Ugyanannyit kapsz érte mint egy rendes emberért!-próbált nyugtatni
-Nem érdekel!-próbáltam kitépni magam a fiú kezei közül.
-Azért csinálta hogy téged felidegesítsen!Ne hagyd hogy ő nyerjen!
-Nem hiszem el hogy ilyen nyugodt vagy!-néztem hátra,kissé leállva a rángatózással.Ekkor éreztem meg hogy remegnek a kezei.
-Úgy nézek én ki mint aki olyan nyugodt?
-Nem...De had tépjem már meg!-kérleltem.
-Nem,mert lehet akkor telefonálna a szüleidnek.Ki tudja,lehet már most azt teszi.
-Akkor elmegyünk egy hotelba,vagy mittudomén!
-Nincs rá pénz.Ezt most el kell viselni.Majd utolsó nap megverheted-ölelt magához.
-Ígéred?-néztem fel rá.
-Ígérem.Csak nem okozz 8 napon túl gyógyuló sérüléseket,mert azok már problémát jelentenének-simogatta meg a fejem.
-Jó,nem ölöm meg akkor,csak egy kicsit-bújtam hozzá kicsit megnyugodva.Most kivételesen várom az iskolát...Mindennél jobban vissza akarok menni a koleszba...Meg persze agyon akarom verni azt az örömlányt...Legyen vége hamar ennek a szünetnek...
