20.fejezet

Azt a rohadt,hogy én milyen eszméletlen fáradt vagyok.Pedig aludtam az éjszaka.Illetve megpróbáltam.No mindegy.Azért csak sikerült kimásznom az ágyból és felöltöznöm.Az már más téma,hogy a tükörből egy zombi nézett vissza rám...Még javában a tükör előtt próbáltam embert varázsolni magamból,(már amennyiben ez lehetséges)amikor az ajtóm kivágódott és berontott rajta Isabell.Mi az Isten?
-De jó,még nem mentél órára-mosolygott rám.Hát neked is szia...
-Mit szeretnél?-néztem rá érdeklődve.
-Nos,mint tudod,rendelkezem egy igencsak hülye testvérrel.Na most ez az idióta már annyit lógott,hogy az igazgató megfenyegette,hogy kirúgja,ha még egyszer nem megy be órára.Damont pedig vagy nem érdekli,vagy csak szimplán hülye,mert ma is lógni akar.
-És én mire kellek?
-Segíts berángatni órára.Már ha nem akarod,hogy kirúgják.
-Oké.Meglátom mit tehetek-bólintottam rá.És ezzel bementem a szomszéd szobába.Damon az ágyon feküdt, pólóban és melegítő nadrágban.
-Hé idióta,ne akard kirúgatni magad,szóval öltözzél-parancsoltam rá,miközben az ágy mellé álltam.
-Ó szia Roxi,hát te?-engedte el a füle mellett az előző mondatot.
-Menj órára!-szóltam rá.Vicces látvány lehet,hogy én akarok parancsolni neki.Tekintve,hogy fél kézzel padlóra küldene...
-Mert ha nem?-ezzel elkapta a karom és magára rántott.Így a mellkasán feküdtem.-Jól áll a piros szín-célzott vigyorogva az arcom színére.
-Kussolsz.
-Hé,jelezném,én is itt vagyok-szólt oda Isa.Erre én gyorsan lemásztam a fiúról.
-Öltözz már mert elkésünk-"kértem" még utoljára.És hatott!Mondjuk simán elkezdte levenni a pólóját két lány előtt,így a mellettem álló húgával egyszerre rohantunk ki a szobából és basztuk rá az ajtót.Isa elment órára én meg vártam Damont.Neki dőltem az ajtónak,de nem vettem észre mikor kinyitotta és be is borultam volna a szobába,ha meg nem fog.Röhögött rajtam egy jót,aztán végre elindulhattunk.Mikor beértünk az osztályba az ajtó mellett észrevettem egy rózsaszín(!) hajú és kék szemű lányt.Fodros,fehér és világoskék,térdig érő ruhát viselt.Nati másik kiadásban.Ezt lehet hangosan kimondtam,mert A két barátnőm olyan ellenségesen nézte őt,hogy az hihetetlen.Most miért is?Elég elveszettnek tűnt a szerencsétlen,így oda mentem,hozzá.
-Szia.Új vagy igaz?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Cserediák vagyok Angliából-mondta halkan.
-Értem.Roxi vagyok.
-Engem Rosaly Whitenak hívnak
-És meddig leszel a mi giminkben?
-Csak néhány hétig.A szüleim elutaztak egy fontos ügy miatt és mivel nem tudtak senkit megkérni,hogy vigyázzon rám a cserediák program volt a legjobb megoldás.De ahogy hazajönnek engem kivesznek az iskolából.
-Szóval nem leszel itt sokáig.Ismersz innen valakit?
-Nem.Illetve most már téged.És...Esetleg...ülhetek melléd?-kérdezte szégyenlősen.
-Én megengedném,de az ofő letépné a fejem,mert már van padtársam-biccentettem Damon felé.A lány arra nézett és enyhe pír jelent meg az arcán és üres tekintettel és lágy mosollyal bámulta a fiút.Én ezt nem értettem így gyorsan elköszöntem tőle és leültem a helyemre.
-Ez meg ki?-kérdezte Damon.
-Külföldi cserediák.
-Aha.A Kék Habcsók.
-Hülye!Ne szólj már be neki.
-Oké,de megmondanád,miért bámul?
-Mi?-néztem ki A srác háta mögött.És tényleg Damont nézte.
-Na tessék.Ő sem tud ellenállni nekem.
-Most inkább nem mondom ki,amire gondoltam-néztem rá fáradtan.Ezzel csöngettek.Az irodalom tanár,mint aki csak erre várt,berontott a terembe,és kihívta Damont felelni.Namost az a hülye azt se tudja mi az a könyv,de még így is volt mindenre válasza.Igaz,hogy baromi nagy hülyeség,de az mindegy.Én jót röhögtem rajta.A tanár beírta az egyest,ő pedig leült mellém.
-Hé,nem akarsz eljönni velünk szánkózni?-kérdezte.Én erre nagyon hülyén néztem rá.
-Két kérdés:Hány évesek vagyunk? És honnan lenne szánkónk?
-Két válasz:17 és a suli pincéjéből.Ott van minden.
-Aha.És hogy jutsz le oda?
-Az az én dolgom.Te meg hívd el Natit és Crystalt.
-Rosaly jöhet?
-Ki?
-Az új lány.
-Ha nagyon akarod...-sóhajtotta.Oké.Ezt nem értem.Kivártuk az órák végét,szóltam a lányoknak,aztán mentem öltözni.Fekete kabát,pulcsi,bélelt farmer és tornacipő jó lesz.Kimentem az iskola elé,ahol már mindenki kint várt.Damon,Isa,Adam,Leon.Crystal,Nati és Rosaly is.Damon mellett három szánkó sorakozott.Mellé léptem és elismerően néztem rá.Crystal elkapta a karom és odacibált Natihoz.
-Őt minek hívtad?-biccentett Rosaly felé.
-Mert új és nem ismer senkit.Miért?
-Nem tetszik az aurája.Fura és kissé ijesztő
-Egyet kell értenem.Kedvesnek tűnik,de valami nyugtalanít vele kapcsolatban-helyeselt Nati.
-Paranoiásak vagytok-jegyeztem meg
-Nem!-hű.Egyszerre mondták.Most én vagyok a hülye?
-Nos mehetünk?-kérdezte a Damon.
-Ja-elindultunk,és út közben a fiúk azt élvezték,hogy engem és Isat löködtek föl.Ezt nem írnám le,mert olyan szavak hagyták el a számat,amik nemigazán emberiek.És akkor finoman fogalmaztam.A fiúk csak röhögtek,de a lányok kikerekedett szemekkel néztek.Ez vagyok én.Mondjuk Isa se fékezte a nyelvét.Így vissza gondolva tuti azért csinálták,mert vicces volt a reakciónk...Szóval elbattyogtunk egy jó nagy dombhoz,és fölcibáltuk a szánkókat.Damon azonnal ráült az egyikre,engem meg maga elé rántott.Éppen volt időm megkapaszkodni,ugyanis azonnal elindultunk,de olyan sebességgel,hogy azt hittem elrepülünk.Sikítottam,és amikor azt hittem megússzuk,hatalmasat borultunk.Mikor észhez tértem,a tekintetemmel megkerestem Damont,és a mikor megtaláltam odarohantam,a hasa fölé térdeltem,hogy a földön maradjon és ütögetni kezdtem.
-Te hatalmas barom állat!Minek kellett ilyen gyorsan lejönni?!-ordítottam miközben püföltem.
-Jó,jó,sajnálom csak fejezd be!-könyörgött.Sóhajtottam egyet,leszálltam róla és dühösen fölmentem a dombra.A fiúk jót röhögtek rajtunk,a lányok pedig aggódtak értem.Igen értem.Crystal és Nati Oda meg vissza volt,hogy lecsúszhattak a Adammal és Leonnal.Mondjuk ezek után Damon egyedül csúszkált,mert senki nem mert vele menni.Na jó Isa egyszer,de annak se volt szép landolása...Én egy csomószor lecsúsztam mindenkivel.De Rosalyval csak én mentem.A többieknek nem szimpi.Pedig kedves lány.Szerintem.