Reggel éppen az ablakpárkányon ülök és nézem a hóesést,amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki,de a szememet istenért se vettem volna az ablakról.
-Szia!-hallottam a barátnőim hangját a szoba ajtajában.
-Sziasztok!-fordultam hátra mosolyogva.
-Figyi...Biztos nem lenne kedve velünk jönni szünetre?-kérdezte Crystal.
-Lányok ezt már megbeszéltük.Megleszek egyedül is.
-De ez olyan gonoszság.Miért nem mehetsz haza?-szomorkodott Nati.
-Mert nem bírom a nevelő szüleimet,és ők se engem,így az a legjobb ha itt maradok.Ti viszont most legyetek szívesek menni mert Crystal lekési a buszt te meg a vonatot.
-Igazad van,de...Hívj ha baj van.
-Oké.Sziasztok.
-Szia.-köszöntek a lányok és kimentek.Ó tényleg.Még nem is mondtam.Mától egy hónapig téli szünet.Azért ilyen hosszú,mert ez egy bentlakásos iskola,így a szünetek mindig hosszabbak.Én viszont utálom a "családomat" és ez kölcsönös.Csak azért tartanak,mert pénzt kapnak utánam,mert állami gondozott gyerek vagyok.Szóval ezért úgy döntöttem,hogy maradok a suliban a szünetre is.Jobb lesz így mindenkinek.Ugyan Crystal és Nati felajánlották,hogy menjek hozzájuk,de én nem vagyok pióca ezért nem akarok ott élősködni náluk.
-Kopp,kopp.-kopognak?Mégis ki?
-Jöhetsz!
-Szia.-lesett be Damon az ajtón.
-Ó,szia.Hát te?
-Gondoltam elköszönök mielőtt lelépsz.
-Én?
-Hát nem is én.
-De én nem megyek haza.Semmi kedvem otthon az ál-őseimmel veszekedni.-húztam el a számat.Erre Damon szemei hirtelen felragyogtak.És mosolygott.
-Klassz.Csak,mert én sem megyek haza a sznob apámhoz.-vigyorgott.Én erre elkezdtem vörösödni.Egy hónap.Kettesben.Egy fiúval.Aki Damon.Aztaaaa.
-Aprópó.Tegnap a bálon egész jó táncosnak bizonyultál.-tereltem fülig pirulva.
-Ahh.Én se hittem,hogy valaha hasznát veszem annak,hogy a nemesi származás miatt táncolni taníttatott apám.
-És mit csináljunk?
-Séta?
-Oké.-akkor ezt megbeszéltük.Gyors felöltöztem és elindultunk a parkba.Csendben sétáltunk egymás mellett,amikor észrevettem egy csapat 12-13 éves gyerek csapatot amint egy velük egykorú lányt üldöztek.A lány esett egy hatalmasat,a többiek pedig megsorozzák hógolyóval és havat löktek rá,miközben azt ordították,hogy szörny.Aztán otthagyták.Engem is rengeteget csúfoltak és szemétkedtek velem.Mondjuk nem így,de az se volt semmi.Damonnal összenéztünk,és a kislányhoz rohantunk.
-Jól vagy?-kérdeztem.A lány felnézett...Hosszú,csillogó fekete hajú lány,éjszürke szemekkel.Tisztára Damon lány változatban.A fiú meglepetten pislogott a lányra.
-Isabell?-hogy mi?Honnan ismeri?A lány csak mosolygott.
-Ön nyert.Damon...
-Oké.Nem vágom.Honnan ismeritek egymást?-szóltam közbe.
-Pedig már meséltem róla.Ő a húgom.Csak tudnám mit keres itt.
-Anyuval ide költöztünk.Szünet után a Blood Ties-ba járok.Az ember suli nem igazán jött be.-húzta el a száját a lány.
-Mi?Már te is annyi idős vagy?-néztem rá furán.
-Dehogy is!A Blood Ties-nak van egy általános iskolai része is.-magyarázta.Aha.Most már ezt is tudom.-Egyébként Damon egész helyes a barátnőd.-mosolygott.Én pedig elvörösödtem.És a gáz az,hogy Damon is.
-N-Nem,ő nem a b-barátnőm csak egy h-haver.-dadogott a fiú.
-Ó,akkor bocsánat.
-Semmi baj.-mondtuk egyszerre Damonnal.Erre a lány csak elröhögte magát.A nap további részét vele töltöttük.Irtózatosan jófej,bár néha gonoszkodik.Tiszta Damon.Mikor visszamentünk gimibe Damonnal filmet néztünk.Én pedig...Asszem' bealudtam Damon vállán.
2014. május 26., hétfő
2014. május 12., hétfő
10.fejezet-Karácsonyi bál
Éppen a padomban ülök és Crystal és Nati mellettem csacsog valamiről.Igen,ilyen izgalmasan kezdődött a reggelem.Amúgy ha bárkit érdekel a legutóbbi húzásom után 6 igazolatlant és egy osztályfőnökit kaptam.Kit izgat.Szóval ott tartottam,hogy unatkoztam.Aztán minden 180 fokos fordulatot vett minden.
-Olyan jó,hogy Leon hívott el a bálba.Valóra vált életem álma.-olvadozott Nati.
-Engem pedig Adam.Szerintem gyönyörű a ruhám.Olyan csodás lesz!Ott fogunk táncolni a sötétben... -álmodozott Crystal.Asszem hányni fogok.
-Lányok,bocs,hogy megszakítom az andalgást,de mégis mi a csudáról beszéltek?-néztem rájuk kérdőn,mire két meglepett szempárral találkoztam..
-Mi az?-kérdeztem éretlenül.
-Te nem olvastad?Pedig mindenhova ki volt plakátolva. -Crystal.
-És én olyan marha sokat olvasok.Na miről van szó?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Ma van a Karácsonyi bál.Mindenki keres magának egy párt szép ruhába öltözik és egész este -táncol.-magyarázta Nati.
-Ma?Az már kicsit késő.-húztam el a számat.-Nem éppen az én stílusom a báli ruha,tehát nincs,és párom sincs.
-Na,ezen könnyen segíthetünk.-vigyorgott Cystal és elsuhant.Natival értetlenül össze néztünk.És akkor levágta magát mellém Damon.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia-köszöntünk vissza egyszerre.
-Te hallod Roxy,lesz ma ez a karácsonyi hülyeség és azt akarom kérdezni,hogy van-e már párod.
-Azt se tudtam,hogy lesz ilyen úgyhogy nincs.-vontam vállat.
-Klassz.Akkor 6-kor várlak a szobád előtt.-állt fel és kiment a teremből.Hirtelen nem tudtam,hogy örüljek vagy mérges legyek.De nyert az öröm.Az órák lassan és unalmasan teltek,de véget értek a lányok pedig karon ragadtak és elindultak velem valami boltba és csomóruhát nyomtak a kezembe.
-Ezt mind föl kell próbálom.-fintorogtam.
-Aha.-bólintottak egyszerre.Na jó.Az első valami rózsaszín hercegnős förtelem volt.Fujj.Na igen erre egyhangúan nemet mondtunk.A többi ruhát le sem írnám,ugyanis egyre rosszabbak voltak.Már éppen adtam föl a reményt amikor...Amikor megláttam egy fantasztikus,fekete,sellő fazonú ruhát(asszem így hívják azt a ruhafajtát amelyik szűk és combközéptől bővül).Az egész csipkéből készült,és ezüst szegecsek voltak a mellrész tetején,a csípőnél és ott ahol a szoknya bővül,illetve némi gyöngy a ruhán mindenütt.Gyönyörű volt.Azonnal felvettem és kisétáltam.
-Roxy ez csodálatos.-ámuldozott Nati
-Ugye?Szerintem is.- pördültem meg magam körül.
