Hétvége.Istenem,de jó.Vagy tízig aludtam.Mikor végül felkeltem.levágtam magam az asztalomhoz és néztem a csodaszép hóesést.Figyeltem ahogy a pelyhek egymás után hullanak az ablakpárkányomra egy nagyobb és nagyobb kupacot alkotva.És ihletet kaptam.Gyorsan elő papír ceruza és rajzoljunk.Egy erdőt.Egy gyönyörű téli erdőt.Jégcsapok,hóesés és a fák ágain megfagyott víz.Már majdnem végeztem is a rajzolással,amikor valaki megfogta vállam.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.
* * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése