Nincs kiút.Végem.Ez a vérszívó megöl.Nem tudok küzdeni.Mozdulni sem tudok.Egyszerűen lebénít a félelem.A lábam földbe gyökereztek.Nincs menekvés.Meghalok.Érzem a leheletét a nyakamon.Valaki. Akárki.Segítéééééééség!!!!!!!!!
A gondolat menetemet az szakította félbe,hogy valaki hátra rántotta a fiút,én pedig a földre rogytam. Felnéztem,hogy lássam ki a megmentőm és......Damont láttam meg ahogy épp egy hatalmasat húz be a fiúnak.Damon tekintete lángolt ahogy a földön fekvő,ájult vámpírt nézte.
-Damon.-mondtam halkan,elhaló hangon.A fiú lassan felém fordult.Szemeiből ahogy rám nézett már más sugárzott.Aggodalom.Csak nem aggódik értem?Damon lassan oda jött hozzám és felsegített.Felálltam és mélyen a szürke szemeibe néztem.
-Damon....ezt nem tudom eléggé meg köszönni.-mondtam és egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb mentem és szorosan hozzá bújtam.Először meglepődött,de át ölelt.
-Úgy örülök,hogy jól vagy.-suttogta és meg simította a hajamat.Így álltunk pár percig.de egyszer csak halk nyöszörgést hallotunk a hátunk mögül.A támadóm volt.
-Ébredezik.Gyerünk innen!-szólt Damon,megfogta a csuklóm és húzni kezdett maga után végig a folyosón. Egyszer csak lassítani kezdett.Majd megállt egy szoba előtt.Ez az én szobám!Bement én pedig utána.Leültem az ágyra ő pedig az íróasztalomhoz.
-Kérdezhetek?-néztem rá kíváncsian.
-Ne kímélj.-dőlt hátra a székben nagyot sóhajtva.
-Oké.MÉGIS MI VOLT EZ?!-kérdeztem idegbetegen.
-Ahogy azt te is látod -kezdte- ez nem egy átlagos iskola.Blood Ties egy szörnyképző.Ide járnak a világ minden pontjáról vámpírok,tündérek,boszorkányok,vérfarkasok,szellem-leszármazottak vagy más egyéb mítikus lények.Legtöbb a vámpír.Majdnem mind vérszomjas vadállat.De persze van aki féken tudja tartani magát.-fejezte be a magyarázatát.
-Oké.Valahogy feldolgozom.Következő.Te mi vagy?-böktem felé az ujjammal.
-Vámpír.És én azon kevesek egyike vagyok,aki féken tuja tartani magát.
-Van okom félni tőled?
-Nem.Én csak meg védeni akarlak.Itt elpirultam.Gyjáá milyen kis aranyos meg akar védeni.
-Na jó még valami?
-Nincs.
-Jó.Akkor ajánlom pihenj.Holnap kemény napod lesz.
-Oks.Ja és Damon,-léptem oda hozzá-mindent kössz.-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.Elpirult.de aranyos!Elmentem lezuhanyozni ,majd visszamentem a szobába.Damon az ablakpárkányban ült.
-Hát te?-kérdeztem.Ő erre mosolyogva rám nézett.
-Csak nem gondoltad,hogy ma őrizetlenül hagylak?
-Vigyázol rám?-kérdeztem miközben,majd szétestem örömömben.
-Megígértem, nem?
-Köszönöm.Akkor jó éjt.
-Szívesen.Neked is jó éjszakát.-mondta mosolyogva.Én vigyorogva bedőltem az ágyba.Damon egész éjszaka nem jött közelebb,de éreztem a közelségét.Jó volt,hogy vigyázott rám.Kb.fél óra múlva már aludtam.
Folytassam?
Kérek kommenteket!
Kicsit Twilight-os, de jó folytasd. (most csak egy kicsit kaptam röhögőrohamot :D )
VálaszTörlés