Reggel,mikor kinyitottam a szememet,először az tűnt fel,hogy nem a saját szobámban vagyok.Na,jó.Akkor hol vagyok?Ja,persze.Tegnap bealudtam Damonnál.Állj.Tisztán emlékszem,hogy elaludtam a vállán.De most nem ott vagyok.Ugyanis fekszem.És van valami a fejem alatt.Körül néztem,majd mikor felfogtam,hogy hol fekszem,vörös fejjel fölpattantam.Mert...Damon ölében feküdtem.Hangtalanul ki akartam osonni a szobából,de valaki elkapta a csuklómat.És vajon ki?
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése