-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám szilárd magabiztossággal.
-Heh?-pislogtam rá értetlenül.Csak lassan tudtam feldolgozni az információkat,de végül is leesett a dolog.-Heeeh?????-ennél értelmesebben képtelen voltam reagálni.Picit sokkolt a dolog...
-Komolyan kérdezem-kikerekedett szemekkel,fülig pirulva néztem rá.
-N-N-N-Ne hülyéskedj velem!-takartam el az arcom.
-Mondom,hogy nem hülyéskedek!Nem most,hanem majd az érettségi után,de én tényleg szeretném ha így lenne.Teljesen komolyan gondolom.
-D-D-De én nem vagyok jó feleség alany meg mi lesz a szüleiddel és és és...-pánikoltam be,mire lefeszítette a tenyerem az arcomról,és összekulcsolta az ujjainkat,próbálva megnyugtatni.-Igen,hozzád megyek feleségül.
-Helyes!-mosolyodott el,majd rendesen letérdelt és elég hosszúra sikeredetten megcsókolt.-Többet nem szabadulsz tőlem.
-Nem is akarok-súgtam,mire megint megcsókolt,majd átölelte a derekam és konkrétan belefeküdt az ölembe,mint valami macska.Damon menyasszonya vagyok...Damon menyasszonya vagyok...Te édes istenem...Így jobban belegondolva erre várok már azóta a pillanat óta,amióta először megláttam.És azt kell mondjam,akármilyen rosszul is á a szénánk,én most akkor is kibaszottul boldog vagyok.Szívesen megyek hozzá,de tényleg.
A fejemben szépen alakult az elképzelt közös jövőnk,amikor kopogtak.Gondoltam ajtót nyitok,csak rá kellett ébrednem,hogy nem nagyon fogok tudni felállni,mert egy hatalmas macska fekszik az ölemben.Vagyis Damon.Már vagy fél órája ott alszik(vagy valami olyasmit csinál),fel sem tűnik a jelenléte,teljesen mozdulatlan.
-Nem muszáj beengedni-szólalt meg a fiú továbbra is lehunyt szemekkel.
-De én meg akarom nézni,hogy ki az-simogattam meg a fejét.
-De nem akarom hogy fölállj.Olyan jó itt feküdni...-suttogta,de mivel én ilyen kegyetlen vagyok lefejtettem a kezét a derekamról,eltoltam magamtól,mire elégedetlenségét kifejezve morgott egyet,de azért békén hagyott.Elfordítottam a zárban a kulcsot majd kinéztem az ajtón,és meglepődve tapasztaltam,hogy Angelika áll előtte.Értetlenül pislogtam rá,de beengedtem.
-Gratulálok!-ugrott a nyakamba szó nélkül.
-Mi?-néztem Damonra,de ő is hasonlóan értelmes fejet vágott,szóval nem lettem kisegítve.
-Bocsánat,de kihallgattam az előző beszélgetéseteket.Nem akartam azonnal jönni,gondoltam hagyok egy kis időt...-mondta sejtelmesen,mire én fülig vörösödtem.-De nagyon örülök hogy erre a döntésre jutottatok,mert be kell valljam,semmi kedvem melletted leélni az életem.Ne vedd sértésnek-pillantott az imént megérkező Damonra.
-Nem veszem,nekem is pont annyira volt ínyemre a dolog,mint neked-ölelte át a fiú a derekam.
-Meg amúgy is,eléggé összhangban vagytok ahogy így látom,nem lenne szívem szétválasztani titeket-mosolygott kedvesen.-De én nem is zavarnék tovább,szólok a szüleimnek,hogy nem lesz semmiféle esküvő,mindent mondjanak le-sétált ki a szobából.
-Beszédes és közvetlen lány,nem?-néztem a csukott ajtót,amin az imént kisétált.
-Nem tom'-ásított a vámpírom.-Csak az tűnt fel,hogy kifejezetten jó illata van a vérének.
-Megfogtad a lényeget...-sóhajtottam.-Álljunk csak meg,miért szagolgatod te más lány vérét?
-Nem direkt van,mindenkinek érzem az illatát.De nem kell féltékenynek lenni,nekem a te véred a legfinomabb-hajolt le,majd nyomott egy csókot a nyakamra.Még mindig (kellemesen) kiráz tőle a hideg...
-Nem mintha féltékeny lennék arra,hogy egy másik lány vérét szívod...-húztam fel a fejem.
-Amúgy sem mennék sokra mások vérével,mert egy vámpír szomját csak a szerelme vére olthatja el teljesen...
-Most ezzel arra célozgatsz,hogy adjak a véremből?Mert ha igen,akkor mond meg nyíltan,semmi akadálya-emeltem meg a fejem,hogy a szemébe nézhessek.
-Nem célozgatok én semmire-vágta rá.-Csak megkívántam a vért egy pillanatra,de elmúlt,úgyhogy hanyagolj.
-Aha,nyilván elmúlt-bújtam ki a karjai közül,majd a jobb vállamról a balra söpörtem a hajam,majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.-Parancsolj,ahol csak szeretnéd.
-Utálom,hogy ennyire ismersz...-morogta,miközben hátulról megfogta az egyik csuklóm,másik kezével meg az államat fogta meg és kissé elfordította a fejem.Lágy csókot nyomott a bőrömre,majd kis habozás után belém mélyesztette a szemfogait.Minél többször harap meg,annál kisebb a fájdalom mértéke.Biztos kezdem megszokni...
-Damon mi az hogy nem lesz esküvő????Mit mondtál Angelikának???-csapódott ki a szobaajtó,majd Damon anyja lépett be rajta.Basszus,miért nem zártuk vissza az ajtót?!A fiú viszont cseppet sem zavartatta magát,tovább szívta a vérem.
-D-Damon,bejött anyukád,és minket néz-mondtam elpirulva.
-Ne is törődj vele-lehelte az említett.
-De...-nyöszörögtem,mire a srác megfordított és ráförmedt az anyjára.
-Húzzál kifelé,nem látod hogy zavarsz??
-De,látom-mosolygott ördögien a nő.-Jó illata van a kislánynak.
-Ne is gondolkodj rajta!Nem engedlek a közelébe!Feleségül fogom venni Roxyt,és ez még Angelika szerint is így van rendjén!
-Ezt most verd ki a fejedből!Amit most csinálsz az emberlánnyal az a normális!Vámpírnak vámpír kell hogy legyen a párja!
-Kivéve amikor nem.
-Ne szemtelenkedj!
-Én nem szemtelenkedem,van szemem,kettő is!
-Damon!!!-ordibált az anya a robbanás határán.
-Figyelek-mondta a fiú nyugodt hangnemben,mint eddig.-Semmi?Jó,akkor csá-lökte ki az ajtón,majd nekidőlt ameddig kulcsra nem zárta azt.
-Gyere ki!!!!Azt mondtam gyere ki!!!Ezt még nagyon meg fogod bánni!!!-dörömbölt a nőszemély.Úgy 5 percig még próbálkozott,de végül a kopó hangok és a halk káromkodásról arra tippeltem,hogy elment.
-Folytathatom?-kérdezte Damon lényegesen kedvesebb hangnemben,miközben átölelt.
-Ja,persze,még bírom-fogtam meg a vállait,majd hagytam,hogy lehajoljon a nyakamhoz.
-Lefolyt a véred-jegyezte meg,majd végighúzta a nyelvét a pólóm nyakától a kulcscsontomon át,elérve a fognyomokhoz.Megremegtem,és kicsit az pillangós érzés lett úrrá rajtam.Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva...A fogait ismét az előbb ejtett sebekbe bökte és szívni kezdte a vérem.Őszintén,képes lettem volna elaludni a karjai között.Még olyan 1,másfél percig ivott belőlem,majd eleresztett.
-Nem vagy álmos?-kérdezte,majd nekidöntötte a homlokát az enyémnek.
-De...Nagyon hosszú volt a mai nap...-súgtam.
-Akkor öltözz át és gyere-mosolygott.-Kénytelen leszel velem aludni.
-Azt hiszem nem bánom-vigyorogtam én is.Kiszedtem a sporttáskámból a cuccom,majd elmentem a szobában(?) található fürdőbe,gyorsan lezuhanyoztam,átvedlettem.Damon már az ágyban feküdt,így én már csak halkan bújtam be mellé,mert nem akartam felkelteni.De természetesen ébren volt,így odahúzott magához és szorosan átölelt.
-Szeretlek-mondta halkan.
-Én is téged-suttogtam,majd olyan 5 perc múlva már aludtam is.Végül is szép lezárása egy pocsék napnak.
