30.fejezet

Reggel furcsamód én keltem a legkorábban.Mondjuk csak azért mert kibaszottul fáztam.Így legalább nem kellett kapkodnom,sem a soromra várni a fürdőben,kényelmesen el tudtam készülni.Olyan negyed órája várhattam,hogy legyen valami ébresztő,de abszolút semmi.Mindjárt 8 óra.Na jó.Akkor én keltek fel mindenkit.A telefonomban megkerestem a legidegesítőbb csengőhangot és bekapcsoltam.Naná,hogy mindenki felkelt rá.
-Roxy mégis mit csinálsz?-emelte fel a fejét a hozzám legközelebb lévő ágyról Crystal.
-Ébresztőt tartok-feleltem.
-6:52-kor?Mégis miért?-hunyorgott a faliórára.
-Mi?-én is ránéztem az órára és...Basszus...Elnéztem.Gyorsan leállítottam a telefonom.Miért nincs itt egy nyomorult digitális óra?!-Hoppá...
-Ugye most ez csak egy vicc.Könyörgök valaki mondja azt,hogy Crystal nézte félre az órát-nyöszörögte Damon.
-Nem.Tényleg 6:52 van-ült fel az ágyában Adam.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?-kérdezte Amanda.
-Oké,bocsánat.Ti még nem tévedtetek?-kezdek megijedni."Kissé" csúnyán néznek rám.-Akkor én most kimegyek.
-Hé!Állj meg!-itt a kabátommal a kezemen kisiettem az ajtón.Eleget hallottam.Elkezdtem sétálni.Megnéztem a másik faházat,meg elmentem megkeresni a tanárokét.Lassan sétáltam visszafelé,hogy mire visszaérek,már ne haragudjanak annyira.Már majdnem visszaértem,amikor valaki fellökött,így arccal a hóba estem.Na és ki lökött fel?Persze,hogy Damon.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy...-mondtam miközben feltápászkodtam.
-Ezt csak azért kaptad,mert egy órával hamarabb felkeltettél.
-Miért nem aludtál vissza?-megfogta a kezem,és visszahúzott a házhoz.A falon keresztül is lehetett hallani valaki horkolását.
-Jessusom ki ez?
-Úgy se hiszed el ha elmondom.
-Azért hátha.Na ki ez?
-Nati-azt hittem felborulok.Nati ennyire horkol?És ami még fontos én miért nem hallottam az éjjel?
-Oké értem miért nem alszol-előkotortam a telefonom.7:38-at mutatott a DIGITÁLIS óra így biztos annyi is volt az idő.Leültem egy fa tövébe és igyekeztem nem elaludni.Ekkor megdobtak egy hógolyóval.
-Létszi ne szívd ki a maradék életerőm-néztem az előttem pár méterre álló fiúra.
-Csak nem fáradt vagy?Képzeld én is-eldobálta rám a golyókat,majd mikor hátat fordított és leguggolt,hogy gyúrjon még egy párat,felálltam odarohantam és a hátára ugrottam.Felállt és nagy nehézkesen ledobott a hátáról,majd havat szórt rám.
-Auuu!Te teljesen hülye vagy?Nem rémlenek a kék-zöld foltjaim?
-Ja...Bocs...Minek ugrottál rám?
-Mert csak-kínyílt a tanári kis ház ajtaja,majd a két kísérőnk berontott a házakba,és hatalmas kiabálással mindenkit kivertek az ágyukból.De tényleg annyira ordítottak,hogy még mi is hallottuk,és szakadtunk a röhögéstől.Nos,jobban jártak volna,ha az én ébresztőmre fölkelnek.
Délelőtt kezdődött az oktatás.A legtöbb osztálytársam tudott síelni,szóval csak két-három embert tanítottak.Nem engem,mert én mindenáron snowoardozni akartam,így én egedül bénáztam.
Az ebéd.Nos az ehetetlen és az undorító nem írja le a valóságot.Inkább ettem volna cipőtalpat,de komolyan.Borzalmas volt.De én meg nagyon éhes,úgyhogy...
Délután mindenki ment kipróbálni a saját tudását.Nos az én "tudásom" egyszerűen borzalmas szóval csak azt értem el ezzel,hogy a körülöttem lévők kiröhögtek.Ez van.
Nos a takarodónak 8-kor kéne lennie.Nálunk 11 óra után volt.Nem fogok tudni felkelni holnap...

Karácsony

Boldog Karácsonyt és Újévet kívánok minden kedves olvasónak!Töltsétek kellemesen a téliszünetet. :)

29.fejezet

Nos a problémák ott kezdődtek,hogy az osztályfőnökünk le is foglalta a szállást.Ez magában nagyon jó,főleg,hogy ez 2 fűtött,10 személyes,21.századi faház,ráadásul nagyon szépek is.A baj ott kezdődik,hogy az osztályban 7 lány és 13 fiú.Ebből kifolyólag pedig 3 srácnak a lányokkal kell egy házban aludnia.Rögtön ment a jelentkezés,hogy ki "áldozná fel" magát.A csóri tanárt már kezdtem éppen sajnálni,mert senki le se szarta,a fiúk csak ordibáltak,és érveltek amellett,hogy ők aludhassanak a lányokkal.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.