17.fejezet-A kísértő múlt

-Mit szólnál ha Elizabethnek neveznék?-mi?Ki szólt?Ki beszél?
-Szép név,egy ilyen szép kislányhoz-mi van?!Nem látok mást csak két homályos foltot.Mi az Isten történik?!És...Képszakadás.Már kicsit jobban látok.Még mindig homályos,de már nem annyira.Két nő van a szobában.Veszekednek.
-Megmondtam Virginia,nem lesz jó vége annak,hogy bele szerettél Markba.Te is nagyon jól tudod,hogy ki ő.Lehet,hogy téged nem bánt,de akkor is a Smith család sarja!-Mi.A.Franc.Van.Már!
-Tudom!De nem érdekel,mert szeretem!
-Ezt azonnal fejezd be lányom!Gondolj bele,hogy a te és Mark kombinációja mire lesz képes!Hatalmas erő és a gyilkos hajlam!Ezt a gyereket el kell pusztítani!Meg kell ölni!
-Nem!Azt nem hagyom!Az életem árán is megvédem!
-Ezt gondold át Virginia!
-Nem!Fontosabb nekem mint az életem!
-Nem esik jól,hogy meg kell tennem,de:Őrök!Börtönbe vele!-megint filmszakadás.Mintha valaki vinne.Ne.NE.NE NE NE!Segítség elrabolnak!
-Te átokfajzat...Nem hagyom,hogy még többet árcs a családomnak.Csak a lányom miatt hagyom meg az életed.Ez volt az utolsó kívánsága.De gondoskodom róla,hogy többet a közelünkbe se gyere.És arról is is,hogy ezt soha egy kívülálló se tudja meg-de most meg mi történik!Valaki segítsen!Már megint máshol vagyok.Mi van már?!
-És hogy hívják a gyereket?-ez a hang ismerős,de honnan?
-Roxanne-hogy mi?Nem értem.El akarok tűnni innen!Valaki mentsen meg!
-Roxi!Ébredj fel!-próbál a mellettem fekvő fiú kelteni.Ijedten ültem föl az ágyamban.Csak egy álom volt?De olyan valószerű volt...
-Minden rendben van?-kérdezte Damon aggódva.
-Persze.Csak egy rossz álom.
-De nagyon kiakasztott...Mit álmodtál?
-Csak azt,hogy...-és elmeséltem töviről-hegyire az álmot.
-Azta...-nyögte ki végül a fiú.-Nem semmi.
-És olyan valószerű volt.
-Csak egy álom volt.Ne is foglalkozz vele-ölelt át.
-Remélem igazad van.
-Nekem mindig igazam van-vigyorgott és finoman megcsókolt.-Na megyek készülni.
-Oké-én is így tettem.Fel kellett vennem a fekete halálfejes sálam az éjszakai incidens miatt.Február van nem lesz feltűnő.Damonnal bebattyogtam órára.Ő ment a haverjaihoz(Leon és Adam.Fura,nem?)Én meg mentem a lányokhoz.Óra elejéig beszélgettünk,oszt' csöngetéskor mindenki vonult a helyére.Megírtam a matek dogát(olyan kettes lesz),és utána tovább elmélkedtem az álmon.De nem az volt.Mintha...Már átéltem volna.Hülyeség.De akkor is.Ma meglátogatjuk a könyvtárat.Ja,a többes szám helyes,mert viszem Damont is.
-Kisasszony meg tudná mondani az eredményt?-kérdezett a tanár.
-6914-vágtam rá gondolkodás nélkül.A tanár pislogás nélkül meredt rám,végül szó nélkül elfordult és tovább magyarázott.Én pedig a háta mögött össze pacsiztam hőn szeretett padtársammal,aki  még mindig röhögött.
A többi óra viszonylag gyorsan eltelt.Így beálltam Damon elé.
-Megyünk a könyvtárba-jelentettem ki.
-Mi?Nincs az az Isten!-rémült meg a srác.
-De.
-Nem!
-De van,és jössz velem a könyvtárba ha tetszik,ha nem.
-Ne mond,hogy nem szeretlek-túrt bele a fekete hajába.Elvigyorodtam.Győzelem!Megfogta a kezem,és elindultunk a könyvtárba.Hát mit ne mondjak...Sötét,poros,ronda,unalmas és k***a messze van a termektől.egy alacsony kis nő fogadott minket.Én úgy kábé elmagyaráztam,hogy mi kell,erre a kezembe nyomott egy vastag könyvet.Leraktam az asztalra és lapozgatni kezdtem.
-Mit keresel?-nézett át a fejem fölött Damon.
-Az álomban szerepelt két név az egyik:Virginia.Abból amit mondott, abból arra következtetek,hogy ő az anyám.Tehát a feltevésed  helyesnek bizonyult,miszerint az édesanyám Virginia Westbrook.
-Mióta tudsz ilyen értelmesen beszélni?Kezdek aggódni az agyad épségért...-méregetett  a fiú.
-Kussolsz.A másik név:Mark Smith-mondtam.Erre Damon köpni-nyelni nem tudott.
-De...Ő..A leghíresebb vámpírvadász!-lefagytam ilyen nincs
-De...az anyám szavai szerint...ő az apám.
-Az nem lehet.Hisz a könyv szerint az apád egy ember.
-De egy nő azt mondta,hogy,nem fogja hagyni,hogy kitudódjon,hogy én mi vagyok.
-Akkor te nem ember-vámpír vagy,hanem...
-Félig vámpír...félig vámpírvadász...-és az életem újra összetört.Hogy lehet ennek a két embernek gyereke?És miért én?A sors gyűlöl.Damon szorosan átölelt és megcsókolt.
-Akárhogy is...Én még most is szeretlek.




                           Folytassam???Kommenteket kérek!