Reggel arra ébredtem,hogy köhögök,folyik az orrom és iszonyatosan fáj a hátam.Mondjuk ez nem meglepő a tegnap este történtek után.Csak én lehetek olyan hülye hogy,ősz végén a szakadó esőben kint ücsörgök. A tegnapi nappal kapcsolatban...Damon hozott haza és segített megszárítkozni.Nélküle lehet,hogy még mindig ott ülnék a gondolatimmal.Nagyon megsértődtem a semmin.Emma meg menjen a....
Tegnap este olyan szép volt a naplemente a tónál.Egyszerűen gyönyörű.Ahogy a lemenő nap narancssárgára festette a vizet és ahogy megtört rajta a fény.Gondoltam egyet,össze szedtem minden erőmet,kimásztam az ágyból és kerestem papírt,ceruzát és a rajztáblámat.Vissza ültem az ágyba,a hátamat a falnak döntöttem és rajzolni kezdtem a tegnapi naplementét.Mindent.A tavat,a park csodálatos fáit,a padot amin ültem rá pedig magamat.Aztán....Hirtelen a kezem mintha önálló életre kelt volna,úgy rajzoltam tovább.Nem én irányítottam a mozdulataimat hanem valami más.Nem tudom mi volt az.De egyszer csak abba maradt.Csodálkozva néztem a munkámra ugyanis a hosszú fehér hajú lány (aki én voltam) mellett valaki mást véltem felfedezni.Egy fekete hajú fiú ült még a padon szürke,kapucnis pulcsiban.A rajztábla kiesett a kezemből.
-Jézusom...-suttogtam hitetlenül.Miért rajzoltam oda Damont?Miért?
Jó sokáig nézhettem a rajzom ugyanis arra lettem figyelmes,hogy kopogtak.Gyorsan eldugtam a rajzom.
-Gyere!-kiabáltam olyan hangosan ami a jelenlegi rekedt hangommal lehetséges.
-Szia.-lépett be az ajtón Damon.
-Szia!Hát te?
-Nem voltál első órán így jöttem megnézni mi van veled.És mit ne mondjak láttalak már jobb formában.
-Kössz.-mondtam a szememet forgatva.Közelebb jött és leüt mellém az ágyra.
-Jól megfáztál tegnap mi?
-Ühüm.
-Azért jól vagy?
-Aha teljesen.Köhögök,folyik az orrom,fáj a hátam és mindjárt megfagyok.De persze pompásan vagyok.- mondtam gúnyosan.Erre a fiú röhögni kezdett.
-Oké,oké hülye kérdés volt.-röhögött tovább.Kopogtak.
-Szabad!-szóltam ki és...az a fiú dugta be a fejét az ajtón aki megtámadott.Lefagytam és most már nem csak azért remegtem fáztam.
-Helló szépségem!Nem voltál órán jöttem megnézni,hogy mit csinálsz.-mondta folyamatosan elcsukló hanggal.Ugyanis Damon lángoló tekintettel meredt rá.
-Ajánlom Lucas,hogy húzzál el innen vagy én raklak ki.-mondta Damon idegesen.Olyat röhögtem a fiú-ezek szerint Lucas- fején mint még soha semmin.Totál kiült rá a halál félelem.Gyorsan kiment és bevágta az ajtót.
-Köszi Damon.-mosolyogtam rá.
-Szívesen.-hányszor mondta már ezt nekem?-Ennyire fázol?
-Igen.-hazudtam.Erre ő az ujjait rákulcsolta a karomra.Aztán...a száját lassan a homlokomhoz nyomta. Elvörösödtem.Vááááá.
-Te lázas vagy.Nem is kicsit.Hozok gyógyszert.-mondta és kiment.Kb. fél perc múlva vissza jött valami fehér tablettával.
-Vedd be.-szólt rám.Vonakodva lenyeltem a tablettákat.Aztán eszembe jutott valami....
-Neked nem órán kéne lenned?
-De.
-És nem mész?
-Nem.-hát jó,akkor nem.A nap további részét Damonnal töltöttem.Tök jól el lehet vele beszélgetni.Tök örültem neki,hogy velem volt egész nap.Olyan 8 óra fele ment el én pedig elaludtam
Bocs kicsit rövid lett,de azért remélem tetszik.
Jó, folytasd! :)
VálaszTörlés