2014. május 26., hétfő

11.fejezet-Téli szünet

Reggel éppen az ablakpárkányon ülök és nézem a hóesést,amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki,de a szememet istenért se vettem volna az ablakról.
-Szia!-hallottam a barátnőim hangját a szoba ajtajában.
-Sziasztok!-fordultam hátra mosolyogva.
-Figyi...Biztos nem lenne kedve velünk jönni szünetre?-kérdezte Crystal.
-Lányok ezt már megbeszéltük.Megleszek egyedül is.
-De ez olyan gonoszság.Miért nem mehetsz haza?-szomorkodott Nati.
-Mert nem bírom a nevelő szüleimet,és ők se engem,így az a legjobb ha itt maradok.Ti viszont most legyetek szívesek menni mert Crystal lekési a buszt te meg a vonatot.
-Igazad van,de...Hívj ha baj van.
-Oké.Sziasztok.
-Szia.-köszöntek a lányok és kimentek.Ó tényleg.Még nem is mondtam.Mától egy hónapig téli szünet.Azért ilyen hosszú,mert ez egy bentlakásos iskola,így a szünetek mindig hosszabbak.Én viszont utálom a "családomat" és ez kölcsönös.Csak azért tartanak,mert pénzt kapnak utánam,mert állami gondozott gyerek vagyok.Szóval ezért úgy döntöttem,hogy maradok a suliban a szünetre is.Jobb lesz így mindenkinek.Ugyan Crystal és Nati felajánlották,hogy menjek hozzájuk,de én nem vagyok pióca ezért nem akarok ott élősködni náluk.
-Kopp,kopp.-kopognak?Mégis ki?
-Jöhetsz!
-Szia.-lesett be Damon az ajtón.
-Ó,szia.Hát te?
-Gondoltam elköszönök mielőtt lelépsz.
-Én?
-Hát nem is én.
-De én nem megyek haza.Semmi kedvem otthon az ál-őseimmel veszekedni.-húztam el a számat.Erre Damon szemei hirtelen felragyogtak.És mosolygott.
-Klassz.Csak,mert én sem megyek haza a sznob apámhoz.-vigyorgott.Én erre elkezdtem vörösödni.Egy hónap.Kettesben.Egy fiúval.Aki Damon.Aztaaaa.
-Aprópó.Tegnap a bálon egész jó táncosnak bizonyultál.-tereltem fülig pirulva.
-Ahh.Én se hittem,hogy valaha hasznát veszem annak,hogy a nemesi származás miatt táncolni taníttatott apám.
-És mit csináljunk?
-Séta?
-Oké.-akkor ezt megbeszéltük.Gyors felöltöztem és elindultunk a parkba.Csendben sétáltunk egymás mellett,amikor észrevettem egy csapat 12-13 éves gyerek csapatot amint egy velük egykorú lányt üldöztek.A lány esett egy hatalmasat,a többiek pedig megsorozzák hógolyóval és havat löktek rá,miközben azt ordították,hogy szörny.Aztán otthagyták.Engem is rengeteget csúfoltak és szemétkedtek velem.Mondjuk nem így,de az se volt semmi.Damonnal összenéztünk,és a kislányhoz rohantunk.
-Jól vagy?-kérdeztem.A lány felnézett...Hosszú,csillogó fekete hajú lány,éjszürke szemekkel.Tisztára Damon lány változatban.A fiú meglepetten pislogott a lányra.
-Isabell?-hogy mi?Honnan ismeri?A lány csak mosolygott.
-Ön nyert.Damon...
-Oké.Nem vágom.Honnan ismeritek egymást?-szóltam közbe.
-Pedig már meséltem róla.Ő a húgom.Csak tudnám mit keres itt.
-Anyuval ide költöztünk.Szünet után a Blood Ties-ba  járok.Az ember suli nem igazán jött be.-húzta el a száját a lány.
-Mi?Már te is annyi idős vagy?-néztem rá furán.
-Dehogy is!A Blood Ties-nak van egy általános iskolai része is.-magyarázta.Aha.Most már ezt is tudom.-Egyébként Damon egész helyes a barátnőd.-mosolygott.Én pedig elvörösödtem.És a gáz az,hogy Damon is.
-N-Nem,ő nem a b-barátnőm csak egy h-haver.-dadogott a fiú.
-Ó,akkor bocsánat.
-Semmi baj.-mondtuk egyszerre Damonnal.Erre a lány csak elröhögte magát.A nap további részét vele töltöttük.Irtózatosan jófej,bár néha gonoszkodik.Tiszta Damon.Mikor visszamentünk  gimibe Damonnal filmet néztünk.Én pedig...Asszem' bealudtam Damon vállán.

1 megjegyzés: