9.fejezet-Lógás a suliból

Reggel nyúzottan és félkómásan keltem fel.Miért vagyok ilyen fáradt?Beálltam a tükör elé fésülködni és észre vettem két apró lyukat a nyakamon.Odakaptam.Hirtelen éles fájdalom nyilalt a sebbe és a földre estem. Illetve térdre estem.Na jó.Az,hogy tegnap este akkor ébredtem mikor megharaptak sokat segített a helyzetemen.De most tudatosult bennem...MEGHARAPOTT EGY VÁMPÍR!!!Ráadásul Damon!Ez nem igaz.Gyorsan felöltöztem és mentem volna órára,de amikor kiléptem az ajtón nekem jött valaki.Én pedig hanyatt estem.
-Bocs Roxy nem direkt volt.-hallottam Damon hangját.Mikor észrevettem nem fogott el félelem mint Lucasnál.De miért?
-Semmi baj.-néztem a fiúra és hagytam,hogy felsegítsem.Amikor felálltam rögtön a nyakamra nézett és el szomorodott.
-Franc.Azt hittem csak álmodtam az egészet.-mondta Damon.Szegény.Öli a bűntudat.
-Hagyd már nem haragszom.
-Akkor is.Megharaptalak.
-Hibázik néha az ember.
-Ja.És tőlem egy ilyen hiba az életedbe kerül.-Jaj.Igaza van.Ha nem tér magához én már nem élnék. Csöngettek.MI VAN?Damon elmosolyodott.
-Úgy tűnik,ma jössz velem lógni.
-Nem.
-Ó dehogynem.-elkapta a csuklóm és húzott maga után.Egy darabig küzdöttem,mondtam neki,hogy még egy késéssel megúszom,de nem engedett el,így feladtam a harcot.Ez neki is feltűnt,ugyanis kezét lassan lejjebb csúsztatta a csuklómról,megfogta az enyémet és lassított.Mikor ezt észre vettem olyan vörös lettem mint egy paradicsom.Ki vitt az udvarra,az iskola mögé.És akkor észrevettem egy szökőkutat.A barátságtalan iskola udvarán egy csodálatos szökőkút van.Az egész fehér márványból készült és szépen ki volt dolgozva. Oszlopokból és kis figurákból állt össze.Nem is volt olyan csúnya.A srác leült a szökőkút peremére engem pedig maga mellé húzott.
-Ide szoktál kijönni amikor ellógod az órákat?-kérdeztem.
-Ja.Ide nem jár senki szóval egyszerű.
-Aha.-nem beszéltünk többet.Nem volt miről.Csak ült ültünk egymás mellett csendben.Még korán volt,így hideg is.Fázni kezdtem,mert nem  tudtam,mikor felöltöztem,hogy kint fogok ücsörögni.
-Fázol?-nézett rám enyhén aggódó pillantással Damon.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam.Erre ő...Levette a pulcsiát és a vállamra terítette,majd átkarolt.
-Köszi.
-Semmiség.-megint csend.Túl sok a csend.Bár most nem tartott olyan sokáig ugyanis észrevettem,hogy hatalmas pelyhekben esik a hó.Az első hó!De szép!Egy darabig elámulva néztem,majd felálltam és forogni kezdtem a hó esésben.Mivel már viszonylag sok hó leesett,olyan profin csúsztam el a hóban,hogy azt látni kellett volna.De mielőtt a földön landoltam volna,"valaki" elkapott és megtartott.
-Mekkora gyerek vagy!Ráadásul még béna is.-rótt meg Damon miközben talpra állított.
-Nem tehetek róla,hogy csúszik a hó!-mentegetőztem.
-Aha,persze.És ez,pedig véletlen volt.-vigyorgott,majd lehajolt,és a következő pillanatban arcon talált egy hógolyó.
-Rohadj meg.-mondtam neki miközben letöröltem az arcomat és én is gyúrtam egy hógolyót.-Most véged.-ordítottam és pofán dobtam.
-Nem is rossz.De ezt figyeld!-és kezdetét vette a hógolyó csata.Egész délelőtt kint szórakoztunk.Be sem mentünk órára.Lehet bajom lesz belőle,de kit érdekel?Jól éreztem magam és nekem csak ez számít.A nap hátra lévő részében a szobámban filmeztem és popcornt ettem.Aztán este elmentem aludni.