33.fejezet

Tekintve,hogy az utolsó előtti nap profin összetörtem magam,nem igazán történt semmi érdemleges.Az ágyamban feküdtem,bámultam a plafont,meg ilyenek.De az egész megérte,hiszen megmentettem a nyakláncom.Mostantól kétszer ennyire fogok vigyázni rá.
Pénteken hazamentünk,majd egy unalmas hétvége következett.Ma hétfő van és kezdődik az iskola.Blaaaa...
Tényleg,még nem is említtettem,hogy Rosaly elment a suliból a kirándulás után,mert a szülei már arra is csak vonakodva engedték el.Azért egy kicsit sajnálom.
A reggel egész jól kezdődött,nem úgy keltem mint egy zombi.Kialudtam magam.A kedvem még az a tény sem rontja el,hogy egy baszom ragtapasz ékesíti a homlokom.Átmentem Damon szobájába,hogy ellenőrizzem felkelt-e.mikor benyitottam az ágyában ült,"enyhén" nyúzottan.
-Veled meg mi van?-kérdeztem meglepetten.
-Fáj a fejem,köhögök,fáradt vagyok és folyik az orrom-válaszolta rekedt hangon.Odaléptem hozzá,majd megfogtam a homlokát.
-És lázas is vagy-tettem hozzá.
-Akkor még az is.
-Te is meg tudsz betegedni?
-Persze.Nem olyan könnyen,de persze.
-Meddig kerestél a hóviharban?
-Kb,fél órát.
-Akkor megfáztál.Ma ne gyere be.
-Ó szívesen.
-Oks.Akkor szia-lehajoltam adtam neki egy gyors csókot.Milyen fura már,nekem kellett lehajolnom.Jó,oké,ült,de akkor is.-Délután jövök.
-Én itt leszek-mosolygott rám.Elbattyogtam az osztályba,majd mikor beértem a lányok mellé léptem.
-Szia-köszöntek egyszerre.
-Reggelt-biccentettem-Miről folyik a szó?
-Arról,hogy Natinak randija lesz-vigyorgott Crystal.
-És kivel?-érdeklődtem.
-Leonnal-mondta Nati hatalmas mosollyal.
-Na végre elhívott.Ideje volt.
-Már alig várom.Délután nem jönnétek fel hozzám segíteni összekészülődni?
-Én ráérek-válaszolt Crystal.
-Én is.Damon majd megvár.
-Apropó,ő hol van?-érdeklődött Nati.
-Megbetegedett-itt sajnos a csengő közbe szólt,úgyhogy leültem a helyemre,majd megfejeltem a padot.Egészen addig,amíg meg nem hallottam a minden diák által rettegett szót:
-Röpdolgozat!-kiáltotta a biosz tanár.Nem hiszem el...Hogy én mennyire utálom az iskolát...Lecsapta elém a lapot.Beírogattam azokat a válaszokat(már amit tudtam),majd 20 perccel később beszedte a dogákat.Innentől kezdve inkább úgy tettem,mintha figyelnék.Meg mintha írnék.szóval a mai nap vagy tízszer unalmasabb volt mint általában...
Végre vége a napnak.Felsprinteltünk Nati szobájába,hogy segítünk neki össze készülődni.Kinyitottam a szekrényét és...Én ennyi rózsaszínt még soha nem láttam.De tényleg,szinte csak rózsaszín ruhái vannak,csak elvétve található másik szín.
-Crystal,tied a ruha,én megcsinálom a haját.
-Értettem főnök-bólintott Crystal,majd belelesett a ruhák válogatásába.Én addig neki láttam Nati frizurájának.Előre fésültem a fufruját,kicsit be göndörítettem,majd a haját lófarokba fogtam,és egy tincset befontam.Belenézett a tükörbe.
-Mond meg őszintén amit gondolsz-kértem.
-Szerintem nagyon jó lett-mosolygott rám,majd megölelt-Köszi!
-Szívesen-öleltem vissza.Eközben Crystal is kiválasztotta a nyertes darabot.Fehér farmer és bélelt kabát,rózsaszín hosszú ujjú.Már csak a smink volt hátra.
-Figyelj Roxy...Van valami amit meg akarok kérdezni-mondta Nati,miközben Crystal sminkelte.
-Kérdezz-dőltem hanyatt az ágyon.
-Milyen az első csók?-kérdezte
-Állj...Vagyis akkor te még sosem...
-Hát nem.
-Hány éves vagy?
-16.
-Aha.Hát szóval...Az én első csókom "enyhén" meglepetésszerű lett,szóval csak annyit mondanék,hogy ne idegeskedj.Tudni fogod mit kell csinálni.
-Akkor jó-ekkor Crystal befejezte a sminket.Natit útjára engedtük,majd elmentem Damonhoz.Nem sértődött meg nagyon,dehogy is...Csak mint egy 5 éves.

32.fejezet

A reggel szokatlanul átlagosnak indult.A tanárok üvöltve jöttek ébreszteni minket,majd miután ettem 3 falatot az ehetetlen reggeliből,neki álltunk gyakorolni.És elkövettem azt a hibát,hogy lecsúsztam egy viszonylag meredek dombon.a negyedénél elvesztettem az egyensúlyom,és az út hátralévő részét bukfencezve tettem meg,majd begurultam a fák közé,és kb 10-15 méter után megálltam.Miután kikászálódtam az erdőszerűségből,már halottam a többiek röhögését.
-Hahaha...Marha vicces amikor a szerencsétlen lány pofára esik-morogtam.
-Igazad van,ez nem vicces-ölelte át a vállam Crystal.
-Nem,egyáltalán nem-állt meg mellettem Nati.Már éppen meg akartam köszönni,hogy megvédenek,amikor kitört belőlük a röhögés.Egy ideig  morcos pofát vágva álltam,de végül én is elröhögtem magam.Azért ez egy kicsit vicces.Csak egy kicsit.
Ezek után elhatároztam,hogy én ezalatt a kirándulás alatt többet  nem állok deszkára.Nos ez bejött,mert nem is kellett.Főleg azért,mert másfél óra múlva a tanárok,beparancsoltak minket a házainkba,mivel egy hóvihar közeledik.
Néhány óra múlva Damon ágyán térdelve bámulok ki az ablakon.Nos a hóvihar nem a megfelelő jelző arra,ami kint volt.Én inkább hó-tsunaminak nevezném.Konkrétan nem láttam el fél méternél messzebb.jó ötlet volt.A többiek a telefonoztak,én meg lassan halálra untam magam.Elfeküdtem az ágyon,és a fejem az egyik párnába fúrtam.Így feküdtem egy darabig,majd végül felálltam és elmentem lezuhanyozni.Mikor belenéztem a tükörbe,hogy összefogjam a hajam,észrevette,hogy nincs meg a nyakláncom.Benyúltam a pólóm alá de nem találtam,sem ott,sem a földön.Kirongyoltam,majd kutakodni kezdtem az ágyamban,a padlón,Damon ágyában,a cuccaim közt,de sehol.Nincs meg!
-Mit keresel?-kérdezte Damon.
-A nyakláncom!-mondtam kétségbe esve.
-Milyen nyakláncot?
-Amelyiket tőled kaptam karácsonyra-kotorásztam.Mivel nem találtam,magamra rángattam a kabátom,és kiszaladtam az ajtón,hogy megkeressem a nyakláncom.


                                                                         * * *

Damon szemszöge

-Már 2 órája elment-idegeskedtem
-Ne aggódj,a kereső csapatok már elindultak-nyugtatgatott Adam.
-Hát nem úgy néz ki,hogy meg fogják találni-ezzel felpattantam,majd kabátot vettem.
-Hé!Ne menj ki,mert te is úgy jársz mint Roxy-fogta meg a vállam Leon.
-Hát aztán?Meg akarom találni és ha ti nem jöttök,nekem úgy is jó.Ha esetleg megtalálnák,hívj fel-kimentem az ajtón egyenesen be az erdő.Nagy a valószínűsége,hogy elvesztette az eszméletét.
Megy az idő.Már legalább fél órája keresem.Meg kell találnom,vagy akár meg is fagyhat.Ekkor halvány csúszásnyomra lettem figyelmes.Lenéztem a leejtő aljára,ahol egy ember alakjára lettem figyelmes.Lementem a dombon és akkor már láttam.Roxyt félig betemette a hó.
-Hogy az a ***!(cenzúra)-ordítottam,majd leszedtem róla a havat.A homloka vérzett.Finoman megérintettem mire megszólalt:
-Ez fáj...Ne csináld...-mondta elhalóan.
-Hál' istennek-ölbe vettem,és siettem vele vissza a szállásra.Mikor visszaértem,elvittem a gyengélkedőre.Ott letettem az ágyra,majd szóltam az egyik ilyen orvos szerűségnek aki ellátta.Szerencsére csak felszíni sérülései vannak.Megfogtam a kezét.Ekkor vettem észre,hogy valamit görcsösen szorongat.

Roxy szemszöge

Lassan nyitogatni kezdem a szememet.Az első ember akit megláttam az Damon volt.Körülnéztem a nagy,fehér falú szobában.Hol vagyok?
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Beverted a fejed és elájultál odakint.
-Akkor ezért fáj ennyire a fejem-ekkor Damon óvatosan átölelt.
-Ígérd meg,hogy nem csinálsz többet ilyet-suttogta.
-Hidd el,nem fogok-öleltem vissza,majd lehunytam a szemem.Miután elengedett,egy forró cseppet éreztem az arcomon.Mikor kinyitottam a szemem,Damon éppen megtörölte az övét.
-Na nehogy már!Te sírsz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem is-tagadta csípőből.
-Ó dehogy is nem!
-De nem!-egy ideig még érveltem amellett,hogy sírt.Minden esetre még páran átjöttek rám nézni,de csak egy kis pihenésre van szükségem.Szóval holnap egész nap fekszem.Hurrá...

31.fejezet

Az éjjel nagyon fáztam.Nem tudom,hogy a többiek hogy aludtak el de én mást se csináltam,minthogy próbáltam annyira összekuporodni,amennyire csak tudtam.A sok mocorgásra az alattam lévő ágyról megszólalt Damon.
-Mit csinálsz?-nyögte álmosan.
-Megfagyok-válaszoltam fogvacogva.
-De nincs is annyira hideg.
-Attól,hogy uraságod nem fázik én még igen-átfordultam a másik oldalamra,és felhúztam a lábam.A fiú sóhajtott egyet,mielőtt megszólalt:
-Mennyire problémás vagy...Na mássz le,és hozd a takaród-nehezemre esett kimászni a hidegből a még hidegebbe,de már szinte bármire képes lettem volna,hogy felmelegedjek.Szóval lemásztam az emeletes ágy tetejéről,majd mikor leértem a földre,lerángattam a takaróm.Damon addigra már beljebb csúszott az ágyában.
-Feküdj le nekem háttal-ledőltem mellé ahogy mondta,majd magamra húztam a takaróm.Mikor elhelyezkedtem,Damon rám terített az ő takarójából is egy darabot,így 2 paplan alatt feküdtem.Kicsit közelebb húzott magához,így a hátamat ő melegítette.
-Jobb?-kérdezte.
-Aha-azta,mennyivel melegebb van így...
-Nehéz eset vagy...-itt a szavába vágtam
-Ja,már mondtad-ásítottam.
-...de nem cserélnélek le senkire-fejezte be a mondatot.Halványan elpirultam.Jól van na,nem szokott ilyeneket mondani túl gyakran.Néha rájön,hogy be kell nyögnie valami ilyesmit.
-Amúgy mit fognak szólni a többiek,ha meglátnak reggel így minket?-tereltem.
-Felkeltek egy kicsit hamarabb,visszamászol az ágyadba,és senki nem tud majd semmiről.Oké?
-Oké-ezzel bealudtam.


                                                                          * * *


Reggel rázogatásra ébredtem.Marhára álmos voltam,de azért reagáltam.Mégpedig úgy,hogy kulturáltan megkérdeztem:
-Mi a francot akarsz?-kérdeztem fojtott ordítással.
-Mássz vissza az ágyadba,mindjárt jönnek a tanárok ébresztőt tartani.
-Ja!Már el is felejtettem.Még nagyon reggel van.
-Majd később kitárgyaljuk a félelmetes sötétséged,csak menjél már!-suttogta.
-Ennek nincs ennyivel vége-fenyegetőztem,és visszamásztam az ágyamba.Már majdnem vissza is tudtam volna aludni amikor...
-Jó reggelt gyerekek!Mindenki,ki az ágyból!-kiáltotta a házisárkány.Úgy értem osztályfőnök.
-A jó édes kurva anyád...-suttogtam a párnámba.Nincs is jobb annál,mint amikor az egyik első ember akit reggel látsz,az a matektanár.Aki az osztályfőnököd.Ráadásul még egy hárpia is...
-Mondott valamit,kisasszony?-fordult felém gyilkos pillantással a tanár.
-Ó nem,én meg se szólaltam.Viszont ha a tanárnő hangokat hall,mindenképp forduljon orvoshoz-mondtam angyali,ártatlan arccal.Hű,ha tekintettel ölni lehetne én nagyon csúnyán haltam volna meg.Mondjuk már megérte volna az egész,hisz elértem 15 perccel a felkelésem után,hogy a tanárt a robbanás határáig idegesítsem.És persze az sem másodlagos,hogy a házban tartózkodó emberek csendben szakadtak a röhögéstől.
Miután a tanárok elmentek,a fiúkat bezavartuk a fürdőbe ameddig átöltözünk.Jó megoldás,nem?Mikor mindenki elkészült átballagtunk az ebédlőbe kajálni.A reggeli egész ehetőnek bizonyult,mindenki evett belőle legalább egyszer.
Délelőtt megint síelni tanították a síelni nem tudókat.Belegondolva,ez már mennyire értelmes megfogalmazás?Na mindegy a lényeg az,hogy ma már csak feleannyit estem mint tegnap,de azért még nem mertem lecsúszni a dombon.A múltkori esés nyomait még viselem.Bezzeg mindenki más már simán siklik le sokkal magasabb dombról is.Ez így unalmas.Elindultam körülnézni,amikor megláttam Damont.
-Szóval,mi is volt az én félelmetes sötétségemmel?-lépkedtem felé érdeklődő arckifejezéssel.
-Ha ezzel azt akarod mondani,hogy nem is vagy annyira hülye,akkor közölném:De az vagy.
-Irtóra aranyos vagy-gúnyolódtam.
-Tudom-vigyorgott.
-Ekkora egoistát...-fogtam a fejem.
-Talán baj?-kérdezte miközben átölelte a derekam.
-Hülye vagy.
-Ha te mondod...-majd berogyasztotta a térdét,hogy az arcunk egy szintben legyen és megcsókolt-Törpe.
-Megfojtalak!-mondtam,de csak egy hógolyó talált el.Megjegyezni:Nem menjek el sehova Damonnal ahol hó van.Vissza akartam dobni,de elvétettem,és Crystalt találtam el.Még azt se tudtam mondani,hogy "bocs",mert jött a hógolyó(amit ő dobott)és ki kellett kerülni,így megint valaki mást talált el.És ezzel kezdetét vette a hógolyó-csata,amibe mindenki beszállt.Jó buli volt.

