29.fejezet

Nos a problémák ott kezdődtek,hogy az osztályfőnökünk le is foglalta a szállást.Ez magában nagyon jó,főleg,hogy ez 2 fűtött,10 személyes,21.századi faház,ráadásul nagyon szépek is.A baj ott kezdődik,hogy az osztályban 7 lány és 13 fiú.Ebből kifolyólag pedig 3 srácnak a lányokkal kell egy házban aludnia.Rögtön ment a jelentkezés,hogy ki "áldozná fel" magát.A csóri tanárt már kezdtem éppen sajnálni,mert senki le se szarta,a fiúk csak ordibáltak,és érveltek amellett,hogy ők aludhassanak a lányokkal.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.