28.fejezet

Ma van az indulás napja.Még sosem voltam síelni,szóval semmi kifogásom a dolog ellen.Sőt örülök neki,mert így egy hétig nincs suli.Viszont a tegnapi horrorfilm miatt egy percet sem aludtam az éjjel.Ha lehunytam a szemem,folyamatosan a film jeleneteit láttam,szóval leginkább egy élőhalottra hasonlítottam.Kimásztam az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe,majd neki álltam mosni az arcom jéghideg vízzel.Mikor sikerült kissé észhez térni,gyorsan összekészülődtem.megfogtam a bőröndöm és nekiálltam kicibálni az ajtón.Fél 7 múlt 2 perccel.Kicsit korán van,de inkább korán,minthogy elkéssek.Kibattyogtam a suli elé ahol a gyülekező volt.Senki nem volt még kinn.Klassz.Akkor most ácsoroghatok kinn a hidegben.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.

27.fejezet

Helló mindenkinek!Először is bocsánat,hogy majdnem egy hónapig nem voltam,de nem jött az ihlet.Most viszont újult erővel és ötletekkel tértem meg.Másodszor pedig szeretnék megkérni minden erre tévedő olvasót,hogy hagyjon valami jelet maga után(komment,illetve most már chat).Előre is köszönöm.


Nos a reggeli ébresztő igencsak kellemesre sikeredett.Damon úgy ébresztett,hogy az arcom és a nyakam cirógatta.
-Jó reggelt-fordultam felé.
-Neked is-mosolygott rám.Odahúzott magához.Simán vissza tudtam volna aludni,de(sajnos)suliba kell menni.Szóval kikászálódtam a fiú karjai közül,de mielőtt leszállhattam voltam az ágyból elkapta a csuklóm.
-Várj egy kicsit-kérte miközben felült.Leültem vele szemben,ő pedig óvatosan lehúzta nyakamról a ragtapaszt-Fáj?
-Nem igazán-válaszoltam.Erre kétkedve nézett rám,és finoman megérintette a sebet,mire feljajdultam.-Oké,nyertél.
-Most is fáj?
-Nem,csak akkor ha hozzáérnek-mondtam.Bólintott,aztán valahonnan előhalászott egy ragtapaszt.
-Próbáld meg kibírni-nézett rám,majd leragasztotta a sebet.Á nem fájt,dehogy is...-Megvagyunk.
-Akkor jó-sóhajtottam fel.
-Bocs.Tudom,hogy fájt.
-Semmi baj.Na,megyek öltözni
-Jó-bólintott.
-Na jó fejezd be ezt a túlzott komolyságot.Nem érdekel ami tegnap történt és erről nem nyitok vitát.
-De...
-Mondom nem nyitok vitát.
-Jó...Akkor...-vigyorgott rám,aztán a két keze közé fogta az arcom és lágyan,de hosszan megcsókolt,majd a homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal jobb-mosolyodtam el.Csak az engedélyre várt.-Sokkal jobban szeretem az idióta éned.A komolyság nem az én műfajom.
-Ennek örülök.
-Na,de most tényleg megyek öltözni.
-Oké-mosolygott rám.Végül is sikerült elhagynom a szobát.Csengetés előtt öt perccel estünk be.Odaléptem a lányokhoz,hogy a hátralévő szünetet velük töltsem.
-Hogy-hogy Damon ma már jött suliba?-kérdezte Crystal.
-Mert a tanárok tudják,hogy 5 nap alatt lazán helyre jött annyira,hogy suliba jöjjön.
-Az szívás.
-Milyen órával kezdünk?-nézett fel a táskájából Nati.
-Ofő-válaszoltuk szinkronban.Csengetésig beszélgettünk,majd leültem a helyemre.
Az órát úgy terveztem tölteni,mint a többit,de ez a tervem meghiúsult amiikor meghallottam a következő mondatot.
-Szóval ma mindenki pakolja be a bőröndjét,mert holnap indulunk-mondta az ofő.
-Mégis hova?-kérdezte kikerekedett szemekkel.Damon is érdeklődve várta a választ.
-Jellemző.Persze,hogy maguk ketten nem figyelnek egyetlen osztályfőnöki órán sem.De mivel maguk is az osztály tagjai,kénytelen vagyok elmondani,hogy holnap egy hetes sítáborba megyünk.
-És ez pénzbe kerül?-kérdeztem.
-Nem,ez most kivételesen ingyenes.
-Akkor ezt megbeszéltük-bólintottam.Erre a tanár csöppet leordította a fejem.
-Te tudtad ezt?-suttogtam Damonnak.
-Nem-válaszolta egyszerűen.Hát jó.A nap további része nem volt valami érdekes.Szokásosan unalmas,és béna.Mikor végre valahára kicsengettek az utolsó óráról,rohantam pakolni.Végig kellett gondolnom,hogy melyik ruháimat vigyem,meg kellett keresnem a bőröndöm és be kellett pakolnom.Szerencsére sikerült megtalálnom bőröndöt az ágy alatt.Előkerestem a téli ruháimat,kiválogattam a kevésbé viseltes darabokat.Bejelenthetem,készen állok az indulásra.Bő 2 és fél óra után.Ekkor Damon lépett be az ajtón.
-A srácokkal megyünk moziba,jössz ugye?-kérdezte.
-Persze-bólintottam.felvettem a fekete kabátom,majd kimentünk az udvarra ahol a többiek vártak.
-Na,indulhatunk?-kérdezte Leon.
-Ja-bólintottam.Mikor elértünk a mozihoz,jöhetett a vita,hogy mit nézzünk.Végül egy horror mellett döntöttünk(Crystal és Nati nem nagyon örült,de elfogadták).Oké a film egy csöppet durva volt,még a fiúk is megijedtek egy-egy jelenetnél.Igen,ennyit arról,hogy kialszom magam.Nem fogok tudni aludni...