35.fejezet

Továbbra is beteg vagyok,ezért a napom elég otthonülős,átlagosra sikeredett,de azért leírom.
Mikor fel akartam kelni,kiestem az ágyból.Igen,ilyen igazán nagyszerűen kezdődött a reggelem.Ezután arcmosás közben lefröcsköltem a ruhám,majd átöltözés közben elszakítottam a kedvenc pólóm.Engem elátkoztak...Biztos,hogy el vagyok átkozva...
Ezek után rajzolni akartam,de betelt a rajzos füzetem.Oké,semmi gond,ott van még a matekfüzetem.Elkezdtem bele firkálni valami szíves,koponyás,rózsás bigyót,de a végére egész jól nézett ki,szóval kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra.Mivel már széjjel untam az agyam át mentem Damonhoz.
-Mi jót csinálsz?-dugtam be a fejem az ajtón.
-Videojátékozom-jött a válasz.
-Mióta van neked olyanod?-lepődtem meg.
-Tegnap vettem,már hónapok óta gyűjtöm rá a pénzt.
-Játszhatok én is?
-Aha.Tudod kezelni?
-Nem.
-Jó,akkor megmutatom hogy kell-leültem mellé,ő meg elmagyarázta,hogy melyik gomb mit csinál,aztán elkezdtünk játszani.Próbálkoztam,de olyan gyorsan véget ért a játék (a vereségemmel...),hogy különösebben fel sem fogtam az egészet.
-Nem lehetnél egy kicsit kíméletesebb?-néztem rá szomorúan.
-Nem-vigyorgott.Mikor már sokadjára vert meg,elfeküdtem a földön.
-Rohadj meg...-morogtam.
-Bocs,de inkább nem-feküdt le velem szembe.
-Mennyi az idő?
-Fél egy-nézte meg a mobilját.
-Akkor még egy óra,mire Crystal hozza a leckét...Mit csináljak addig?
-Még egy menet?-kérdezte.
-Oké-bólintottam.Természetesen megint elsöprő vereséget szenvedtem.
-Ellened túl könnyű nyerni-jegyezte meg.
-Még soha nem videojátékoztam,szóval ne csodálkozz...
-De ebben akkor sincs semmi izgalmas.Szedd össze magad!-és,és...Sikerült!13 körből egyet,az utolsót megnyertem!
-Ez az!Végre!Megvertelek!-örültem magamnak.
-Már ideje volt.Legalább a végén meg kellett erőltetnem magam.
-De nyertem!
-Nos,örülök,hogy ez ennyire feldob.
-Na,de most mennem kell,mindjárt jön Crystal-ki akartam menni de elkapta a kezem,visszahúzott ülőhelyzetbe,majd megcsókolt.
-Most már mehetsz-mosolygott.mire átértem a szobámba,Crystal már ott volt.
-Végre megvagy!Meghoztam a házit-ült a szobám közepén.
-Muszáj?De én beteg vagyok...-nyafogtam.
-Nem akarom,hogy nagyon lemaradj.
-Amennyire le vagyok maradva,annál jobban nem nagyon lehet-huppantam le mellé.Miután elmagyarázta,hogy hogy kell megcsinálni a feladatokat,megcsináltuk a leckéket.
-Ez kész kínzás volt...-fogtam a fejem.-Ugye már vége?
-Igen,mára befejeztük,de holnap valószínűleg ugyanennyi lesz a lecke.
-Ne,ne,ne...!Egészen idáig  nem voltam igazán beteg,de az iskolaundorom új szintre lépett...-mondtam.
-Szerintem ez már annyira komoly a te esetedben,hogy tényleg kéne egy ilyen betegség-mosolygott.
-Oké,ennyit a suliról.Ha megkéred Natit lejön filmet nézni?
-Szerintem igen,már volt bárányhimlős,szóval nincs gond.Na,akkor ide hívom-ezzel kisétált az ajtón,majd nagyjából másfél perc múlva visszajött Natival.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Hoztam a Titanic-ot,az jó lesz?-mosolygott Nati.
-Jó lesz-nos,azt hiszem agyhalált haltam.Ennél rosszabb filmet,én még életemben nem láttam...Rémálmaim lesznek tőle...

Szereplők

Na akkor itt vannak a szereplőkről a képek,amiket már csak azért is kirakok,mert Nagy Bianka ilyen szépen megkért rá :)

                                                                             Roxy

                                                                             

                                                                     Damon

                                                                             Nati

                                                                                                                                    

                                                                         Crystal
                                                                        

         

                                                                              Leon

                                                                               Adam
                                                                    

                                                                                    
                                                                     Isabell

                                                                   

                                                                      Rosaly
                                                                        

                                                            
                                                                        Emma

                                                                       Lucas      
                                                                         

Ha valakit kihagytam,de szeretnétek róla képet,szóljatok.

34.fejezet

Reggel úgy ébredtem,hogy tuti lázas vagyok.Én is beteg leszek?Na jól van ám.Elmentem a fürdőbe,hogy megmossam az arcomat,de nem voltam felkészülve a látványra,ami a tükörben fogadott.Tele voltam apró,piros pöttyökkel.Ezzel diagnoztizáltam(van egyáltalán ilyen szó?) is a bajom:bárányhimlő.Gondoltam,hogy előbb vagy utóbb elkapom,csak nem voltam rá felkészülve.Mégis kitől kaptam el?Végül is mindegy,suliba nem kell menni.
Gyerekek...Én ennyire még sosem unatkoztam.Még csak 3 óra ment le a 7-ből.Én addig mi a jó életet csinálok.Damonhoz meg nem akarok átmenni,nehogy elkapja.Na akkor csináljuk azt,amit minél inkább próbáltam elkerülni...Pénzt kell kérnem az ál-szüleimtől.Szóval telefon elő,aztán hívjuk fel őket.Hogy én mennyire utálok bármit is kérni tőlük.Kicseng...
-Halló?-hallom a jól ismert nyájas hangot.
-Tiara takarodj a telefontól,de rohadt gyorsan,és add oda valami emberi lénynek-parancsolok rá hidegen.
-Ó Roxy,csak te vagy az.Mit akarsz?-vált az eredeti stílusára.Velem mindig bunkó.
-Tőled semmit,az biztos.Michaellel vagy Lizzel akarok beszélni.
-De én nem akarom oda adni nekik a telefont.
-Csináld már te hülye szőke ribanc,még telefonon keresztül is elviselhetetlen vagy!-kezdek vele ordibálni.
-Jól van már te szerencsétlen korcs.Anya!-Nos a drágaság,akivel az előbb beszéltem,Tiara volt.A mostoha nővérem,és az első barátnőm.Már számomra is hihetetlen.
        













