2015. január 10., szombat

31.fejezet

Az éjjel nagyon fáztam.Nem tudom,hogy a többiek hogy aludtak el de én mást se csináltam,minthogy próbáltam annyira összekuporodni,amennyire csak tudtam.A sok mocorgásra az alattam lévő ágyról megszólalt Damon.
-Mit csinálsz?-nyögte álmosan.
-Megfagyok-válaszoltam fogvacogva.
-De nincs is annyira hideg.
-Attól,hogy uraságod nem fázik én még igen-átfordultam a másik oldalamra,és felhúztam a lábam.A fiú sóhajtott egyet,mielőtt megszólalt:
-Mennyire problémás vagy...Na mássz le,és hozd a takaród-nehezemre esett kimászni a hidegből a még hidegebbe,de már szinte bármire képes lettem volna,hogy felmelegedjek.Szóval lemásztam az emeletes ágy tetejéről,majd mikor leértem a földre,lerángattam a takaróm.Damon addigra már beljebb csúszott az ágyában.
-Feküdj le nekem háttal-ledőltem mellé ahogy mondta,majd magamra húztam a takaróm.Mikor elhelyezkedtem,Damon rám terített az ő takarójából is egy darabot,így 2 paplan alatt feküdtem.Kicsit közelebb húzott magához,így a hátamat ő melegítette.
-Jobb?-kérdezte.
-Aha-azta,mennyivel melegebb van így...
-Nehéz eset vagy...-itt a szavába vágtam
-Ja,már mondtad-ásítottam.
-...de nem cserélnélek le senkire-fejezte be a mondatot.Halványan elpirultam.Jól van na,nem szokott ilyeneket mondani túl gyakran.Néha rájön,hogy be kell nyögnie valami ilyesmit.
-Amúgy mit fognak szólni a többiek,ha meglátnak reggel így minket?-tereltem.
-Felkeltek egy kicsit hamarabb,visszamászol az ágyadba,és senki nem tud majd semmiről.Oké?
-Oké-ezzel bealudtam.


                                                                          * * *


Reggel rázogatásra ébredtem.Marhára álmos voltam,de azért reagáltam.Mégpedig úgy,hogy kulturáltan megkérdeztem:
-Mi a francot akarsz?-kérdeztem fojtott ordítással.
-Mássz vissza az ágyadba,mindjárt jönnek a tanárok ébresztőt tartani.
-Ja!Már el is felejtettem.Még nagyon reggel van.
-Majd később kitárgyaljuk a félelmetes sötétséged,csak menjél már!-suttogta.
-Ennek nincs ennyivel vége-fenyegetőztem,és visszamásztam az ágyamba.Már majdnem vissza is tudtam volna aludni amikor...
-Jó reggelt gyerekek!Mindenki,ki az ágyból!-kiáltotta a házisárkány.Úgy értem osztályfőnök.
-A jó édes kurva anyád...-suttogtam a párnámba.Nincs is jobb annál,mint amikor az egyik első ember akit reggel látsz,az a matektanár.Aki az osztályfőnököd.Ráadásul még egy hárpia is...
-Mondott valamit,kisasszony?-fordult felém gyilkos pillantással a tanár.
-Ó nem,én meg se szólaltam.Viszont ha a tanárnő hangokat hall,mindenképp forduljon orvoshoz-mondtam angyali,ártatlan arccal.Hű,ha tekintettel ölni lehetne én nagyon csúnyán haltam volna meg.Mondjuk már megérte volna az egész,hisz elértem 15 perccel a felkelésem után,hogy a tanárt a robbanás határáig idegesítsem.És persze az sem másodlagos,hogy a házban tartózkodó emberek csendben szakadtak a röhögéstől.
Miután a tanárok elmentek,a fiúkat bezavartuk a fürdőbe ameddig átöltözünk.Jó megoldás,nem?Mikor mindenki elkészült átballagtunk az ebédlőbe kajálni.A reggeli egész ehetőnek bizonyult,mindenki evett belőle legalább egyszer.
Délelőtt megint síelni tanították a síelni nem tudókat.Belegondolva,ez már mennyire értelmes megfogalmazás?Na mindegy a lényeg az,hogy ma már csak feleannyit estem mint tegnap,de azért még nem mertem lecsúszni a dombon.A múltkori esés nyomait még viselem.Bezzeg mindenki más már simán siklik le sokkal magasabb dombról is.Ez így unalmas.Elindultam körülnézni,amikor megláttam Damont.
-Szóval,mi is volt az én félelmetes sötétségemmel?-lépkedtem felé érdeklődő arckifejezéssel.
-Ha ezzel azt akarod mondani,hogy nem is vagy annyira hülye,akkor közölném:De az vagy.
-Irtóra aranyos vagy-gúnyolódtam.
-Tudom-vigyorgott.
-Ekkora egoistát...-fogtam a fejem.
-Talán baj?-kérdezte miközben átölelte a derekam.
-Hülye vagy.
-Ha te mondod...-majd berogyasztotta a térdét,hogy az arcunk egy szintben legyen és megcsókolt-Törpe.
-Megfojtalak!-mondtam,de csak egy hógolyó talált el.Megjegyezni:Nem menjek el sehova Damonnal ahol hó van.Vissza akartam dobni,de elvétettem,és Crystalt találtam el.Még azt se tudtam mondani,hogy "bocs",mert jött a hógolyó(amit ő dobott)és ki kellett kerülni,így megint valaki mást talált el.És ezzel kezdetét vette a hógolyó-csata,amibe mindenki beszállt.Jó buli volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése