Na,hát elérkeztünk az utolsó fejezethez.Nagyon szépen köszönöm azoknak eddig velem tartottak,tényleg örülök hogy volt egyáltalán ember,akit érdekelt ez a kis hülyeségem.Hálás vagyok érte.
15 évvel később-Anya!Anya!-visít fel hirtelen egy gyerekhang a nappaliból.
-Már fel is keltek?-nyögöm nehézkesen felülve az ágyban.
-Nagyon úgy néz ki...-dörgöli meg a szemét a mellettem fekvő Damon.Lassan kikászálódtam az ágyból,és elindultam lefelé a lépcsőn.Odalent a szokásos rendetlenség mellett egy toporzékoló 5 éves,illetve nem mesze tőle a földön babázó ikertestvére.
-Mi a baj,Meli?-emeltem fel a kislányomat.Igazából csak reménykedni merek hogy ilyen komásan a jót tartom a karjaim között,ugyanis mindketten Damon fekete haját,és az én vörös szemei örökölték.Meg azért mégis csak egypetéjű ikrek...
-Medy elvette a babáim!-kiáltja,miközben kis kezével a testvére felé mutat.
-Medison,igaz ez?-szólítom meg a másik lányom.
-Nem!-pattan fel azonnal,a játékokat a háta mögé dugva.
-Medy,hazudni nem szép dolog-dorgálja meg finoman Damon,miközben helyet foglal a kanapén.-Játsszatok inkább együtt-javasolta
-Nem egyedül akarok!-ölelte magához a babákat,a kedves férjem pedig sóhajtva veszi tudomásul,hogy ezt bizony elvesztette.
-A lányok megint összekaptak?-lépked le a lépcsőn Daniel,a 10 éves fiunk.Az én fehér hajam illetve Damon szürke szemeit örökölte és az ikrekhez hasonlóan szintén vámpír.Végül is nem csoda,egy félvámpír meg egy vámpír valószínű volt,hogy vámpírok lesznek a gyerekei.Az ikreknek még nincs szüksége vérre,ők még fiatalok,Dan vérszomja viszont már jelentkezett,mivel betöltötte a 10 évét.Nem tudom a vámpíroknál ezt hogy szokás megoldani,de én hagyni fogom a gyerekeimnek hogy a vérem szívják,egészen addig,míg csak szükséges.
-Daaan!-szalad oda hozzá Medy.-Védj meg!
-Mitől?-kérdezte a fiú,miközben felvette a kislányt,aki azonnal átölelte.
-Meli azt mondja hogy elvettem tőle a babáit!
-Mert így volt!
-Oké...Nem igazán értem,hogy mi a baj,be mi lenne ha együtt játszanátok azokkal a babákkal?-vetette fel az ötletet.A kislány egymásra nézett,majd tekintettel megbeszélték a dolgot.
-Jó!-mondták szinkronban,mire Dan bólintott egyet,lerakta Medyt,a két lány pedig elszaladt a szobájukba.
-Na szépen vagyunk,az apjukra nem hallgatnak,a bátyjukra viszont igen-fonta össze a karjait Damon.
-Lehet mert Dan felnőttesebb mint te-kuncogtam,mire sértetten rám pillantott.-Nyugi már,tudod hogy csak azért mert odavannak a bátyjukért!
-Apu,többet kéne játszanod velük,akkor talán szófogadóbbak lennének-mosolygott Dan,miközben ő is leült.
-Neked könnyű...Veled csak bújócskázni meg hasonlókat akarnak...Engem meg kisminkelni-borzongott meg Damon,mire elröhögtem magam.Igen volt olyan hogy rajta próbálták ki a sminkjeim...
-Csak azért,mert hagytad magad.Nem olyan ördögiek,ha nem engeded nem piszkálnak vele-magyarázta a fiú.
-Szóval elcsesztem.Értem-dőlt hátra a férjem.
-Persze,tudom hogy élvezted-húztam az agyát,de inkább már nem reagált,Dan pedig csak csendben nevetett.Amúgy nem tudom hogy az ő személyisége hogyan lett...Nyugodt,kedves,barátságos,jó tanuló...A szöges ellentétünk...Lényeg hogy nem olyan hülye mint én.Bár nem bántam meg semmi olyat,ami a múltban történt.Kicsit sajnálom,hogy a gyerekek a rokonok közül csak Isat ismerik,de Damon családja nem akarja tartani velünk a kapcsolatot,az én családom se,de nem nagyon keressük a kapcsolatot...Konkrétan azóta nem láttam egyiküket sem,mióta összeköltöztem Damonnal.Na persze ez nem baj.Tiara is örökre eltűnt az életemből,csodás családom van,a régi barátaimmal is tartom a kapcsolatot...Többet nem is kívánhatnék.Nati és Leon összeházasodtak,míg Crystal egy Viktor nevű férfihez ment hozzá,Adam pedig egy Lexie nevű nőt vett feleségül.Isa még fiatal,de van barátja.Mindenki megtalálta a boldogságot,és én ennek nagyon örülök.
-Anyaaaa!-hallatszott az emeletről a gyereksikoly,én pedig elmosolyodtam.Igen,ez az én zűrös,hangos,de szerető családom,ahol boldog vagyok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése