Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem ma van életem legrosszabb napja.Hülyére bőgtem a fejem,és még csak 4 óra van.De egy kicsit előre szaladtam.Szóval kezdjük a legelején:
Napi első teendő,ébresztő óra falhoz vágása.Igen megcsináltam.És összetört.Szóval marad a telefonom.Az is jó lesz.Kikászálódtam az ágyból.És neki álltam öltözni.Éppen a fekete,csipkés fehérneműmben és szintén fekete ingben(amit még nem gomboltam be)álltam a szekrényem előtt és kerestem a szaggatott farmeromat amikor kinyílt az ajtó és Damon lépett be rajta.Néhány pillanatig csak néztük egymást,aztán a fiú elvigyorodott.
-Látom éppen jókor jöttem.
-Hülye vén perverz!-sipítottam
-Kikérem magamnak!Nem is vagyok vén.
-Húzzál már kifelé!
-Eszemben sincs.
-Tűnj már el!-mondtam fojtott ordítással.Beláttam,hogy nem fog kimenni,így a farmerrommal a kezemben berohantam a fürdőbe,gyors öltözés,aztán kimentem Damonhoz.Durcásan odaléptem hozzá.
-Utállak-bokszoltam bele a vállába.
-És higgyem is el?-kérdezte mosolyogva,miközben átkarolta a derekam és magához húzott.
-Ne...-sóhajtottam.
-Szerintem se.
-De akkor is kérj bocsánatot.
-Jó-egyezett bele azonnal,majd lehajtotta a fejét,és gyengéden megcsókolt.
-Bocsánatkérés elfogadva-bólintottam rá,aztán a fiú egy mosoly kíséretében,rákulcsolta az ujjait a kezemre,és elindultunk órára.A teremben köszöntem a lányok,majd leakartam ülni a helyemre,de Crystal elkapta a kezem,és visszahúzott.
-Láttad már az új lányt?-kérdezte.
-Nem.Mi van vele?
-Nézd meg!-mutatott Nati a hátsó pad irányába.És akkor észrevettem Rosalyt.Fekete farmer,piros trikó,láncos bőrkabát.És ami a legfurább a kedves,kék szemek helyét,vörösen izzó,gonosz pillantás vette át.Oda mentem a lányhoz,hogy köszönjek neki,de amikor már majdnem ott voltam,vettet rám egy "ne gyere közelebb!" pillantást,szóval inkább a helyemre ültem.
-Mi van az új csajjal?-kérdezte Damon.
-Én tudjam?-és becsengettek.Már vagy tíz perce vártunk,de a tanár sehol.Damon egyszer csak bejelentette,hogy "lyukas óra" aztán megfogta a kezem és kicibált az udvarra.
-Ezt most miért kellet?Én nem akarom ellógni az órát és neked sem kéne!-szóltam a fiúra mikor leült az egyik padra,és maga mellé húzott.-Ha eddig nem jött be a tanár,már nem is fog-válaszolta egyszerűen.
-De tél van!Megfagyok!-panaszkodtam.Erre a fiú levette a pulcsiját és rám adta.Jó meleg volt a pulcsi,viszont ő így egyetlen pólóban ült mellettem.
-Meg fogsz fázni.
-Nem fázom meg olyan könnyen.Mint tudod nem ember vagyok.
-Akkor én,ha rád nézek.
-Ha hozok egy pulcsit magamnak megnyugszol?
-Igen-azzal bement a suliba.Kb két perc múlva egy fekete pulóverben jött vissza.
-Álmos vagyok-jelentette be,majd levágódott mellém,végigfeküdt a padon,a fejét pedig az ölembe hajtotta.
-Most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Alszok-jelentette be.Nem kérdeztem többet.Még néztem egy kicsit az arcát,aztán valahogy előkotortam a telefonom,bedugtam a fülest és zenét hallgattam.Már harmadjára hallgattam végig a zenéimet amikor csöngettek.A fiú nem ébredt föl,szóval finoman rázogatni kezdtem.
-Hallod csengettek,keljél már föl.
-Miért keltettél fel?-kérdezte morcosan.
-Mert menni kell órára-fordultam felé és kisimítottam néhány kósza tincset a homlokából.
-De nem akarok.
-Ezt nem kérdeztem-megfogtam a kezét és húztam magam után órára.Beültünk a terembe.Megkérdeztem a lányokat,hogy jött-e be tanár,de nem.Azta Damon nem teljesen hülye?Következő óra töri.Az óra legelején bejött a tanár és ahogy elkezdte leadni az anyagot leküzdhetetlen vágyat éreztem az alvásra.És be is aludtam.Arra ébredtem,hogy lebaszták elém a naplót.Ilyedten ültem fel.
-Jót aludt az órámon?Délután egy óra büntetés!-vigyorgott ördögien rám a tanárnő
-Jól van-bólintottam.Még kiabált velem egy sort.Az óráknak hála égnek vége lett.Fél három.Damonnal elköszönt,de megígérte,hogy egy óra múlva visszajön..Megvártam a tanárt,aztán nekiálltam rajzolni.Így elég gyorsan eltelt az az egy óra.Kiléptem a teremből és...Megláttam egy csókolózó párt.Ezzel még semmi baj nem lett volna ha az egyik nem Rosaly...A másik pedig...Damon.Egy világ omlott össze bennem.Le ejtettem a könyveimet,így észrevettek.A vörös szemű szörnyeteg csak vigyorgott,a fiú pedig ijedten nézett rám.
-Roxy ez nem az aminek látszik...-jött oda hozzám.
-Te rohadt szemét!-minden erőmet összeszedtem és egy akkora pofont adtam neki,hogy a kezem jól látható vörös nyomot hagyott az arcán.-Dögölj meg!-ordítottam rá,és sírva elrohantam.Magamra csuktam az ajtót és telefonáltam Crystalnak.Nem sokára megjött Natival és Isaval az oldalán.Zokogva meséltem el nekik mi történt aztán a fejem a párnába szorítottam.Crystal és Isa lelépett(szerintem ordítani azzal a döggel)Nati pedig vigasztalni próbált,reménytelenül.Végig sírtam az egész napot.Még jó,hogy holnap szombat...
De szomorú! :-(
VálaszTörlés