30.fejezet

Reggel furcsamód én keltem a legkorábban.Mondjuk csak azért mert kibaszottul fáztam.Így legalább nem kellett kapkodnom,sem a soromra várni a fürdőben,kényelmesen el tudtam készülni.Olyan negyed órája várhattam,hogy legyen valami ébresztő,de abszolút semmi.Mindjárt 8 óra.Na jó.Akkor én keltek fel mindenkit.A telefonomban megkerestem a legidegesítőbb csengőhangot és bekapcsoltam.Naná,hogy mindenki felkelt rá.
-Roxy mégis mit csinálsz?-emelte fel a fejét a hozzám legközelebb lévő ágyról Crystal.
-Ébresztőt tartok-feleltem.
-6:52-kor?Mégis miért?-hunyorgott a faliórára.
-Mi?-én is ránéztem az órára és...Basszus...Elnéztem.Gyorsan leállítottam a telefonom.Miért nincs itt egy nyomorult digitális óra?!-Hoppá...
-Ugye most ez csak egy vicc.Könyörgök valaki mondja azt,hogy Crystal nézte félre az órát-nyöszörögte Damon.
-Nem.Tényleg 6:52 van-ült fel az ágyában Adam.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?-kérdezte Amanda.
-Oké,bocsánat.Ti még nem tévedtetek?-kezdek megijedni."Kissé" csúnyán néznek rám.-Akkor én most kimegyek.
-Hé!Állj meg!-itt a kabátommal a kezemen kisiettem az ajtón.Eleget hallottam.Elkezdtem sétálni.Megnéztem a másik faházat,meg elmentem megkeresni a tanárokét.Lassan sétáltam visszafelé,hogy mire visszaérek,már ne haragudjanak annyira.Már majdnem visszaértem,amikor valaki fellökött,így arccal a hóba estem.Na és ki lökött fel?Persze,hogy Damon.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy...-mondtam miközben feltápászkodtam.
-Ezt csak azért kaptad,mert egy órával hamarabb felkeltettél.
-Miért nem aludtál vissza?-megfogta a kezem,és visszahúzott a házhoz.A falon keresztül is lehetett hallani valaki horkolását.
-Jessusom ki ez?
-Úgy se hiszed el ha elmondom.
-Azért hátha.Na ki ez?
-Nati-azt hittem felborulok.Nati ennyire horkol?És ami még fontos én miért nem hallottam az éjjel?
-Oké értem miért nem alszol-előkotortam a telefonom.7:38-at mutatott a DIGITÁLIS óra így biztos annyi is volt az idő.Leültem egy fa tövébe és igyekeztem nem elaludni.Ekkor megdobtak egy hógolyóval.
-Létszi ne szívd ki a maradék életerőm-néztem az előttem pár méterre álló fiúra.
-Csak nem fáradt vagy?Képzeld én is-eldobálta rám a golyókat,majd mikor hátat fordított és leguggolt,hogy gyúrjon még egy párat,felálltam odarohantam és a hátára ugrottam.Felállt és nagy nehézkesen ledobott a hátáról,majd havat szórt rám.
-Auuu!Te teljesen hülye vagy?Nem rémlenek a kék-zöld foltjaim?
-Ja...Bocs...Minek ugrottál rám?
-Mert csak-kínyílt a tanári kis ház ajtaja,majd a két kísérőnk berontott a házakba,és hatalmas kiabálással mindenkit kivertek az ágyukból.De tényleg annyira ordítottak,hogy még mi is hallottuk,és szakadtunk a röhögéstől.Nos,jobban jártak volna,ha az én ébresztőmre fölkelnek.
Délelőtt kezdődött az oktatás.A legtöbb osztálytársam tudott síelni,szóval csak két-három embert tanítottak.Nem engem,mert én mindenáron snowoardozni akartam,így én egedül bénáztam.
Az ebéd.Nos az ehetetlen és az undorító nem írja le a valóságot.Inkább ettem volna cipőtalpat,de komolyan.Borzalmas volt.De én meg nagyon éhes,úgyhogy...
Délután mindenki ment kipróbálni a saját tudását.Nos az én "tudásom" egyszerűen borzalmas szóval csak azt értem el ezzel,hogy a körülöttem lévők kiröhögtek.Ez van.
Nos a takarodónak 8-kor kéne lennie.Nálunk 11 óra után volt.Nem fogok tudni felkelni holnap...

Karácsony

Boldog Karácsonyt és Újévet kívánok minden kedves olvasónak!Töltsétek kellemesen a téliszünetet. :)

29.fejezet

Nos a problémák ott kezdődtek,hogy az osztályfőnökünk le is foglalta a szállást.Ez magában nagyon jó,főleg,hogy ez 2 fűtött,10 személyes,21.századi faház,ráadásul nagyon szépek is.A baj ott kezdődik,hogy az osztályban 7 lány és 13 fiú.Ebből kifolyólag pedig 3 srácnak a lányokkal kell egy házban aludnia.Rögtön ment a jelentkezés,hogy ki "áldozná fel" magát.A csóri tanárt már kezdtem éppen sajnálni,mert senki le se szarta,a fiúk csak ordibáltak,és érveltek amellett,hogy ők aludhassanak a lányokkal.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.

28.fejezet

Ma van az indulás napja.Még sosem voltam síelni,szóval semmi kifogásom a dolog ellen.Sőt örülök neki,mert így egy hétig nincs suli.Viszont a tegnapi horrorfilm miatt egy percet sem aludtam az éjjel.Ha lehunytam a szemem,folyamatosan a film jeleneteit láttam,szóval leginkább egy élőhalottra hasonlítottam.Kimásztam az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe,majd neki álltam mosni az arcom jéghideg vízzel.Mikor sikerült kissé észhez térni,gyorsan összekészülődtem.megfogtam a bőröndöm és nekiálltam kicibálni az ajtón.Fél 7 múlt 2 perccel.Kicsit korán van,de inkább korán,minthogy elkéssek.Kibattyogtam a suli elé ahol a gyülekező volt.Senki nem volt még kinn.Klassz.Akkor most ácsoroghatok kinn a hidegben.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.