A reggelem úgy indult mint mindig.Felkeltem és zombi módjára kivánszorogtam a fürdőbe.Összekészülődtem és indultam kajálni.Mikor végeztem a reggelivel bementem az osztályterembe és levágtam magam a helyemre.Már éppen kezdtem volna unatkozni amikor Damon is megérkezett.Leült mellém.
-Reggelt.-köszönt.
-Neked is.Hogy hogy ilyen későn jöttél?-utaltam arra,hogy 2 perc van csengőig.
-Öm....Téged kerestelek.-vörösödött el
-Mi?Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Le-leakartalak kísérni órára.
-Miért?
-Az...Most mindegy.-mondta zavartan.Éssss.Csengettek.A tanár már megint pontosan érkezett.Mi van ezzel a sulival?A tanárok túl pontosak.Az óra unalmas volt.Nagyon.És a többi is.Az utolsó óra töri.Klassz.Na go fel az emeletre.Mentem a folyosón amikor megállított egy lány.Fekete,hosszú haja és bordó szemei voltak.Bőrszerű, testre simuló miniszoknyát és pánt nélküli toppot viselt.Hálószerű harisnya és hosszú kesztyű volt rajta.Ahol a hasa kinn volt a toppól ott is ilyen anyag volt.Szép lány az kétségtelen.És ahogy elnéztem merre a tulajdonságára büszke is volt....
-Szóval te vagy az új lány igaz?-mért végig a szemével.
-Igen.-mondtam.Ekkor a lány hirtelen iszonyatos erővel a falnak nyomott.
-Nézd fogalmam sincs,hogy Damon mit lát benned,de ajánlom,hogy húzzál el a közeléből vagy velem gyűlik meg a bajod!Nem vagy több mint egy senki.Akárcsak a többi lány!Damon az enyém és nem adom senkinek!-ordított rám.Egyre idegesebb lettem és egy mozdulattal kibújtam a lány kezei közül és én szorítottam a falnak.
-Nem tudom,hogy ki vagy,de jobban tennéd ha befognád a szádat és békén hagynál!És mért lenne több esélyed Damonnál hm,?!-sziszegtem ki a fogaim között.Erre a lány csak elröhögte magát.Mi olyan vicces itt mindenkinek amikor szorult helyzetben van?A lány annyira nevetett,hogy kivillant a két tűhegyes szemfoga.Aha tehát vámpír.A lány abba hagyta a röhögést és rámnézett.
-Csak nem képzeled,hogy majd pont téged választ közülünk?Hogy nézel ki?Nincs stílusod!Ráadásul szép sem vagy!Damon megvakult ha téged szeret!De erről még nem tudok.-mondta gúnyosan nekem pedig minden erőm elszállt.Ez betalált.Damon nem szerethet.Miért is gondolok ilyenekre?Én hülye!El engedtem a a lányt aki vihogva elment.
-Jól vagy?-halottam Crystal hangját.
-Nem.-mondtam minden életkedv nélkül.
-Ne hallgass rá!Emma mindenkivel ilyen.Hülyeségeket beszél.Igen is van esélyed Damonnál!-aha tehát már tudja,hogy szeretem Damont.Na mindegy.
-Nem.Pontosan igaza van.-mondtam és sírva elrohantam.Nem érdekelt hogy még van egy órám csak szaladtam az utcákon.Végül egy parkban találtam magam.Leültem egy padra és csak sírtam.Már ott ülhettem egy ideje mert az eső is rákezdett.De nem érdekelt.Csak bámultam szomorúan magam elé. Egyedül. Emmának igaza van.Damon nem szeret.nem szerethet.Már a nap is lenyugodott.Esteledett.Mennyi ideje vagyok itt?
-Hát itt vagy.-hallottam egy ismerős hangot és két kéz vált jól kivehetővé a vállam mellet.Felnéztem,és Damonnal találtam szembe magam.A gáz az egészben,hogy így az arca kb. 5 cm-re volt az enyémtől. Elpirultam.Jaj ne!
-D-Damon te m-meg mit ke-keresel itt?-vacogtam.
-Téged.
-Aha.
-Fázol?
-Igen.Egy kicsit.
-Tessék-vette le a pulcsiját.Majd a kezembe adta.-Vedd fel.-szólt én pedig engedelmeskedtem.
-Köszi
-Szívesen.-mosolyodott el.-Gyere.-ragadta meg a csuklóm és húzott maga után.Gyorsabban ment mint akartam,nem tudtam tartani az iramot és megcsúsztam a vizes füvön és elestem.
-Jézusom!Jól vagy?-kérdezte aggódva és felhúzott.
-Igen.-álltam talpra,de hirtelen éles fájdalom nyilalt a bokámba.-Azaz nem.-helyesbítettem és felhúztam a fájós lábam.
-Tudsz járni?
-Nem.
-Hogy te milyen lüke vagy.Ilyenkor kijönni.-szidott le majd....Majd ölbe vett és elindult velem a kezében.Így vitt egy jó darabig.Én törtem meg a csendet.
-Miért kerestél?
-Három ok.1.Nem voltál utolsó órán és unatkoztam.2.Crystal szólt,hogy segítsek megkeresni téged.3. Eléggé üres voltam nélküled.
-Tényleg?Hiányoztam?
-Hát...izé..ú-úgyis mondhatjuk.-mondta totál vörös fejjel.Beértünk a suliba és bevitt a szobába.Segített megszárítani a hajam és a ruhám.
-Nekem mennem kell.Szia Roxy!
-Várj-szóltam utána.
-Mi, -jött vissza az ágyhoz.
-Köszönöm
-Szívesen.Megígértem,hogy vigyázok rád.
-Akkor is.-mondtam és adtam neki egy puszit.
-N-na de most megyek.Sz-szia.-mondta zavarában.
-Szia!-köszöntem el.Aztán aludni készültem.Damon olyan sokat segít nekem.Valahogy meg kell neki hálálnom.Ki kell valamit találnom.De mit?
Addig gondolkodtam,hogy elaludtam.
Folytasd :)
VálaszTörlés