-Ezt megbeszéltük.Akkor húzzunk a fodrászhoz.-szólt Crystal és betolt az öltözőbe.Villámgyorsan vissza vettem a ruhámat,megvettem a kiválasztott darabot és rohantunk valami fodrászathoz.Hamar oda értünk és a két lány beráncigált az üzletbe.Leültünk a fodrászszékekbe és három mosoly fodrászlány jött oda hozzánk. Az enyémet azonnal felismertem a szőke göndör hajáról és a zöld szemeiről.
-Tifanny!-mosolyogtam rá.
-Roxanne!De jó téged újra látni!
-Szintén.És Roxy.
-Oké.És mi van manapság veled?
-Minden oké.És veled?Feldolgoztad?
-Úgy ahogy.Még mindig nem tudom felfogni,hogy majd nem mi történt.
-Miről van szó?-hajolt előre Nati fodrásza,egy fekete hajú és sárga(igen,sárga)szemű lány.Gyorsan válaszoltam Tifanny előtt.
-Egy srác rámászott és én segítettem neki meglépni.Szóval kb.a megismerkedésünkről van szó.-hadartam.A lány hátra hajolt és tovább foglalkozott a munkájával.
-Nyugodtan elmondhatod,hogy egy vámpírtól mentetted meg.-mondta a lány.Én erre elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Honnan tudod?
-Nem véletlenül sárga a szemem.-mosolygott sokat sejtetően a lány.Aha.Tehát vámpír.-Amúgy Dalma vagyok.
-Örülök.
-Szintén.-mosolygott.Nagyon jókat beszélgettünk észre se vettem,de már kész is voltunk.Mindenkinek tökéletes volt a frizurája,pedig nem is mondtuk milyen legyen.Ránéztem az órára és...fél 5-öt mutatott
-MI?-ragadtam meg a lányokat és gyorsan haza tűztünk.Berohantam a szobámba,öltözés és füstös,fekete smink és kész is lettem.Ahogy kész voltam,kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Damonnal találtam szembe magam.Fekete nadrág és ing volt rajta.Nem is rossz.Pár pillanat múlva a srác feje vörös színben pompázott.
-Gyönyörű vagy.-nézett komolyan és mélyen a szemembe.Na igen most már én is vörös voltam.
-Köszönöm.
-Na,gyere-szólt és megfogta a kezemet.Ha ez lehetséges akkor még vörösebb lettem.A tornateremben volt a bál,így oda mentünk.Ahogy beléptünk minden lány "dögölj meg" pillantással nézett rám,de nem különösebben érdekelt.Ez van lányok.Levágtam magam egy székre és így terveztem tölteni az estét.Hát nem nyert.
-Mit csinálsz?-kérdezte Damon.
-Ülök,nem látod?-kérdeztem vissza unottan.
-Inkább gyere táncolni.-na itt röhögtem egy hatalmasat.Damon táncolni akar.Jesszus.
-Ne röhögj!
-Jó,jó,bocs,de ez a te szádból rémesen hangzik.
-Jobb,mint nézni ahogy látványosan szenvedsz.Gyere már.-fogta meg a kezeimet és felhúzott.
-De én nem tudok táncolni.-ellenkeztem.
-Majd most megtanulsz.-ezzel berángatott a táncolók közé.Karácsony lévén csak lassú számok mentek. Klassz.Damon egyszer csak megállt és szembe fordított magával,majd fél karral átölelte a derekamat a másik kezével,pedig megfogta az enyémet.Túl közel van.Vörös vagyok.Nagyon.De jó,de jó,de jó.
-Rakd a vállamra a kezed.-mondta mosolyogva.
-Oké.-úgy tettem ahogy mondta.Új zene indult,Damon pedig lassan lépkedni kezdett.Próbáltam tartani a lépést,de nem nagyon ment.
-Lazulj el,nem baj ha rontasz.-súgta.Igyekeztem ellazulni és nagyjából sikerült is.Igazából már egészen élveztem,a lábaim maguktól mozogtak.És azt hiszem elkövettem életem legcikisebb dolgát,ugyanis a fiú vállára hajtottam a fejemet és úgy táncoltunk tovább.Na,ha eddig a lányok "dögölj meg" pillantásokat vettettek rám azt hiszem nem próbálom meg elképzelni mire gondoltak.Aha,jobb is így.Nagyon sokat táncoltam,és nem tudom mikor értem a szobámba csak azt tudom,hogy Damon felkísért és adott egy puszit a homlokomra.Öm.Igen.Gondolom nem kell mondanom,hogy úgy néztem ki mint aki Olaszban volt naptej nélkül.Illetve nem kente be az arcát.Végül is tök jó volt ez az este.
-Olyan jó,hogy Leon hívott el a bálba.Valóra vált életem álma.-olvadozott Nati.
-Engem pedig Adam.Szerintem gyönyörű a ruhám.Olyan csodás lesz!Ott fogunk táncolni a sötétben... -álmodozott Crystal.Asszem hányni fogok.
-Lányok,bocs,hogy megszakítom az andalgást,de mégis mi a csudáról beszéltek?-néztem rájuk kérdőn,mire két meglepett szempárral találkoztam..
-Mi az?-kérdeztem éretlenül.
-Te nem olvastad?Pedig mindenhova ki volt plakátolva. -Crystal.
-És én olyan marha sokat olvasok.Na miről van szó?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Ma van a Karácsonyi bál.Mindenki keres magának egy párt szép ruhába öltözik és egész este -táncol.-magyarázta Nati.
-Ma?Az már kicsit késő.-húztam el a számat.-Nem éppen az én stílusom a báli ruha,tehát nincs,és párom sincs.
-Na,ezen könnyen segíthetünk.-vigyorgott Cystal és elsuhant.Natival értetlenül össze néztünk.És akkor levágta magát mellém Damon.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia-köszöntünk vissza egyszerre.
-Te hallod Roxy,lesz ma ez a karácsonyi hülyeség és azt akarom kérdezni,hogy van-e már párod.
-Azt se tudtam,hogy lesz ilyen úgyhogy nincs.-vontam vállat.
-Klassz.Akkor 6-kor várlak a szobád előtt.-állt fel és kiment a teremből.Hirtelen nem tudtam,hogy örüljek vagy mérges legyek.De nyert az öröm.Az órák lassan és unalmasan teltek,de véget értek a lányok pedig karon ragadtak és elindultak velem valami boltba és csomóruhát nyomtak a kezembe.
-Ezt mind föl kell próbálom.-fintorogtam.
-Aha.-bólintottak egyszerre.Na jó.Az első valami rózsaszín hercegnős förtelem volt.Fujj.Na igen erre egyhangúan nemet mondtunk.A többi ruhát le sem írnám,ugyanis egyre rosszabbak voltak.Már éppen adtam föl a reményt amikor...Amikor megláttam egy fantasztikus,fekete,sellő fazonú ruhát(asszem így hívják azt a ruhafajtát amelyik szűk és combközéptől bővül).Az egész csipkéből készült,és ezüst szegecsek voltak a mellrész tetején,a csípőnél és ott ahol a szoknya bővül,illetve némi gyöngy a ruhán mindenütt.Gyönyörű volt.Azonnal felvettem és kisétáltam.
-Roxy ez csodálatos.-ámuldozott Nati
-Ugye?Szerintem is.- pördültem meg magam körül.
-Ezt megbeszéltük.Akkor húzzunk a fodrászhoz.-szólt Crystal és betolt az öltözőbe.Villámgyorsan vissza vettem a ruhámat,megvettem a kiválasztott darabot és rohantunk valami fodrászathoz.Hamar oda értünk és a két lány beráncigált az üzletbe.Leültünk a fodrászszékekbe és három mosoly fodrászlány jött oda hozzánk. Az enyémet azonnal felismertem a szőke göndör hajáról és a zöld szemeiről.
-Tifanny!-mosolyogtam rá.
-Roxanne!De jó téged újra látni!
-Szintén.És Roxy.
-Oké.És mi van manapság veled?
-Minden oké.És veled?Feldolgoztad?
