35.fejezet

Továbbra is beteg vagyok,ezért a napom elég otthonülős,átlagosra sikeredett,de azért leírom.
Mikor fel akartam kelni,kiestem az ágyból.Igen,ilyen igazán nagyszerűen kezdődött a reggelem.Ezután arcmosás közben lefröcsköltem a ruhám,majd átöltözés közben elszakítottam a kedvenc pólóm.Engem elátkoztak...Biztos,hogy el vagyok átkozva...
Ezek után rajzolni akartam,de betelt a rajzos füzetem.Oké,semmi gond,ott van még a matekfüzetem.Elkezdtem bele firkálni valami szíves,koponyás,rózsás bigyót,de a végére egész jól nézett ki,szóval kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra.Mivel már széjjel untam az agyam át mentem Damonhoz.
-Mi jót csinálsz?-dugtam be a fejem az ajtón.
-Videojátékozom-jött a válasz.
-Mióta van neked olyanod?-lepődtem meg.
-Tegnap vettem,már hónapok óta gyűjtöm rá a pénzt.
-Játszhatok én is?
-Aha.Tudod kezelni?
-Nem.
-Jó,akkor megmutatom hogy kell-leültem mellé,ő meg elmagyarázta,hogy melyik gomb mit csinál,aztán elkezdtünk játszani.Próbálkoztam,de olyan gyorsan véget ért a játék (a vereségemmel...),hogy különösebben fel sem fogtam az egészet.
-Nem lehetnél egy kicsit kíméletesebb?-néztem rá szomorúan.
-Nem-vigyorgott.Mikor már sokadjára vert meg,elfeküdtem a földön.
-Rohadj meg...-morogtam.
-Bocs,de inkább nem-feküdt le velem szembe.
-Mennyi az idő?
-Fél egy-nézte meg a mobilját.
-Akkor még egy óra,mire Crystal hozza a leckét...Mit csináljak addig?
-Még egy menet?-kérdezte.
-Oké-bólintottam.Természetesen megint elsöprő vereséget szenvedtem.
-Ellened túl könnyű nyerni-jegyezte meg.
-Még soha nem videojátékoztam,szóval ne csodálkozz...
-De ebben akkor sincs semmi izgalmas.Szedd össze magad!-és,és...Sikerült!13 körből egyet,az utolsót megnyertem!
-Ez az!Végre!Megvertelek!-örültem magamnak.
-Már ideje volt.Legalább a végén meg kellett erőltetnem magam.
-De nyertem!
-Nos,örülök,hogy ez ennyire feldob.
-Na,de most mennem kell,mindjárt jön Crystal-ki akartam menni de elkapta a kezem,visszahúzott ülőhelyzetbe,majd megcsókolt.
-Most már mehetsz-mosolygott.mire átértem a szobámba,Crystal már ott volt.
-Végre megvagy!Meghoztam a házit-ült a szobám közepén.
-Muszáj?De én beteg vagyok...-nyafogtam.
-Nem akarom,hogy nagyon lemaradj.
-Amennyire le vagyok maradva,annál jobban nem nagyon lehet-huppantam le mellé.Miután elmagyarázta,hogy hogy kell megcsinálni a feladatokat,megcsináltuk a leckéket.
-Ez kész kínzás volt...-fogtam a fejem.-Ugye már vége?
-Igen,mára befejeztük,de holnap valószínűleg ugyanennyi lesz a lecke.
-Ne,ne,ne...!Egészen idáig  nem voltam igazán beteg,de az iskolaundorom új szintre lépett...-mondtam.
-Szerintem ez már annyira komoly a te esetedben,hogy tényleg kéne egy ilyen betegség-mosolygott.
-Oké,ennyit a suliról.Ha megkéred Natit lejön filmet nézni?
-Szerintem igen,már volt bárányhimlős,szóval nincs gond.Na,akkor ide hívom-ezzel kisétált az ajtón,majd nagyjából másfél perc múlva visszajött Natival.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Hoztam a Titanic-ot,az jó lesz?-mosolygott Nati.
-Jó lesz-nos,azt hiszem agyhalált haltam.Ennél rosszabb filmet,én még életemben nem láttam...Rémálmaim lesznek tőle...