30.fejezet

Reggel furcsamód én keltem a legkorábban.Mondjuk csak azért mert kibaszottul fáztam.Így legalább nem kellett kapkodnom,sem a soromra várni a fürdőben,kényelmesen el tudtam készülni.Olyan negyed órája várhattam,hogy legyen valami ébresztő,de abszolút semmi.Mindjárt 8 óra.Na jó.Akkor én keltek fel mindenkit.A telefonomban megkerestem a legidegesítőbb csengőhangot és bekapcsoltam.Naná,hogy mindenki felkelt rá.
-Roxy mégis mit csinálsz?-emelte fel a fejét a hozzám legközelebb lévő ágyról Crystal.
-Ébresztőt tartok-feleltem.
-6:52-kor?Mégis miért?-hunyorgott a faliórára.
-Mi?-én is ránéztem az órára és...Basszus...Elnéztem.Gyorsan leállítottam a telefonom.Miért nincs itt egy nyomorult digitális óra?!-Hoppá...
-Ugye most ez csak egy vicc.Könyörgök valaki mondja azt,hogy Crystal nézte félre az órát-nyöszörögte Damon.
-Nem.Tényleg 6:52 van-ült fel az ágyában Adam.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?-kérdezte Amanda.
-Oké,bocsánat.Ti még nem tévedtetek?-kezdek megijedni."Kissé" csúnyán néznek rám.-Akkor én most kimegyek.
-Hé!Állj meg!-itt a kabátommal a kezemen kisiettem az ajtón.Eleget hallottam.Elkezdtem sétálni.Megnéztem a másik faházat,meg elmentem megkeresni a tanárokét.Lassan sétáltam visszafelé,hogy mire visszaérek,már ne haragudjanak annyira.Már majdnem visszaértem,amikor valaki fellökött,így arccal a hóba estem.Na és ki lökött fel?Persze,hogy Damon.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy...-mondtam miközben feltápászkodtam.
-Ezt csak azért kaptad,mert egy órával hamarabb felkeltettél.
-Miért nem aludtál vissza?-megfogta a kezem,és visszahúzott a házhoz.A falon keresztül is lehetett hallani valaki horkolását.
-Jessusom ki ez?
-Úgy se hiszed el ha elmondom.
-Azért hátha.Na ki ez?
-Nati-azt hittem felborulok.Nati ennyire horkol?És ami még fontos én miért nem hallottam az éjjel?
-Oké értem miért nem alszol-előkotortam a telefonom.7:38-at mutatott a DIGITÁLIS óra így biztos annyi is volt az idő.Leültem egy fa tövébe és igyekeztem nem elaludni.Ekkor megdobtak egy hógolyóval.
-Létszi ne szívd ki a maradék életerőm-néztem az előttem pár méterre álló fiúra.
-Csak nem fáradt vagy?Képzeld én is-eldobálta rám a golyókat,majd mikor hátat fordított és leguggolt,hogy gyúrjon még egy párat,felálltam odarohantam és a hátára ugrottam.Felállt és nagy nehézkesen ledobott a hátáról,majd havat szórt rám.
-Auuu!Te teljesen hülye vagy?Nem rémlenek a kék-zöld foltjaim?
-Ja...Bocs...Minek ugrottál rám?
-Mert csak-kínyílt a tanári kis ház ajtaja,majd a két kísérőnk berontott a házakba,és hatalmas kiabálással mindenkit kivertek az ágyukból.De tényleg annyira ordítottak,hogy még mi is hallottuk,és szakadtunk a röhögéstől.Nos,jobban jártak volna,ha az én ébresztőmre fölkelnek.
Délelőtt kezdődött az oktatás.A legtöbb osztálytársam tudott síelni,szóval csak két-három embert tanítottak.Nem engem,mert én mindenáron snowoardozni akartam,így én egedül bénáztam.
Az ebéd.Nos az ehetetlen és az undorító nem írja le a valóságot.Inkább ettem volna cipőtalpat,de komolyan.Borzalmas volt.De én meg nagyon éhes,úgyhogy...
Délután mindenki ment kipróbálni a saját tudását.Nos az én "tudásom" egyszerűen borzalmas szóval csak azt értem el ezzel,hogy a körülöttem lévők kiröhögtek.Ez van.
Nos a takarodónak 8-kor kéne lennie.Nálunk 11 óra után volt.Nem fogok tudni felkelni holnap...

Karácsony

Boldog Karácsonyt és Újévet kívánok minden kedves olvasónak!Töltsétek kellemesen a téliszünetet. :)

29.fejezet

Nos a problémák ott kezdődtek,hogy az osztályfőnökünk le is foglalta a szállást.Ez magában nagyon jó,főleg,hogy ez 2 fűtött,10 személyes,21.századi faház,ráadásul nagyon szépek is.A baj ott kezdődik,hogy az osztályban 7 lány és 13 fiú.Ebből kifolyólag pedig 3 srácnak a lányokkal kell egy házban aludnia.Rögtön ment a jelentkezés,hogy ki "áldozná fel" magát.A csóri tanárt már kezdtem éppen sajnálni,mert senki le se szarta,a fiúk csak ordibáltak,és érveltek amellett,hogy ők aludhassanak a lányokkal.
-Lennétek szívesek befogni?-fordította hátra a fejét Damon.Hirtelen mindenki elhallgatott.-Kössz.
-Azta,kiabálás és erőszak nélkül ilyen eredményt elérni!Le a kalappal!-jegyeztem meg elismerően.A tanár meglepetten nézett Damonra,majd az osztályra.
-Damon Carter a lányoknál alszik,a másik kettőt kiválaszthatja-jelentette ki a legnagyobb lelki nyugalommal.
-Oké.Akkor Adam meg Leon.
-Na azért-böktem oldalba.Nekiálltunk becuccolni a házakba.Belül 5 emeletes ágy,3 nagy szekrény és egy külön kicsi fürdő várt.
-Na ki hol alszik?-néztem körbe.Addigra Már mindenki választott egy ágyat.Crystal és Nati,Adam és Leon,Amanda és Amy(az osztály plázapatkányai),Rosaly és Patty(elég félénk,nem nagyon beszél).Aha.Szóval én Damonnal alszom.
-Ne nézz ránk,a te barátod,logikus,hogy vele alszol-mentegetőzött Adam.
-De azért aludjatok is-nézett Amanda gonosz vigyorral rám.Tipikus ribanc.Mindig "azon" jár az esze.
-Ma csinálunk is valamit,vagy csak az érkezés és a kipakolás?-hagytam figyelmen kívül a beszólás.
-A tanárok azt mondták,ma csak rendezkedjünk be,majd utána szabadon azt csinálunk amit akarunk-mondta Patty halkan,majd feltolta az orrán a zöld keretes szemüvegét.Az osztály DÖK-ös képviselője,ráadásul a legjobb tanuló,szóval mindenről tud.
-Nagyszerű.Akkor én léptem-jelentettem be,majd kiviharzottam az ajtón.Damon is jött utánam.
-Mik a terveid?-kérdezte.
-Először is szerezni kéne egy pár lécet-válaszoltam.
-Snowboard jó lesz?
-Mi?
-Snowboard.Éreztem,hogy még életedben nem voltál síelni,de mivel én csak snowboardozni tudok,abból hoztam kettőt.Ha gondolod meg is taníthatlak.
-Király vagy-vigyorogtam.Visszament a házba és kihozta a két deszkát.
-Tudsz gördeszkázni?-érdeklődött.
-Ja.
-Klassz,akkor megspóroltuk az egyensúlyérzék kifejlesztését a deszkán.Akkor állj rá-rámásztam a snowboardra.Az magában nem volt nagy dolog,sikerült megtartanom az egyensúlyom.Csak ez után Damon elkapta a kezem és nekiállt húzni.Persze 5 másodperc múlva,estem egyet.
-Legalább szólhattál volna-néztem rá mérgesen miközben felhúzott.Még egy párszor(soookszor)elestem végre sikerült megállni a lábamon.
-Oké.Akkor próbálj meg lecsúszni a dombon.
-Ha összetöröm magam,szedj össze-nevetve bólintott,majd egy kicsit meglökött.Nem sült el nagyon jól,a domboldali bokorban landoltam.
-A francba!-hallottam Damon hangját,majd ahogy lejön a dombról.-Egyben vagy?
-Aha-nyögve kikászálódtam a bokorból.
-Mára ennyi elég lesz-nézett aggódva.
-Szerintem is-tapogattam a fájó hátam.Visszamentünk a házba,illetve én azonnal robogtam a fürdőbe.A többiek sehol.Lehúztam a fejemről a pólót,hogy megnézzem a hátam a tükörben,de semmit nem láttam.Akkor nincs más választásom.
-Damon,gyere egy kicsit!-kértem a fiút.Mikor belépett,egy csöppet meglepődött.Csak egy "csöppet".
-Mit szeretnél?-kérdezte óvatosan.
-Mennyire zúztam le a magam?-közelebb jött egy kicsit,majd végigmérte a hátam.
-Tele van kék-zöld foltokkal,illetve itt van egy horzsolás-simított végig azon a területen-Pár nap múlva helyre jössz.
-Akkor jó.Most viszont inkább a nap további részét az ágyban fekve töltöm.Hátha úgy nem fáj annyira.
-Nem jössz enni?
-Nem éri meg elmenni odáig.Meg a lányok aggódnának miattam.
-Jó.Akkor én sem megyek.
-Biztos?
-Aha.Maradok,hogy ne unatkozz,meg amúgy is hoztam kaját.Kérsz?
-Aha-mosolyogtam.Később megjött a ház többi lakója,a napot velük töltöttük,éjfél körül pedig elaludtunk.

28.fejezet

Ma van az indulás napja.Még sosem voltam síelni,szóval semmi kifogásom a dolog ellen.Sőt örülök neki,mert így egy hétig nincs suli.Viszont a tegnapi horrorfilm miatt egy percet sem aludtam az éjjel.Ha lehunytam a szemem,folyamatosan a film jeleneteit láttam,szóval leginkább egy élőhalottra hasonlítottam.Kimásztam az ágyból,becsoszogtam a fürdőbe,majd neki álltam mosni az arcom jéghideg vízzel.Mikor sikerült kissé észhez térni,gyorsan összekészülődtem.megfogtam a bőröndöm és nekiálltam kicibálni az ajtón.Fél 7 múlt 2 perccel.Kicsit korán van,de inkább korán,minthogy elkéssek.Kibattyogtam a suli elé ahol a gyülekező volt.Senki nem volt még kinn.Klassz.Akkor most ácsoroghatok kinn a hidegben.
Olyan 5 perce várakozhattam,amikor valaki egy marokra való havat szórt be a pólóm alá.Azonnal megfordultam,ahol szembe találtam magam a vigyorgó Damonnal.
-Te állat,nőj már fel,megfagyok!-próbáltam kirázni a ruhámból a havat.
-Köszi még nem,jó nekem így,gyerekesen.
-Akkor legalább ne velem csináld.
-De jó poén volt.
-Neked talán.De ez kibaszott hideg!
-Segítsek?-kérdezte,mire én egy bólintással válaszoltam,és hátat fordítottam neki.Benyúlt a pólóm alá és elkezdte kiszedni a havat.
-Ááá...Hideg a kezed.
-Van még valami problémád?
-Nincs-mikor sikerült kiszednie a havat a ruhámból,hátulról átölelte a derekam és közel húzott magához-Mit csinálsz?
-Felmelegítelek-válaszolta,majd belepuszilt a nyakamba.Hűvös volt a szája,de nem kellemetlenül hideg.Meg támasztotta az állát a vállamon.Éreztem a leheletét a bőrömön.Simán elbírtam volna aludni a karjai közt.Ekkor vettem észre a suliból szállingózó osztályom,majd a tanárt.
-Maguk meg mit csinálnak?Engedjék el egymást,de azonnal!- szólt ránk villámot szóró szemekkel a tanár.Damon morgott egy "anyád"-ot,majd elengedett.Volt ez a hárpia fiatal?Bár ha volt is,biztos olyan régen,hogy már nem is emlékszik rá.A tanár elkezdte a névsor olvasást.Mikor végzett,elégedetten nyugtázta,hogy mindenki időben megérkezett.Nem sokkal később a busz is idetalált.Persze addigra már mindenki kellően átfagyott,így egyszerre akartak fölmászni a busz lépcsőin.Leültem Damon mellé,mellettem párhuzamban Crystal és Nati,mögöttünk Adam és Leon,előttünk pedig fogalmam sincs.Jól van na,az osztályom felével még sosem beszéltem.
Ekkor jutott eszembe,hogy be kéne vennem a gyógyszert.Igen,rosszul vagyok a buszon,autón,vonaton,és minden egyéb járműn.
-Nem is tudtam,hogy tengeribeteg vagy-nézett rám Damon.
-Most már tudod.És én a helyedben felkészülnék arra,hogy sok esély van arra,hogy még így is hányni fogok.
-Oké.Majd szólj ha meneküljek.
-Rendben-ebben a pillanatban elindult a busz.Hátradőltem a széken,és próbáltam elterelni a gondolataimat.Néztem,ahogy páran körbe mennek a buszon a csokijukat,chipsüket kínálva,meg azokat,akik azt számolták,hány kamion ment el mellettünk.Pont olyan mint a régi iskolám.Eltekintve attól,hogy akkoriban mindig a busz leghátsó ülésén szenvedtem,nem voltak barátaim,és én voltam a "fura lány".Azóta sok minden változott.
És itt kezdem el szédülni.De annyira,hogy majdnem lefordultam a székről.
-Minden rendben?-kérdezte a szomszédos ülésről Nati.
-Persze,csak egy kicsit szédülök.
-Csak egy kicsit?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Oké,nagyon.
-Próbálj meg aludni egy kicsit.
-Buszon nem lehet normálisan aludni.
-Dehogynem.
-Mégis hogy?
-Így-jött a válasz a másik oldalamról,majd éreztem ahogy Damon óvatosan ráhajtja a fejem a vállára.A másik kezével megfogta az enyémet,és a hüvelyujjával cirógatni kezdte.Amúgy is álmos voltam,de most aztán tényleg elálmosodtam,annyira,hogy fél perc múlva már aludtam.Jól esett pihenni egyet.
Legközelebb rázogatásra ébredtem.
-Roxy!Kelj már, 5 perc és ott vagyunk-Ébresztgetett Nati.
-Ja.Oké-emeltem meg a fejemet.Ekkor koppant valami a vállamon.Ami Damon feje volt.Natira néztem aki csak mosolygott.
-Nagy aranyosak vagytok alvás közben-mondta,majd a kezembe nyomta rózsaszín telefonját,amin mi voltunk lefényképezve.Én Damon vállán,ő meg az enyémnek döntött fejjel aludt,miközben fogtuk egymás kezét.
-Ez nem törvényellenes?Valakit alvás közbe fényképezgetni....
-Most nem az a lényeg.
-De az?
-Nem tudom.De nem akarhatod tényleg,hogy letöröljem.
-Ki mondott ilyet?-kérdeztem mosolyogva.Ekkor a busz megállt.Megérkeztünk.Mindenki kiszállt.És egy többnapos kiránduláson mi lehet a legtöbb probléma okozója?A szállás.És ez a probléma minket sem került el.

27.fejezet

Helló mindenkinek!Először is bocsánat,hogy majdnem egy hónapig nem voltam,de nem jött az ihlet.Most viszont újult erővel és ötletekkel tértem meg.Másodszor pedig szeretnék megkérni minden erre tévedő olvasót,hogy hagyjon valami jelet maga után(komment,illetve most már chat).Előre is köszönöm.


Nos a reggeli ébresztő igencsak kellemesre sikeredett.Damon úgy ébresztett,hogy az arcom és a nyakam cirógatta.
-Jó reggelt-fordultam felé.
-Neked is-mosolygott rám.Odahúzott magához.Simán vissza tudtam volna aludni,de(sajnos)suliba kell menni.Szóval kikászálódtam a fiú karjai közül,de mielőtt leszállhattam voltam az ágyból elkapta a csuklóm.
-Várj egy kicsit-kérte miközben felült.Leültem vele szemben,ő pedig óvatosan lehúzta nyakamról a ragtapaszt-Fáj?
-Nem igazán-válaszoltam.Erre kétkedve nézett rám,és finoman megérintette a sebet,mire feljajdultam.-Oké,nyertél.
-Most is fáj?
-Nem,csak akkor ha hozzáérnek-mondtam.Bólintott,aztán valahonnan előhalászott egy ragtapaszt.
-Próbáld meg kibírni-nézett rám,majd leragasztotta a sebet.Á nem fájt,dehogy is...-Megvagyunk.
-Akkor jó-sóhajtottam fel.
-Bocs.Tudom,hogy fájt.
-Semmi baj.Na,megyek öltözni
-Jó-bólintott.
-Na jó fejezd be ezt a túlzott komolyságot.Nem érdekel ami tegnap történt és erről nem nyitok vitát.
-De...
-Mondom nem nyitok vitát.
-Jó...Akkor...-vigyorgott rám,aztán a két keze közé fogta az arcom és lágyan,de hosszan megcsókolt,majd a homlokát az enyémnek döntötte.
-Sokkal jobb-mosolyodtam el.Csak az engedélyre várt.-Sokkal jobban szeretem az idióta éned.A komolyság nem az én műfajom.
-Ennek örülök.
-Na,de most tényleg megyek öltözni.
-Oké-mosolygott rám.Végül is sikerült elhagynom a szobát.Csengetés előtt öt perccel estünk be.Odaléptem a lányokhoz,hogy a hátralévő szünetet velük töltsem.
-Hogy-hogy Damon ma már jött suliba?-kérdezte Crystal.
-Mert a tanárok tudják,hogy 5 nap alatt lazán helyre jött annyira,hogy suliba jöjjön.
-Az szívás.
-Milyen órával kezdünk?-nézett fel a táskájából Nati.
-Ofő-válaszoltuk szinkronban.Csengetésig beszélgettünk,majd leültem a helyemre.
Az órát úgy terveztem tölteni,mint a többit,de ez a tervem meghiúsult amiikor meghallottam a következő mondatot.
-Szóval ma mindenki pakolja be a bőröndjét,mert holnap indulunk-mondta az ofő.
-Mégis hova?-kérdezte kikerekedett szemekkel.Damon is érdeklődve várta a választ.
-Jellemző.Persze,hogy maguk ketten nem figyelnek egyetlen osztályfőnöki órán sem.De mivel maguk is az osztály tagjai,kénytelen vagyok elmondani,hogy holnap egy hetes sítáborba megyünk.
-És ez pénzbe kerül?-kérdeztem.
-Nem,ez most kivételesen ingyenes.
-Akkor ezt megbeszéltük-bólintottam.Erre a tanár csöppet leordította a fejem.
-Te tudtad ezt?-suttogtam Damonnak.
