28.fejezet

Ma van az indulás napja.Még sosem voltam síelni,szóval semmi kifogásom a dolog ellen.Sőt örülök neki,mert így egy hétig nincs suli.Viszont a tegnapi horrorfilm miatt egy percet sem aludtam az éjjel.Ha lehunytam a szemem,folyamatosan a film jeleneteit láttam,szóval leginkább egy élőhalottra hasonlítottam.Kimásztam az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe,majd neki álltam mosni az arcom jéghideg vízzel.Mikor sikerült kissé észhez térni,gyorsan összekészülődtem.megfogtam a bőröndöm és nekiálltam kicibálni az ajtón.Fél 7 múlt 2 perccel.Kicsit korán van,de inkább korán,minthogy elkéssek.Kibattyogtam a suli elé ahol a gyülekező volt.Senki nem volt még kinn.Klassz.Akkor most ácsoroghatok kinn a hidegben.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.