-Úgy ahogy.Még mindig nem tudom felfogni,hogy majd nem mi történt.
-Miről van szó?-hajolt előre Nati fodrásza,egy fekete hajú és sárga(igen,sárga)szemű lány.Gyorsan válaszoltam Tifanny előtt.
-Egy srác rámászott és én segítettem neki meglépni.Szóval kb.a megismerkedésünkről van szó.-hadartam.A lány hátra hajolt és tovább foglalkozott a munkájával.
-Nyugodtan elmondhatod,hogy egy vámpírtól mentetted meg.-mondta a lány.Én erre elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Honnan tudod?
-Nem véletlenül sárga a szemem.-mosolygott sokat sejtetően a lány.Aha.Tehát vámpír.-Amúgy Dalma vagyok.
-Örülök.
-Szintén.-mosolygott.Nagyon jókat beszélgettünk észre se vettem,de már kész is voltunk.Mindenkinek tökéletes volt a frizurája,pedig nem is mondtuk milyen legyen.Ránéztem az órára és...fél 5-öt mutatott
-MI?-ragadtam meg a lányokat és gyorsan haza tűztünk.Berohantam a szobámba,öltözés és füstös,fekete smink és kész is lettem.Ahogy kész voltam,kopogtak.Kinyitottam az ajtót és Damonnal találtam szembe magam.Fekete nadrág és ing volt rajta.Nem is rossz.Pár pillanat múlva a srác feje vörös színben pompázott.
-Gyönyörű vagy.-nézett komolyan és mélyen a szemembe.Na igen most már én is vörös voltam.
-Köszönöm.
-Na,gyere-szólt és megfogta a kezemet.Ha ez lehetséges akkor még vörösebb lettem.A tornateremben volt a bál,így oda mentünk.Ahogy beléptünk minden lány "dögölj meg" pillantással nézett rám,de nem különösebben érdekelt.Ez van lányok.Levágtam magam egy székre és így terveztem tölteni az estét.Hát nem nyert.
-Mit csinálsz?-kérdezte Damon.
-Ülök,nem látod?-kérdeztem vissza unottan.
-Inkább gyere táncolni.-na itt röhögtem egy hatalmasat.Damon táncolni akar.Jesszus.
-Ne röhögj!
-Jó,jó,bocs,de ez a te szádból rémesen hangzik.
-Jobb,mint nézni ahogy látványosan szenvedsz.Gyere már.-fogta meg a kezeimet és felhúzott.
-De én nem tudok táncolni.-ellenkeztem.
-Majd most megtanulsz.-ezzel berángatott a táncolók közé.Karácsony lévén csak lassú számok mentek. Klassz.Damon egyszer csak megállt és szembe fordított magával,majd fél karral átölelte a derekamat a másik kezével,pedig megfogta az enyémet.Túl közel van.Vörös vagyok.Nagyon.De jó,de jó,de jó.
-Rakd a vállamra a kezed.-mondta mosolyogva.
-Oké.-úgy tettem ahogy mondta.Új zene indult,Damon pedig lassan lépkedni kezdett.Próbáltam tartani a lépést,de nem nagyon ment.
-Lazulj el,nem baj ha rontasz.-súgta.Igyekeztem ellazulni és nagyjából sikerült is.Igazából már egészen élveztem,a lábaim maguktól mozogtak.És azt hiszem elkövettem életem legcikisebb dolgát,ugyanis a fiú vállára hajtottam a fejemet és úgy táncoltunk tovább.Na,ha eddig a lányok "dögölj meg" pillantásokat vettettek rám azt hiszem nem próbálom meg elképzelni mire gondoltak.Aha,jobb is így.Nagyon sokat táncoltam,és nem tudom mikor értem a szobámba csak azt tudom,hogy Damon felkísért és adott egy puszit a homlokomra.Öm.Igen.Gondolom nem kell mondanom,hogy úgy néztem ki mint aki Olaszban volt naptej nélkül.Illetve nem kente be az arcát.Végül is tök jó volt ez az este.
