-Mit szólnál ha Elizabethnek neveznék?-mi?Ki szólt?Ki beszél?
-Szép név,egy ilyen szép kislányhoz-mi van?!Nem látok mást csak két homályos foltot.Mi az Isten történik?!És...Képszakadás.Már kicsit jobban látok.Még mindig homályos,de már nem annyira.Két nő van a szobában.Veszekednek.
-Megmondtam Virginia,nem lesz jó vége annak,hogy bele szerettél Markba.Te is nagyon jól tudod,hogy ki ő.Lehet,hogy téged nem bánt,de akkor is a Smith család sarja!-Mi.A.Franc.Van.Már!
-Tudom!De nem érdekel,mert szeretem!
-Ezt azonnal fejezd be lányom!Gondolj bele,hogy a te és Mark kombinációja mire lesz képes!Hatalmas erő és a gyilkos hajlam!Ezt a gyereket el kell pusztítani!Meg kell ölni!
-Nem!Azt nem hagyom!Az életem árán is megvédem!
-Ezt gondold át Virginia!
-Nem!Fontosabb nekem mint az életem!
-Nem esik jól,hogy meg kell tennem,de:Őrök!Börtönbe vele!-megint filmszakadás.Mintha valaki vinne.Ne.NE.NE NE NE!Segítség elrabolnak!
-Te átokfajzat...Nem hagyom,hogy még többet árcs a családomnak.Csak a lányom miatt hagyom meg az életed.Ez volt az utolsó kívánsága.De gondoskodom róla,hogy többet a közelünkbe se gyere.És arról is is,hogy ezt soha egy kívülálló se tudja meg-de most meg mi történik!Valaki segítsen!Már megint máshol vagyok.Mi van már?!
-És hogy hívják a gyereket?-ez a hang ismerős,de honnan?
-Roxanne-hogy mi?Nem értem.El akarok tűnni innen!Valaki mentsen meg!
-Roxi!Ébredj fel!-próbál a mellettem fekvő fiú kelteni.Ijedten ültem föl az ágyamban.Csak egy álom volt?De olyan valószerű volt...
-Minden rendben van?-kérdezte Damon aggódva.
-Persze.Csak egy rossz álom.
-De nagyon kiakasztott...Mit álmodtál?
-Csak azt,hogy...-és elmeséltem töviről-hegyire az álmot.
-Azta...-nyögte ki végül a fiú.-Nem semmi.
-És olyan valószerű volt.
-Csak egy álom volt.Ne is foglalkozz vele-ölelt át.
-Remélem igazad van.
-Nekem mindig igazam van-vigyorgott és finoman megcsókolt.-Na megyek készülni.
-Oké-én is így tettem.Fel kellett vennem a fekete halálfejes sálam az éjszakai incidens miatt.Február van nem lesz feltűnő.Damonnal bebattyogtam órára.Ő ment a haverjaihoz(Leon és Adam.Fura,nem?)Én meg mentem a lányokhoz.Óra elejéig beszélgettünk,oszt' csöngetéskor mindenki vonult a helyére.Megírtam a matek dogát(olyan kettes lesz),és utána tovább elmélkedtem az álmon.De nem az volt.Mintha...Már átéltem volna.Hülyeség.De akkor is.Ma meglátogatjuk a könyvtárat.Ja,a többes szám helyes,mert viszem Damont is.
-Kisasszony meg tudná mondani az eredményt?-kérdezett a tanár.
-6914-vágtam rá gondolkodás nélkül.A tanár pislogás nélkül meredt rám,végül szó nélkül elfordult és tovább magyarázott.Én pedig a háta mögött össze pacsiztam hőn szeretett padtársammal,aki még mindig röhögött.
A többi óra viszonylag gyorsan eltelt.Így beálltam Damon elé.
-Megyünk a könyvtárba-jelentettem ki.
-Mi?Nincs az az Isten!-rémült meg a srác.
-De.
-Nem!
-De van,és jössz velem a könyvtárba ha tetszik,ha nem.
-Ne mond,hogy nem szeretlek-túrt bele a fekete hajába.Elvigyorodtam.Győzelem!Megfogta a kezem,és elindultunk a könyvtárba.Hát mit ne mondjak...Sötét,poros,ronda,unalmas és k***a messze van a termektől.egy alacsony kis nő fogadott minket.Én úgy kábé elmagyaráztam,hogy mi kell,erre a kezembe nyomott egy vastag könyvet.Leraktam az asztalra és lapozgatni kezdtem.
-Mit keresel?-nézett át a fejem fölött Damon.
-Az álomban szerepelt két név az egyik:Virginia.Abból amit mondott, abból arra következtetek,hogy ő az anyám.Tehát a feltevésed helyesnek bizonyult,miszerint az édesanyám Virginia Westbrook.
-Mióta tudsz ilyen értelmesen beszélni?Kezdek aggódni az agyad épségért...-méregetett a fiú.
-Kussolsz.A másik név:Mark Smith-mondtam.Erre Damon köpni-nyelni nem tudott.
-De...Ő..A leghíresebb vámpírvadász!-lefagytam ilyen nincs
-De...az anyám szavai szerint...ő az apám.
-Az nem lehet.Hisz a könyv szerint az apád egy ember.
-De egy nő azt mondta,hogy,nem fogja hagyni,hogy kitudódjon,hogy én mi vagyok.
-Akkor te nem ember-vámpír vagy,hanem...
-Félig vámpír...félig vámpírvadász...-és az életem újra összetört.Hogy lehet ennek a két embernek gyereke?És miért én?A sors gyűlöl.Damon szorosan átölelt és megcsókolt.
-Akárhogy is...Én még most is szeretlek.
Folytassam???Kommenteket kérek!
2014. július 23., szerda
2014. július 14., hétfő
16.fejezet-Jó után jön a rossz...
Hajnali fél egy körül jár az óra én pedig álmatlanul forgolódom az ágyban.És csak amiatt a rohadt fűtés miatt.Olyan szinten meleg van a szobámban,hogy egy hálóing fekszem és így is majd' megsülök.Ablakot meg nem merek nyitni,mert akkor meg megfagynék.Klassz.És dogát írunk matekból.El fogok aludni a doga felett.És kapok még egy egyest.Na jó.Leszarom ha megfagyok,akkor is kinyitom az ablakot.Kimásztam az ágyból,elbattyogtam az ablakhoz és kinyitottam.Eszméletlen jó volt a hűvös levegő,ahogy beáramlott a szobámba.Hirtelen egy árny suhant el az ablaknál,majd be a szobámba.Körülnéztem,de nem láttam semmit.Biztos csak képzeltem.Bezártam az ablakot és visszafeküdtem az ágyba.És aludtam...Úgy 2 órát.Aztán újra felkeltem.Valaki járkál a szobámban.Ki az isten?Valaki kukkol?
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.
2014. július 7., hétfő
15.fejezet-Egy nap Damonnal
Hétvége.Istenem,de jó.Vagy tízig aludtam.Mikor végül felkeltem.levágtam magam az asztalomhoz és néztem a csodaszép hóesést.Figyeltem ahogy a pelyhek egymás után hullanak az ablakpárkányomra egy nagyobb és nagyobb kupacot alkotva.És ihletet kaptam.Gyorsan elő papír ceruza és rajzoljunk.Egy erdőt.Egy gyönyörű téli erdőt.Jégcsapok,hóesés és a fák ágain megfagyott víz.Már majdnem végeztem is a rajzolással,amikor valaki megfogta vállam.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.
* * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.
* * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)