7.fejezet-Amit a múlt rejt...

Éljenek a hétvégék!Ugyan,már 2 hete nem mentem suliba a betegség miatt,de a hétvége az hétvége.Fáradtan nyújtózkodtam az ágyon és a plafont néztem.Nos,igen.Az utóbbi 2 hétben összesen hárman látogattak meg. Az egyik ugye Damon volt,aki így is,úgy is sokat lóg ezért az ellógott időt nálam töltötte.Ami  azt jelenti,hogy alig járt be órákra,de a tanárok elnéztek jó néhány ilyen alkalmat mondván,hogy engem "ápol".Oké volt benne némi igazság,mert rengeteget segített.A másik látogatóm Crystal volt aki szintén sokat segített,de ő csak órák után jött,mert ő ugye nem lóg.Ezen kívül segített a tanulásban és hozta a leckét,mert nem akarta, hogy lemaradjak.A harmadik embert nem igazán nevezném látogatónak,mert ő az iskolaorvos volt aki csekkolta,hogy mikor gyógyulok meg...Jé.Kopogtak.
-Gyere!-szóltam ki miközben a fejemet lelógattam az ágyról.Éljen a látványos unatkozás.Mondjuk akkor még nem sejtettem semmit...
-Na végre,ébren vagy.-lépett be Damon-Öm...Tulajdonképpen most mit csinálsz?
-Látványosan unatkozom.
-Aha.
-Miért jöttél?
-Talán zavarok?
-Nem.
-Na azért.-ült le mellém az ágyra.
-Szóval.Minek jöttél?
-Unatkoztam.
-Jó.Akkor mondjuk beszélgessünk.
-Miről?
-Mondjuk,hogy honnan jöttél a Blood Ties-ba.
-Miért érdekel?
-Csak úgy.Na mondja.
-Ha érdekel én egy nemesi vámpír családból származom.Van egy húgom,Isabell-nek hívják.Nagyon szerettük egymást amikor kicsik voltunk.Aztán amikor 5 éves volt én pedig 10,anyám elvitte valahova magával.

                     Írói megjegyzés:Igen,tudom,hogy
                     a vámpírok örök életűek,de nem
                     érdekel az enyém most nem lesz az és kész
                     Írói megjegyzés vége.

Azóta nem láttam.Rá 5 évre jött a lehetőség,hogy felvesznek ide és én éltem vele.Így kerültem én ide.És te?
-Árva vagyok.6 éves koromig egy árvaházban éltem mert senkinek sem kellettem.Aztán jött egy család, örökbe fogadtak,de nem éreztem a külömpséget az árvaház és e között.Igazából sosem szerettek.Aztán nemrég elutaztak és ide kerültem.
-Azt mondtad árva vagy igaz?
-Igen.
-Ez mindent megmagyaráz!-kapott a homlokához és kirohant a szobából.Majd visszatért egy vastag könyvvel.
-Emlékszel amikor azt kérdezted,hogy hogy kerülsz ide?
-Aha.
-Ezt nézd.-nyitotta ki a könyvet Damon.A szemem elé tárult egy kép.A kép mintha csak rólam készült volna.
-Ő Virginia Westbrook.Egy nemes vámpír család utolsó sarja aki tiszta vérű.16 évvel ezelőtt beleszeretett egy  emberbe.Szült neki egy kislányt,Elizabeth-et.A többi családtagnak nem tetszett az,hogy nem tiszta vérű a gyerek,így árvaházba adták.Az apa emlékeit törölték az anyát pedig tömlöcbe zárták aki belehalt szerelme és a gyereke hiányába.És minden jel arra utal,hogy te vagy a kis Elizabeth.-fejezte be monológját Damon bennem pedig meg állt az ütő.
-Nem lehetek vámpír.Hisz utálom a vért.-suttogtam hitetlenül.
-Félvér vagy.Kívül vámpír,belül ember.
-Nem vagyok több egy korcsnál.
-Nem vagy az.
-De igen.Az egész életem egy hazugság volt.-nem bírtam tovább.Sírni kezdtem.Ez így túl sok nekem.Damon átölelt és próbált megnyugtatni,kevés sikerrel.Miért?Miért történik ez velem?Már kezdett rendeződni az életem.Erre jön ez.Ez egy hülyeség,nem lehetek vámpír.Nem lehetek és kész.Vagy mégis?Amit eddig tudtam az mind hazugság.Ez az egész nap úgy hülyeség ahogy van.De el kell fogadnom.Nem érdekel akkor is olyan leszek amilyen eddig is voltam.Már csak azért sem változom meg.Lassan megnyugodtam és lefeküdtem a párnámra.Damon a hajam és a hátam simogatta.Nagyon sokáig voltunk így míg végül teljesen lenyugodva elaludtam.