Hajnali 5-kor keltem.Vissza akartam aludni,de akkor eszembe jutott,hogy akár vehetnék egy hosszú,forró zuhanyt.Meg már amúgy sem tudtam volna aludni.Nem vagyok jó alvó.Szóval bementem a fürdőbe,beálltam a zuhany alá,és folyattam magamra a meleg vizet.Végül is nem az én pénzemből fogy,nem de?Fogalmam sincs meddig álltam a zuhany alatt,de arra lettem figyelmes,hogy hallom,ahogy a szobám ajtaja kinyílik,és lépteket hallottam.Elzártam a vizet,felvettem a pizsamámat(nem vittem be másik ruhát),megfogtam az első tárgyat ami a kezembe került,és kimentem.Hál' Istennek csak Damon állt a szobámban.
-Ááá.Hülye,tudod hogy megijesztettél?-kérdeztem köszönés helyett.
-Bocs,csak gondoltam,fölkeltelek-mentegetőzött.
-A szándék jó,de én frászt kaptam.
-Nem gondoltam,hogy ilyen ijesztő vagyok.És...Az mi a kezedben?-mutatott a nálam lévő esernyőre.Ezt találtam,hát na.
-Egy esernyő.Védekezés gyanánt.
-Ennyire megijedtél?
-Jól van,na.Inkább mond meg mennyi az idő.
-Fél 7.
-Jó.Akkor még pihenek egy 10 percet.
-Úgy sem hagyom-húzott magához mosolyogva.
-Sejtettem-fontam a nyaka köré a karom.Megcsókolt aztán a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem.
-Tudtam,hogy nem lesz ellenvetésed-mondta.A vállába fúrtam a fejem,és beszívtam az illatát.De jó,hogy megint itt van velem.Amikor azt hittem szakítanunk kell,még a gondolatba is,majd' belepusztultam.Végig húzta az ujjait a gerincemen.Engem meg kirázott a hideg.
-Szeretlek-súgtam,mire nyomott egy puszit a fejemre.Pár pillanatig így álltam,aztán eltoltam magamtól.
-Most mi van?-kérdezte kicsit haragosan.
-Csak nem akarok elkésni óráról-válaszoltam.
-Az óra fontosabb mint én?Szépen vagyunk...-panaszkodott,majd összefonta a a karját a mellkasán,és félre fordította a fejét,hogy ne kelljen a szemebe néznie.Ez kész.Bevágta a durcát.Most komolyan,biztos 17 éves?Szerintem kb.5.Nyomtam egy puszit az arcára aztán kiválasztottam az aznapi ruháimat,megszárítottam a hajam és felöltöztem(a fürdőben),majd kimentem a fiúhoz aki továbbra sem akart rám nézni,így elkaptam a kezét és húztam magam után.Ehhez még elég nagy a testi erőm.Beértünk a terembe és...Megláttam magát az ördögöt.Rosaly...az a Rosaly akit megismertem,a barátságos kék szemekkel...és felénk jön.Hát megint elkapott a gyomorideg és neki akartam menni,de Damon résen volt,elkapta a felkarom és visszarántott a magához.Így háttal álltam a fiúnak,és nem mertem levenni a szemem a szörnyről,nehogy túl közel jöjjön.
-Roxy...Beszélhetnénk?-kérdezte halkan,félénken.
-Nem!Takarodj!-utasítottam vissza csípőből.
-De...
-Nincs de!Megbíztam benned,barátkoztam veled,erre hátba szúrsz!
-Könyörgöm!Nem tudsz mindenről.
-Nem,mi?Akkor halljam-mintha ez a párbeszéd ismerős lenne...
-Most nem lehet...Óra után az udvaron?
-Hm...jó.De hozhatom őt is?-biccentettem Damon felé.
-Igen...De minek?
-Mert ha nincs ott,fennáll az a veszély,hogy senki nem fog le,és neked esem-mondtam a szemébe.Ő ijedten bólintott és eliszkolt.Levágtam magam a helyemre,ökölbe szorítottam a kezem,és igyekeztem lenyugodni.Hát nem nagyon sikerült...Natiék oda akartak jönni hozzám,de Damon szólt nekik,hogy ne szóljanak hozzám mert bármikor robbanhatok.Mily' sok emberi életet mentettél meg barátom.Mondjuk azt nem tudom,hogy ő hogy őrizte meg a hidegvérét...Az óra olyan lassan telt,hogy azt hittem ott fogok elhalálozni.Csengettek.Megragadtam a mellettem ülő fiú karját és kirángattam az udvarra.Rosaly fél perccel később kiért.Damonnak valószínűleg feltűnt,hogy remegek a dühtől,ugyanis hátulról átkarolta a derekam és olyan szorosan húzott magához amennyire csak tudott.Rózsaszín hajú lány megállt előttem és belekezdett:
-Örülök,hogy meghallgatsz-tördelte a kezét.
-Mond már amit akarsz!-mélyesztettem a körmömet az engem lefogó srác karjába,mire felszisszent,de most nem tudott érdekelni,mert haragudtam rá,amiért nem hagyja,hogy neki menjek annak a ribancnak.
-Jó...Én egy démon vagyok.Kicsit olyan mintha két személyiségem lenne.Az egyik az,amit pénteken láttatok.Azt a személyiséget ez a lánc tartja vissza-mutatott a nyakában lógó kőre-ha ez egy kicsit is megszakad,előjön a rossz én,aki bármit megtesz azért amit akar.Most már nincs értelme titkolnom,hogy szeretem Damont,és emiatt a másik személyiség is.És úgy akarta megszerezni,hogy szétválaszt titeket.És én...Nagyon sajnálom!-fejezte be.
-Értem-dolgoztam fel a hallottakat-Tehát...Az igazából nem is te voltál?
-Hát...úgy is mondhatjuk...
-Ez esetben...Azt hiszem erre az oldaladra nem is haragszom.
-Tényleg?
-Amíg te vagy komfortban,addig azt hiszem rendben vagyunk.És...Bocs,hogy meg akartalak ölni-ezzel lezárult a beszélgetés,mert erre nem tudott mit mondani.Bementünk órára.
-Te állat miért mélyesztetted belém a karmodat?-nézte Damon a karját.
-Mert csak-én már csak ilyen értelmes vagyok.
-Hát kössz...
-Szívesen.
-Csak úgy árad belőled a szeretet.Mindegy.Délutáni program?
-Nincs.Tanulni kéne,de nem fogok.
-Akkor gyere át a szobámba délután-ebben megegyeztünk.Késő estig nála voltam,gitározott nekem,aztán éjfél körül bealudtam.Igen az ágyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése