Reggel mikor felébredtem Damon már nem volt mellettem.Ennek részben örültem részben pedig haragudtam. Haragudtam,mert itt hagyott,de örültem,mert ha egész éjszaka itt lett volna akkor most is itt lenne az pedig azzal jár mivel a közelemben van vörösödni kezdek.És az nem buli.Ésss hirtelen valaki rám törte az ajtómat. A valaki pedig Crystal volt.
-Roxy!Olyan régen láttalak!-köszönt kedvesen.
-Szia Crystal.Kopogásról hallottál?-"köszöntem"vissza.
-Igen,de itt most nem az a lényeg.Hanem,hogy gyere el velem és Natival egy csajos napra.
-Mire?
-Csajos nap.Tudod,vásárolgatás,kávézás,beszélgetés ilyesmi.
-Ha vásárlást kihagyjuk benne vagyok.
-Szuper!Öltözz!-mondta és bevágta az ajtót.Gyorsan felöltöztem valami elfogadható ruhába és kiléptem a szobából ahol Crystal elkapta a karom és húzott magával.
-Várj Crystal,azt sem tudom ki az a Nati.-és akkor megláttam egy lányt a folyosó végén.Térdig érő fehér ruhát viselt kis rózsaszín virágokkal illetve fehér pamut harisnyát.Szintén halvány rózsaszín bélelt blézer és ilyen színű kis felcsatolós kalap.Szőke hajában rózsaszín(mégis milyen lenne?)melír.Haja laza oldalfonatban. Nagy barna szemeiből sugárzik az öröm.És egyszerűen felháborítóan szép.Ahogy észrevett minket elmosolyodott.
-Szia Crystal!Ki van veled?-nézett rám kedvesen.Crystal épp be akart mutatni neki,de meg előztem.
-Szia Roxanne Winslow vagyok,de hívj csak Roxynak.
-Örülök!Én Natalia Bonn vagyok,de csak Nati.
-Szóval.Mit terveztetek?
-Elmegyünk a közeli kávézóba reggelizni aztán elmegyünk sétálni a parkba aztán majd még kitaláljuk.- mondta Crystal.
-Oké.Akkor menjünk.-tanácsoltam.Elindultunk a kávézóba.Amíg oda értünk rájöttem,hogy Nati nem is sznob.De nagyon elegáns.Nem beszél fölöslegesen,szép a tartása és még a beszéd stílusa is különleges.Nem káromkodik,megválogatja a szavait,bő a szókincse.Hm...Lehet megkérem,hogy korrepetáljon viselkedésből. rám férne.
-Itt vagyunk-zökkentett ki a gondolatmenetből Crystal.Bementünk,rendeltünk,ettünk.Nati valami krémest evett,Crystal áfonyás muffint,én pedig epertortát.Hamar megettük a kis sütinket és indultunk a parkba.
-Na szóval.Ideje pletykálni.Nati.Még nem sikerült kiszednem belőled,hogy kibe vagy szerelmes.Na most mond el!-vigyorgott Crystal,mire szegény Nati fülig vörösödött.
-Rendben.-szedte össze a bátorságát.-Leon Highway a szerelmem.-mondta kissé érzelgősen,nekem pedig felfordult a gyomrom.Ha ennyit nem bírok mi lesz később?Ha véletlen össze jövök valakivel?
-Most te jössz Crystal!-Nati.
-Dehát tudod.-Crystal.
-De Roxy nem.-Nati.
-Adam Jonson-Crystal.
-Lányok.Nekem egyik név sem mond semmit.-mondtam erre mind a ketten egy képet nyomtak az orrom alá.Az egyiken egy szürke hajú fiú sárga szemekkel egész helyes arccal.A kép alján egy szó:Leon.Aha.A másikon egy sötétbarna hajú fiú smaragdzöld szemekkel.Ő is viszonylag helyes.
-Ő Adam.-mondta Crystal
-Hát lányok,nem rossz,nem rossz,de Damonhoz egyik sem ér fel.-vigyorogtam.Aztán felfogtam mit mondtam.
-Szerelmes vagy Damonba?-Mosolygott Nati.
-Jó nyertél,igen.De most én kérdezek.Ti mik vagytok?
-Gyakorló boszorkány.-nézett rám Nati.Oké.Még meg kell szoknom,hogy ilyenkor igazat mondanak.
-Dettó.És te?-kérdezte Crystal.
-Damon szerint félember-félvámpír.
-Mi az hogy Damon szerint?-Crystal
-Hát az úgy volt...-és elmeséltem a tegnapot.Eleinte aggódtak,de ez tovaszállt akkor mikor elmeséltem,hogy Damon megvigasztalt.Hupsz.Lehet nem kellett volna.Onnantól kezdve végig erről és ehhez kapcsolódó dolgokról beszéltünk szóval nem részletezném.A java még úgyis hátra van...Hazamentünk én elvégeztem az esti teendőimet és elmentem aludni
***
Arra ébredtem éjszaka,hogy valaki jár a szobában.Megijedtem ezért felkeltem az ágyból és a zaj forrását kezdtem keresni kezemben a táskámmal.Nem kellett keresnem sokáig a zaj okozóját,megtalált ő egyedül is. Csak azt éreztem,hogy valaki gyengéden nekilökött a falnak és oda szorított.Nem tudtam mást csak azt,hogy fiú.A holdfény csak a ruháját engedte láttatni.Már megint.Nem tudok mozogni.Egyrészt mert nagyon félek, másrészt erősebb Lucasnál,harmadrészt pedig,mert nagyon félek.Igen kétszeresen is nagyon félek.Érzem, hogy remegek.De most nem ment meg senki.Mindenki alszik.Az illető kinyújtotta felém a kezét és finoman végig simította az arcomat.Nem vette el a kezét hanem,az arcomon pihentette.Megjegyezném sokkal gyengédebb Lucasnál.A nyakamhoz hajolt.Érzem a leheletét és az éles fogakat a nyakamon.Egy kis ideig még várt aztán óvatosan belém harapott.Nem fájt jobban egy szúnyog csípésnél.És utána már nem is éreztem,csak azt,hogy van valami a bőröm alatt.Igazából,már nem is féltem.Legyen meg aminek meg kell lennie.Oldalra néztem és csak a fiú haját láttam.Az nem lehet!A "valaki" néhány percig ivott a véremből aztán elhajolt tőlem.
-Roxy...É-én úgy sajnálom,kérlek ne haragudj.--mondta az emberem enyhén sírós hangon.Ekkor már biztos voltam benne,hogy nem csalt a szemem.A haja fekete volt.
-Damon...
-Annyira sajnálom!Nem tudtam ellenállni tovább.Egyszerűen őrjítően jó illatod van.Nem bírtam.Kérlek bocsáss meg!Vagy tudod mit?Nem kell megbocsátanod.Megígértem,hogy megvédelek,erre tessék.Én haraplak meg...
-Damon-szakítottam félbe és felkapcsoltam a lámpát.Nem is vettem észre eddig,hogy itt van a kapcsoló.-Nem haragszom.
-Tényleg?-igen mert totál beléd vagyok esve és nem tudok rád haragudni.Ugye milyen hülyén jönne ki? Így inkább csak azt mondtam:
-Tényleg.
-Jaj Roxy,úgy örülök!Pedig most adtam rá okot,hogy egy életre megutálj és félj tőlem.-mondta és átölelt.Én pedig hót' vörösen hozzá bújtam.De tényleg.Miért nem tudok rá haragudni.Ha ilyet más csinált volna már leszedtem a fejét.Szó szerint.De neki nem.Miért?Damon elengedett elment,majd visszajött egy ragtapasszal.
-Azért ne reagáld túl.Annyira nem durva sérülés.-forgattam a szememet,de hagytam,hogy beragassza a sebet.
-Hülye.Ez a tapasz elszívja a vér illatát így a többi vámpírnak nem tűnik fel.
-Aha
-Figyelj.-nézett Damon komolyan a szemembe.-Ha tetszik,ha nem kiengesztellek.Jobban oda kellene figyelnem magamra.
-Damon nem kell
-De.Én akarom.
-Jó rendben.
-Helyes.Viszont,most hagylak aludni.Szia.-mosolygott és nyomott egy puszit a sebre és az arcomra.Még vörösebb vagyok.De jó...
-Sz-szia.-köszöntem el mire az ajtóból még villantott felém egy mosolyt és kiment.Én pedig aludni mentem.
Szuper lett. új részt!
VálaszTörlés