-Nem-válaszolta egyszerűen.Hát jó.A nap további része nem volt valami érdekes.Szokásosan unalmas,és béna.Mikor végre valahára kicsengettek az utolsó óráról,rohantam pakolni.Végig kellett gondolnom,hogy melyik ruháimat vigyem,meg kellett keresnem a bőröndöm és be kellett pakolnom.Szerencsére sikerült megtalálnom bőröndöt az ágy alatt.Előkerestem a téli ruháimat,kiválogattam a kevésbé viseltes darabokat.Bejelenthetem,készen állok az indulásra.Bő 2 és fél óra után.Ekkor Damon lépett be az ajtón.
-A srácokkal megyünk moziba,jössz ugye?-kérdezte.
-Persze-bólintottam.felvettem a fekete kabátom,majd kimentünk az udvarra ahol a többiek vártak.
-Na,indulhatunk?-kérdezte Leon.
-Ja-bólintottam.Mikor elértünk a mozihoz,jöhetett a vita,hogy mit nézzünk.Végül egy horror mellett döntöttünk(Crystal és Nati nem nagyon örült,de elfogadták).Oké a film egy csöppet durva volt,még a fiúk is megijedtek egy-egy jelenetnél.Igen,ennyit arról,hogy kialszom magam.Nem fogok tudni aludni...

26.fejezet

Nos a baleset óta 5 nap telt el.És ma végre kiengedték Damont a kórházból.Bár az orvosok igencsak meg voltak lepődve,hogy a sebei és zúzódásai,kb. három nap alatt meg meggyógyultak.Hát igen.Csak egy kicsit gyógyult meg gyorsabban,mint az átlag emberek.Csak egy kicsit.
Szóval most ott tartunk,hogy már kifelé tartunk a kórházból.Kicsit furán néz ránk az összes orvos és nővér.Mondjuk megértem.5 nappal ezelőtt nem tudom(és nem is akarom tudni)milyen súlyos sérülésekkel hoztak be egy fiút,aki ma röhögve,a saját lábain távozik.Tehát amilyen gyorsan csak lehet tűztünk ki a kórházból.Mikor kiértünk,Damon csak röhögött.
-Nem tudom,hogy te min nevetsz,de nekem nem tetszett ahogy ránk néztek.
-Most mit vagy úgy kiakadva?
-Semmit.Csak nem hiszem,hogy örültek volna,ha kiderül hogy vámpír vagy!-mondtam az átlag hangerőmnél hangosabban.Upsz.Szerencsére senki nem volt hallótávon belül.
-Ne ordibálj ilyeneket!Vagy elhiszik,vagy hülyének néznének.És mind a kettő igaz lenne!
-Ha-ha nagyon vicces vagy idióta.De szerintem takarodjunk vissza a suliba,mert még gyógyulnod kell-hát igen.Attól függetlenül,hogy a külső sérülések begyógyultak,de attól még a karja,és a kulcscsontja még el volt törve.Visszamentünk a koleszba,aztán beültem Damon szobájába.A fiú elfeküdt az ágyon én meg leültem mellé.Beszélgetni kezdtünk,de tőle egy idő után nem tellett  több  egy ahánál.
-Mi van veled?-néztem rá furán.Nem válaszolt.Hát persze!Ez ugyanaz mint a kórházban.Szomjas...
-Miért nézel ennyire?-kérdezte amikor észhez tért.Nem szóltam,csak odahajoltam hozzá.
-Nincs kérdés,igyál-mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.
-Nem.
-Ide figyelj!Megmentetted az életem a saját testi épséged árán,úgyhogy ennyi jár.
-Nem megmondtam,hogy nem tartozol semmivel?
-Nem érdekel,igyál-beleharapott az alsó ajkába.
-Bocsáss meg...-súgta,majd félre tűrte a nyakamból a hajam,majd megmarkolta a tarkómon(egyáltalán nem durván,csak annyira,hogy ne fordítsam el a fejem).Halk morgás hagyta el a száját,amitől kissé  megijedtem.Lehet,hogy ez nem volt olyan jó ötlet?Éreztem,ahogy végig húzza a nyelvét a nyakamon.Itt kezdtem el félni.Ránéztem és...a szemei skarlátvörösen világítottak.Már komolyan meg vagyok ijedve.Ez olyan,mint egy Lucas-féle támadás.Vagy rosszabb.Megpróbáltam elhúzódni tőle,de a törött(!) karjával elkapta a derekam és visszarántott magához.Ez már nem Damon.Ez egy vérszomjas vadállat.Szorosan lehunytam a szemem,és vártam,hogy a szemfogak belém mélyedjenek.Nem is kellett sokat várni.Ez a harapás jobban fájt,mint az eddigiek.Durvább volt.Sokkal.És nem akart elengedni.Mintha én lettem volna a préda,ő pedig a  ragadozó.Kb.másfél percig ivott a véremből.Illetve amíg el nem löktem magamtól.A szemei még mindig vörös színben égtek és a száján az én vérem díszelgett.És vigyorgott.
-Damon mi van veled?-kérdeztem kétségbe esve.Amikor meghallotta a hangom,a szemei ismét kezdtek szürkére váltani.Észhez tért,én pedig megnyugodtam.
-Roxy...sajnálom az előbbit-hajtotta le a fejét,majd a kézfejével megtörölte a száját.
-Mégis...Mi a fene történt veled?-kérdeztem,miközben a nyakamra tettem a kezem,ami elég rendesen vérzett.
-A sok vérveszteség,és hogy régen ittam vért így jött ki rajtam...Bocsánat...Tudom,hogy ezzel nincs elintézve,de azét sajnálom...
-Túlélem...De azért segíthetnél bekötni a sebet-mondtam,mire azonnal hozott egy  kötszert és ragtapaszt és bekötötte a nyakam.Most már csak eláll a vérzés.
-Minden rendben?-nézett rám Damon aggódva.
-Persze,csak elálmosodtam.
-Ez várható volt.Próbálj meg aludni-mondta,majd ki akart menni,de elkaptam a pólóját,erre furán nézett rám.
-Nehogy már elmenj!
-Nem félsz tőlem?
-Már hogy félnék te idióta!Tőled sose félnék-néztem a szemébe.Leült mellém.Maga felé fordította a fejem és megcsókolt.Mikor elengedett az ölébe hajtottam a fejem,és elaludtam.

25.fejezet

Ilyen nem létezik...Miattam...Miattam kiugrott az útra...A francba is nem ér ennyit az életem!
-Damon,te idióta!-kiabáltam a könnyeim között-Nekem kéne itt feküdnöm!
-Még csak az kéne...-nyögte halkan a fiú.Ránéztem,és a gyönyörű szürke szemei nyitva voltak.Tudtam,hogy nem hagyhatom,hogy elveszítse az eszméletét.
-Miért?Mond meg mi a francért csináltad?
-Mert szeretlek.Belehalnék a elveszítenélek.
-Én is te barom!-szorongattam a kezét sírva.Láttam rajta,hogy már alig van ébren-Ide figyelj!Nem aludhatsz el!Parancsolom,hogy tartsd nyitva a szemed!Hallasz?!
-Igen...
-Még egy kicsit bírd ki...Mindjárt itt vannak a mentők!-ebben a pillanatban meghallottam a szirénát.A két egyenruhás ember kilépett az autóból,Damont hordágyra a fektették,majd az egyik rám nézett:
-Milyen hozzátartozója a sérültnek?
-A barátnője vagyok...-zokogtam.
-Ez esetben,maga is jöhet-erre gondolkodás nélkül bemásztam a mentőautóba,leültem a fiú mellé,és csak néztem,ahogy oxigén maszkot raknak rá,én pedig nem tehettem semmit.Már eszméletét vesztette.A mentősök folyamatosan csináltak valamit,de én képtelen voltam őket figyelni.Csak Damont néztem,miközben folyamatosan fogtam a kezét.
Megérkeztünk a kórházba.A fiút eltolták,fogalmam sincs hova,nekem pedig el kellett engednem.Leültem egy székre és sírtam.Ha most meghal én...Én nem akarok nélküle élni.Ráadásul,hogy a fenébe tudnám elmondani Isanak,hogy meghalt a bátyja.Főleg,hogy miattam.Nem tudnék se az ő szemébe,se a barátaim szemébe nézni.
Fogalmam sincs menni idő telt el,egyszercsak valaki megfogta a vállam.Egy fehér köpenyes orvos volt.
-A fiatalúr felébredt-mondta.Jó a helyzet súlyosságát egy pillanatra elfelejtettem és halványan elvigyorodtam.Damon,mint fiatalúr.De ez úgy egy másodpercig tartott,utána ismét sírásra állt a szám.
-Mi történt vele?-kérdeztem félve a választól
-Eltörött a bal kulcscsontja,illetve a bal karja,és megrepedt két jobb oldali bordája.A mellkasán,a hátán,és a lábain vannak kisebb-nagyobb zúzódások,sebek.A fejét is beverte,de az nem komoly.
-Jézusom...-haraptam a szám szélébe.
-És még szerencse,hogy ennyivel megúszta.Az autó nem tudott fékezni,így minimum 50 km/h-s sebességgel ütötték el-Istenem,mekkora szerencse,hogy vámpír,és erősebb a teste.
-Melyik szoba?
-A 219-es-válaszolta.Oké hallottam a sors kezéről,de ez már túlzás.Mennyi volt arra az esély hogy a kolesz szoba számában helyezik el?Megkerestem a számot és kopogás nélkül beléptem az ajtón.Damon bent feküdt egy fehér ágyon tele kötésekkel,illetve a karján gipsszel.Leülte az ágy szélére és csak néztük egymást.Megemelte a jobb karját,a tarkóm mögé nyúlt lehúzta a fejem,és megcsókolt.
-Látod?Minden rendben-eddig bírtam visszatartani a sírást.Újra zokogni kezdtem,és olyan szánalmasnak éreztem magam,hogy ma szinte csak bőgtem.A tenyerembe temettem az arcom,ő pedig valahogy a hátam simogatta.Mondjuk nem tudom hogyan,de nem is érdekel.
-Ne sírj már.Megmondtam,hogy gyűlölöm ha sírsz-mondta.Nagy nehezen abba hagytam a bömbölést,és rá néztem.A szürke szempár,valahogy más volt.Zavaros.Mintha már láttam volna ezt a tekintetet.Vámpír tekintet.
-Szomjas vagy-jelentettem ki a szemébe nézve.
-Ezt meg honnan veszed?-kérdezte meglepődve.
-Látom rajtad.
-Ennyire látszik?
-Nem,de már láttalak ilyennek,szóval tudom.Ráadásul sok vért vesztettél.De bírd ki amíg kiengednek a kórházból.Akkor majd ihatsz.
-Nem!Nem akarok belőled inni.Majd valahogy megoldom.
-Rosszul fogalmaztam.Akkor majd iszol és pont.
-De...
-Rohadtul nincs de!Konkrétan az életemmel tartozom neked!Ennyit megérdemelsz.
-Nem tartozol semmivel.De még nem láttam olyat,hogy valaki könyörög azért,hogy megcsapolják.
-Nem könyörgök.Csak megakarom köszönni,hogy megmentettél.
-Jó mindegy.Váltsunk témát.Te jól vagy?
-Igen.Az utolsó pillanatban löktél félre.Amúgy...Szólni kéne a többieknek,hogy jól vagy,nem?
-De-bólintott.Szóval hívtam a többieket.Tíz perc múlva ott voltak.Amikor a látogatási idő lejárt,ők elmentek,engem viszont,nem lehetett semmivel elrángatni Damontól,így ott maradtam mellette egész éjszaka.Mondjuk sok hasznomat nem vette,mert(mivel szép,nagy az ágy),félig meddig ülve elaludtam mellette.