Tekintve,hogy az utolsó előtti nap profin összetörtem magam,nem igazán történt semmi érdemleges.Az ágyamban feküdtem,bámultam a plafont,meg ilyenek.De az egész megérte,hiszen megmentettem a nyakláncom.Mostantól kétszer ennyire fogok vigyázni rá.
Pénteken hazamentünk,majd egy unalmas hétvége következett.Ma hétfő van és kezdődik az iskola.Blaaaa...
Tényleg,még nem is említtettem,hogy Rosaly elment a suliból a kirándulás után,mert a szülei már arra is csak vonakodva engedték el.Azért egy kicsit sajnálom.
A reggel egész jól kezdődött,nem úgy keltem mint egy zombi.Kialudtam magam.A kedvem még az a tény sem rontja el,hogy egy baszom ragtapasz ékesíti a homlokom.Átmentem Damon szobájába,hogy ellenőrizzem felkelt-e.mikor benyitottam az ágyában ült,"enyhén" nyúzottan.
-Veled meg mi van?-kérdeztem meglepetten.
-Fáj a fejem,köhögök,fáradt vagyok és folyik az orrom-válaszolta rekedt hangon.Odaléptem hozzá,majd megfogtam a homlokát.
-És lázas is vagy-tettem hozzá.
-Akkor még az is.
-Te is meg tudsz betegedni?
-Persze.Nem olyan könnyen,de persze.
-Meddig kerestél a hóviharban?
-Kb,fél órát.
-Akkor megfáztál.Ma ne gyere be.
-Ó szívesen.
-Oks.Akkor szia-lehajoltam adtam neki egy gyors csókot.Milyen fura már,nekem kellett lehajolnom.Jó,oké,ült,de akkor is.-Délután jövök.
-Én itt leszek-mosolygott rám.Elbattyogtam az osztályba,majd mikor beértem a lányok mellé léptem.
-Szia-köszöntek egyszerre.
-Reggelt-biccentettem-Miről folyik a szó?
-Arról,hogy Natinak randija lesz-vigyorgott Crystal.
-És kivel?-érdeklődtem.
-Leonnal-mondta Nati hatalmas mosollyal.
-Na végre elhívott.Ideje volt.
-Már alig várom.Délután nem jönnétek fel hozzám segíteni összekészülődni?
-Én ráérek-válaszolt Crystal.
-Én is.Damon majd megvár.
-Apropó,ő hol van?-érdeklődött Nati.
-Megbetegedett-itt sajnos a csengő közbe szólt,úgyhogy leültem a helyemre,majd megfejeltem a padot.Egészen addig,amíg meg nem hallottam a minden diák által rettegett szót:
-Röpdolgozat!-kiáltotta a biosz tanár.Nem hiszem el...Hogy én mennyire utálom az iskolát...Lecsapta elém a lapot.Beírogattam azokat a válaszokat(már amit tudtam),majd 20 perccel később beszedte a dogákat.Innentől kezdve inkább úgy tettem,mintha figyelnék.Meg mintha írnék.szóval a mai nap vagy tízszer unalmasabb volt mint általában...
Végre vége a napnak.Felsprinteltünk Nati szobájába,hogy segítünk neki össze készülődni.Kinyitottam a szekrényét és...Én ennyi rózsaszínt még soha nem láttam.De tényleg,szinte csak rózsaszín ruhái vannak,csak elvétve található másik szín.
-Crystal,tied a ruha,én megcsinálom a haját.
-Értettem főnök-bólintott Crystal,majd belelesett a ruhák válogatásába.Én addig neki láttam Nati frizurájának.Előre fésültem a fufruját,kicsit be göndörítettem,majd a haját lófarokba fogtam,és egy tincset befontam.Belenézett a tükörbe.
-Mond meg őszintén amit gondolsz-kértem.
-Szerintem nagyon jó lett-mosolygott rám,majd megölelt-Köszi!
-Szívesen-öleltem vissza.Eközben Crystal is kiválasztotta a nyertes darabot.Fehér farmer és bélelt kabát,rózsaszín hosszú ujjú.Már csak a smink volt hátra.
-Figyelj Roxy...Van valami amit meg akarok kérdezni-mondta Nati,miközben Crystal sminkelte.
-Kérdezz-dőltem hanyatt az ágyon.
-Milyen az első csók?-kérdezte
-Állj...Vagyis akkor te még sosem...
-Hát nem.
-Hány éves vagy?
-16.
-Aha.Hát szóval...Az én első csókom "enyhén" meglepetésszerű lett,szóval csak annyit mondanék,hogy ne idegeskedj.Tudni fogod mit kell csinálni.
-Akkor jó-ekkor Crystal befejezte a sminket.Natit útjára engedtük,majd elmentem Damonhoz.Nem sértődött meg nagyon,dehogy is...Csak mint egy 5 éves.
2015. január 22., csütörtök
2015. január 17., szombat
32.fejezet
A reggel szokatlanul átlagosnak indult.A tanárok üvöltve jöttek ébreszteni minket,majd miután ettem 3 falatot az ehetetlen reggeliből,neki álltunk gyakorolni.És elkövettem azt a hibát,hogy lecsúsztam egy viszonylag meredek dombon.a negyedénél elvesztettem az egyensúlyom,és az út hátralévő részét bukfencezve tettem meg,majd begurultam a fák közé,és kb 10-15 méter után megálltam.Miután kikászálódtam az erdőszerűségből,már halottam a többiek röhögését.
-Hahaha...Marha vicces amikor a szerencsétlen lány pofára esik-morogtam.
-Igazad van,ez nem vicces-ölelte át a vállam Crystal.
-Nem,egyáltalán nem-állt meg mellettem Nati.Már éppen meg akartam köszönni,hogy megvédenek,amikor kitört belőlük a röhögés.Egy ideig morcos pofát vágva álltam,de végül én is elröhögtem magam.Azért ez egy kicsit vicces.Csak egy kicsit.
Ezek után elhatároztam,hogy én ezalatt a kirándulás alatt többet nem állok deszkára.Nos ez bejött,mert nem is kellett.Főleg azért,mert másfél óra múlva a tanárok,beparancsoltak minket a házainkba,mivel egy hóvihar közeledik.
Néhány óra múlva Damon ágyán térdelve bámulok ki az ablakon.Nos a hóvihar nem a megfelelő jelző arra,ami kint volt.Én inkább hó-tsunaminak nevezném.Konkrétan nem láttam el fél méternél messzebb.jó ötlet volt.A többiek a telefonoztak,én meg lassan halálra untam magam.Elfeküdtem az ágyon,és a fejem az egyik párnába fúrtam.Így feküdtem egy darabig,majd végül felálltam és elmentem lezuhanyozni.Mikor belenéztem a tükörbe,hogy összefogjam a hajam,észrevette,hogy nincs meg a nyakláncom.Benyúltam a pólóm alá de nem találtam,sem ott,sem a földön.Kirongyoltam,majd kutakodni kezdtem az ágyamban,a padlón,Damon ágyában,a cuccaim közt,de sehol.Nincs meg!
-Mit keresel?-kérdezte Damon.
-A nyakláncom!-mondtam kétségbe esve.
-Milyen nyakláncot?
-Amelyiket tőled kaptam karácsonyra-kotorásztam.Mivel nem találtam,magamra rángattam a kabátom,és kiszaladtam az ajtón,hogy megkeressem a nyakláncom.
* * *
Damon szemszöge
-Már 2 órája elment-idegeskedtem
-Ne aggódj,a kereső csapatok már elindultak-nyugtatgatott Adam.
-Hát nem úgy néz ki,hogy meg fogják találni-ezzel felpattantam,majd kabátot vettem.
-Hé!Ne menj ki,mert te is úgy jársz mint Roxy-fogta meg a vállam Leon.
-Hát aztán?Meg akarom találni és ha ti nem jöttök,nekem úgy is jó.Ha esetleg megtalálnák,hívj fel-kimentem az ajtón egyenesen be az erdő.Nagy a valószínűsége,hogy elvesztette az eszméletét.
Megy az idő.Már legalább fél órája keresem.Meg kell találnom,vagy akár meg is fagyhat.Ekkor halvány csúszásnyomra lettem figyelmes.Lenéztem a leejtő aljára,ahol egy ember alakjára lettem figyelmes.Lementem a dombon és akkor már láttam.Roxyt félig betemette a hó.
-Hogy az a ***!(cenzúra)-ordítottam,majd leszedtem róla a havat.A homloka vérzett.Finoman megérintettem mire megszólalt:
-Ez fáj...Ne csináld...-mondta elhalóan.
-Hál' istennek-ölbe vettem,és siettem vele vissza a szállásra.Mikor visszaértem,elvittem a gyengélkedőre.Ott letettem az ágyra,majd szóltam az egyik ilyen orvos szerűségnek aki ellátta.Szerencsére csak felszíni sérülései vannak.Megfogtam a kezét.Ekkor vettem észre,hogy valamit görcsösen szorongat.
Roxy szemszöge
Lassan nyitogatni kezdem a szememet.Az első ember akit megláttam az Damon volt.Körülnéztem a nagy,fehér falú szobában.Hol vagyok?
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Beverted a fejed és elájultál odakint.
-Akkor ezért fáj ennyire a fejem-ekkor Damon óvatosan átölelt.
-Ígérd meg,hogy nem csinálsz többet ilyet-suttogta.
-Hidd el,nem fogok-öleltem vissza,majd lehunytam a szemem.Miután elengedett,egy forró cseppet éreztem az arcomon.Mikor kinyitottam a szemem,Damon éppen megtörölte az övét.
-Na nehogy már!Te sírsz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem is-tagadta csípőből.
-Ó dehogy is nem!
-De nem!-egy ideig még érveltem amellett,hogy sírt.Minden esetre még páran átjöttek rám nézni,de csak egy kis pihenésre van szükségem.Szóval holnap egész nap fekszem.Hurrá...
-Hahaha...Marha vicces amikor a szerencsétlen lány pofára esik-morogtam.
-Igazad van,ez nem vicces-ölelte át a vállam Crystal.
-Nem,egyáltalán nem-állt meg mellettem Nati.Már éppen meg akartam köszönni,hogy megvédenek,amikor kitört belőlük a röhögés.Egy ideig morcos pofát vágva álltam,de végül én is elröhögtem magam.Azért ez egy kicsit vicces.Csak egy kicsit.
Ezek után elhatároztam,hogy én ezalatt a kirándulás alatt többet nem állok deszkára.Nos ez bejött,mert nem is kellett.Főleg azért,mert másfél óra múlva a tanárok,beparancsoltak minket a házainkba,mivel egy hóvihar közeledik.
Néhány óra múlva Damon ágyán térdelve bámulok ki az ablakon.Nos a hóvihar nem a megfelelő jelző arra,ami kint volt.Én inkább hó-tsunaminak nevezném.Konkrétan nem láttam el fél méternél messzebb.jó ötlet volt.A többiek a telefonoztak,én meg lassan halálra untam magam.Elfeküdtem az ágyon,és a fejem az egyik párnába fúrtam.Így feküdtem egy darabig,majd végül felálltam és elmentem lezuhanyozni.Mikor belenéztem a tükörbe,hogy összefogjam a hajam,észrevette,hogy nincs meg a nyakláncom.Benyúltam a pólóm alá de nem találtam,sem ott,sem a földön.Kirongyoltam,majd kutakodni kezdtem az ágyamban,a padlón,Damon ágyában,a cuccaim közt,de sehol.Nincs meg!
-Mit keresel?-kérdezte Damon.
-A nyakláncom!-mondtam kétségbe esve.
-Milyen nyakláncot?
-Amelyiket tőled kaptam karácsonyra-kotorásztam.Mivel nem találtam,magamra rángattam a kabátom,és kiszaladtam az ajtón,hogy megkeressem a nyakláncom.
* * *
Damon szemszöge
-Már 2 órája elment-idegeskedtem
-Ne aggódj,a kereső csapatok már elindultak-nyugtatgatott Adam.
-Hát nem úgy néz ki,hogy meg fogják találni-ezzel felpattantam,majd kabátot vettem.
-Hé!Ne menj ki,mert te is úgy jársz mint Roxy-fogta meg a vállam Leon.
-Hát aztán?Meg akarom találni és ha ti nem jöttök,nekem úgy is jó.Ha esetleg megtalálnák,hívj fel-kimentem az ajtón egyenesen be az erdő.Nagy a valószínűsége,hogy elvesztette az eszméletét.
Megy az idő.Már legalább fél órája keresem.Meg kell találnom,vagy akár meg is fagyhat.Ekkor halvány csúszásnyomra lettem figyelmes.Lenéztem a leejtő aljára,ahol egy ember alakjára lettem figyelmes.Lementem a dombon és akkor már láttam.Roxyt félig betemette a hó.
-Hogy az a ***!(cenzúra)-ordítottam,majd leszedtem róla a havat.A homloka vérzett.Finoman megérintettem mire megszólalt:
-Ez fáj...Ne csináld...-mondta elhalóan.
-Hál' istennek-ölbe vettem,és siettem vele vissza a szállásra.Mikor visszaértem,elvittem a gyengélkedőre.Ott letettem az ágyra,majd szóltam az egyik ilyen orvos szerűségnek aki ellátta.Szerencsére csak felszíni sérülései vannak.Megfogtam a kezét.Ekkor vettem észre,hogy valamit görcsösen szorongat.
Roxy szemszöge
Lassan nyitogatni kezdem a szememet.Az első ember akit megláttam az Damon volt.Körülnéztem a nagy,fehér falú szobában.Hol vagyok?
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Beverted a fejed és elájultál odakint.
-Akkor ezért fáj ennyire a fejem-ekkor Damon óvatosan átölelt.
-Ígérd meg,hogy nem csinálsz többet ilyet-suttogta.
-Hidd el,nem fogok-öleltem vissza,majd lehunytam a szemem.Miután elengedett,egy forró cseppet éreztem az arcomon.Mikor kinyitottam a szemem,Damon éppen megtörölte az övét.
-Na nehogy már!Te sírsz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem is-tagadta csípőből.
-Ó dehogy is nem!
-De nem!-egy ideig még érveltem amellett,hogy sírt.Minden esetre még páran átjöttek rám nézni,de csak egy kis pihenésre van szükségem.Szóval holnap egész nap fekszem.Hurrá...
2015. január 10., szombat
31.fejezet
Az éjjel nagyon fáztam.Nem tudom,hogy a többiek hogy aludtak el de én mást se csináltam,minthogy próbáltam annyira összekuporodni,amennyire csak tudtam.A sok mocorgásra az alattam lévő ágyról megszólalt Damon.
-Mit csinálsz?-nyögte álmosan.
-Megfagyok-válaszoltam fogvacogva.
-De nincs is annyira hideg.
-Attól,hogy uraságod nem fázik én még igen-átfordultam a másik oldalamra,és felhúztam a lábam.A fiú sóhajtott egyet,mielőtt megszólalt:
-Mennyire problémás vagy...Na mássz le,és hozd a takaród-nehezemre esett kimászni a hidegből a még hidegebbe,de már szinte bármire képes lettem volna,hogy felmelegedjek.Szóval lemásztam az emeletes ágy tetejéről,majd mikor leértem a földre,lerángattam a takaróm.Damon addigra már beljebb csúszott az ágyában.
-Feküdj le nekem háttal-ledőltem mellé ahogy mondta,majd magamra húztam a takaróm.Mikor elhelyezkedtem,Damon rám terített az ő takarójából is egy darabot,így 2 paplan alatt feküdtem.Kicsit közelebb húzott magához,így a hátamat ő melegítette.
-Jobb?-kérdezte.
-Aha-azta,mennyivel melegebb van így...
-Nehéz eset vagy...-itt a szavába vágtam
-Ja,már mondtad-ásítottam.
-...de nem cserélnélek le senkire-fejezte be a mondatot.Halványan elpirultam.Jól van na,nem szokott ilyeneket mondani túl gyakran.Néha rájön,hogy be kell nyögnie valami ilyesmit.
-Amúgy mit fognak szólni a többiek,ha meglátnak reggel így minket?-tereltem.
-Felkeltek egy kicsit hamarabb,visszamászol az ágyadba,és senki nem tud majd semmiről.Oké?
-Oké-ezzel bealudtam.
* * *
Reggel rázogatásra ébredtem.Marhára álmos voltam,de azért reagáltam.Mégpedig úgy,hogy kulturáltan megkérdeztem:
-Mi a francot akarsz?-kérdeztem fojtott ordítással.
-Mássz vissza az ágyadba,mindjárt jönnek a tanárok ébresztőt tartani.
-Ja!Már el is felejtettem.Még nagyon reggel van.
-Majd később kitárgyaljuk a félelmetes sötétséged,csak menjél már!-suttogta.
-Ennek nincs ennyivel vége-fenyegetőztem,és visszamásztam az ágyamba.Már majdnem vissza is tudtam volna aludni amikor...
-Jó reggelt gyerekek!Mindenki,ki az ágyból!-kiáltotta a házisárkány.Úgy értem osztályfőnök.
-A jó édes kurva anyád...-suttogtam a párnámba.Nincs is jobb annál,mint amikor az egyik első ember akit reggel látsz,az a matektanár.Aki az osztályfőnököd.Ráadásul még egy hárpia is...
-Mondott valamit,kisasszony?-fordult felém gyilkos pillantással a tanár.
-Ó nem,én meg se szólaltam.Viszont ha a tanárnő hangokat hall,mindenképp forduljon orvoshoz-mondtam angyali,ártatlan arccal.Hű,ha tekintettel ölni lehetne én nagyon csúnyán haltam volna meg.Mondjuk már megérte volna az egész,hisz elértem 15 perccel a felkelésem után,hogy a tanárt a robbanás határáig idegesítsem.És persze az sem másodlagos,hogy a házban tartózkodó emberek csendben szakadtak a röhögéstől.
Miután a tanárok elmentek,a fiúkat bezavartuk a fürdőbe ameddig átöltözünk.Jó megoldás,nem?Mikor mindenki elkészült átballagtunk az ebédlőbe kajálni.A reggeli egész ehetőnek bizonyult,mindenki evett belőle legalább egyszer.
Délelőtt megint síelni tanították a síelni nem tudókat.Belegondolva,ez már mennyire értelmes megfogalmazás?Na mindegy a lényeg az,hogy ma már csak feleannyit estem mint tegnap,de azért még nem mertem lecsúszni a dombon.A múltkori esés nyomait még viselem.Bezzeg mindenki más már simán siklik le sokkal magasabb dombról is.Ez így unalmas.Elindultam körülnézni,amikor megláttam Damont.
-Szóval,mi is volt az én félelmetes sötétségemmel?-lépkedtem felé érdeklődő arckifejezéssel.
-Ha ezzel azt akarod mondani,hogy nem is vagy annyira hülye,akkor közölném:De az vagy.
-Irtóra aranyos vagy-gúnyolódtam.
-Tudom-vigyorgott.
-Ekkora egoistát...-fogtam a fejem.
-Talán baj?-kérdezte miközben átölelte a derekam.
-Hülye vagy.
-Ha te mondod...-majd berogyasztotta a térdét,hogy az arcunk egy szintben legyen és megcsókolt-Törpe.
-Megfojtalak!-mondtam,de csak egy hógolyó talált el.Megjegyezni:Nem menjek el sehova Damonnal ahol hó van.Vissza akartam dobni,de elvétettem,és Crystalt találtam el.Még azt se tudtam mondani,hogy "bocs",mert jött a hógolyó(amit ő dobott)és ki kellett kerülni,így megint valaki mást talált el.És ezzel kezdetét vette a hógolyó-csata,amibe mindenki beszállt.Jó buli volt.
-Mit csinálsz?-nyögte álmosan.
-Megfagyok-válaszoltam fogvacogva.
-De nincs is annyira hideg.
-Attól,hogy uraságod nem fázik én még igen-átfordultam a másik oldalamra,és felhúztam a lábam.A fiú sóhajtott egyet,mielőtt megszólalt:
-Mennyire problémás vagy...Na mássz le,és hozd a takaród-nehezemre esett kimászni a hidegből a még hidegebbe,de már szinte bármire képes lettem volna,hogy felmelegedjek.Szóval lemásztam az emeletes ágy tetejéről,majd mikor leértem a földre,lerángattam a takaróm.Damon addigra már beljebb csúszott az ágyában.
-Feküdj le nekem háttal-ledőltem mellé ahogy mondta,majd magamra húztam a takaróm.Mikor elhelyezkedtem,Damon rám terített az ő takarójából is egy darabot,így 2 paplan alatt feküdtem.Kicsit közelebb húzott magához,így a hátamat ő melegítette.
-Jobb?-kérdezte.
-Aha-azta,mennyivel melegebb van így...
-Nehéz eset vagy...-itt a szavába vágtam
-Ja,már mondtad-ásítottam.
-...de nem cserélnélek le senkire-fejezte be a mondatot.Halványan elpirultam.Jól van na,nem szokott ilyeneket mondani túl gyakran.Néha rájön,hogy be kell nyögnie valami ilyesmit.
-Amúgy mit fognak szólni a többiek,ha meglátnak reggel így minket?-tereltem.
-Felkeltek egy kicsit hamarabb,visszamászol az ágyadba,és senki nem tud majd semmiről.Oké?
-Oké-ezzel bealudtam.
* * *
Reggel rázogatásra ébredtem.Marhára álmos voltam,de azért reagáltam.Mégpedig úgy,hogy kulturáltan megkérdeztem:
-Mi a francot akarsz?-kérdeztem fojtott ordítással.
-Mássz vissza az ágyadba,mindjárt jönnek a tanárok ébresztőt tartani.
-Ja!Már el is felejtettem.Még nagyon reggel van.
-Majd később kitárgyaljuk a félelmetes sötétséged,csak menjél már!-suttogta.
-Ennek nincs ennyivel vége-fenyegetőztem,és visszamásztam az ágyamba.Már majdnem vissza is tudtam volna aludni amikor...
-Jó reggelt gyerekek!Mindenki,ki az ágyból!-kiáltotta a házisárkány.Úgy értem osztályfőnök.
-A jó édes kurva anyád...-suttogtam a párnámba.Nincs is jobb annál,mint amikor az egyik első ember akit reggel látsz,az a matektanár.Aki az osztályfőnököd.Ráadásul még egy hárpia is...
-Mondott valamit,kisasszony?-fordult felém gyilkos pillantással a tanár.
-Ó nem,én meg se szólaltam.Viszont ha a tanárnő hangokat hall,mindenképp forduljon orvoshoz-mondtam angyali,ártatlan arccal.Hű,ha tekintettel ölni lehetne én nagyon csúnyán haltam volna meg.Mondjuk már megérte volna az egész,hisz elértem 15 perccel a felkelésem után,hogy a tanárt a robbanás határáig idegesítsem.És persze az sem másodlagos,hogy a házban tartózkodó emberek csendben szakadtak a röhögéstől.
Miután a tanárok elmentek,a fiúkat bezavartuk a fürdőbe ameddig átöltözünk.Jó megoldás,nem?Mikor mindenki elkészült átballagtunk az ebédlőbe kajálni.A reggeli egész ehetőnek bizonyult,mindenki evett belőle legalább egyszer.
Délelőtt megint síelni tanították a síelni nem tudókat.Belegondolva,ez már mennyire értelmes megfogalmazás?Na mindegy a lényeg az,hogy ma már csak feleannyit estem mint tegnap,de azért még nem mertem lecsúszni a dombon.A múltkori esés nyomait még viselem.Bezzeg mindenki más már simán siklik le sokkal magasabb dombról is.Ez így unalmas.Elindultam körülnézni,amikor megláttam Damont.
-Szóval,mi is volt az én félelmetes sötétségemmel?-lépkedtem felé érdeklődő arckifejezéssel.
-Ha ezzel azt akarod mondani,hogy nem is vagy annyira hülye,akkor közölném:De az vagy.
-Irtóra aranyos vagy-gúnyolódtam.
-Tudom-vigyorgott.
-Ekkora egoistát...-fogtam a fejem.
-Talán baj?-kérdezte miközben átölelte a derekam.
-Hülye vagy.
-Ha te mondod...-majd berogyasztotta a térdét,hogy az arcunk egy szintben legyen és megcsókolt-Törpe.
-Megfojtalak!-mondtam,de csak egy hógolyó talált el.Megjegyezni:Nem menjek el sehova Damonnal ahol hó van.Vissza akartam dobni,de elvétettem,és Crystalt találtam el.Még azt se tudtam mondani,hogy "bocs",mert jött a hógolyó(amit ő dobott)és ki kellett kerülni,így megint valaki mást talált el.És ezzel kezdetét vette a hógolyó-csata,amibe mindenki beszállt.Jó buli volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)