Ez itt Tiara.Ja,tudom,marha szép,meg bolondulnak is utána a fiúk,de csak egy szemétláda.Mellesleg,tutira nem ember.
Születésem óta ismerem,sokáig testvéremként szerettem.Ő is abból az árvaházból való,mint én,mindig megvédett a sok utálkozó gyerektől.Ha valaki örökbe akarta fogadni,azt mondta,hogy vagy engem is örökbe fogadnak,vagy ő nem megy.Így ment ez 6 éves korunkig.Ekkortájt kezdett feltűnni,hogy van valami furcsa Tiarában.Mindig csak azzal lehetett feldühíteni,ha engem bántottak,de amikor ideges volt,egy energia mező vette körül,és védte,mint egy pajzs,és csak azt engedte be,akit szerettet volna, megnőtt a testi ereje és a szemei a megszokott kék helyett feketévé változtak..A suliban próbálta visszafogni magát,de még így is elő-elő fordultak dührohamok.Őt is kerülni kezdték egy idő után.Így csak ketten voltunk mindenki ellen.Aztán jött az örökbefogadásunk napja.Megjöttek a mostani nevelő szüleim.Tiarába "beleszerettek" első pillantásra,de mivel még élt a kikötése,engem is hazavittek.Itt kezdett megváltozni Tiara.Szinte rám se nézett az iskolában,nem érdekelte,ha bántanak.Harmadikosok voltunk,amikor megkérdeztem:
-Miért hagytál egyedül?
-Mert ha veled töltöm a napomat,a többiek engem is meg fognak utálni.De én nem akarom ezt.A dührohamok is mind a te hibáid.Népszerű akarok lenni.Régen mindig csak veled foglalkoztam,de ha tehetném,megváltoztatnám.Már nem szeretlek.Sőt inkább utállak.Ha nem születtél volna ilyen furának,lennének barátaid.Szóval ez leginkább a te hibád minden-válaszolta.Elzavart maga mellől,hogy önmagára koncentráljon.Nem sokkal később már csúfolásomba,szemétkedésbe is beszállt.És közben nevetett,sosem kért bocsánatot.Szépen,lassan egy öntelt,hiú,gonosz ribanc lett belőle.Legalábbis otthon,illetve velem szemben.A suliban mindig ő volt a tökéletes lány,akit mindenki bálványozott.A fiúktól sorra kapta a szerelmes leveleket,vallomásokat.
Tényleg megutált.Ezt a gondolatot sosem tudtam kiverni a fejemből.Kétszínű boszorkány.A magány belülről kezdett emészteni,nem bírtam tovább abban a gimnáziumban,így a 11. elejét már ebben a suliban kezdtem.
Ma ott tartok,hogy Tiarát emberszámba se veszem.Nem mintha ő engem igen.Az örökbefogadóimat máig sem vagyok képes a szüleimnek hívni.Ők is Tiarát szerették,én totális ridegtartásban éltem.Csak annyit foglalkoztak velem,amennyit muszáj volt.Szóval mondhatni,hogy 10 éven keresztül csak léteztem.Valahol,nagyon mélyen,megértem Tiara érzéseit,mert nem akart egyedül maradni.Magamtól sosem hagytam volna el,de ez most már mindegy.
-Mondjad,mit akarsz-hallom Liz,az "anyám" hangját a telefonból.
-Kifogytam a pénzből,küldenétek egy kicsit?
-Már ki is fogytál?!Mi a francra költötted?!
-Nem mindegy?Csak küldjetek pénzt.
-Jól van majd kapsz.Miért nem jöttél haza téliszünetben?
-Volt jobb dolgom is a veszekedésnél-ekkor Tiara kitépte Liz kezéből a mobilt.
-Mellesleg Roxy,tutira nem szereztél még mindig pasit,ugye?
-Dehogynem.És legalább ötször olyan jó és helyes,mint a te összes eddigi barátod együtt véve!-ezzel lecsaptam a telefont.
-Ezt jó hallani-jött a hátam mögül Damon hangja.
-Vááá!Mit hallottál?-kérdeztem vörös arccal
-Szerintem mindent.Ezek alapján jó kis gyerekkorod lehetett.
-Az volt,hidd el.Na de most már menjél,mert még megfertőzlek.
-Már túl vagyok a bárányhimlőn.Semmi bajom nem lesz-közelebb jött,átölelt,majd megcsókolt.-Rám mindig számíthatsz,remélem tudod.
-Tudom-bújtam hozzá.Nem sokkal később a lányok is megjöttek,velük beszélgettem.Egyébként Nati randija sikeres volt,ami azért elég király.


UI:Ha van rá igény,a többi szereplőről is teszek fel képet,csak szóljatok.

33.fejezet

Tekintve,hogy az utolsó előtti nap profin összetörtem magam,nem igazán történt semmi érdemleges.Az ágyamban feküdtem,bámultam a plafont,meg ilyenek.De az egész megérte,hiszen megmentettem a nyakláncom.Mostantól kétszer ennyire fogok vigyázni rá.
Pénteken hazamentünk,majd egy unalmas hétvége következett.Ma hétfő van és kezdődik az iskola.Blaaaa...
Tényleg,még nem is említtettem,hogy Rosaly elment a suliból a kirándulás után,mert a szülei már arra is csak vonakodva engedték el.Azért egy kicsit sajnálom.
A reggel egész jól kezdődött,nem úgy keltem mint egy zombi.Kialudtam magam.A kedvem még az a tény sem rontja el,hogy egy baszom ragtapasz ékesíti a homlokom.Átmentem Damon szobájába,hogy ellenőrizzem felkelt-e.mikor benyitottam az ágyában ült,"enyhén" nyúzottan.
-Veled meg mi van?-kérdeztem meglepetten.
-Fáj a fejem,köhögök,fáradt vagyok és folyik az orrom-válaszolta rekedt hangon.Odaléptem hozzá,majd megfogtam a homlokát.
-És lázas is vagy-tettem hozzá.
-Akkor még az is.
-Te is meg tudsz betegedni?
-Persze.Nem olyan könnyen,de persze.
-Meddig kerestél a hóviharban?
-Kb,fél órát.
-Akkor megfáztál.Ma ne gyere be.
-Ó szívesen.
-Oks.Akkor szia-lehajoltam adtam neki egy gyors csókot.Milyen fura már,nekem kellett lehajolnom.Jó,oké,ült,de akkor is.-Délután jövök.
-Én itt leszek-mosolygott rám.Elbattyogtam az osztályba,majd mikor beértem a lányok mellé léptem.
-Szia-köszöntek egyszerre.
-Reggelt-biccentettem-Miről folyik a szó?
-Arról,hogy Natinak randija lesz-vigyorgott Crystal.
-És kivel?-érdeklődtem.
-Leonnal-mondta Nati hatalmas mosollyal.
-Na végre elhívott.Ideje volt.
-Már alig várom.Délután nem jönnétek fel hozzám segíteni összekészülődni?
-Én ráérek-válaszolt Crystal.
-Én is.Damon majd megvár.
-Apropó,ő hol van?-érdeklődött Nati.
-Megbetegedett-itt sajnos a csengő közbe szólt,úgyhogy leültem a helyemre,majd megfejeltem a padot.Egészen addig,amíg meg nem hallottam a minden diák által rettegett szót:
-Röpdolgozat!-kiáltotta a biosz tanár.Nem hiszem el...Hogy én mennyire utálom az iskolát...Lecsapta elém a lapot.Beírogattam azokat a válaszokat(már amit tudtam),majd 20 perccel később beszedte a dogákat.Innentől kezdve inkább úgy tettem,mintha figyelnék.Meg mintha írnék.szóval a mai nap vagy tízszer unalmasabb volt mint általában...
Végre vége a napnak.Felsprinteltünk Nati szobájába,hogy segítünk neki össze készülődni.Kinyitottam a szekrényét és...Én ennyi rózsaszínt még soha nem láttam.De tényleg,szinte csak rózsaszín ruhái vannak,csak elvétve található másik szín.
-Crystal,tied a ruha,én megcsinálom a haját.
-Értettem főnök-bólintott Crystal,majd belelesett a ruhák válogatásába.Én addig neki láttam Nati frizurájának.Előre fésültem a fufruját,kicsit be göndörítettem,majd a haját lófarokba fogtam,és egy tincset befontam.Belenézett a tükörbe.
-Mond meg őszintén amit gondolsz-kértem.
-Szerintem nagyon jó lett-mosolygott rám,majd megölelt-Köszi!
-Szívesen-öleltem vissza.Eközben Crystal is kiválasztotta a nyertes darabot.Fehér farmer és bélelt kabát,rózsaszín hosszú ujjú.Már csak a smink volt hátra.
-Figyelj Roxy...Van valami amit meg akarok kérdezni-mondta Nati,miközben Crystal sminkelte.
-Kérdezz-dőltem hanyatt az ágyon.
-Milyen az első csók?-kérdezte
-Állj...Vagyis akkor te még sosem...
-Hát nem.
-Hány éves vagy?
-16.
-Aha.Hát szóval...Az én első csókom "enyhén" meglepetésszerű lett,szóval csak annyit mondanék,hogy ne idegeskedj.Tudni fogod mit kell csinálni.
-Akkor jó-ekkor Crystal befejezte a sminket.Natit útjára engedtük,majd elmentem Damonhoz.Nem sértődött meg nagyon,dehogy is...Csak mint egy 5 éves.

