Kezdődik a tavaszi szünet.Végre!Vagyis ezt mondanám,de nem teszem.Hogy miért?Rohadt egyszerű."Anyámék" hazarendeltek a suliból.Szóval ma pakolhatok,mert azok a családtagjaimnak nem nevezhető létformák jönnek értem,és elvisznek.Esküszöm,inkább itt maradok,sőt,még tanulok is,csak "haza" ne kelljen menni.Igen,ilyet is ritkán hallani tőlem...
-Vááá,kiugrom az ablakon!-dőlök el az ágyon.-Ne engedd hogy elvigyenek!
-Nem hangzott ez egy kicsit úgy,mintha el akarnának rabolni?-mosolyodik el a székem ülő Damon.
-De,mert akaratom ellenére akarnak hazavinni!
-Nekem se nagyon van ínyemre,hogy maradhatok itt egyedül a suliban.
-De neked legalább nem kell elviselned azoknak a fejét,akiket a legjobban utálsz.És akármennyire utálom őket,akkor is az ő pénzükön élek.Ennél pocsékabb érzést...
-Na,ha kinyafogtad magad,fojtasd a pakolást.
-Miért,ha nem pakolok be,akkor nem visznek haza.Meg amúgy is utáloook csomagolni.
-Figyelj,berámolok én neked,de akkor megnézem a fehérneműid-vigyorgott rám ördögien.
-Hülye perverz!-vágtam hozzá a párnám kissé elpirulva.Végül is nehézkesen,de(sajnos)sikerült ellpakolnom a cuccaim,sőt,még a bőröndöt is be tudtam húzni.Kimásztunk a suli elé,és vártuk,hogy megérkezzen értem a halál.Nem váratott sokáig.
-Na,majd beszélünk-hajolt le hozzám a fiú és adott egy viszonylag gyors csókot.-Hívjál ha baj van.
-Oké-mosolyodtam el,majd egy intéssel elköszöntem,bevágtam a bőröndöt a csomagtartóba,és beszálltam a kocsiba.
-Roxyyy,ki volt ez a helyes fiú???-nyávogta Tiara.Ilyenkor nem foglalkozik azzal,hogy velem beszél.
-Pont semmi közöd hozzá-mondtam rá se nézve.
-Úúú,csak nem ő barátod?-vinnyogott tovább.
-Befejezed,vagy segítsek?
-De kis morcos vagy.Hát baj,hogy érdeklődöm felőled?
-Ja.
-Mindegy.Az a srác nem tudom hogy kötött ki melletted,de nem érdemled meg.Lássuk csak...-kapta ki a kezemből a telefonom.-Adam...Damon...Leon...Na melyik az?No lám,még barátaid is lettek?
-A jó édes kurva anyád,te nyomorult szajha,add vissza!!!-ordítottam.
-Roxanne!Nem beszélhetsz így a testvéreddel!-fordult hátra Liz.
-Először is,ő nem a testvérem,te meg nem vagy az anyám,csak papíron,másodszor meg kapd be!-vettem vissza a telefonom,majd bedugtam a fülembe a headsetet,és jól basztam arra,amit nekem dumáltak.Tiara próbálkozásait hárítottam,majd ahogy kiszálltam a kocsiból(csak tudnám minek jöttek értem...Busszal is 30 perc alatt ideértem volna...)rongyoltam be a házba,majd fel egyenest a szobámba,ahol magamra zártam az ajtót.
-Roxy,jönnek át a barátnőim,ameddig itt vannak ki se gyere a szobádból,csak leégetnél-hallottam Tiara lenéző hangját az ajtón túlról.Válaszra se méltattam.És még szép,hogy ki fogok menni.Hülye gyerek,minek szólt.Átöltöztem egy fekete térdnadrágba és fehér pólóba,majd elfeküdtem az ágyamon,és vártam,hogy csengessenek.Nagyjából 1 óra múlva meg is szólalt a csengő dallamos hangja.Hallottam,ahogy Tiara lerongyol a lépcsőn,hogy ajtót nyisson,majd a köszönéseket.Eljött az én időm.Kiléptem az ajtón,és a lépcső alján megláttam...
Kurva1-et és Kurva2-őt!A nevüket nem tudom,de ez így is fog maradni.
-Halljátok örömlányok,a bordély nem itt van!-kiabáltam le.
-Mit mondtál?!-tipegett felém Kurva1
-Vigyázz a lépcsőn,a végén kitöröd a nyakad abban a körömcipőben.
-Micsoda kis arcátlan ribanc!-indult meg Kurva2 és Tiara is.
-Én,ribanc?Akkor légy szíves mond már el,hogy te mégis mi a halál vagy?-Kurva1 fel akart pofozni,de kitértem az útjából,így elvesztette az egyensúlyát,kitört a cipőjének a sarka és majdnem hanyatt esett,de Tiaráék elkapták.
-Gratulálok Tiara.A lányok a fajtádból valók-bólintottam,majd kedvesen elmosolyodtam.-Ó,én a barátnőtök húga vagyok,Roxy,de a ti nevetek nem érdekel.
-Mi???-nézett a két kurva lesokkolva a harmadik kurvára,azaz Tiarára.
-Csak mostoha!Most jött haza a kollégiumból!-magyarázkodott.Elégedetten nyugtáztam,hogy Tiarát ügyesen elástam,oda,ahonnan nem biztos,hogy visszajön.Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót,nehogy Tiara be találjon jönni.
-Roxy!Csak gyere ki onnan és véget vetek az életednek,hallod?!Egyszer úgy is éhes leszel...-visított a "nővérem" olyan magasan,hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.Nos akkor nézzük meddig leszek el anélkül,hogy kimennék a szobámból(van saját fürdőm,hihihi)...3 zacskó chips,5 tábla csoki,5 zacskó ropi,6 zacskó keksz.Ezzel el leszek egy darabig.Felemeltem a telefonom,hogy folytathassam a zenehallgatást,de hirtelen csörögni kezdett.Damon hívott.
-Szia!-köszöntem vidáman.
-...Szia...-mondta kissé erőtlenül.
-Valami baj van?-ijedtem meg.
-Hát...Olyasmi...
-Mi az???
-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki...Nagyon.
-Ígérem,csak mondjad már!-sürgettem,mire kinyögte.
-A szüleim választottak nekem egy menyasszonyt-mondta,mire a szívem kihagyott egy ütemet.Vagy többet...
2015. április 22., szerda
2015. március 16., hétfő
36.fejezet
Az utóbbi egy hetet otthon töltöttem.Sikerült kigyógyulnom a betegségből.Viszont az utóbbi napokban egyre inkább úgy érzem,hogy embert fogok ölni.Személy szerint Tiarát.Megtudta,hogy van pasim,és toltál rám akaszkodott,küldözgeti az üzeneteket,hogy mutassam meg a "nővérkémnek"(bahh...)a barátomat.Aha,na arra várhat az a hülye ribanc,biztos,hogy csak le akarná nyúlni.Nem hiszem,hogy Damon hagyná magát,de azért na...
Per pillanat órán ülök.Damon nem jött be(hogy rohadna meg)szóval az amúgy sem túlzottan izgalmas óra,még unalmasabb lett.Ezen kívül ma még bioszból dogát is írunk,az én tudásom meg egyenlő a semmivel,szóval pocsék nap elé nézek.
Igyekeztem elfoglalni magam rajzolással elfoglalni magam,de miután sorozatos rám szólások után sem hagytam abba,szimplán kizavartak a teremből.Nekem aztán mindegy.Gondoltam sétálok egyet az udvaron,amikor valaki hátulról befogta a szám.Reakcióként elkaptam a karját,és kicsavartam.
-Oké,oké,nyertél,feladom!-vettem észre az általam "hatástalanított" Damont.
-Jesszus,te mégis mi a halált csinálsz?!-engedtem el gyorsan.
-Kíváncsi voltam,hogy mit reagálsz.Au,erősebb vagy,mint amilyennek tűnsz-masszírozta a vállát.
-Erre csak most sikerült rájönnöd?-pislogtam rá unottan.
-Hát,most tudatosult bennem igazán.Miért nem ijedtél meg?Ebben így semmi poén.
-Ennyivel nem tudsz megijeszteni,legrosszabb esetben is csak Lucas lehettél volna,mert az iskola magánterület.Egyébként miért nem jöttél órára?
-Olyan szép az idő pocsékoljam arra,hogy a teremben rohadok?
-Egyszerűen mond,hogy "nem volt kedvem" azt még el is hiszem.
-És te mit keresel itt?
-Kizavartak óráról,mert rajzoltam.De lassan kicsöngetnek,úgyhogy én visszamentem-bemásztam a terembe,hogy végigszenvedjem a napot.Megírtam a bioszdogát(puskával),de a hősies küzdelmemnek véget vetett az utolsó óra,amin...Bealudtam.Mikor felkeltem,már egyedül voltam.Nem tudom,hogy miért nem ébresztett fel senki,de igazából nem is érdekel.Nyújtózkodtam egyet,majd az ajtóhoz sétáltam,lenyomtam a kilincset,de nem nyílt.Nekiveselkedtem még egyszer,de semmi változás.Basszus,bezártak.Én és az a nagy szerencsém...Előkaptam a telefonom,de természetesen lemerült.Én ezt nem hiszem el...Nos,akkor jöhet a B terv.Tekintve,hogy a másodikon vagyok nem fogok tudni kimászni...Tehát törjük fel az ajtót!Szerencsére hullámcsat mindig akad a hajamban.Elkezdtem piszkálni a zárat,de nem nyílt ki.
-Basszus,basszus,basszus!-rogytam le az ajtó előtt.Mindegy,legrosszabb esetben reggel kiengednek.Addig én mi a jó istent fogok csinálni?!Felhúztam a térdem,átkaroltam,és halkan dúdolni kezdtem,majd fokozatosan a dúdolásból éneklés lett.Az ujjaimmal doboltam ütemre a lábamon.Egyszer csak kinyílt az ajtó mögöttem,én meg szabályosan kiborultam rajta,Damon lábai elé-közé.
-Itt vagy?Már kezdtem aggódni.Mit csináltál?-nézett le rám.
-Bezártak miután elaludtam-válaszoltam,miközben felültem.
-Ha nem hallom meg a hangod,tuti nem kereslek a teremben-húzott fel.
-Állj...Te hallottál énekelni?
-Aha.Talán baj?
-Igen!-pirultam fülig.
-Bocs,de amilyen hangosan énekeltél,nem volt nehéz meghallani.
-De totálisan pocsék hangom van!
-Na ebben nincs igazad,határozottan kellemes hangod van.
-Ja,persze.
-Komolyan,egyszer énekelhetnél nekem.Kísérnélek gitáron.
-Aha.Na ezt gyorsan verd ki a fejedből.Nem létezik,hogy énekeljek.Menjünk már,éhen halok!-rángattam a kezénél fogva.Mivel délután volt,az ebédlő már zárva,szóval gyorsétteremben ettünk,aztán összevágtam a házim,végül videojátékoztunk egyet,10 óra fele meg leléptem aludni.
Per pillanat órán ülök.Damon nem jött be(hogy rohadna meg)szóval az amúgy sem túlzottan izgalmas óra,még unalmasabb lett.Ezen kívül ma még bioszból dogát is írunk,az én tudásom meg egyenlő a semmivel,szóval pocsék nap elé nézek.
Igyekeztem elfoglalni magam rajzolással elfoglalni magam,de miután sorozatos rám szólások után sem hagytam abba,szimplán kizavartak a teremből.Nekem aztán mindegy.Gondoltam sétálok egyet az udvaron,amikor valaki hátulról befogta a szám.Reakcióként elkaptam a karját,és kicsavartam.
-Oké,oké,nyertél,feladom!-vettem észre az általam "hatástalanított" Damont.
-Jesszus,te mégis mi a halált csinálsz?!-engedtem el gyorsan.
-Kíváncsi voltam,hogy mit reagálsz.Au,erősebb vagy,mint amilyennek tűnsz-masszírozta a vállát.
-Erre csak most sikerült rájönnöd?-pislogtam rá unottan.
-Hát,most tudatosult bennem igazán.Miért nem ijedtél meg?Ebben így semmi poén.
-Ennyivel nem tudsz megijeszteni,legrosszabb esetben is csak Lucas lehettél volna,mert az iskola magánterület.Egyébként miért nem jöttél órára?
-Olyan szép az idő pocsékoljam arra,hogy a teremben rohadok?
-Egyszerűen mond,hogy "nem volt kedvem" azt még el is hiszem.
-És te mit keresel itt?
-Kizavartak óráról,mert rajzoltam.De lassan kicsöngetnek,úgyhogy én visszamentem-bemásztam a terembe,hogy végigszenvedjem a napot.Megírtam a bioszdogát(puskával),de a hősies küzdelmemnek véget vetett az utolsó óra,amin...Bealudtam.Mikor felkeltem,már egyedül voltam.Nem tudom,hogy miért nem ébresztett fel senki,de igazából nem is érdekel.Nyújtózkodtam egyet,majd az ajtóhoz sétáltam,lenyomtam a kilincset,de nem nyílt.Nekiveselkedtem még egyszer,de semmi változás.Basszus,bezártak.Én és az a nagy szerencsém...Előkaptam a telefonom,de természetesen lemerült.Én ezt nem hiszem el...Nos,akkor jöhet a B terv.Tekintve,hogy a másodikon vagyok nem fogok tudni kimászni...Tehát törjük fel az ajtót!Szerencsére hullámcsat mindig akad a hajamban.Elkezdtem piszkálni a zárat,de nem nyílt ki.
-Basszus,basszus,basszus!-rogytam le az ajtó előtt.Mindegy,legrosszabb esetben reggel kiengednek.Addig én mi a jó istent fogok csinálni?!Felhúztam a térdem,átkaroltam,és halkan dúdolni kezdtem,majd fokozatosan a dúdolásból éneklés lett.Az ujjaimmal doboltam ütemre a lábamon.Egyszer csak kinyílt az ajtó mögöttem,én meg szabályosan kiborultam rajta,Damon lábai elé-közé.
-Itt vagy?Már kezdtem aggódni.Mit csináltál?-nézett le rám.
-Bezártak miután elaludtam-válaszoltam,miközben felültem.
-Ha nem hallom meg a hangod,tuti nem kereslek a teremben-húzott fel.
-Állj...Te hallottál énekelni?
-Aha.Talán baj?
-Igen!-pirultam fülig.
-Bocs,de amilyen hangosan énekeltél,nem volt nehéz meghallani.
-De totálisan pocsék hangom van!
-Na ebben nincs igazad,határozottan kellemes hangod van.
-Ja,persze.
-Komolyan,egyszer énekelhetnél nekem.Kísérnélek gitáron.
-Aha.Na ezt gyorsan verd ki a fejedből.Nem létezik,hogy énekeljek.Menjünk már,éhen halok!-rángattam a kezénél fogva.Mivel délután volt,az ebédlő már zárva,szóval gyorsétteremben ettünk,aztán összevágtam a házim,végül videojátékoztunk egyet,10 óra fele meg leléptem aludni.
2015. március 5., csütörtök
Köszönet
Sziasztok!Az ok,amiért írok,hogy elértük a 2000 oldalmegjelenítést!Nagyon szépen köszönöm.A másik,pedig,hogy felfedeztem,hogy külföldön is sokan olvassák a blogomat,aminek rettenetesen örülök :D.Nagyon,nagyon köszi,hogy ennyien olvassátok :D
2015. március 1., vasárnap
Díjam van :D
Helló!
Kaptam egy díjat Kitty Charrmy-tól A szellemlány című blog írójától.Nagyon szépen köszönöm :)
A szabályok:
• Rakd ki, kitől van!
•Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább 10 embernek!
•Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább 10 embernek!
10 dolog rólam:
1.12 éves vagyok
2.Barátnőim által kitalált becenevem Kitty
3.7.-es vagyok
4.Szeretem az animéket
5.Kedvenc színem a fekete
6.Szeretem a rock-ot
7.Sötétbarna hajam és kék szemem van
8.173 cm magas vagyok
9.Mazsorett táncolok
10.8 osztályos gimnáziumba járok
Válaszok a 10 kérdésre:
1.Mióta írsz blogot?Április 1-én lesz egy éve.
2.Fantasy vagy valódi történet?Inkább fantasy,de valós elemei is vannak.
3.Mi szeretnél lenni?Cukrász.
4.Mit olvastál utoljára?Leiner Laura:Késtél.
5.Miért pont ez a blogod címe?Ez jutott eszembe :D.
6.Mi a kedvenc évszakod?A tél és a nyár.
7.Ha te választhattál volna nevet,mi lenne a neved?Kitti vagy Zsófia.
8.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?Nincs
9.Írj egy-egy jó és rossz tulajdonságot.Rossz:hirtelen haragú vagyok,jó:kitartok a barátaim mellett
10.Mi az,amit a legszívesebben csinálsz?Barátnőimmel hülyülök
10 kérdésem:
1.Hány blogod van?
2.Mi a hobbid?
3.Kedvenc tantárgyad?
4.Kedvenc állatod?
5.Kedvenc előadód?
6.Ha van szerencseszámod,mi az?
7.Van olyan hely,ahova elszeretnél jutni,és ha igen,hova?
8.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?
9.Mi az,amit nagyon utálsz?
10.Kedvenc könyved?
10 ember,akinek küldöm:
Klárii-Visszatérés
Nikol Faltum-Nikoo kalandos élete
Több blogot nem igazán olvasok,szóval küldöm minden blogírónak aki olvassa az enyémet :).
2015. február 28., szombat
35.fejezet
Továbbra is beteg vagyok,ezért a napom elég otthonülős,átlagosra sikeredett,de azért leírom.
Mikor fel akartam kelni,kiestem az ágyból.Igen,ilyen igazán nagyszerűen kezdődött a reggelem.Ezután arcmosás közben lefröcsköltem a ruhám,majd átöltözés közben elszakítottam a kedvenc pólóm.Engem elátkoztak...Biztos,hogy el vagyok átkozva...
Ezek után rajzolni akartam,de betelt a rajzos füzetem.Oké,semmi gond,ott van még a matekfüzetem.Elkezdtem bele firkálni valami szíves,koponyás,rózsás bigyót,de a végére egész jól nézett ki,szóval kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra.Mivel már széjjel untam az agyam át mentem Damonhoz.
-Mi jót csinálsz?-dugtam be a fejem az ajtón.
-Videojátékozom-jött a válasz.
-Mióta van neked olyanod?-lepődtem meg.
-Tegnap vettem,már hónapok óta gyűjtöm rá a pénzt.
-Játszhatok én is?
-Aha.Tudod kezelni?
-Nem.
-Jó,akkor megmutatom hogy kell-leültem mellé,ő meg elmagyarázta,hogy melyik gomb mit csinál,aztán elkezdtünk játszani.Próbálkoztam,de olyan gyorsan véget ért a játék (a vereségemmel...),hogy különösebben fel sem fogtam az egészet.
-Nem lehetnél egy kicsit kíméletesebb?-néztem rá szomorúan.
-Nem-vigyorgott.Mikor már sokadjára vert meg,elfeküdtem a földön.
-Rohadj meg...-morogtam.
-Bocs,de inkább nem-feküdt le velem szembe.
-Mennyi az idő?
-Fél egy-nézte meg a mobilját.
-Akkor még egy óra,mire Crystal hozza a leckét...Mit csináljak addig?
-Még egy menet?-kérdezte.
-Oké-bólintottam.Természetesen megint elsöprő vereséget szenvedtem.
-Ellened túl könnyű nyerni-jegyezte meg.
-Még soha nem videojátékoztam,szóval ne csodálkozz...
-De ebben akkor sincs semmi izgalmas.Szedd össze magad!-és,és...Sikerült!13 körből egyet,az utolsót megnyertem!
-Ez az!Végre!Megvertelek!-örültem magamnak.
-Már ideje volt.Legalább a végén meg kellett erőltetnem magam.
-De nyertem!
-Nos,örülök,hogy ez ennyire feldob.
-Na,de most mennem kell,mindjárt jön Crystal-ki akartam menni de elkapta a kezem,visszahúzott ülőhelyzetbe,majd megcsókolt.
-Most már mehetsz-mosolygott.mire átértem a szobámba,Crystal már ott volt.
-Végre megvagy!Meghoztam a házit-ült a szobám közepén.
-Muszáj?De én beteg vagyok...-nyafogtam.
-Nem akarom,hogy nagyon lemaradj.
-Amennyire le vagyok maradva,annál jobban nem nagyon lehet-huppantam le mellé.Miután elmagyarázta,hogy hogy kell megcsinálni a feladatokat,megcsináltuk a leckéket.
-Ez kész kínzás volt...-fogtam a fejem.-Ugye már vége?
-Igen,mára befejeztük,de holnap valószínűleg ugyanennyi lesz a lecke.
-Ne,ne,ne...!Egészen idáig nem voltam igazán beteg,de az iskolaundorom új szintre lépett...-mondtam.
-Szerintem ez már annyira komoly a te esetedben,hogy tényleg kéne egy ilyen betegség-mosolygott.
-Oké,ennyit a suliról.Ha megkéred Natit lejön filmet nézni?
-Szerintem igen,már volt bárányhimlős,szóval nincs gond.Na,akkor ide hívom-ezzel kisétált az ajtón,majd nagyjából másfél perc múlva visszajött Natival.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Hoztam a Titanic-ot,az jó lesz?-mosolygott Nati.
-Jó lesz-nos,azt hiszem agyhalált haltam.Ennél rosszabb filmet,én még életemben nem láttam...Rémálmaim lesznek tőle...
Mikor fel akartam kelni,kiestem az ágyból.Igen,ilyen igazán nagyszerűen kezdődött a reggelem.Ezután arcmosás közben lefröcsköltem a ruhám,majd átöltözés közben elszakítottam a kedvenc pólóm.Engem elátkoztak...Biztos,hogy el vagyok átkozva...
Ezek után rajzolni akartam,de betelt a rajzos füzetem.Oké,semmi gond,ott van még a matekfüzetem.Elkezdtem bele firkálni valami szíves,koponyás,rózsás bigyót,de a végére egész jól nézett ki,szóval kitéptem a lapot és kiragasztottam a falra.Mivel már széjjel untam az agyam át mentem Damonhoz.
-Mi jót csinálsz?-dugtam be a fejem az ajtón.
-Videojátékozom-jött a válasz.
-Mióta van neked olyanod?-lepődtem meg.
-Tegnap vettem,már hónapok óta gyűjtöm rá a pénzt.
-Játszhatok én is?
-Aha.Tudod kezelni?
-Nem.
-Jó,akkor megmutatom hogy kell-leültem mellé,ő meg elmagyarázta,hogy melyik gomb mit csinál,aztán elkezdtünk játszani.Próbálkoztam,de olyan gyorsan véget ért a játék (a vereségemmel...),hogy különösebben fel sem fogtam az egészet.
-Nem lehetnél egy kicsit kíméletesebb?-néztem rá szomorúan.
-Nem-vigyorgott.Mikor már sokadjára vert meg,elfeküdtem a földön.
-Rohadj meg...-morogtam.
-Bocs,de inkább nem-feküdt le velem szembe.
-Mennyi az idő?
-Fél egy-nézte meg a mobilját.
-Akkor még egy óra,mire Crystal hozza a leckét...Mit csináljak addig?
-Még egy menet?-kérdezte.
-Oké-bólintottam.Természetesen megint elsöprő vereséget szenvedtem.
-Ellened túl könnyű nyerni-jegyezte meg.
-Még soha nem videojátékoztam,szóval ne csodálkozz...
-De ebben akkor sincs semmi izgalmas.Szedd össze magad!-és,és...Sikerült!13 körből egyet,az utolsót megnyertem!
-Ez az!Végre!Megvertelek!-örültem magamnak.
-Már ideje volt.Legalább a végén meg kellett erőltetnem magam.
-De nyertem!
-Nos,örülök,hogy ez ennyire feldob.
-Na,de most mennem kell,mindjárt jön Crystal-ki akartam menni de elkapta a kezem,visszahúzott ülőhelyzetbe,majd megcsókolt.
-Most már mehetsz-mosolygott.mire átértem a szobámba,Crystal már ott volt.
-Végre megvagy!Meghoztam a házit-ült a szobám közepén.
-Muszáj?De én beteg vagyok...-nyafogtam.
-Nem akarom,hogy nagyon lemaradj.
-Amennyire le vagyok maradva,annál jobban nem nagyon lehet-huppantam le mellé.Miután elmagyarázta,hogy hogy kell megcsinálni a feladatokat,megcsináltuk a leckéket.
-Ez kész kínzás volt...-fogtam a fejem.-Ugye már vége?
-Igen,mára befejeztük,de holnap valószínűleg ugyanennyi lesz a lecke.
-Ne,ne,ne...!Egészen idáig nem voltam igazán beteg,de az iskolaundorom új szintre lépett...-mondtam.
-Szerintem ez már annyira komoly a te esetedben,hogy tényleg kéne egy ilyen betegség-mosolygott.
-Oké,ennyit a suliról.Ha megkéred Natit lejön filmet nézni?
-Szerintem igen,már volt bárányhimlős,szóval nincs gond.Na,akkor ide hívom-ezzel kisétált az ajtón,majd nagyjából másfél perc múlva visszajött Natival.
-Mit nézünk?-kérdeztem.
-Hoztam a Titanic-ot,az jó lesz?-mosolygott Nati.
-Jó lesz-nos,azt hiszem agyhalált haltam.Ennél rosszabb filmet,én még életemben nem láttam...Rémálmaim lesznek tőle...
2015. február 11., szerda
Szereplők
Na akkor itt vannak a szereplőkről a képek,amiket már csak azért is kirakok,mert Nagy Bianka ilyen szépen megkért rá :)
Roxy
Damon
Nati
Crystal
Leon
Adam
Isabell
Rosaly
Emma
Lucas
Ha valakit kihagytam,de szeretnétek róla képet,szóljatok.
Roxy
Damon
Nati
Crystal
Adam
Isabell
Rosaly
Emma
Lucas
Ha valakit kihagytam,de szeretnétek róla képet,szóljatok.
2015. február 10., kedd
34.fejezet
Reggel úgy ébredtem,hogy tuti lázas vagyok.Én is beteg leszek?Na jól van ám.Elmentem a fürdőbe,hogy megmossam az arcomat,de nem voltam felkészülve a látványra,ami a tükörben fogadott.Tele voltam apró,piros pöttyökkel.Ezzel diagnoztizáltam(van egyáltalán ilyen szó?) is a bajom:bárányhimlő.Gondoltam,hogy előbb vagy utóbb elkapom,csak nem voltam rá felkészülve.Mégis kitől kaptam el?Végül is mindegy,suliba nem kell menni.
Gyerekek...Én ennyire még sosem unatkoztam.Még csak 3 óra ment le a 7-ből.Én addig mi a jó életet csinálok.Damonhoz meg nem akarok átmenni,nehogy elkapja.Na akkor csináljuk azt,amit minél inkább próbáltam elkerülni...Pénzt kell kérnem az ál-szüleimtől.Szóval telefon elő,aztán hívjuk fel őket.Hogy én mennyire utálok bármit is kérni tőlük.Kicseng...
-Halló?-hallom a jól ismert nyájas hangot.
-Tiara takarodj a telefontól,de rohadt gyorsan,és add oda valami emberi lénynek-parancsolok rá hidegen.
-Ó Roxy,csak te vagy az.Mit akarsz?-vált az eredeti stílusára.Velem mindig bunkó.
-Tőled semmit,az biztos.Michaellel vagy Lizzel akarok beszélni.
-De én nem akarom oda adni nekik a telefont.
-Csináld már te hülye szőke ribanc,még telefonon keresztül is elviselhetetlen vagy!-kezdek vele ordibálni.
-Jól van már te szerencsétlen korcs.Anya!-Nos a drágaság,akivel az előbb beszéltem,Tiara volt.A mostoha nővérem,és az első barátnőm.Már számomra is hihetetlen.

Ez itt Tiara.Ja,tudom,marha szép,meg bolondulnak is utána a fiúk,de csak egy szemétláda.Mellesleg,tutira nem ember.
Születésem óta ismerem,sokáig testvéremként szerettem.Ő is abból az árvaházból való,mint én,mindig megvédett a sok utálkozó gyerektől.Ha valaki örökbe akarta fogadni,azt mondta,hogy vagy engem is örökbe fogadnak,vagy ő nem megy.Így ment ez 6 éves korunkig.Ekkortájt kezdett feltűnni,hogy van valami furcsa Tiarában.Mindig csak azzal lehetett feldühíteni,ha engem bántottak,de amikor ideges volt,egy energia mező vette körül,és védte,mint egy pajzs,és csak azt engedte be,akit szerettet volna, megnőtt a testi ereje és a szemei a megszokott kék helyett feketévé változtak..A suliban próbálta visszafogni magát,de még így is elő-elő fordultak dührohamok.Őt is kerülni kezdték egy idő után.Így csak ketten voltunk mindenki ellen.Aztán jött az örökbefogadásunk napja.Megjöttek a mostani nevelő szüleim.Tiarába "beleszerettek" első pillantásra,de mivel még élt a kikötése,engem is hazavittek.Itt kezdett megváltozni Tiara.Szinte rám se nézett az iskolában,nem érdekelte,ha bántanak.Harmadikosok voltunk,amikor megkérdeztem:
-Miért hagytál egyedül?
-Mert ha veled töltöm a napomat,a többiek engem is meg fognak utálni.De én nem akarom ezt.A dührohamok is mind a te hibáid.Népszerű akarok lenni.Régen mindig csak veled foglalkoztam,de ha tehetném,megváltoztatnám.Már nem szeretlek.Sőt inkább utállak.Ha nem születtél volna ilyen furának,lennének barátaid.Szóval ez leginkább a te hibád minden-válaszolta.Elzavart maga mellől,hogy önmagára koncentráljon.Nem sokkal később már csúfolásomba,szemétkedésbe is beszállt.És közben nevetett,sosem kért bocsánatot.Szépen,lassan egy öntelt,hiú,gonosz ribanc lett belőle.Legalábbis otthon,illetve velem szemben.A suliban mindig ő volt a tökéletes lány,akit mindenki bálványozott.A fiúktól sorra kapta a szerelmes leveleket,vallomásokat.
Tényleg megutált.Ezt a gondolatot sosem tudtam kiverni a fejemből.Kétszínű boszorkány.A magány belülről kezdett emészteni,nem bírtam tovább abban a gimnáziumban,így a 11. elejét már ebben a suliban kezdtem.
Ma ott tartok,hogy Tiarát emberszámba se veszem.Nem mintha ő engem igen.Az örökbefogadóimat máig sem vagyok képes a szüleimnek hívni.Ők is Tiarát szerették,én totális ridegtartásban éltem.Csak annyit foglalkoztak velem,amennyit muszáj volt.Szóval mondhatni,hogy 10 éven keresztül csak léteztem.Valahol,nagyon mélyen,megértem Tiara érzéseit,mert nem akart egyedül maradni.Magamtól sosem hagytam volna el,de ez most már mindegy.
-Mondjad,mit akarsz-hallom Liz,az "anyám" hangját a telefonból.
-Kifogytam a pénzből,küldenétek egy kicsit?
-Már ki is fogytál?!Mi a francra költötted?!
-Nem mindegy?Csak küldjetek pénzt.
-Jól van majd kapsz.Miért nem jöttél haza téliszünetben?
-Volt jobb dolgom is a veszekedésnél-ekkor Tiara kitépte Liz kezéből a mobilt.
-Mellesleg Roxy,tutira nem szereztél még mindig pasit,ugye?
-Dehogynem.És legalább ötször olyan jó és helyes,mint a te összes eddigi barátod együtt véve!-ezzel lecsaptam a telefont.
-Ezt jó hallani-jött a hátam mögül Damon hangja.
-Vááá!Mit hallottál?-kérdeztem vörös arccal
-Szerintem mindent.Ezek alapján jó kis gyerekkorod lehetett.
-Az volt,hidd el.Na de most már menjél,mert még megfertőzlek.
-Már túl vagyok a bárányhimlőn.Semmi bajom nem lesz-közelebb jött,átölelt,majd megcsókolt.-Rám mindig számíthatsz,remélem tudod.
-Tudom-bújtam hozzá.Nem sokkal később a lányok is megjöttek,velük beszélgettem.Egyébként Nati randija sikeres volt,ami azért elég király.
UI:Ha van rá igény,a többi szereplőről is teszek fel képet,csak szóljatok.
Gyerekek...Én ennyire még sosem unatkoztam.Még csak 3 óra ment le a 7-ből.Én addig mi a jó életet csinálok.Damonhoz meg nem akarok átmenni,nehogy elkapja.Na akkor csináljuk azt,amit minél inkább próbáltam elkerülni...Pénzt kell kérnem az ál-szüleimtől.Szóval telefon elő,aztán hívjuk fel őket.Hogy én mennyire utálok bármit is kérni tőlük.Kicseng...
-Halló?-hallom a jól ismert nyájas hangot.
-Tiara takarodj a telefontól,de rohadt gyorsan,és add oda valami emberi lénynek-parancsolok rá hidegen.
-Ó Roxy,csak te vagy az.Mit akarsz?-vált az eredeti stílusára.Velem mindig bunkó.
-Tőled semmit,az biztos.Michaellel vagy Lizzel akarok beszélni.
-De én nem akarom oda adni nekik a telefont.
-Csináld már te hülye szőke ribanc,még telefonon keresztül is elviselhetetlen vagy!-kezdek vele ordibálni.
-Jól van már te szerencsétlen korcs.Anya!-Nos a drágaság,akivel az előbb beszéltem,Tiara volt.A mostoha nővérem,és az első barátnőm.Már számomra is hihetetlen.

Ez itt Tiara.Ja,tudom,marha szép,meg bolondulnak is utána a fiúk,de csak egy szemétláda.Mellesleg,tutira nem ember.
Születésem óta ismerem,sokáig testvéremként szerettem.Ő is abból az árvaházból való,mint én,mindig megvédett a sok utálkozó gyerektől.Ha valaki örökbe akarta fogadni,azt mondta,hogy vagy engem is örökbe fogadnak,vagy ő nem megy.Így ment ez 6 éves korunkig.Ekkortájt kezdett feltűnni,hogy van valami furcsa Tiarában.Mindig csak azzal lehetett feldühíteni,ha engem bántottak,de amikor ideges volt,egy energia mező vette körül,és védte,mint egy pajzs,és csak azt engedte be,akit szerettet volna, megnőtt a testi ereje és a szemei a megszokott kék helyett feketévé változtak..A suliban próbálta visszafogni magát,de még így is elő-elő fordultak dührohamok.Őt is kerülni kezdték egy idő után.Így csak ketten voltunk mindenki ellen.Aztán jött az örökbefogadásunk napja.Megjöttek a mostani nevelő szüleim.Tiarába "beleszerettek" első pillantásra,de mivel még élt a kikötése,engem is hazavittek.Itt kezdett megváltozni Tiara.Szinte rám se nézett az iskolában,nem érdekelte,ha bántanak.Harmadikosok voltunk,amikor megkérdeztem:
-Miért hagytál egyedül?
-Mert ha veled töltöm a napomat,a többiek engem is meg fognak utálni.De én nem akarom ezt.A dührohamok is mind a te hibáid.Népszerű akarok lenni.Régen mindig csak veled foglalkoztam,de ha tehetném,megváltoztatnám.Már nem szeretlek.Sőt inkább utállak.Ha nem születtél volna ilyen furának,lennének barátaid.Szóval ez leginkább a te hibád minden-válaszolta.Elzavart maga mellől,hogy önmagára koncentráljon.Nem sokkal később már csúfolásomba,szemétkedésbe is beszállt.És közben nevetett,sosem kért bocsánatot.Szépen,lassan egy öntelt,hiú,gonosz ribanc lett belőle.Legalábbis otthon,illetve velem szemben.A suliban mindig ő volt a tökéletes lány,akit mindenki bálványozott.A fiúktól sorra kapta a szerelmes leveleket,vallomásokat.
Tényleg megutált.Ezt a gondolatot sosem tudtam kiverni a fejemből.Kétszínű boszorkány.A magány belülről kezdett emészteni,nem bírtam tovább abban a gimnáziumban,így a 11. elejét már ebben a suliban kezdtem.
Ma ott tartok,hogy Tiarát emberszámba se veszem.Nem mintha ő engem igen.Az örökbefogadóimat máig sem vagyok képes a szüleimnek hívni.Ők is Tiarát szerették,én totális ridegtartásban éltem.Csak annyit foglalkoztak velem,amennyit muszáj volt.Szóval mondhatni,hogy 10 éven keresztül csak léteztem.Valahol,nagyon mélyen,megértem Tiara érzéseit,mert nem akart egyedül maradni.Magamtól sosem hagytam volna el,de ez most már mindegy.
-Mondjad,mit akarsz-hallom Liz,az "anyám" hangját a telefonból.
-Kifogytam a pénzből,küldenétek egy kicsit?
-Már ki is fogytál?!Mi a francra költötted?!
-Nem mindegy?Csak küldjetek pénzt.
-Jól van majd kapsz.Miért nem jöttél haza téliszünetben?
-Volt jobb dolgom is a veszekedésnél-ekkor Tiara kitépte Liz kezéből a mobilt.
-Mellesleg Roxy,tutira nem szereztél még mindig pasit,ugye?
-Dehogynem.És legalább ötször olyan jó és helyes,mint a te összes eddigi barátod együtt véve!-ezzel lecsaptam a telefont.
-Ezt jó hallani-jött a hátam mögül Damon hangja.
-Vááá!Mit hallottál?-kérdeztem vörös arccal
-Szerintem mindent.Ezek alapján jó kis gyerekkorod lehetett.
-Az volt,hidd el.Na de most már menjél,mert még megfertőzlek.
-Már túl vagyok a bárányhimlőn.Semmi bajom nem lesz-közelebb jött,átölelt,majd megcsókolt.-Rám mindig számíthatsz,remélem tudod.
-Tudom-bújtam hozzá.Nem sokkal később a lányok is megjöttek,velük beszélgettem.Egyébként Nati randija sikeres volt,ami azért elég király.
UI:Ha van rá igény,a többi szereplőről is teszek fel képet,csak szóljatok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



.jpg)







