Hajnali fél egy körül jár az óra én pedig álmatlanul forgolódom az ágyban.És csak amiatt a rohadt fűtés miatt.Olyan szinten meleg van a szobámban,hogy egy hálóing fekszem és így is majd' megsülök.Ablakot meg nem merek nyitni,mert akkor meg megfagynék.Klassz.És dogát írunk matekból.El fogok aludni a doga felett.És kapok még egy egyest.Na jó.Leszarom ha megfagyok,akkor is kinyitom az ablakot.Kimásztam az ágyból,elbattyogtam az ablakhoz és kinyitottam.Eszméletlen jó volt a hűvös levegő,ahogy beáramlott a szobámba.Hirtelen egy árny suhant el az ablaknál,majd be a szobámba.Körülnéztem,de nem láttam semmit.Biztos csak képzeltem.Bezártam az ablakot és visszafeküdtem az ágyba.És aludtam...Úgy 2 órát.Aztán újra felkeltem.Valaki járkál a szobámban.Ki az isten?Valaki kukkol?
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése