18.fejezet

Nos úgy döntöttem,hogy mostantól a fejezeteknek nem lesznek címei.Miért?Mert már nem tudok kitalálni többet : )Ennyi lenne.Jó olvasást.



-Akárhogy is..én még most is szeretlek-súgta nekem Damon.És kész...elbőgtem magam.De most nem azért,mert kiderült a múltam.Most mondta nekem először úgy igazából,hogy szeretlek.Hát igen,körübelül fél percig emiatt sírtam,aztán eszembe jutott,hogy miért ülök a könyvtárban.Akkor már azért kellett volna volna sírnom,de megmakacsoltam magam és visszatartottam a könnyeimet.Utálok mások előtt sírni.Akkor olyan gyenge vagyok.
-Köszönöm.De kérlek azt amit most megtudtunk,ne mond el senkinek.
-Mégis mért ne?
-Éppen elég,hogy te tudod.Gondolj bele.Vámpírvadász és vámpír.Gondolom ezek egymást irtják.És én mind kettő vagyok egy személyben.Ez nagyon fura és ijesztő.Nem kell több embernek megtudni.
-Rendben.Ahogy szeretnéd.Nem mondom el senkinek.
-Köszönöm.
-És most mi legyen?
-Megyek a szobámban,hogy békén hagyjanak.
-Jó.De biztos,hogy egyedül akarsz lenni?
-Igen.ezt át kell rágnom magamban.
-Oké.De szólj ha gond van-mondta Damon,majd nyomott egy puszit a homlokomra és hagyta,hogy elmenjek.Beültem a szobámba.Igazából nem akartam gondolkozni,csak egyedüllétre vágytam.Nos ennek az lett a vége,estig mozdulatlanul ültem,aztán bealudtam.



                                                                   * * *


Reggel valaki csókkal ébresztett.Mondjuk azonnal tudtam ki az,így miután észhez tértem viszonoztam a csókot.
-Na végre felkeltél.Ilyen kimerítő volt a gondolkozás?-vigyorgott a felettem támaszkodó Damon.
-Nagyon  vicces-morogtam
-Jaj ne már.Még mindig rossz kedved van?
-Rossz?!Pokoli!Ez rólad derül ki te,hogy reagálnál?
-Jó igazad van.De a helyedben én készülődnék.
-Miért?Mennyi az idő?
-Fél nyolc.
-MI??!!Mért nem szóltál az elején?!Hülye!-kiabáltam,majd rohanva összekapkodtam a ruhadarabjaimat,és rohantam a fürdőbe átvedleni.Össze készültem,majd megragadtam Damon karját és húztam magam után órára.Szerencsére csengetés előtt egy perccel beértünk.Oda akartam figyelni a tanárra,de a mellettem helyet foglaló fiú természetesen nem hagyta.egész órán engem piszkált.Na mindegy nem haragszom.Óra után odajött hozzám Nati és Crystal.
-Hé,nincs kedved eljönni órák után vásárolni?-kérdezte Nati.Szokásához híven ma is úgy festett mint egy rózsaszín habcsók.
-Nincs!Utálok vásárolni.
-Naa olyan rég voltunk már el valahol.Gyere már!-könyörgött Crystal.Amikor megismertem munka közben volt.De mikor nem dolgozik mint folyosó felügyelő irtóra gyerekes tud lenni.Nem baj ő így jó.A vége az lett,hogy beleegyeztem.Elráncigáltak a plázába.Engem persze szokás szerint megbámultak.Na igen az emberek között fura vagyok.Ha valami miatt akkor emiatt jó a Blood Ties.Ott nem bámulnak meg.Miközben Nati és Crystal bogarászott én a falat támasztottam.
-És Roxy mi van veled és Damonnal?Most tényleg együtt vagytok?-nézett rám Nati.Én erre a kérdésre halványan elpirultam.
-Igen,együtt vagyunk.És ez nagyon jó.
-Mikor jöttetek össze?-kérdezte Crystal.
-Aznap mikor elájultam.Szerintem így tervezte.Miután kizavart titeket megcsókolt.
-Aztaa!És jól csókol?-vinnyogott Crystal.Egy árnyalattal vörösebb lettem.
-Ööö.Nincs viszonyítási alapom,de szerintem nagyon jól.Most először van barátom,és nagyon könnyen zavarba tud hozni.De csak ő.
-Hűha.Tényleg nagyon szerelmes.Még sose beszélt így.Ez nagy előre lépés-állapították meg a barátnőim.
-Hé!-szóltam rájuk.Nos 3 óra(!) alatt sikerült választaniuk egy-egy ruhadarabot.Én nem vettem semmit,de végül is egész jó nap volt