A téli szünet további részében nem történt semmi érdemleges.Éltem,lélegeztem,de az égvilágon semmi sem történt.Na,de ma.Még mindig nem sikerült felfognom.Vagy elhinnem.De mindent csak szépen,sorjában,az elejéről.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...
* * *
-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.
♡♡♡ ( :D )
VálaszTörlés