32.fejezet

A reggel szokatlanul átlagosnak indult.A tanárok üvöltve jöttek ébreszteni minket,majd miután ettem 3 falatot az ehetetlen reggeliből,neki álltunk gyakorolni.És elkövettem azt a hibát,hogy lecsúsztam egy viszonylag meredek dombon.a negyedénél elvesztettem az egyensúlyom,és az út hátralévő részét bukfencezve tettem meg,majd begurultam a fák közé,és kb 10-15 méter után megálltam.Miután kikászálódtam az erdőszerűségből,már halottam a többiek röhögését.
-Hahaha...Marha vicces amikor a szerencsétlen lány pofára esik-morogtam.
-Igazad van,ez nem vicces-ölelte át a vállam Crystal.
-Nem,egyáltalán nem-állt meg mellettem Nati.Már éppen meg akartam köszönni,hogy megvédenek,amikor kitört belőlük a röhögés.Egy ideig  morcos pofát vágva álltam,de végül én is elröhögtem magam.Azért ez egy kicsit vicces.Csak egy kicsit.
Ezek után elhatároztam,hogy én ezalatt a kirándulás alatt többet  nem állok deszkára.Nos ez bejött,mert nem is kellett.Főleg azért,mert másfél óra múlva a tanárok,beparancsoltak minket a házainkba,mivel egy hóvihar közeledik.
Néhány óra múlva Damon ágyán térdelve bámulok ki az ablakon.Nos a hóvihar nem a megfelelő jelző arra,ami kint volt.Én inkább hó-tsunaminak nevezném.Konkrétan nem láttam el fél méternél messzebb.jó ötlet volt.A többiek a telefonoztak,én meg lassan halálra untam magam.Elfeküdtem az ágyon,és a fejem az egyik párnába fúrtam.Így feküdtem egy darabig,majd végül felálltam és elmentem lezuhanyozni.Mikor belenéztem a tükörbe,hogy összefogjam a hajam,észrevette,hogy nincs meg a nyakláncom.Benyúltam a pólóm alá de nem találtam,sem ott,sem a földön.Kirongyoltam,majd kutakodni kezdtem az ágyamban,a padlón,Damon ágyában,a cuccaim közt,de sehol.Nincs meg!
-Mit keresel?-kérdezte Damon.
-A nyakláncom!-mondtam kétségbe esve.
-Milyen nyakláncot?
-Amelyiket tőled kaptam karácsonyra-kotorásztam.Mivel nem találtam,magamra rángattam a kabátom,és kiszaladtam az ajtón,hogy megkeressem a nyakláncom.


