24.fejezet

Reggel Damon mellet ébredtem,mert tegnap ugye nála aludtam el.Ő még aludt,és olyan aranyos amikor alszik,hogy nincs szívem fölkelteni.Hány óra van?Áthajoltam a fiú fölött és megnéztem a telóján az időt.7 óra.Hogy mi?!Ez sose állítja be az ébresztőt?!Na jó mégis fölkeltem.
-Ébredj már!-már lassan fél perce rázom,de nem reagál.Hívjak orvost?
-Mit akarsz már?-nyögte álmosan.
-Azt,hogy keljél föl,mert hétköznap van.Suliba kell menni!
-Ezt értem.De engem minek keltettél föl?-nézett rám álmosan.Ez egy hülye.A világ legnagyobb idiótája.
-Na erre nekem nincs időm...-morogtam,és kimentem a szobából.Félkor már kész voltam(nem tudom hogy csináltam),de amikor nyitottam az ajtót,hogy menjek órára,beleütköztem Damonba.Felöltözve!
-Au...-kemény a mellkasa...-Csak nem jössz te is órára?
-Ja jövök.De előtte...-félkarral elkapta a derekam,a másik kezével pedig a tarkóm mögé nyúlt,magához húzott és megcsókolt.
-Oké-támasztottam meg magam a vállába kapaszkodva-Még valami?
-Aha-egy hatalmas vigyor kíséretében,óvatosan a falhoz szorított és többször egymás után megcsókolt.Mikor legközelebb eszembe jutott a tanítás,amikor becsengettek,szóval fénysebességgel kellett rohannunk órára.
Matek.Az óra,amihez teljesen,és tökéletesen hülye vagyok.És kiosztják a dogát.A tanár bejött.Vártam hogy kikapjam a kettes dogám,de a várt jegy helyett egy ötös volt a papíron.Hogy mi???!!!Az én nevem,az én írásom és az én jegyem!Megböktem Damont a könyökömmel,és megmutattam neki a dogám.Hát majdnem hanyatt esett a székkel.Kiszedte a kezemből a lapot és böngészni kezdte.
-Ezt meg,hogy csináltad?!Ugyanazt a puskát használtuk és az enyém egy erős kettes!-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Mit tudom én?Az eredmények nagy részét kb-ra tippeltem.Ez egy rohadt nagy mázli!-vigyorogtam.
-Miért nem másoltam rólad?-fogta a fejét a fiú.
-Csönd legyen ott hátul!-mordult ránk a tanár.Mivel nm akartam,hogy a tanár átírja a jegyem 1-esre,bekussoltam és csöndben örültem magamnak.Egész jól indult a nap.Igen jól indult,katasztrófába torkollott.A nap többi része lassan telt el.Utolsó óra után odajött  hozzánk Nati,Crystal,Leon és Adam.
-Nem megyünk el a közeli kávézóba délután?-kérdezte Adam.
-Végül is nincs jobb dolgom-vontam meg a vállam.
-Részemről is oké-bólintott rá Damon.Össze pakoltunk,bebasztuk a szobánkba a táskát,és röhögve elindultunk.Mikor odaértünk,a fiúk mentek rendelni,én pedig a lányokkal maradtam beszélgetni.
-Szép pár vagytok Damonnal-nézett rám Crystal.
-Ömh...kössz.De ne rólunk beszéljünk.Inkább ti hogy álltok pasiügyben?
-Azt hiszem Leon kedvel.Olyan jó lenne ha a barátnője lehetnék-mondta Nati.
-És te Crystal?-kérdeztem.
-Hát nekem nem megy olyan jól.szerintem nem szeret.Nem sokat beszélünk,de szerintem nem érdeklődik irántam-mosolygott szomorúan
-Ó,sajnálom.
-Ne sajnáld!Ez azt jelenti,hogy nem ő az igazi.Valahol van valaki,akit csak nekem rendeltettek el.És én meg fogom találni.
-Nagyon jól fogod fel a dolgot-mosolygott Nati.Ebben a pillanatba a fiúk ültek le mellénk.
-Jól el voltatok csajok?-kérdezte Adam.
-Persze-válaszoltam.Jókat beszélgetve,mindenki megette a saját sütiét,megitta az italát,és indultunk haza.Mikor mentünk át az úton,nem néztem körül,és már csak azt láttam,hogy egy autó közelít felém.
-Vigyázz!-kiáltotta valaki.Egy lökést éreztem a hátamon,mire elhasaltam.pár centivel arrébb.Aztán egy puffanás,fékcsikorgás,majd csönd.Felemeltem a fejem,mire rájöttem,hogy jól vagyok.De akkor mi történt?Hátranéztem és Damont láttam meg az aszfalton feküdt és erősen vérzett.Azonnal Odarohantam hozzá.A háttérben hallottam,ahogy Crystal sokkos állapotban,sírva hívja a mentőket.Mikor odaértem hozzá,pár pillanatig csak néztem,majd keserves,megállíthatatlan zokogásba kezdtem.Damont elgázolták!



                                                           Folytatjuk...