19.fejezet

És kezdődhet egy újabb átlagos iskolai nap.Hát de jó.Semmi kedvem bemenni órára,mert ma négy órán is dogát írunk.De lógni sincs semmi kedvem.Elég nekem az a hat igazolatlan és az intő.Szóval kénytelen vagyok órára menni.Kedvetlenül össze készülök aztán go fizika.A teremben piros szalagok és kis papír szívek vannak a falon.Mi a fene?No mindegy.Leülök a helyemre és lefejelem a padot.Csöngetnek.Damon sehol.A köcsög bezzeg lóg.Csak tudnám,hogy nem rúgták még ki.Meg kell tanulnom.Na megjött a tanár.
-Winslow kisasszony kérem fáradjon a táblához-szólított fel a tanár.Nagyon jó.Fizikán pont nem írtunk volna erre felelek.Unottan kibattyogtam a táblához.A tanár mindenféle hülyeséget kérdezett én meg néha-néha benyögtem egy választ.Végül is a kettest sikerült összekaparni.Az elég ahhoz,hogy ne bukjak meg.Éljen!A szüleimet nem érdekli,nekem meg elég,ha nem bukom meg szóval tökéletes.Lebasztam magam a helyemre,és az óra további részében bámultam a semmibe,illetve jegyzetelgettem mikor a tanár ide nézett.Kövi óra irodalom.Mikor megjön a tanár rögtön osztja lapokat.Upsz.Nincs Damon így nincs puska,de megoldom!Mikor a tanár nem figyel kirántom a könyvet a stócom alól és nyitva bedugom a padba.Már majdnem kész a doga,mikor köhögést hallok a fejem fölül.Felnézek és a tanár áll mellettem.Lebuktam...
-Az ott mi?-mutat a padba az irodalom tanár.
-Az egy semmi-vágom rá szemrebbenés nélkül.
-Szóval semmi.
-Az.
-És megnézhetem azt a semmit?-kérdi a tanár.Mielőtt válaszolhatnék Adam ( Damon egyik haverja,illetve ebbe a csákóba szerelmes Crystal)Leveri az összes cuccát.A tanár odafordul.Erre leesik még egy cucc.És még egy.A tanár úgy fordul ahogy esnek le a cuccok és azt ordítja,hogy fejezzék be.Épp elég időt adnak ahhoz,hogy bedobja a könyvem a táskámba.Mire ide fordul a tanár már sehol semmi.
-Szóval.Megnézhetem a...
-Mit?-mosolygok angyalian.
-Semmit-morogja,és a tábla felé fordulva küld egy "Csak most úsztad meg!"pillantást felém,majd visszamegy az asztalához.Én pedig tátogok egy köszönömöt mindenki felé mire kapok néhány mosolyt.Örülök,hogy segítenek.Most fordult ilyen először elő.Jó fej osztály.Szörnyek létére...Nem!Nem szörnyek.Hogy is mondhatok ilyet?Ők csak kicsit mások,mint amit megszoktam.Mondjuk én is más vagyok.Na mindegy.Nos a többi órán már ügyesebben puskáztam.Végre vége a napnak.Ahogy kilépek az ajtón,valaki elkapja a kezem,és magához ránt.Jó közel...Épp ordítanám le a fejét,mikor észreveszem,ki az.
-Szia-mosolyog rám Damon.
-Csövi.Egész nap egyedül hagytál.Gonosz vagy!-ekkor feltűnt,hogy egy szál vörös rózsát tart a kezében,illetve egy kis dobozt,és egy tábla csokit.-Az minek?-mutattam rájuk.
-Gondoltam,ha már úgy is Valentin nap van,nekem meg van barátnőm,adok neki egy kis apróságot-mosolygott kedvesen,és átadta a csokit és a rózsát,de a doboz még nála volt.
-Köszike-ez megmagyarázza a díszítés.-Várjunk csak...Ha Valentin nap van akkor nekem meg...
-Ja.Boldog Szülinapot-mosolygott.Istenem,ilyen hülye is csak én lehetek.Az oké,hogy elfelejtem a Valentin napot,mert az elmúlt 16,illetve mától 17 év alatt egyszer sem volt okom emlékezni rá.Na de a saját szülinapomat!
-Várjunk.Soha nem mondtam,hogy mikor van a szülinapom.Akkor meg honnan...?
-Amit meg akarsz tudni azt megtudod.
-Aha.És mit kapok?-vigyorogtam.
-Mindjárt megtudod-azzal megfogta a kezem,és kimentünk a hátsó udvarra,a szökőkúthoz.
-Minek jöttünk ide?-kérdeztem.miközben leültünk a szökőkút peremére.
-Lányok így is utálkozó pillantásokat küldtek feléd.Nem akarom,hogy neked essenek,ha egyedül hagylak.
-Nem kell félteni.
-Azt tudom-mosolyodott el,majd fél karral benyúlt a térdem alá,és a lábaim átrakta a sajátjain.Így félig meddig az ölében ültem,természetesen vörös fejjel.Mikor fogom elhagyni ezt a szokásom?
-Aranyos vagy amikor zavarba jössz-jegyezte meg.
-Szóval direkt csinálod?-fontam össze a mellemen a karom.
-Aha.
-Mindegy.Na ide az ajándékkal!
-Milyen türelmetlen vagy!De azért tessék-mosolyogva átadta a kis dobozt.Kinyitottam és egy fekete-fehér kockás szíjú órát találtam.A mutatói végén egy-egy kis koponya vigyorgott.Halkan felsikoltottam,majd a nyakát átkarolva magamhoz öleltem.
-Naa,még puszit se kapok?-nyavalygott.
-Adsz te majd eleget-sóhajtottam.
-Ez igaz-nevetett,majd lehajtotta a fejét és finoman megcsókolt.Hm...Nem tudok betelni ezzel az érzéssel.Jól eső érzés jár át ha megcsókol.Elhajolt tőlem és a kezemre csatolta az órámat.
-Na milyen?-néztem csillogó szemmel az órát.
-Gyönyörű-mondta.De nem az órát nézte hanem...Engem.És pirulok.Erre Damon elnevette magát,majd belepuszilt a nyakamba.Erre én el röhögtem magam.
-Ez csikiz.
-Tényleg?-erre a fiú vigyorogva lefogta a kezeimet,és apró csókokat nyomott a nyakamra.Én pedig folyamatosan nevettem.Ám hirtelen abba hagyta és eltolt magától.Majd lehunyt szemmel,mélyen beszívta a levegőt.Én persze azonnal tudtam miért csinálta.
-Hatalmas az önuralmad,tudod?-hajtottam le a fejem.
-Mi?
-Képzelem milyen nehéz lehet,hogy akárhányszor velem vagy,nehogy a nyakamnak ess.
-Semmi baj.Túlélem.
-De nekem ez így nem jó.Miattam szenvedsz.
-Dehogy is!Nem szenvedek!
-Figyelj.Mi lenne,ha megengedném,hogy néha igyál a véremből?
-Ki van zárva!Nem foglak kihasználni!Ráadásul tudom,hogy a harapás nem fájdalommentes.Én pedig nem akarok fájdalmat okozni nekem.
-De csak néha...
-Nem.
-Azt mondod nem akarsz fájdalmat okozni.De ha látom,hogy szenvedsz,az rosszabb ezer harapásnál.Ezért kérlek...csak néha.És így nekem sem jó.Nem tölthetünk sok időt közel egymáshoz,mert nem bírod az illatom-magyaráztam.Most éppen azért könyörgök,hogy harapdáljon?Hát én nem vagyok normális...
-Jó...De csak néha...És előtte megkérdezlek.
-Rendben...Csak ne szenvedj-erre Damon átölelt.
-Nagyon jó szíved van-súgta,majd gyengéden megcsókolt.Kissé hátradőltem a karjában,és nem vettem észre,mikor elengedett,gy beleestem a szökőkútba.A fiú utánam kapott és őt is magammal rántottam.Néhány másodpercig csak pislogtunk egymásra,majd egyszerre elröhögtük magunkat.Ez kész...Én nagyon béna vagyok.Szörnyen.Kimásztunk a szökőkútból és rohantunk a szobákhoz,mert ugye tél van.Átcseréltem a ruhám,de a hajamból még csöpögött a víz.
-Na kész vagy?-lépett be Damon.
-Aha.De a hajam még vizes.
-Gyere ide-húzott magához miközben leült az ágyra.Beleültetett az ölébe és meg szárította a hajam.Aztán kiment,mondván,hogy most már hagy aludni.Mondjuk így fél tizenegy fele...Ideje aludni.