                                                                         * * *

Damon szemszöge

-Már 2 órája elment-idegeskedtem
-Ne aggódj,a kereső csapatok már elindultak-nyugtatgatott Adam.
-Hát nem úgy néz ki,hogy meg fogják találni-ezzel felpattantam,majd kabátot vettem.
-Hé!Ne menj ki,mert te is úgy jársz mint Roxy-fogta meg a vállam Leon.
-Hát aztán?Meg akarom találni és ha ti nem jöttök,nekem úgy is jó.Ha esetleg megtalálnák,hívj fel-kimentem az ajtón egyenesen be az erdő.Nagy a valószínűsége,hogy elvesztette az eszméletét.
Megy az idő.Már legalább fél órája keresem.Meg kell találnom,vagy akár meg is fagyhat.Ekkor halvány csúszásnyomra lettem figyelmes.Lenéztem a leejtő aljára,ahol egy ember alakjára lettem figyelmes.Lementem a dombon és akkor már láttam.Roxyt félig betemette a hó.
-Hogy az a ***!(cenzúra)-ordítottam,majd leszedtem róla a havat.A homloka vérzett.Finoman megérintettem mire megszólalt:
-Ez fáj...Ne csináld...-mondta elhalóan.
-Hál' istennek-ölbe vettem,és siettem vele vissza a szállásra.Mikor visszaértem,elvittem a gyengélkedőre.Ott letettem az ágyra,majd szóltam az egyik ilyen orvos szerűségnek aki ellátta.Szerencsére csak felszíni sérülései vannak.Megfogtam a kezét.Ekkor vettem észre,hogy valamit görcsösen szorongat.

Roxy szemszöge

Lassan nyitogatni kezdem a szememet.Az első ember akit megláttam az Damon volt.Körülnéztem a nagy,fehér falú szobában.Hol vagyok?
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Beverted a fejed és elájultál odakint.
-Akkor ezért fáj ennyire a fejem-ekkor Damon óvatosan átölelt.
-Ígérd meg,hogy nem csinálsz többet ilyet-suttogta.
-Hidd el,nem fogok-öleltem vissza,majd lehunytam a szemem.Miután elengedett,egy forró cseppet éreztem az arcomon.Mikor kinyitottam a szemem,Damon éppen megtörölte az övét.
-Na nehogy már!Te sírsz?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem is-tagadta csípőből.
-Ó dehogy is nem!
-De nem!-egy ideig még érveltem amellett,hogy sírt.Minden esetre még páran átjöttek rám nézni,de csak egy kis pihenésre van szükségem.Szóval holnap egész nap fekszem.Hurrá...

31.fejezet

Az éjjel nagyon fáztam.Nem tudom,hogy a többiek hogy aludtak el de én mást se csináltam,minthogy próbáltam annyira összekuporodni,amennyire csak tudtam.A sok mocorgásra az alattam lévő ágyról megszólalt Damon.
-Mit csinálsz?-nyögte álmosan.
-Megfagyok-válaszoltam fogvacogva.
-De nincs is annyira hideg.
-Attól,hogy uraságod nem fázik én még igen-átfordultam a másik oldalamra,és felhúztam a lábam.A fiú sóhajtott egyet,mielőtt megszólalt:
-Mennyire problémás vagy...Na mássz le,és hozd a takaród-nehezemre esett kimászni a hidegből a még hidegebbe,de már szinte bármire képes lettem volna,hogy felmelegedjek.Szóval lemásztam az emeletes ágy tetejéről,majd mikor leértem a földre,lerángattam a takaróm.Damon addigra már beljebb csúszott az ágyában.
-Feküdj le nekem háttal-ledőltem mellé ahogy mondta,majd magamra húztam a takaróm.Mikor elhelyezkedtem,Damon rám terített az ő takarójából is egy darabot,így 2 paplan alatt feküdtem.Kicsit közelebb húzott magához,így a hátamat ő melegítette.
-Jobb?-kérdezte.
-Aha-azta,mennyivel melegebb van így...
-Nehéz eset vagy...-itt a szavába vágtam
-Ja,már mondtad-ásítottam.
-...de nem cserélnélek le senkire-fejezte be a mondatot.Halványan elpirultam.Jól van na,nem szokott ilyeneket mondani túl gyakran.Néha rájön,hogy be kell nyögnie valami ilyesmit.
-Amúgy mit fognak szólni a többiek,ha meglátnak reggel így minket?-tereltem.
-Felkeltek egy kicsit hamarabb,visszamászol az ágyadba,és senki nem tud majd semmiről.Oké?
-Oké-ezzel bealudtam.


                                                                          * * *


Reggel rázogatásra ébredtem.Marhára álmos voltam,de azért reagáltam.Mégpedig úgy,hogy kulturáltan megkérdeztem:
-Mi a francot akarsz?-kérdeztem fojtott ordítással.
-Mássz vissza az ágyadba,mindjárt jönnek a tanárok ébresztőt tartani.
-Ja!Már el is felejtettem.Még nagyon reggel van.
-Majd később kitárgyaljuk a félelmetes sötétséged,csak menjél már!-suttogta.
-Ennek nincs ennyivel vége-fenyegetőztem,és visszamásztam az ágyamba.Már majdnem vissza is tudtam volna aludni amikor...
-Jó reggelt gyerekek!Mindenki,ki az ágyból!-kiáltotta a házisárkány.Úgy értem osztályfőnök.
-A jó édes kurva anyád...-suttogtam a párnámba.Nincs is jobb annál,mint amikor az egyik első ember akit reggel látsz,az a matektanár.Aki az osztályfőnököd.Ráadásul még egy hárpia is...
-Mondott valamit,kisasszony?-fordult felém gyilkos pillantással a tanár.
-Ó nem,én meg se szólaltam.Viszont ha a tanárnő hangokat hall,mindenképp forduljon orvoshoz-mondtam angyali,ártatlan arccal.Hű,ha tekintettel ölni lehetne én nagyon csúnyán haltam volna meg.Mondjuk már megérte volna az egész,hisz elértem 15 perccel a felkelésem után,hogy a tanárt a robbanás határáig idegesítsem.És persze az sem másodlagos,hogy a házban tartózkodó emberek csendben szakadtak a röhögéstől.
Miután a tanárok elmentek,a fiúkat bezavartuk a fürdőbe ameddig átöltözünk.Jó megoldás,nem?Mikor mindenki elkészült átballagtunk az ebédlőbe kajálni.A reggeli egész ehetőnek bizonyult,mindenki evett belőle legalább egyszer.
Délelőtt megint síelni tanították a síelni nem tudókat.Belegondolva,ez már mennyire értelmes megfogalmazás?Na mindegy a lényeg az,hogy ma már csak feleannyit estem mint tegnap,de azért még nem mertem lecsúszni a dombon.A múltkori esés nyomait még viselem.Bezzeg mindenki más már simán siklik le sokkal magasabb dombról is.Ez így unalmas.Elindultam körülnézni,amikor megláttam Damont.
-Szóval,mi is volt az én félelmetes sötétségemmel?-lépkedtem felé érdeklődő arckifejezéssel.
-Ha ezzel azt akarod mondani,hogy nem is vagy annyira hülye,akkor közölném:De az vagy.
-Irtóra aranyos vagy-gúnyolódtam.
-Tudom-vigyorgott.
-Ekkora egoistát...-fogtam a fejem.
-Talán baj?-kérdezte miközben átölelte a derekam.
-Hülye vagy.
-Ha te mondod...-majd berogyasztotta a térdét,hogy az arcunk egy szintben legyen és megcsókolt-Törpe.
-Megfojtalak!-mondtam,de csak egy hógolyó talált el.Megjegyezni:Nem menjek el sehova Damonnal ahol hó van.Vissza akartam dobni,de elvétettem,és Crystalt találtam el.Még azt se tudtam mondani,hogy "bocs",mert jött a hógolyó(amit ő dobott)és ki kellett kerülni,így megint valaki mást talált el.És ezzel kezdetét vette a hógolyó-csata,amibe mindenki beszállt.Jó buli volt.

30.fejezet

Reggel furcsamód én keltem a legkorábban.Mondjuk csak azért mert kibaszottul fáztam.Így legalább nem kellett kapkodnom,sem a soromra várni a fürdőben,kényelmesen el tudtam készülni.Olyan negyed órája várhattam,hogy legyen valami ébresztő,de abszolút semmi.Mindjárt 8 óra.Na jó.Akkor én keltek fel mindenkit.A telefonomban megkerestem a legidegesítőbb csengőhangot és bekapcsoltam.Naná,hogy mindenki felkelt rá.
-Roxy mégis mit csinálsz?-emelte fel a fejét a hozzám legközelebb lévő ágyról Crystal.
-Ébresztőt tartok-feleltem.
-6:52-kor?Mégis miért?-hunyorgott a faliórára.
-Mi?-én is ránéztem az órára és...Basszus...Elnéztem.Gyorsan leállítottam a telefonom.Miért nincs itt egy nyomorult digitális óra?!-Hoppá...
-Ugye most ez csak egy vicc.Könyörgök valaki mondja azt,hogy Crystal nézte félre az órát-nyöszörögte Damon.
-Nem.Tényleg 6:52 van-ült fel az ágyában Adam.
-Te tényleg ilyen hülye vagy?-kérdezte Amanda.
-Oké,bocsánat.Ti még nem tévedtetek?-kezdek megijedni."Kissé" csúnyán néznek rám.-Akkor én most kimegyek.
-Hé!Állj meg!-itt a kabátommal a kezemen kisiettem az ajtón.Eleget hallottam.Elkezdtem sétálni.Megnéztem a másik faházat,meg elmentem megkeresni a tanárokét.Lassan sétáltam visszafelé,hogy mire visszaérek,már ne haragudjanak annyira.Már majdnem visszaértem,amikor valaki fellökött,így arccal a hóba estem.Na és ki lökött fel?Persze,hogy Damon.
-Hogy te mekkora egy szemét vagy...-mondtam miközben feltápászkodtam.
-Ezt csak azért kaptad,mert egy órával hamarabb felkeltettél.
-Miért nem aludtál vissza?-megfogta a kezem,és visszahúzott a házhoz.A falon keresztül is lehetett hallani valaki horkolását.
-Jessusom ki ez?
-Úgy se hiszed el ha elmondom.
-Azért hátha.Na ki ez?
-Nati-azt hittem felborulok.Nati ennyire horkol?És ami még fontos én miért nem hallottam az éjjel?
-Oké értem miért nem alszol-előkotortam a telefonom.7:38-at mutatott a DIGITÁLIS óra így biztos annyi is volt az idő.Leültem egy fa tövébe és igyekeztem nem elaludni.Ekkor megdobtak egy hógolyóval.
-Létszi ne szívd ki a maradék életerőm-néztem az előttem pár méterre álló fiúra.
-Csak nem fáradt vagy?Képzeld én is-eldobálta rám a golyókat,majd mikor hátat fordított és leguggolt,hogy gyúrjon még egy párat,felálltam odarohantam és a hátára ugrottam.Felállt és nagy nehézkesen ledobott a hátáról,majd havat szórt rám.
-Auuu!Te teljesen hülye vagy?Nem rémlenek a kék-zöld foltjaim?
-Ja...Bocs...Minek ugrottál rám?
-Mert csak-kínyílt a tanári kis ház ajtaja,majd a két kísérőnk berontott a házakba,és hatalmas kiabálással mindenkit kivertek az ágyukból.De tényleg annyira ordítottak,hogy még mi is hallottuk,és szakadtunk a röhögéstől.Nos,jobban jártak volna,ha az én ébresztőmre fölkelnek.
Délelőtt kezdődött az oktatás.A legtöbb osztálytársam tudott síelni,szóval csak két-három embert tanítottak.Nem engem,mert én mindenáron snowoardozni akartam,így én egedül bénáztam.
Az ebéd.Nos az ehetetlen és az undorító nem írja le a valóságot.Inkább ettem volna cipőtalpat,de komolyan.Borzalmas volt.De én meg nagyon éhes,úgyhogy...
Délután mindenki ment kipróbálni a saját tudását.Nos az én "tudásom" egyszerűen borzalmas szóval csak azt értem el ezzel,hogy a körülöttem lévők kiröhögtek.Ez van.
Nos a takarodónak 8-kor kéne lennie.Nálunk 11 óra után volt.Nem fogok tudni felkelni holnap...