Reggel van.Lassan kinyitom a szemem.Fáj a fejem.Ma nincs kedvem bemenni az órákra.Amit tegnap alakítottam...Szép nagy esés volt...Várjunk csak.Tegnap nem csak elestem,hanem...Ááá.Biztos csak álmodtam..
Azzal kimásztam az ágyból,és megindultam a fürdőbe.Összekészülődtem,és mentem volna ki az ajtón,ha valaki nem áll a küszöbömön.Naná,hogy belementem.
-Mi a...?-néztem föl és akkor felfedeztem,hogy Damon áll előttem.
-Neked is szia.-közölte vigyorogva,aztán lehajolt és adott egy gyors csókot.Szóval nem álmodtam.Gondoltam.
-Most mi bajod van?Mit nézel ennyire?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Mi?Ja semmit.
-Aha.Látom.
-Tényleg semmit.
-Ne vágj ilyen szerencsétlen képet.Inkább gyere.-mosolygott,és az ujjait rákulcsolta a kezemre.Ahogy egyre jobban haladtunk a termek felé,úgy súgott össze egyre több lány.Bocsika csajok.Bementünk a terembe ahol hirtelen mindenki összesúgott.Kivéve persze Crystalt és Natit akik kikerekedett szemekkel néztek rám.Én erre csak elmosolyodtam.Leültem a helyemre Damon pedig mellém.Az órát végi beszéltük.Mikor vége lett,ki akartam menni a udvarra,de az én esküdt ellenségem az utamat állta.Emma...
-De mégis mi a francot képzelsz?-vicsorogta.
-Mi a bajod?-néztem értetlenül.
-Csak nem azt képzelted,hogy ellopod tőlem Damont?Szánalom
-Mi?Ja,hogy az a problémád,hogy én vagyok Damon barátnője és nem te.
-Az a srác totál vak,ha nem veszi észre kivel jár.Úgy is megszerzem magamnak,kár erőlködnöd.-vigyorgott gúnyosan.Na itt felment bennem a pumpa,és neki b*sztam a falnak.
-Na ide figyelj ha csak egy pillanatra is azt forgattad a fejedben,hogy bepróbálkozol nála,akkor rohadt gyorsan felejtsd el vagy én verem ki a fejedből,de azt tuti,hogy holnap is érezni fogod.Vili ribanc?
-Kisasszony,azonnal az irodámba!-hallottam magam mögül az...igazgatónő hangját.Klassz.Emma még utoljára gúnyosan rám nézett én pedig jeleztem neki,hogy ne kerüljön többet az utamba.Azzal néma csendben bevonultam az igazgatónő irodájába.
-Tisztában van vele,hogy az erőszak miatt akár ki is rúghatnám?!-tehát csak azt a részt láttam amikor neki nyomtam a falnak a csajt.Kafa.
-De...
-Semmi de!Ide figyeljen.Az a nagy szerencséje,hogy egyenlőre még nem tett semmi rosszat így megússza azzal,hogy kitakarítja az egész második emeletet!
-De...
-Világos?!
-Igen...
-Helyes.Most menjen órára.-mondta,én meg mentem matekra.Mikor beléptem a terembe már a tanár is bent volt,így benyögtem egy "elnézés"-t és azzal le is zártam a témát.
-Hol voltál?-suttogta Damon.Én erre egy szuszra eldaráltam mi történt.
-Na az gáz.-mondta végül.
-Az.-és itt lefejeltem a padot és így voltam egész nap.Mikor vége lett az óráknak,megvártam amíg mindenki elmegy és nekiálltam takarítani.Nagyon szemetes itt minden.De nagyon.Már sötét volt,amikor még nagyon sok volt hátra.
-Hát ma nem nagyon fogok aludni.-gondoltam.És ekkor lépteket hallottam magam mögött.Lassan közeledett felém.Én pedig észre vettem,hogy ki az.
-Damon,te meg mi a fenét csinálsz itt?
-Jöttem segíteni.
-Jöhettél volna korábban is.
-Jó,bocs.
-Azért kössz,hogy segítesz.
-Nincs mit.-mosolygott.Így viszonylag hamar végeztünk.Én pedig hulla módjára dőltem be az ágyamba.
2014. június 24., kedd
2014. június 16., hétfő
13.fejezet-Te jó ég!
A téli szünet további részében nem történt semmi érdemleges.Éltem,lélegeztem,de az égvilágon semmi sem történt.Na,de ma.Még mindig nem sikerült felfognom.Vagy elhinnem.De mindent csak szépen,sorjában,az elejéről.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...
* * *
-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...
* * *
-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.
2014. június 11., szerda
12.fejeztet-Csak egy átlagos nap...
Reggel,mikor kinyitottam a szememet,először az tűnt fel,hogy nem a saját szobámban vagyok.Na,jó.Akkor hol vagyok?Ja,persze.Tegnap bealudtam Damonnál.Állj.Tisztán emlékszem,hogy elaludtam a vállán.De most nem ott vagyok.Ugyanis fekszem.És van valami a fejem alatt.Körül néztem,majd mikor felfogtam,hogy hol fekszem,vörös fejjel fölpattantam.Mert...Damon ölében feküdtem.Hangtalanul ki akartam osonni a szobából,de valaki elkapta a csuklómat.És vajon ki?
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)