17.fejezet-A kísértő múlt

-Mit szólnál ha Elizabethnek neveznék?-mi?Ki szólt?Ki beszél?
-Szép név,egy ilyen szép kislányhoz-mi van?!Nem látok mást csak két homályos foltot.Mi az Isten történik?!És...Képszakadás.Már kicsit jobban látok.Még mindig homályos,de már nem annyira.Két nő van a szobában.Veszekednek.
-Megmondtam Virginia,nem lesz jó vége annak,hogy bele szerettél Markba.Te is nagyon jól tudod,hogy ki ő.Lehet,hogy téged nem bánt,de akkor is a Smith család sarja!-Mi.A.Franc.Van.Már!
-Tudom!De nem érdekel,mert szeretem!
-Ezt azonnal fejezd be lányom!Gondolj bele,hogy a te és Mark kombinációja mire lesz képes!Hatalmas erő és a gyilkos hajlam!Ezt a gyereket el kell pusztítani!Meg kell ölni!
-Nem!Azt nem hagyom!Az életem árán is megvédem!
-Ezt gondold át Virginia!
-Nem!Fontosabb nekem mint az életem!
-Nem esik jól,hogy meg kell tennem,de:Őrök!Börtönbe vele!-megint filmszakadás.Mintha valaki vinne.Ne.NE.NE NE NE!Segítség elrabolnak!
-Te átokfajzat...Nem hagyom,hogy még többet árcs a családomnak.Csak a lányom miatt hagyom meg az életed.Ez volt az utolsó kívánsága.De gondoskodom róla,hogy többet a közelünkbe se gyere.És arról is is,hogy ezt soha egy kívülálló se tudja meg-de most meg mi történik!Valaki segítsen!Már megint máshol vagyok.Mi van már?!
-És hogy hívják a gyereket?-ez a hang ismerős,de honnan?
-Roxanne-hogy mi?Nem értem.El akarok tűnni innen!Valaki mentsen meg!
-Roxi!Ébredj fel!-próbál a mellettem fekvő fiú kelteni.Ijedten ültem föl az ágyamban.Csak egy álom volt?De olyan valószerű volt...
-Minden rendben van?-kérdezte Damon aggódva.
-Persze.Csak egy rossz álom.
-De nagyon kiakasztott...Mit álmodtál?
-Csak azt,hogy...-és elmeséltem töviről-hegyire az álmot.
-Azta...-nyögte ki végül a fiú.-Nem semmi.
-És olyan valószerű volt.
-Csak egy álom volt.Ne is foglalkozz vele-ölelt át.
-Remélem igazad van.
-Nekem mindig igazam van-vigyorgott és finoman megcsókolt.-Na megyek készülni.
-Oké-én is így tettem.Fel kellett vennem a fekete halálfejes sálam az éjszakai incidens miatt.Február van nem lesz feltűnő.Damonnal bebattyogtam órára.Ő ment a haverjaihoz(Leon és Adam.Fura,nem?)Én meg mentem a lányokhoz.Óra elejéig beszélgettünk,oszt' csöngetéskor mindenki vonult a helyére.Megírtam a matek dogát(olyan kettes lesz),és utána tovább elmélkedtem az álmon.De nem az volt.Mintha...Már átéltem volna.Hülyeség.De akkor is.Ma meglátogatjuk a könyvtárat.Ja,a többes szám helyes,mert viszem Damont is.
-Kisasszony meg tudná mondani az eredményt?-kérdezett a tanár.
-6914-vágtam rá gondolkodás nélkül.A tanár pislogás nélkül meredt rám,végül szó nélkül elfordult és tovább magyarázott.Én pedig a háta mögött össze pacsiztam hőn szeretett padtársammal,aki  még mindig röhögött.
A többi óra viszonylag gyorsan eltelt.Így beálltam Damon elé.
-Megyünk a könyvtárba-jelentettem ki.
-Mi?Nincs az az Isten!-rémült meg a srác.
-De.
-Nem!
-De van,és jössz velem a könyvtárba ha tetszik,ha nem.
-Ne mond,hogy nem szeretlek-túrt bele a fekete hajába.Elvigyorodtam.Győzelem!Megfogta a kezem,és elindultunk a könyvtárba.Hát mit ne mondjak...Sötét,poros,ronda,unalmas és k***a messze van a termektől.egy alacsony kis nő fogadott minket.Én úgy kábé elmagyaráztam,hogy mi kell,erre a kezembe nyomott egy vastag könyvet.Leraktam az asztalra és lapozgatni kezdtem.
-Mit keresel?-nézett át a fejem fölött Damon.
-Az álomban szerepelt két név az egyik:Virginia.Abból amit mondott, abból arra következtetek,hogy ő az anyám.Tehát a feltevésed  helyesnek bizonyult,miszerint az édesanyám Virginia Westbrook.
-Mióta tudsz ilyen értelmesen beszélni?Kezdek aggódni az agyad épségért...-méregetett  a fiú.
-Kussolsz.A másik név:Mark Smith-mondtam.Erre Damon köpni-nyelni nem tudott.
-De...Ő..A leghíresebb vámpírvadász!-lefagytam ilyen nincs
-De...az anyám szavai szerint...ő az apám.
-Az nem lehet.Hisz a könyv szerint az apád egy ember.
-De egy nő azt mondta,hogy,nem fogja hagyni,hogy kitudódjon,hogy én mi vagyok.
-Akkor te nem ember-vámpír vagy,hanem...
-Félig vámpír...félig vámpírvadász...-és az életem újra összetört.Hogy lehet ennek a két embernek gyereke?És miért én?A sors gyűlöl.Damon szorosan átölelt és megcsókolt.
-Akárhogy is...Én még most is szeretlek.




                           Folytassam???Kommenteket kérek!

16.fejezet-Jó után jön a rossz...

Hajnali fél egy körül jár az óra én pedig álmatlanul forgolódom az ágyban.És csak amiatt a rohadt fűtés miatt.Olyan szinten meleg van a szobámban,hogy egy hálóing fekszem és így is majd' megsülök.Ablakot meg nem merek nyitni,mert akkor meg megfagynék.Klassz.És dogát írunk matekból.El fogok aludni a doga felett.És kapok még egy egyest.Na jó.Leszarom ha megfagyok,akkor is kinyitom az ablakot.Kimásztam az ágyból,elbattyogtam az ablakhoz és kinyitottam.Eszméletlen jó volt a hűvös levegő,ahogy beáramlott a  szobámba.Hirtelen egy árny suhant el az ablaknál,majd be a szobámba.Körülnéztem,de nem láttam semmit.Biztos csak képzeltem.Bezártam az ablakot és visszafeküdtem az ágyba.És aludtam...Úgy 2 órát.Aztán újra felkeltem.Valaki járkál a szobámban.Ki az isten?Valaki kukkol?
-Végre felébredtél cukorfalat-ez a gúnyos hangnem...Csak egy valaki lehet...
-Lucas!-ültem fel azonnal.
-Személyesen.
-Tűnj el a szobámból azonnal!
-És ha nem?-vigyorgott miközben lassan közelített az ágyam felé.Nem tudom mivel megfenyegetni.A francba.-Szerintem is.
-Pusztulj el-sziszegtem.A fiú hirtelen az ágyam előtt termett és neki nyomott a falnak.Én persze kapálózni kezdtem,ütöttem ahol tudtam.
-Na na kedvesem-gúnyolódott és fél kézzel elkapta mind a két csuklóm és a falnak szorította.Másik kezével befogta a szám,hogy ne tudjak kiabálni.Lassan a nyakamhoz hajolt,és hangosat beszívta a levegőt.
-Hm...Még mindig olyan jó illatod van mint volt-nézett a szemembe és megnyalta a szája szélét.Egyáltalán nem siette el a dolgot,élvezte,hogy rettegek tőle.Hogy minden ízemben remegek,és a szívem szánalmas gyorsasággal ver.Lassan és finoman végighúzta a hatalmas szemfogait a nyakamon.Még csak fel sem sértette vele a bőrömet.
-Csak nem félsz?-kérdezte,de úgy,hogy szinte csöpögött a hangjából a gúny.Most sokkal durvábban húzta a fogait a nyakamon.A vér kiserkent a bőrömből,és már itta is volna meg,de mivel az idióta a lábam fölött térdelt a lehető leggyorsabban és legerősebben behajlítottam a lában,így megrúgva a legérzékenyebb pontját.Erre elengedett,én pedig elordítottam magam.
-Damon segíts!-kiáltottam
-Francba...-húzta el a száját Lucas.A következő pillanatban Damon föltépte az ajtót,berontott és ahogy észrevette a srácot megfogta a nyakánál a pólóját és behúzott neki.Kétszer.
-Takarodj...-sziszegte Damon és konkrétan kidobta a szobából.-Ha még egyszer egy ujjal is bántod a barátnőmet,megfojtalak-jelentette ki,és rá baszta az ajtót.Utána rögtön leült velem szemben.
-Minden rendben?-mért végig aggódva.
-Hála neked igen-mosolyodtam el hálásan.Vissza mosolygott,majd egy papír zsepivel elkezdte letörölni a nyakam.A tekintete fátyolos volt.Hát persze.Ő is vámpír...
-Éhes vagy igaz?-néztem rá.
-N-nem.Egyáltalán nem-mondta elhaló hangon.
-Csináld-sóhajtottam.Meglepetten és enyhe aggodalommal nézett rám.
-Biztos?
-Biztos-bólintottam.Közelebb jött és gyengéden neki tolt a falnak.Végigsimított az arcom,majd a nyakamhoz hajolt.Lágy csókot lehelt a nyakamra,és ugyanott belém harapott.Néhány kortyot ivott a véremből,majd elemelkedett a nyakamtól.Két keze közé fogta az arcom,és hosszan,forrón megcsókolt.
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Akkor én hagylak is aludni-nyomott egy puszit a fejemre.
-Ne menj el!-szóltam utána.Érdeklődve nézett rám,én pedig eldőltem az ágyon.Ő pedig mosolyogva mellém feküdt és átölelt,majd simogatni kezdte a hajam.Én pedig elaludtam a karjaiban.

15.fejezet-Egy nap Damonnal

Hétvége.Istenem,de jó.Vagy tízig aludtam.Mikor végül felkeltem.levágtam magam az asztalomhoz és néztem a csodaszép hóesést.Figyeltem ahogy a pelyhek egymás után  hullanak az ablakpárkányomra egy nagyobb és nagyobb kupacot alkotva.És ihletet kaptam.Gyorsan elő papír ceruza és rajzoljunk.Egy erdőt.Egy gyönyörű téli erdőt.Jégcsapok,hóesés és a fák ágain megfagyott víz.Már majdnem végeztem is a rajzolással,amikor valaki megfogta vállam.
-Reggelt-"köszönt"Damon,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Mit csinálsz?
-Madarászok,nem egyértelmű?-néztem hátra a vállam fölött.Erre elröhögte magát.-Esetleg ha nem látnád,rajzolok.
-Nem is rossz-ezt dicséretnek kell tekinteni.
-Kössz-mosolyodtam el halványan.
-Mi a terved mára?-nézett rám kíváncsian.
-Nem terveztem semmit.
-Klassz.Akkor megyünk korizni.-jelentette ki.Itt felkaptam a fejem.
-Nem egyeztem bele.
-Nem is kell.Ez már el van döntve-vigyorgott.-Na öltözz fel.
-De nincs korim.
-Az nem gond.Majd ott kölcsönzünk-hát oké.Felöltöztem és kimentem a suli elé.Damon már ott várt.
-Mehetünk?-kérdezte.Én csak bólintottam.Mellém lépett,és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel.Na ná,hogy olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom.Persze ő csak mosolygott.
-Mi olyan vicces?!-förmedtem rá,kicsit túl haragosan.Csak egy "kicsit".
-Semmi,semmi-mondta fojtott röhögéssel a hangjában.Nos az út további része azzal telt,hogy az az idióta azt próbálgatta hogy lehet engem még jobban felhúzni.Persze sikerült is neki.
-Te akkora hülye vagy amekkorát a világ még nem hordott!-mondtam félig kiabálva,néhány méterre a koripályától.
-Jó,jó csak maradj csendben-könyörgött.
-Nem nem maradok csendben.Egész idáig azon voltál,hogy engem ki idegelj szóval kuss.
-Mit csináljak,hogy elhallgass?Á megvan.
-Hm...?-ezzel maga felé fordított,átkarolt és megcsókolt.Én persze azonnal bekussoltam.Elengedett,és elégedetten nyugtázta,hogy bejött a terv.Kölcsönöztünk nekem egy korit,és mentünk volna fel a pályára,de én megtorpantam.
-Damon...Én nem tudok korizni-nyögtem ki.Először eléggé meglepődött,de végül válaszolt.
-Akkor majd megtanítalak-azzal fellépett a jégre,és engem is behúzott.Félve kapaszkodtam a karjába.
-Először is  meg tanulnod megállni a lábadon.-és elengedett.Persze elestem.Felsegített,de újra elengedett.Úgy a 10-15-dik próbálkozásra sikerült is összehozni.
-Most pedig az elindulás.-megmutatta,hogy induljak el.Ez nem is ment nehezen.Aztán mögém állt megfogta a derekam és tolni kezdett.Aztán elengedett én pedig lökni kezdtem magam.Tudok korizni!Mondjuk már hat óra volt és a koripálya zárni készült.Mehettünk haza.

                                                                           * * *
Hanyatt vágtam magam az ágyon.Lehunytam szemem,és már majdnem aludtam is,de egy gitárszóra lettem figyelmes.Egyideig hallgattam,és rájöttem,hogy Damon szobájából jön.Átmentem hozzá.Az ágyon ült és lehunyt szemmel gitározott.Figyeltem a kezét.Hogy a francba tud minden hangot csukott szemmel eltalálni?A dalnak vége lett és kinyitotta a szemét,és észre vett engem.
-Csak nem hallgatóztál?
-Hát meghallottam a gitárszót és...Jöttem megnézni ki játszik.
-És tetszett?
-Aha.Nagyon profin csináltad.
-Kössz.Megtanítsam?
-Naná-csillant fel a szemem.Le akartam ülni mellé,de nem hagyta,hanem belehúzott...az ölébe.Oké,járunk,de még mindig zavarba tud hozni.Francba.Elvigyorodott.Persze,hogy élvezte,hogy ezt válltja ki belőlem.Megfogta a kezeimet,és elkezdte vezetni a húrokon.De nem ment.Minden hang félre csúszott olyan görcsben állt a kezem.
-Lazíts.-mondta
-Könnyű azt mondani.
-Csak nyugodj le és menni fog.
-Oké-nagy levegőt vettem és hagytam,hogy vezesse a kezeimet.És tök jól ment.A hangok a helyén voltak.Nagyon élveztem a dolgot.a végére már egyedül is ment a dal.Na ilyen egy tökéletes nap.

14.fejezet-Lassan minden a helyére kerül

Reggel van.Lassan kinyitom a szemem.Fáj a fejem.Ma nincs kedvem bemenni az órákra.Amit tegnap alakítottam...Szép nagy esés volt...Várjunk csak.Tegnap nem csak elestem,hanem...Ááá.Biztos csak álmodtam..
Azzal kimásztam az ágyból,és megindultam a fürdőbe.Összekészülődtem,és mentem volna ki az ajtón,ha valaki nem áll a küszöbömön.Naná,hogy belementem.
-Mi a...?-néztem föl és akkor felfedeztem,hogy Damon áll előttem.
-Neked is szia.-közölte vigyorogva,aztán lehajolt és adott egy gyors csókot.Szóval nem álmodtam.Gondoltam.
-Most mi bajod van?Mit nézel ennyire?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Mi?Ja semmit.
-Aha.Látom.
-Tényleg semmit.
-Ne vágj ilyen szerencsétlen képet.Inkább gyere.-mosolygott,és az ujjait rákulcsolta a kezemre.Ahogy egyre jobban haladtunk a termek felé,úgy súgott össze egyre több lány.Bocsika csajok.Bementünk a terembe ahol hirtelen mindenki összesúgott.Kivéve persze Crystalt és Natit akik kikerekedett szemekkel néztek rám.Én erre csak elmosolyodtam.Leültem a helyemre Damon pedig mellém.Az órát végi beszéltük.Mikor vége lett,ki akartam menni a udvarra,de az én esküdt ellenségem az utamat állta.Emma...
-De mégis mi a francot képzelsz?-vicsorogta.
-Mi a bajod?-néztem értetlenül.
-Csak nem azt képzelted,hogy ellopod tőlem Damont?Szánalom
-Mi?Ja,hogy az a problémád,hogy én vagyok Damon barátnője és nem te.
-Az a srác totál vak,ha nem veszi észre kivel jár.Úgy is megszerzem magamnak,kár erőlködnöd.-vigyorgott gúnyosan.Na itt felment bennem a pumpa,és neki b*sztam a falnak.
-Na ide figyelj ha csak egy pillanatra is azt forgattad a fejedben,hogy bepróbálkozol nála,akkor rohadt gyorsan felejtsd el vagy én verem ki a fejedből,de azt tuti,hogy holnap is érezni fogod.Vili ribanc?
-Kisasszony,azonnal az irodámba!-hallottam magam mögül az...igazgatónő hangját.Klassz.Emma még utoljára gúnyosan rám nézett én pedig jeleztem neki,hogy ne kerüljön többet az utamba.Azzal néma csendben bevonultam az igazgatónő irodájába.
-Tisztában van vele,hogy az erőszak miatt akár ki is rúghatnám?!-tehát csak azt a részt láttam amikor neki nyomtam a falnak a csajt.Kafa.
-De...
-Semmi de!Ide figyeljen.Az a nagy szerencséje,hogy egyenlőre még nem tett semmi rosszat így megússza azzal,hogy kitakarítja az egész második emeletet!
-De...
-Világos?!
-Igen...
-Helyes.Most menjen órára.-mondta,én meg mentem matekra.Mikor beléptem a terembe már a tanár is bent volt,így benyögtem egy "elnézés"-t és azzal le is zártam a témát.
-Hol voltál?-suttogta Damon.Én erre egy szuszra eldaráltam mi történt.
-Na az gáz.-mondta végül.
-Az.-és itt lefejeltem a padot és így voltam egész nap.Mikor vége lett az óráknak,megvártam amíg mindenki elmegy és nekiálltam takarítani.Nagyon szemetes itt minden.De nagyon.Már sötét volt,amikor még nagyon sok volt hátra.
-Hát ma nem nagyon fogok aludni.-gondoltam.És ekkor lépteket hallottam magam mögött.Lassan közeledett felém.Én pedig észre vettem,hogy ki az.
-Damon,te meg mi a fenét csinálsz itt?
-Jöttem segíteni.
-Jöhettél volna korábban is.
-Jó,bocs.
-Azért kössz,hogy segítesz.
-Nincs mit.-mosolygott.Így viszonylag hamar végeztünk.Én pedig hulla módjára dőltem be az ágyamba.

13.fejezet-Te jó ég!

A téli szünet további részében nem történt semmi érdemleges.Éltem,lélegeztem,de az égvilágon semmi sem történt.Na,de ma.Még mindig nem sikerült felfognom.Vagy elhinnem.De mindent csak szépen,sorjában,az elejéről.
Nos tudni kell,hogy az éjszaka kb.fél órát aludtam.Nem volt különösebb oka,csak most így sikerült.Tehát úgy mászkáltam a folyosókon mint egy zombi.Mentem volna órára,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a saját lábamban.Csak én lehetek ilyen béna.Már felkészültem az esésre,és az azt követő kiröhögésemre.De hirtelen valaki utánam nyúlt és elkapott.Lassan kinyitottam a szemem,és észre vettem,hogy Damon tart a levegőben.
-Te meg mi a fenét szerencsétlenkedsz?-nézett rám vigyorogva a fiú,miközben talpra állított.
-Én csak...izé...nagyon keveset aludtam az éjjel-magyarázkodtam.
-Hát azt látom.
-Milyen óra lesz?
-Mittudomén.Talán matek.
-Jó.Akkor megyek is-mondtam,és menni készültem.Erre Damon elkapta a kezem és visszahúzott.Végig mért,aztán sóhajtva kijelentette:
-Úgy látom,ma be kell mennem órára.
-He?-de már nem válaszolt,mert elkezdett húzni.Én pedig mentem utána,már amennyire ez tőlem tellett.Beértünk a terembe (éppen csengetésre),és levágtam magam a helyemre.A fejem pedig hatalmas koppanással a padra érkezett.Bejött a tanár.Már félig aludtam,de azt észleltem,hogy Damon felállít egy könyvet a fejem elé.hogy takarásban legyek.Aztán elaludtam.
Legközelebb a csengő ébresztett fel.De úgy,hogy majdnem kiestem a padból.Mellettem Damon ült,vigyorogva.
-Jó reggelt csipkerózsika.
-Mennyit aludtam?-dörgöltem meg a szememet.
-Matekon végig.
-Klassz-azzal a fejem újra koppant a padon.A többi órán is annyira figyeltem,mint matekon.Damon pedig azzal volt elfoglalva,hogy könyveket állított a fejem elé,hogy le ne bukjak.utolsó óra után elköszöntem Damontól,és megpróbáltam visszatántorogni a szobámba.És itt kezdett a napom érdekessé válni.Ugyanis ahogy mentem a folyosón valamiben pofára estem valamiben.Ahogy zuhantam,valamibe bevertem  a fejem.Ahogy leértem a padlóra még hallottam,hogy valaki a nevem szólít,aztán minden elsötétült...

                                                                      * * *

-Hé Roxy!-ki az?Olyan ismerős a hangja.Egy fiú hangja.
-Nagyon beüthette szegénykém a fejét-most egy lány hangja
-Az biztos-ez is egy lány hangja.De most másé a hang.Lassan nyitogatni kezdtem a szememet,és így jól kivehetővé vált három alak.
-Csend!Ébredezik-szólt az egyik lány.Mikor kitisztult a kép,már rendesen láttam Natit,Crystalt és Damont.
-Lányok,hívjatok egy orvost-könnyebbült meg a fiú.Nati és Crystal elment,Damon pedig leült az ágyam szélére.
-Nagyon rosszul vagy mi?-nézett rám aggódva.
-Csak ne fájna annyira a fejem...
-Mázli,hogy olyan könnyű vagy,külömben nem tudtalak volna idehozni.Bár a csajok a folyosón biztos szívesen segítettek volna nekem.
-Ekkora egóval,hogy férsz be az ajtón?
-Na visszatért a régi Roxy.Egyébként nézz szembe a tényekkel.A suliban lévő összes csaj akármit megtenne egyetlen csókomért.
-Ez alól én vagyok a kivétel.
-Igen.Hisz neked még kérned sem kell.
-Mi?-még fel sem fogtam mit mondott,mert a következő pillanatban felültetett,átölelte a derekam és...megcsókolt.Ááááá!Ilyen nincs!Ha álom valaki keltsen fel!Megcsíptem magam úgy,hogy ne vegye észre,de semmi.ugyanúgy ültem az ágyon és Damonnal csókolóztam.Nem tudom leírni,hogy milyen érzés ,de valami fantasztikusan jó volt.Lassan én is lehunytam a szemem és viszonoztam a csókot.De ennek is vége lett.Lassan eltávolodtunk egymástól én pedig eldőltem az ágyon.Hát első csóknak nem is volt rossz.Damon vigyorogva kiment a szobából engem pedig ott hagyott.Ha valaki hozzám szólt,nem reagáltam semmit.Egész nap ezen rágódtam.Míg végül jött az álom és elaludtam.

12.fejeztet-Csak egy átlagos nap...

Reggel,mikor kinyitottam a szememet,először az tűnt fel,hogy nem a saját szobámban vagyok.Na,jó.Akkor hol vagyok?Ja,persze.Tegnap bealudtam Damonnál.Állj.Tisztán emlékszem,hogy elaludtam a vállán.De most nem ott vagyok.Ugyanis fekszem.És van valami a fejem alatt.Körül néztem,majd mikor felfogtam,hogy hol fekszem,vörös fejjel fölpattantam.Mert...Damon ölében feküdtem.Hangtalanul ki akartam osonni a szobából,de valaki elkapta a csuklómat.És vajon ki?
-Hová mész?-kérdezte a fiú álmosan
-Öm...Ki.A szobámba.
-És miért?
-Mert...ömh...izé...át kéne öltöznöm...és...igen
-Aha.-vigyorgott-Véletlenül sem azért,mert nem ott keltél ahol elaludtál.-na itt lettem olyan piros mint egy paradicsom.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejemet.
-Semmi gáz.Nem haragszom.-Ooké.Na ez furcsa.-És mit akarsz csinálni?
-Hmm.Elmehetnénk mondjuk reggelizni.
-Jó ötlet.-azzal fölállt,én pedig kimentem.Átöltöztem,majd Damon kijött a szobám elé.Elindultunk a városon,,valami cukrászda felé.Hamar odaértünk.Csinos kis cukrászda.Bementünk.
-Mit kérsz?-kérdezte Damon
-Azt.-böktem rá egy szimpi darabra.A fiú erre elővette a pénztárcáját.
-Na nehogy már csak te fizess.-mondtam,majd elkezdtem elő kotorni a tárcám.
-Felejtsd el.-szólt aztán megfogta azt a kezem amelyikkel kerestem és fizetett.Oké.Leültünk enni.Franc.Leesett a pénztárcám.Lehajoltam,hogy felvegyem,majd mikor felegyenesedem már hiányzott egy darab a sütimből.Az asztal másik végén pedig Damon mosolygott angyalian.
-Te ettél belőle?-húztam résnyire a szemem.
-Én?Dehogy is.-pislogott ártatlanul.Én erre áthajoltam az asztalon és loptam egy falatot a sütiéből.
-Oké.Kvittek vagyunk.-adta meg magágát.Megettük a sütit és elmentünk sétálni a parkba.Mindenféléről beszélgettük,amikor hirtelen Damon megállt.
-Amúgy...megvan a karácsonyi ajándékod,és nincs kedvem várni,hogy odaadjam,így tessék.-húzott elő a zsebéből egy kis ékszeres dobozt,majd a kezembe nyomta.érdeklődve nyitottam ki a doboz amiben egy apró ezüst szív volt.Kivettem és rájöttem,hogy egy nyaklánc.Egy szép nyaklánc.
-Nagyon köszönöm!-ugrottam a fiú nyakába.Ő pedig viszonozta az ölelést.
-Szívesen.-mondta.ekkor rájöttem,hogy el kéne engedni,mert jóval magasabb nálam,így a nyakában lógok.Oppá.
-Bocsi.-szálltam le róla.
-Semmi baj.
-És most?-kérdeztem.
-Mozi?
-Mozi.-egyeztem bele.Elmentünk a plázához ahol a mozi van.Damon vett jegyet mind a kettőnk egy horror filmre.Klassz.Beültünk a terembe.Az eleje nem volt olyan vészes,de mikor elkezdték földarabolni vagy kibelezni az embereket az már sok volt.
-Minden oké?-kérdezte a fiú aggódva.
-Nem.
-Félsz?
-Megint nem.Csak mindjárt hányok.-húztam el a számat.Erre persze kiakart vinni.
-Haggyál.Akkor is végig nézem.-makacskodtam.Válaszként kaptam egy sóhajtást,majd átkarolt.Már megint vörös vagyok.Na mindegy.Végül is a filmet végignéztem valahogy.Aztán a suliban estig beszélgettünk.Marha jókat lehet vele beszélni.Kiderült,hogy ő sem bírja a szüleit és most,hogy az anyukája is visszaköltözött hozzájuk duplán idegesítőek.Ő ezért nem jár haza.későig beszélgettünk aztán mindenki ment aludni a maga szobájába.

11.fejezet-Téli szünet

Reggel éppen az ablakpárkányon ülök és nézem a hóesést,amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki,de a szememet istenért se vettem volna az ablakról.
-Szia!-hallottam a barátnőim hangját a szoba ajtajában.
-Sziasztok!-fordultam hátra mosolyogva.
-Figyi...Biztos nem lenne kedve velünk jönni szünetre?-kérdezte Crystal.
-Lányok ezt már megbeszéltük.Megleszek egyedül is.
-De ez olyan gonoszság.Miért nem mehetsz haza?-szomorkodott Nati.
-Mert nem bírom a nevelő szüleimet,és ők se engem,így az a legjobb ha itt maradok.Ti viszont most legyetek szívesek menni mert Crystal lekési a buszt te meg a vonatot.
-Igazad van,de...Hívj ha baj van.
-Oké.Sziasztok.
-Szia.-köszöntek a lányok és kimentek.Ó tényleg.Még nem is mondtam.Mától egy hónapig téli szünet.Azért ilyen hosszú,mert ez egy bentlakásos iskola,így a szünetek mindig hosszabbak.Én viszont utálom a "családomat" és ez kölcsönös.Csak azért tartanak,mert pénzt kapnak utánam,mert állami gondozott gyerek vagyok.Szóval ezért úgy döntöttem,hogy maradok a suliban a szünetre is.Jobb lesz így mindenkinek.Ugyan Crystal és Nati felajánlották,hogy menjek hozzájuk,de én nem vagyok pióca ezért nem akarok ott élősködni náluk.
-Kopp,kopp.-kopognak?Mégis ki?
-Jöhetsz!
-Szia.-lesett be Damon az ajtón.
-Ó,szia.Hát te?
-Gondoltam elköszönök mielőtt lelépsz.
-Én?
-Hát nem is én.
-De én nem megyek haza.Semmi kedvem otthon az ál-őseimmel veszekedni.-húztam el a számat.Erre Damon szemei hirtelen felragyogtak.És mosolygott.
-Klassz.Csak,mert én sem megyek haza a sznob apámhoz.-vigyorgott.Én erre elkezdtem vörösödni.Egy hónap.Kettesben.Egy fiúval.Aki Damon.Aztaaaa.
-Aprópó.Tegnap a bálon egész jó táncosnak bizonyultál.-tereltem fülig pirulva.
-Ahh.Én se hittem,hogy valaha hasznát veszem annak,hogy a nemesi származás miatt táncolni taníttatott apám.
-És mit csináljunk?
-Séta?
-Oké.-akkor ezt megbeszéltük.Gyors felöltöztem és elindultunk a parkba.Csendben sétáltunk egymás mellett,amikor észrevettem egy csapat 12-13 éves gyerek csapatot amint egy velük egykorú lányt üldöztek.A lány esett egy hatalmasat,a többiek pedig megsorozzák hógolyóval és havat löktek rá,miközben azt ordították,hogy szörny.Aztán otthagyták.Engem is rengeteget csúfoltak és szemétkedtek velem.Mondjuk nem így,de az se volt semmi.Damonnal összenéztünk,és a kislányhoz rohantunk.
-Jól vagy?-kérdeztem.A lány felnézett...Hosszú,csillogó fekete hajú lány,éjszürke szemekkel.Tisztára Damon lány változatban.A fiú meglepetten pislogott a lányra.
-Isabell?-hogy mi?Honnan ismeri?A lány csak mosolygott.
-Ön nyert.Damon...
-Oké.Nem vágom.Honnan ismeritek egymást?-szóltam közbe.
-Pedig már meséltem róla.Ő a húgom.Csak tudnám mit keres itt.
-Anyuval ide költöztünk.Szünet után a Blood Ties-ba  járok.Az ember suli nem igazán jött be.-húzta el a száját a lány.
-Mi?Már te is annyi idős vagy?-néztem rá furán.
-Dehogy is!A Blood Ties-nak van egy általános iskolai része is.-magyarázta.Aha.Most már ezt is tudom.-Egyébként Damon egész helyes a barátnőd.-mosolygott.Én pedig elvörösödtem.És a gáz az,hogy Damon is.
-N-Nem,ő nem a b-barátnőm csak egy h-haver.-dadogott a fiú.
-Ó,akkor bocsánat.
-Semmi baj.-mondtuk egyszerre Damonnal.Erre a lány csak elröhögte magát.A nap további részét vele töltöttük.Irtózatosan jófej,bár néha gonoszkodik.Tiszta Damon.Mikor visszamentünk  gimibe Damonnal filmet néztünk.Én pedig...Asszem' bealudtam Damon vállán.