Az utóbbi egy hetet otthon töltöttem.Sikerült kigyógyulnom a betegségből.Viszont az utóbbi napokban egyre inkább úgy érzem,hogy embert fogok ölni.Személy szerint Tiarát.Megtudta,hogy van pasim,és toltál rám akaszkodott,küldözgeti az üzeneteket,hogy mutassam meg a "nővérkémnek"(bahh...)a barátomat.Aha,na arra várhat az a hülye ribanc,biztos,hogy csak le akarná nyúlni.Nem hiszem,hogy Damon hagyná magát,de azért na...
Per pillanat órán ülök.Damon nem jött be(hogy rohadna meg)szóval az amúgy sem túlzottan izgalmas óra,még unalmasabb lett.Ezen kívül ma még bioszból dogát is írunk,az én tudásom meg egyenlő a semmivel,szóval pocsék nap elé nézek.
Igyekeztem elfoglalni magam rajzolással elfoglalni magam,de miután sorozatos rám szólások után sem hagytam abba,szimplán kizavartak a teremből.Nekem aztán mindegy.Gondoltam sétálok egyet az udvaron,amikor valaki hátulról befogta a szám.Reakcióként elkaptam a karját,és kicsavartam.
-Oké,oké,nyertél,feladom!-vettem észre az általam "hatástalanított" Damont.
-Jesszus,te mégis mi a halált csinálsz?!-engedtem el gyorsan.
-Kíváncsi voltam,hogy mit reagálsz.Au,erősebb vagy,mint amilyennek tűnsz-masszírozta a vállát.
-Erre csak most sikerült rájönnöd?-pislogtam rá unottan.
-Hát,most tudatosult bennem igazán.Miért nem ijedtél meg?Ebben így semmi poén.
-Ennyivel nem tudsz megijeszteni,legrosszabb esetben is csak Lucas lehettél volna,mert az iskola magánterület.Egyébként miért nem jöttél órára?
-Olyan szép az idő pocsékoljam arra,hogy a teremben rohadok?
-Egyszerűen mond,hogy "nem volt kedvem" azt még el is hiszem.
-És te mit keresel itt?
-Kizavartak óráról,mert rajzoltam.De lassan kicsöngetnek,úgyhogy én visszamentem-bemásztam a terembe,hogy végigszenvedjem a napot.Megírtam a bioszdogát(puskával),de a hősies küzdelmemnek véget vetett az utolsó óra,amin...Bealudtam.Mikor felkeltem,már egyedül voltam.Nem tudom,hogy miért nem ébresztett fel senki,de igazából nem is érdekel.Nyújtózkodtam egyet,majd az ajtóhoz sétáltam,lenyomtam a kilincset,de nem nyílt.Nekiveselkedtem még egyszer,de semmi változás.Basszus,bezártak.Én és az a nagy szerencsém...Előkaptam a telefonom,de természetesen lemerült.Én ezt nem hiszem el...Nos,akkor jöhet a B terv.Tekintve,hogy a másodikon vagyok nem fogok tudni kimászni...Tehát törjük fel az ajtót!Szerencsére hullámcsat mindig akad a hajamban.Elkezdtem piszkálni a zárat,de nem nyílt ki.
-Basszus,basszus,basszus!-rogytam le az ajtó előtt.Mindegy,legrosszabb esetben reggel kiengednek.Addig én mi a jó istent fogok csinálni?!Felhúztam a térdem,átkaroltam,és halkan dúdolni kezdtem,majd fokozatosan a dúdolásból éneklés lett.Az ujjaimmal doboltam ütemre a lábamon.Egyszer csak kinyílt az ajtó mögöttem,én meg szabályosan kiborultam rajta,Damon lábai elé-közé.
-Itt vagy?Már kezdtem aggódni.Mit csináltál?-nézett le rám.
-Bezártak miután elaludtam-válaszoltam,miközben felültem.
-Ha nem hallom meg a hangod,tuti nem kereslek a teremben-húzott fel.
-Állj...Te hallottál énekelni?
-Aha.Talán baj?
-Igen!-pirultam fülig.
-Bocs,de amilyen hangosan énekeltél,nem volt nehéz meghallani.
-De totálisan pocsék hangom van!
-Na ebben nincs igazad,határozottan kellemes hangod van.
-Ja,persze.
-Komolyan,egyszer énekelhetnél nekem.Kísérnélek gitáron.
-Aha.Na ezt gyorsan verd ki a fejedből.Nem létezik,hogy énekeljek.Menjünk már,éhen halok!-rángattam a kezénél fogva.Mivel délután volt,az ebédlő már zárva,szóval gyorsétteremben ettünk,aztán összevágtam a házim,végül videojátékoztunk egyet,10 óra fele meg leléptem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése