35.fejezet

Továbbra is beteg vagyok,ezért a napom elég otthonülős,átlagosra sikeredett,de azért leírom.
Mikor fel akartam kelni,kiestem az ágyból.Igen,ilyen igazán nagyszerűen kezdődött a reggelem.Ezután arcmosás közben lefröcsköltem a ruhám,majd átöltözés közben elszakítottam a kedvenc pólóm.Engem elátkoztak...Biztos,hogy el vagyok átkozva...
Ezek után rajzolni akartam,de betelt a rajzos füzetem.Oké,semmi gond,ott van még a matekfüzetem.Elkezdtem bele firkálni valami szíves,koponyás,rózsás bigyót,de a végére egész jól nézett ki,szóval kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra.Mivel már széjjel untam az agyam át mentem Damonhoz.
-Mi jót csinálsz?-dugtam be a fejem az ajtón.
-Videojátékozom-jött a válasz.
-Mióta van neked olyanod?-lepődtem meg.
-Tegnap vettem,már hónapok óta gyűjtöm rá a pénzt.
-Játszhatok én is?
-Aha.Tudod kezelni?
-Nem.
-Jó,akkor megmutatom hogy kell-leültem mellé,ő meg elmagyarázta,hogy melyik gomb mit csinál,aztán elkezdtünk játszani.Próbálkoztam,de olyan gyorsan véget ért a játék (a vereségemmel...),hogy különösebben fel sem fogtam az egészet.
-Nem lehetnél egy kicsit kíméletesebb?-néztem rá szomorúan.
-Nem-vigyorgott.Mikor már sokadjára vert meg,elfeküdtem a földön.
-Rohadj meg...-morogtam.
-Bocs,de inkább nem-feküdt le velem szembe.
-Mennyi az idő?
-Fél egy-nézte meg a mobilját.
-Akkor még egy óra,mire Crystal hozza a leckét...Mit csináljak addig?
-Még egy menet?-kérdezte.
-Oké-bólintottam.Természetesen megint elsöprő vereséget szenvedtem.
-Ellened túl könnyű nyerni-jegyezte meg.
-Még soha nem videojátékoztam,szóval ne csodálkozz...
-De ebben akkor sincs semmi izgalmas.Szedd össze magad!-és,és...Sikerült!13 körből egyet,az utolsót megnyertem!
-Ez az!Végre!Megvertelek!-örültem magamnak.
-Már ideje volt.Legalább a végén meg kellett erőltetnem magam.
-De nyertem!
-Nos,örülök,hogy ez ennyire feldob.
-Na,de most mennem kell,mindjárt jön Crystal-ki akartam menni de elkapta a kezem,visszahúzott ülőhelyzetbe,majd megcsókolt.
-Most már mehetsz-mosolygott.mire átértem a szobámba,Crystal már ott volt.
-Végre megvagy!Meghoztam a házit-ült a szobám közepén.
-Muszáj?De én beteg vagyok...-nyafogtam.
-Nem akarom,hogy nagyon lemaradj.
-Amennyire le vagyok maradva,annál jobban nem nagyon lehet-huppantam le mellé.Miután elmagyarázta,hogy hogy kell megcsinálni a feladatokat,megcsináltuk a leckéket.
-Ez kész kínzás volt...-fogtam a fejem.-Ugye már vége?
-Igen,mára befejeztük,de holnap valószínűleg ugyanennyi lesz a lecke.
-Ne,ne,ne...!Egészen idáig  nem voltam igazán beteg,de az iskolaundorom új szintre lépett...-mondtam.
-Szerintem ez már annyira komoly a te esetedben,hogy tényleg kéne egy ilyen betegség-mosolygott.
-Oké,ennyit a suliról.Ha megkéred Natit lejön filmet nézni?
-Szerintem igen,már volt bárányhimlős,szóval nincs gond.Na,akkor ide hívom-ezzel kisétált az ajtón,majd nagyjából másfél perc múlva visszajött Natival.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Hoztam a Titanic-ot,az jó lesz?-mosolygott Nati.
-Jó lesz-nos,azt hiszem agyhalált haltam.Ennél rosszabb filmet,én még életemben nem láttam...Rémálmaim lesznek tőle...

Szereplők

Na akkor itt vannak a szereplőkről a képek,amiket már csak azért is kirakok,mert Nagy Bianka ilyen szépen megkért rá :)

                                                                             Roxy

                                                                             

                                                                     Damon

                                                                             Nati

                                                                                                                                    

                                                                         Crystal
                                                                        

         

                                                                              Leon

                                                                               Adam
                                                                    

                                                                                    
                                                                     Isabell

                                                                   

                                                                      Rosaly
                                                                        

                                                            
                                                                        Emma

                                                                       Lucas      
                                                                         

Ha valakit kihagytam,de szeretnétek róla képet,szóljatok.

34.fejezet

Reggel úgy ébredtem,hogy tuti lázas vagyok.Én is beteg leszek?Na jól van ám.Elmentem a fürdőbe,hogy megmossam az arcomat,de nem voltam felkészülve a látványra,ami a tükörben fogadott.Tele voltam apró,piros pöttyökkel.Ezzel diagnoztizáltam(van egyáltalán ilyen szó?) is a bajom:bárányhimlő.Gondoltam,hogy előbb vagy utóbb elkapom,csak nem voltam rá felkészülve.Mégis kitől kaptam el?Végül is mindegy,suliba nem kell menni.
Gyerekek...Én ennyire még sosem unatkoztam.Még csak 3 óra ment le a 7-ből.Én addig mi a jó életet csinálok.Damonhoz meg nem akarok átmenni,nehogy elkapja.Na akkor csináljuk azt,amit minél inkább próbáltam elkerülni...Pénzt kell kérnem az ál-szüleimtől.Szóval telefon elő,aztán hívjuk fel őket.Hogy én mennyire utálok bármit is kérni tőlük.Kicseng...
-Halló?-hallom a jól ismert nyájas hangot.
-Tiara takarodj a telefontól,de rohadt gyorsan,és add oda valami emberi lénynek-parancsolok rá hidegen.
-Ó Roxy,csak te vagy az.Mit akarsz?-vált az eredeti stílusára.Velem mindig bunkó.
-Tőled semmit,az biztos.Michaellel vagy Lizzel akarok beszélni.
-De én nem akarom oda adni nekik a telefont.
-Csináld már te hülye szőke ribanc,még telefonon keresztül is elviselhetetlen vagy!-kezdek vele ordibálni.
-Jól van már te szerencsétlen korcs.Anya!-Nos a drágaság,akivel az előbb beszéltem,Tiara volt.A mostoha nővérem,és az első barátnőm.Már számomra is hihetetlen.
        













Ez itt Tiara.Ja,tudom,marha szép,meg bolondulnak is utána a fiúk,de csak egy szemétláda.Mellesleg,tutira nem ember.
Születésem óta ismerem,sokáig testvéremként szerettem.Ő is abból az árvaházból való,mint én,mindig megvédett a sok utálkozó gyerektől.Ha valaki örökbe akarta fogadni,azt mondta,hogy vagy engem is örökbe fogadnak,vagy ő nem megy.Így ment ez 6 éves korunkig.Ekkortájt kezdett feltűnni,hogy van valami furcsa Tiarában.Mindig csak azzal lehetett feldühíteni,ha engem bántottak,de amikor ideges volt,egy energia mező vette körül,és védte,mint egy pajzs,és csak azt engedte be,akit szerettet volna, megnőtt a testi ereje és a szemei a megszokott kék helyett feketévé változtak..A suliban próbálta visszafogni magát,de még így is elő-elő fordultak dührohamok.Őt is kerülni kezdték egy idő után.Így csak ketten voltunk mindenki ellen.Aztán jött az örökbefogadásunk napja.Megjöttek a mostani nevelő szüleim.Tiarába "beleszerettek" első pillantásra,de mivel még élt a kikötése,engem is hazavittek.Itt kezdett megváltozni Tiara.Szinte rám se nézett az iskolában,nem érdekelte,ha bántanak.Harmadikosok voltunk,amikor megkérdeztem:
-Miért hagytál egyedül?
-Mert ha veled töltöm a napomat,a többiek engem is meg fognak utálni.De én nem akarom ezt.A dührohamok is mind a te hibáid.Népszerű akarok lenni.Régen mindig csak veled foglalkoztam,de ha tehetném,megváltoztatnám.Már nem szeretlek.Sőt inkább utállak.Ha nem születtél volna ilyen furának,lennének barátaid.Szóval ez leginkább a te hibád minden-válaszolta.Elzavart maga mellől,hogy önmagára koncentráljon.Nem sokkal később már csúfolásomba,szemétkedésbe is beszállt.És közben nevetett,sosem kért bocsánatot.Szépen,lassan egy öntelt,hiú,gonosz ribanc lett belőle.Legalábbis otthon,illetve velem szemben.A suliban mindig ő volt a tökéletes lány,akit mindenki bálványozott.A fiúktól sorra kapta a szerelmes leveleket,vallomásokat.
Tényleg megutált.Ezt a gondolatot sosem tudtam kiverni a fejemből.Kétszínű boszorkány.A magány belülről kezdett emészteni,nem bírtam tovább abban a gimnáziumban,így a 11. elejét már ebben a suliban kezdtem.
Ma ott tartok,hogy Tiarát emberszámba se veszem.Nem mintha ő engem igen.Az örökbefogadóimat máig sem vagyok képes a szüleimnek hívni.Ők is Tiarát szerették,én totális ridegtartásban éltem.Csak annyit foglalkoztak velem,amennyit muszáj volt.Szóval mondhatni,hogy 10 éven keresztül csak léteztem.Valahol,nagyon mélyen,megértem Tiara érzéseit,mert nem akart egyedül maradni.Magamtól sosem hagytam volna el,de ez most már mindegy.
-Mondjad,mit akarsz-hallom Liz,az "anyám" hangját a telefonból.
-Kifogytam a pénzből,küldenétek egy kicsit?
-Már ki is fogytál?!Mi a francra költötted?!
-Nem mindegy?Csak küldjetek pénzt.
-Jól van majd kapsz.Miért nem jöttél haza téliszünetben?
-Volt jobb dolgom is a veszekedésnél-ekkor Tiara kitépte Liz kezéből a mobilt.
-Mellesleg Roxy,tutira nem szereztél még mindig pasit,ugye?
-Dehogynem.És legalább ötször olyan jó és helyes,mint a te összes eddigi barátod együtt véve!-ezzel lecsaptam a telefont.
-Ezt jó hallani-jött a hátam mögül Damon hangja.
-Vááá!Mit hallottál?-kérdeztem vörös arccal
-Szerintem mindent.Ezek alapján jó kis gyerekkorod lehetett.
-Az volt,hidd el.Na de most már menjél,mert még megfertőzlek.
-Már túl vagyok a bárányhimlőn.Semmi bajom nem lesz-közelebb jött,átölelt,majd megcsókolt.-Rám mindig számíthatsz,remélem tudod.
-Tudom-bújtam hozzá.Nem sokkal később a lányok is megjöttek,velük beszélgettem.Egyébként Nati randija sikeres volt,ami azért elég király.


UI:Ha van rá igény,a többi szereplőről is teszek fel képet,csak szóljatok.