-Úgy ahogy mondom.A beleszólásom nélkül,sőt tulajdonképpen a tudtomon kívül kiválasztották valami jómódú család lányát,hogy feleségül vegyem-mondta folyamatosan halkuló hanggal.
-Ne szórakozz velem!Hol vagy?
-A suliban.6 óra körül hazavisznek,hogy összeismertessenek a lánnyal.
-Meg a jó édes kurva anyjukat!1 órán belül ott vagyok!
-Ne gyere ide!Megoldom egyedül is.
-Majd nem megyek oda,amikor történetesen én akarok a menyasszonyod lenni!...Egyszer!-csúszott ki számon.Nem vártam meg amíg válaszol,leraktam.Összeszedtem a legfontosabb cuccaim,pár göncöt,bedobáltam egy sporttáskába,átöltöztem,majd nagy levegőt véve kiléptem a szobámból.Természetesen Tiara az utamat állta.
-Na most végzek veled-próbált megijeszteni.
-Eltakarodsz az útból,vagy rugdossalak arrébb?-kérdeztem kifejezéstelen arccal.
-Hű de nagy a pofád!Mindjárt kisebb lesz!-felém lépett,mire én olyan fejjel,mint aki ölt már embert(a megfélemlítést magas fokon űzöm)kicsavartam a karját,és földre kényszerítettem.
-Hogy mondtad?-kérdeztem nyugodt hangon.Nekiállt visítozni,hogy meg akarom ölni,mire elengedtem,rúgtam bele egyet,majd leszaladtam a lépcsőn,ki a házból egyenesen a buszmegállóba.
Idegesen kopogok a busz egyik ablakán.Most mi lesz?Mi lesz velem?Vele?Velünk?Mi van ha feleségül kell vennie a csajt?Én abba belepusztulok.Nem akarom elengedni.A rohadt életbe...Ilyen pocsék helyzetet...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben szálltam le a buszról,és teljes gőzzel rohantam a sulihoz.Damon az iskola előtt ült a kezeibe temetett arccal.
-Damon!-szaladtam oda hozzá.Fölnézett majd szó nélkül magához rántott.
-Bocsánat...Ez az én hibám...-suttogta.
-Mi van?Hogy lenne a te hibád?-értetlenkedtem.
-Mindig fenyegettek vele,hogyha magamnak nem találok menyasszonyt,ők majd keresnek...
-Te hülye vagy-mosolyodtam el.-Ezért ne vedd magadra.Ki gondolta,hogy beváltják.
-Damon,5 perc múlva itt a kocsi-lépett ki a suli ajtaján Isa.Ahogy nézem neki se nagyon van kedve hazamenni...
-Vettem-intett egyet felé.-Roxy,mit tervezel?
-Jövök veled,természetesen-mondtam megingathatatlan magabiztossággal.
-Megoldom egyedül is,érted?Kicsinálnak a szüleim-nézett rám.
-Úgy ismersz te engem,mint akit olyan könnyű kicsinálni?
-Nem ismered a szüleimet...
-Majd most megismerem-erre már nem válaszolt,mert megjött a kocsi.Beszálltunk.Hmm...Asszem dobok egy SMS-t a nevelő szüleimnek,hogy ne nagyon várjanak haza...
-A kisasszony?-nézett rám a visszapillantóból az idős sofőr.
-A barátnőm-válaszolt Damon.Erre csak egy bólintást kaptunk,és az autó elindult.
Damonék rohadt messze laknak a sulitól.Több mint egy órára...Addig csendben ültünk...És most már elképesztően rettegek a találkozástól...A kocsi lassan megállt.Akkora gombóc van a torkomban,hogy alig bírok nyelni...Kiszállunk az autóból,és már a fulladás határán vagyok...Hatalmas házuk van!Mint valami palota...
-Ha kicsodálkoztad magad akkor gyere-nézett hátra Damon.
-Jövök,jövök-rohantam utánuk.ha egyedül maradnék tuti eltévednék...Vajon szobalányok is vannak...?Vagy komornyikok?Egyéb kiszolgáló-gárda?
Nem sokkal később egy kétszárnyú ajtóhoz léptünk.A fiú rám pillantott,majd kinyitotta.Hatalmas terembe sétáltunk be.A terem végében egy asztalt láttam,ahol 3 ember ült.Egy férfi és két nő.
-Damon!Isabell!Üdvözöllek itthon!-állt fel az idősebbik hölgy.
-Szia anya-nyögte kelletlenül Damon.A nő átölelte a két gyermekét,majd mosolyogva hátrébb lépett.Mosolygott ugyan,de a Damonéval és Isaéval egyező szürke szemei olyan hidegen villantak,hogy szinte megfagyasztottak.Főleg amikor megtalált a tekintetével.
-A kis hölgy személyében kit tisztelhetünk?-kérdezte kedvesen.Olyan hátborzongatóan kedvesen.
-Roxanne Winslow vagyok,Damon barátnője-mondtam bizonytalanul.Kész,vége minden bátorságom elszállt...
-Szóval te vagy az a lány,akit Isabell említett-miért végig a férfi,aki minden bizonnyal a testvérek apja.
-Igen-bólintott Isa.
-Ugye tudod,hogy miért hívtuk haza Damont és Isabellt?-nézett a szemembe.
-Igen,tudom-vajon nagyon remeg a hangom?Hmm...Bólintást kaptam válaszul.
-Damon,engedd meg,hogy bemutassam Angelika Colliet,francia nemes család legfiatalabb kisasszonyát-lépkedett előre a lány.
-Szia!-na ez sem igazi mosoly.Nem rideg,de csak úgy süt róla,hogy kamu.
-Csá-reagált Damon irtóra illemtudóan.Erre a szülők arcán valami rángást lehetett látni.-Kösz hogy idefáradtál,de nem foglak feleségül venni,van barátnőm,akit szeretek-egyszerűsítette le a dolgot.
-Angelina,kifáradnál pár percre,ha megkérlek?-erőltettet mosolyt az arcára Damon anyukája,az Angelina nevezetű lány pedig engedelmesen lelépett.
-Mégis hogy képzeled ezt?!-ordított Damon apja.-Ő számodra a tökéletes!
-Mint mindig,most is rohadtul tévedsz-mosolyodott el Damon szemtelenül-A tökéletes nekem ő itt mellettem-biccentett felém,mire enyhén elpirultam.-Az a lány csak a ti szempontotokból tökéletes.
-Mit adhat neked egy ilyen egyszerű liba?!Nézd meg a két lányt!Minden normális ember Angelinát választaná!-kiabált már az anyja is.
-Ki állítja,hogy én normális vagyok?-válaszolt ugyanolyan nyugodt hangnemben,ugyanolyan vigyorral az arcán a fiú.
-Ez a lány a népek alja,már kinézetre is!Egyáltalán honnan származik?-erre ijedten Damonra néztem.El ne mondja amit tudunk...
-Átlagos emberlány-vont vállat.Köszönöm...Mégsem annyira hülye.
-Ember????Te egy emberrel vagy együtt????Szégyent hozol a családra!!Feleségül veszed Angelinát és pont!
-Nem-röhögte őket szembe a srác.Majd megfordult,megfogta a kezem,megfordult és kiment az ajtón.
-Állj meg most azonnal!-ezzel becsukódott mögöttünk,és rohanni kezdtünk.Hogy hova,azt nem tudom,csak mentem utána.Hirtelen berántott egy szobába,majd bezárta az ajtót,mire én kicsit megijedtem...Kettesben,zárt ajtók mögött.
-Most mi van?-pislogott értetlenül.Majd hirtelen megvilágosodott.-Nyugi van,nem akarok semmit!Meg amúgy is,egy ilyen helyzet után...Élni se nagyon van kedvem...
-Annyira nem rossz a helyzet...-ültem le az ágy szélére.-Ez a te szobád?
-Ja.
-Szép tágas-néztem köbe.-Amúgy mit tervezel?
-Sok ötletem nincs...Nem veszem feleségül,az biztos.Mi a francnak avatkoznak bele az életembe?Egyedül is tudok menyasszonyt választani....
-17 évesen nem csoda,ha nem azon jár az eszed,hogy menyasszonyod legyen...Ezért nem hiszem,hogy igazságos,hogy csak mert még nincs neked akarnak választani...-erre hirtelen felkapta a fejét.
-Szóval csak kell egy menyasszony,és az eljegyzést felbontják,ugye?Vagy legalább is a fenyegetés mindig az volt,hogy ők keresnek nekem,ha én nem keresek magamnak...Szóval...-ezzel letérdelt elém.-Hozzám jössz feleségül?