2014. május 5., hétfő
9.fejezet-Lógás a suliból
Reggel nyúzottan és félkómásan keltem fel.Miért vagyok ilyen fáradt?Beálltam a tükör elé fésülködni és észre vettem két apró lyukat a nyakamon.Odakaptam.Hirtelen éles fájdalom nyilalt a sebbe és a földre estem. Illetve térdre estem.Na jó.Az,hogy tegnap este akkor ébredtem mikor megharaptak sokat segített a helyzetemen.De most tudatosult bennem...MEGHARAPOTT EGY VÁMPÍR!!!Ráadásul Damon!Ez nem igaz.Gyorsan felöltöztem és mentem volna órára,de amikor kiléptem az ajtón nekem jött valaki.Én pedig hanyatt estem.
-Bocs Roxy nem direkt volt.-hallottam Damon hangját.Mikor észrevettem nem fogott el félelem mint Lucasnál.De miért?
-Semmi baj.-néztem a fiúra és hagytam,hogy felsegítsem.Amikor felálltam rögtön a nyakamra nézett és el szomorodott.
-Franc.Azt hittem csak álmodtam az egészet.-mondta Damon.Szegény.Öli a bűntudat.
-Hagyd már nem haragszom.
-Akkor is.Megharaptalak.
-Hibázik néha az ember.
-Ja.És tőlem egy ilyen hiba az életedbe kerül.-Jaj.Igaza van.Ha nem tér magához én már nem élnék. Csöngettek.MI VAN?Damon elmosolyodott.
-Úgy tűnik,ma jössz velem lógni.
-Nem.
-Ó dehogynem.-elkapta a csuklóm és húzott maga után.Egy darabig küzdöttem,mondtam neki,hogy még egy késéssel megúszom,de nem engedett el,így feladtam a harcot.Ez neki is feltűnt,ugyanis kezét lassan lejjebb csúsztatta a csuklómról,megfogta az enyémet és lassított.Mikor ezt észre vettem olyan vörös lettem mint egy paradicsom.Ki vitt az udvarra,az iskola mögé.És akkor észrevettem egy szökőkutat.A barátságtalan iskola udvarán egy csodálatos szökőkút van.Az egész fehér márványból készült és szépen ki volt dolgozva. Oszlopokból és kis figurákból állt össze.Nem is volt olyan csúnya.A srác leült a szökőkút peremére engem pedig maga mellé húzott.
-Ide szoktál kijönni amikor ellógod az órákat?-kérdeztem.
-Ja.Ide nem jár senki szóval egyszerű.
-Aha.-nem beszéltünk többet.Nem volt miről.Csak ült ültünk egymás mellett csendben.Még korán volt,így hideg is.Fázni kezdtem,mert nem tudtam,mikor felöltöztem,hogy kint fogok ücsörögni.
-Fázol?-nézett rám enyhén aggódó pillantással Damon.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam.Erre ő...Levette a pulcsiát és a vállamra terítette,majd átkarolt.
-Köszi.
-Semmiség.-megint csend.Túl sok a csend.Bár most nem tartott olyan sokáig ugyanis észrevettem,hogy hatalmas pelyhekben esik a hó.Az első hó!De szép!Egy darabig elámulva néztem,majd felálltam és forogni kezdtem a hó esésben.Mivel már viszonylag sok hó leesett,olyan profin csúsztam el a hóban,hogy azt látni kellett volna.De mielőtt a földön landoltam volna,"valaki" elkapott és megtartott.
-Mekkora gyerek vagy!Ráadásul még béna is.-rótt meg Damon miközben talpra állított.
-Nem tehetek róla,hogy csúszik a hó!-mentegetőztem.
-Aha,persze.És ez,pedig véletlen volt.-vigyorgott,majd lehajolt,és a következő pillanatban arcon talált egy hógolyó.
-Rohadj meg.-mondtam neki miközben letöröltem az arcomat és én is gyúrtam egy hógolyót.-Most véged.-ordítottam és pofán dobtam.
-Nem is rossz.De ezt figyeld!-és kezdetét vette a hógolyó csata.Egész délelőtt kint szórakoztunk.Be sem mentünk órára.Lehet bajom lesz belőle,de kit érdekel?Jól éreztem magam és nekem csak ez számít.A nap hátra lévő részében a szobámban filmeztem és popcornt ettem.Aztán este elmentem aludni.
-Bocs Roxy nem direkt volt.-hallottam Damon hangját.Mikor észrevettem nem fogott el félelem mint Lucasnál.De miért?
-Semmi baj.-néztem a fiúra és hagytam,hogy felsegítsem.Amikor felálltam rögtön a nyakamra nézett és el szomorodott.
-Franc.Azt hittem csak álmodtam az egészet.-mondta Damon.Szegény.Öli a bűntudat.
-Hagyd már nem haragszom.
-Akkor is.Megharaptalak.
-Hibázik néha az ember.
-Ja.És tőlem egy ilyen hiba az életedbe kerül.-Jaj.Igaza van.Ha nem tér magához én már nem élnék. Csöngettek.MI VAN?Damon elmosolyodott.
-Úgy tűnik,ma jössz velem lógni.
-Nem.
-Ó dehogynem.-elkapta a csuklóm és húzott maga után.Egy darabig küzdöttem,mondtam neki,hogy még egy késéssel megúszom,de nem engedett el,így feladtam a harcot.Ez neki is feltűnt,ugyanis kezét lassan lejjebb csúsztatta a csuklómról,megfogta az enyémet és lassított.Mikor ezt észre vettem olyan vörös lettem mint egy paradicsom.Ki vitt az udvarra,az iskola mögé.És akkor észrevettem egy szökőkutat.A barátságtalan iskola udvarán egy csodálatos szökőkút van.Az egész fehér márványból készült és szépen ki volt dolgozva. Oszlopokból és kis figurákból állt össze.Nem is volt olyan csúnya.A srác leült a szökőkút peremére engem pedig maga mellé húzott.
-Ide szoktál kijönni amikor ellógod az órákat?-kérdeztem.
-Ja.Ide nem jár senki szóval egyszerű.
-Aha.-nem beszéltünk többet.Nem volt miről.Csak ült ültünk egymás mellett csendben.Még korán volt,így hideg is.Fázni kezdtem,mert nem tudtam,mikor felöltöztem,hogy kint fogok ücsörögni.
-Fázol?-nézett rám enyhén aggódó pillantással Damon.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam.Erre ő...Levette a pulcsiát és a vállamra terítette,majd átkarolt.
-Köszi.
-Semmiség.-megint csend.Túl sok a csend.Bár most nem tartott olyan sokáig ugyanis észrevettem,hogy hatalmas pelyhekben esik a hó.Az első hó!De szép!Egy darabig elámulva néztem,majd felálltam és forogni kezdtem a hó esésben.Mivel már viszonylag sok hó leesett,olyan profin csúsztam el a hóban,hogy azt látni kellett volna.De mielőtt a földön landoltam volna,"valaki" elkapott és megtartott.
-Mekkora gyerek vagy!Ráadásul még béna is.-rótt meg Damon miközben talpra állított.
-Nem tehetek róla,hogy csúszik a hó!-mentegetőztem.
-Aha,persze.És ez,pedig véletlen volt.-vigyorgott,majd lehajolt,és a következő pillanatban arcon talált egy hógolyó.
-Rohadj meg.-mondtam neki miközben letöröltem az arcomat és én is gyúrtam egy hógolyót.-Most véged.-ordítottam és pofán dobtam.
-Nem is rossz.De ezt figyeld!-és kezdetét vette a hógolyó csata.Egész délelőtt kint szórakoztunk.Be sem mentünk órára.Lehet bajom lesz belőle,de kit érdekel?Jól éreztem magam és nekem csak ez számít.A nap hátra lévő részében a szobámban filmeztem és popcornt ettem.Aztán este elmentem aludni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)