4.fejezet-Mit keresek én itt?

Reggel az ébresztő óra csörgésére keltem.De jó.Egy újabb nap egy szörnyekkel teli gimiben.Csúcs.Felültem az ágyban és akarva-akaratlanul az ablakpárkányra néztem.Damon a hátát az ablakkeretnek támasztva,a párkányra tett lábbal aludt.Olyan aranyos!Fujj!Mióta vagyok én ilyen nyálas?Hah.Akármennyire is nem szeretném,amióta először találkoztunk azóta egy új érzéssel vagyok gazdagabb.Ha a közelemben van a szívem hevesebben ver, és olyan mintha pillangók lennének a gyomromban.Csak nem.....NEEEE!Nem akarom!Az nem lehet!Ilyen még soha nem volt.Eddig mindig egyedül voltam barátok nélkül.Erre átjövök egy szörnysuliba és beleszeretek egy vámpírba.És ezt megint én mondtam.Ajj már!
Eme csodás gondolataimat az szakította félbe,hogy Damon ébredezni kezdett.Keresni kezdett az éjszürke tekintetével és amikor megtalált elmosolyodott.
-Reggelt.-mondta álmosan és nyújtózott egyet.
-Neked is jó reggelt.Készülni kéne.-mondtam.
-Aha.-helyeselt és kiment a szobából.Oké.Felöltöztem,kifésültem a hajam és sminkeltem.Nem sokat csak szemceruza,szempillaspirál és szájfény.Kimentem a fürdőből és a szobában egy meglepetés fogadott. Damon.A meglepettségemet látva a fiú megszólalt.
-Mi van?Nem kísérhetlek el órára?-kérdezte vigyorogva.
-Öm...De,persze.-nyögtem ki  zavaromban.
-Na azért.-ragadta meg a csuklóm és húzott maga után.Már megint.
-Leszoknál erről végre?!-kérdeztem kicsit idegesen.
-Mit?
-A rángatást
-Nem.-pillantott át vigyorogva a válla fölött.Én csak sóhajtottam.Berángatott az ebédlőbe,megkajáltunk, majd mentünk órára.Leültünk a helyünkre.
-Damon...
-Hm?
-Mit keresek én itt?-néztem rá
-Mi?
-Itt a suliban.Mit keresek itt?Én nem vagyok szörny.
-Ezt nem tudom.De,majd kiderítjük.-mosolygott kedvesen.És.Csengettek.A tanár percre pontosan jött.Nem tudtam koncentrálni két dolog miatt sem.Az egyik,hogy én mit keresek.Másik pedig,hogy az óra rémesen unalmas volt és még az is izgibb volt,hogy a padtársam (Damon) a füzetét firkálta.A többi óra hasonlóan érdekes volt.És,és,és....Csengettek!Vége az óráknak!Elindultam az udvaron át ki az utcára sétálni.Tegnap nem volt rá időm.Már mentem egy ideje amikor megláttam a tegnapi támadómat egy lánnyal.A lányt a falhoz szorította.Nagyon úgy nézet ki,hogy inni készül a véréből.Nem gondolkoztam csak odamentem.
-Engedd el-néztem dühösen a srácra.
-Mert ha nem?-kérdezte vigyorogva.Válasz helyett az oldalába vágtam.Össze esett.
-Gyere-szóltam a lánynak aki követett.Mikor már elég messzire kerültünk,rá néztem.
-Jól vagy?
-Most már igen.Szép lány volt, göndör,szalmaszőke hajjal és zöld szemmel.
-Akkor jó.Bocs,de most mennem kell szia...
-Tifanny -mondta mosolyogva.
-Én Roxanne.De most megyek.Szia!
-Szia!-köszönt el.Vissza mentem a gimibe.Megírtam a leckét,lezuhanyoztam,majd a reggelen kezdtem gondolkodni.A kérdésemen,a válaszon,Damon viselkedéséről.Ááááá.Megőrülök.Damon túl kedves velem. De miért.Csak nem....Pff.Ugyan már.Ez hülyeség.Vááá.Miért gondolok mindig Damonra?Na jó most inkább alszom.