40.fejezet

Jelentem,élek!Sajnálom,nincs is igazi mentségem arra,hogy miért nem voltam,egyszerűen nem volt kedvem ehhez az egészhez...Ha még van valaki aki néha benéz ide hogy mi is a helyzet,azoknak azért megírom azt a maradék,körülbelül 2 fejezetet.Na,nem húzom tovább az időt.Remélem tetszeni fog.

 Imádok Damon mellett ébredni.Jó érzés,hogy reggel rögtön az ő arcát látom.Főleg mikor ő még alszik,mert olyankor baromi aranyos.
-Jó reggelt-nyújtóztam hatalmasat ásítva.
-Neked is-mosolygott rám a fiú.-Lassan készülődnünk kéne.
-Hova?-kérdeztem álmosan.
-El innen.a koleszba,vagy akárhova.Itt nem tudunk maradni.
-Az világos,de a kolesz zárva van,tekintve,hogy senki nem maradt ott.
-Ó...-lepődött meg.-Akkor mi lesz?
-Kész,ennyi volt az összes terved a lelépésre?
-Jól van na,mintha neked lenne jobb ötleted-már majdnem elkezdtem duzzogni,amiért igazat kell adnom neki,amikor hirtelen eszembe jutott valami:
-Menjünk hozzám-álltam elő az eget rengető ötletemmel.
-A szüleid megengednék?
-Nem hiszem,de nem fogom kikérni a véleményüket.Pláne mert nem nagyon lesznek otthon.Elég sokat dolgoznak,nappal nincsenek is otthon.Az egyetlen aki miatt aggódni kell,az Tiara..-húztam el a szám.Nem szívesen viszem a közelébe Damont...Nincs az az isten,hogy nem próbálja meg felszedni...
-Ki az a Tiara?-kérdezte a srác.
-Mostoha...Testvérem-mondtam ki nagy nehezen.Undorodom a gondolattól,hogy a testvéremnek kellene tekintenem.-Vele beszéltem olyan kulturáltan múltkor telefonba-láttam rajta hogy kattog az agya,de leesett neki.
-Ja!Az volt a szőke csaj a kocsitokban?
-Az...A szüleim nem érdekelnek,de tőle féltelek...
-Nem kell félteni,tudod,hogy nem foglak lecserélni senkire,nemhogy egy Barbie babára-nyomott puszit a fejemre-Meg amúgy is...Feleségül szándékozlak venni.
-Oké-oké felfogtam!-pirultam el.-Egyáltalán hogy akarunk kijutni innen?
-Attól,hogy anyámék nem éppen szimpatizálnak velem jelenleg,a személyzetnek nincs oka ellentmondani nekem-vigyorgott rám.
-A kis kékvérű-mosolyogtam,mire a fiú nyomott egy puszit a számra.
-Na,öltözzünk át aztán rajt!-lökött ki az ágyból.Mármint rendesen.A padlóra
-Au...!Ezért még később számolunk...-fortyogtam,de azért elmentem átvedleni.
A házból szerencsére gond nélkül kijutottunk,Damon szülei nem jöttek a környékünkre.Lehet feladták ez a házasságosdit...Szép is lenne...Mindenesetre a lényeg,hogy most a mi házunk felé tartunk.Örülök,hogy mégsem kell külön tölteni a szünetet,még ha ilyen pocsék is a helyzet.Együtt csak átvészeljük.Mondjuk ahhoz meg kell oldani,hogy odahaza minél később szerezzenek tudomást Damon ottlétéről...Kíváncsi vagyok hogy fog sikerül...Egyre ismerősebb a környék...Lehet mégsem volt olyan fényes ötlet nálunk tölteni a szünetet?
-Baj van?-hajolt előre a fiú,hogy a szemembe nézhessen.-Sápadtabb vagy mint általában.
-Minden oké-néztem rá,és megeresztettem egy gyenge mosolyt.-Csak egy kicsit aggódom...
-Nyugi,minden rendben lesz-húzott kicsit közelebb magához,és nyomott egy puszit a fejemre.
-Nagyon remélem hogy igazad lesz-morzsolgattam az ujjaim.
-Mindig igazam van!-vette fel a szokásos vigyorát.
-Egoista...-ráztam meg a fejem.
-Csak kimondom a valóságot.
-És még hülye is-löktem meg egy kicsit.Végül is sikerült kicsit felvidítania.Ez valami speciális képessége,hogy még a legrosszabb helyzetekbe is képes belevinni egy kis hülyeséget.
Kiszálltunk az autóból és megálltunk a ház előtt.Beillesztettem a zárba kulcsot,és hevesen dobogó szívvel elfordítottam.
-Maradj kint egy kicsit amíg felderítem a területet-fordultam hátra Damonhoz,aki bólintással nyugtázta a dolgot.Belépve az ajtón hirtelen sikoly rázta meg az épületet,majd egy villa repült felém.
-Mi a fasz????!!!!-kerekedtek ki a szemeim.
-A-Akárki is vagy,kés van nálam,és ha kell,leszúrlak!-hallottam az ismerős,vinnyogós hangot.
-Tiara te mégis mi a halált csinálsz?-néztem unottan a kanapé mögött reszkető lányra.
-Roxy...?Jaj már,ez rosszabb mint egy betörő...-állt fel fintorogva.-Minek jöttél vissza?
-Sajnálatomra itt lakom...-sóhajtottam.-Hol van Michael és Liz?
-Mégis miért kéne elmondanom?-rakta csípőre a kezeit sunyi vigyorral.
-Mert nem akarod,hogy beverjem azt a csinos kis arcod,azért-közöltem vele a tényeket.
-Most az egyszer nyertél-húzta el a száját.-Elmentek erre a hétre wellnessezni...Engem meg itt hagytak!Egyedül!-kezdett el panaszkodni.
-Komolyan?-kerekedett ki a szemem.
-Nem látod hogy rohadtul nincs senki más a lakásban?-támaszkodott rá a kanapé támlájára.
-Ááááá!-visítottam ugorva egy kicsit.
-Roxy,mi tör...-jött be Damon is,akinek a nyakába ugrottam,félbeszakítva a mondandóját.
-Nincs itthon senki!-magyaráztam neki hatalmas vigyorral.-Azaz csak ez a ribanc.
-Itt állok mögötted!-nyafogta,mire hátrafordultam.Pont elkaptam azt a pillanatot,amikor felcsillant a szemében az az ördögi szikra,majd ehhez illő vigyorral pillantott rám.Felvette azt az ártatlan ábrázatát,amivel másokat szokása meggyőzni arról,hogy én micsoda egy gonosz dög vagyok,az  arcát a tenyerébe temette,és nebáncsvirág hangon megszólalt.
-Mindig ezt csinálod!Nem tettem ellened semmit,mégis ilyen gonosz vagy velem!-mondta sírós hangon.
-Ez lenne az a lány aki...-találgatott Damon.
-Ja.Pokollá tette az életem,ezen kívül egy ribanc,akinek látom a szemén hogy már is minden vágya,hogy téged elvegyen tőlem-vázolta a helyzetet.
-Fejezd be!Ne mondj ilyeneket,hiszen még nem is ismerem!-kezdett műkönnyeket hullatni.Fel akarom pofozni...Nagyon szeretném...
-Akkor te vagy Tiara,ugye?-kérdezte a fiú.
-Igen...-szipogta az emlegetett.-Roxytól hallottál rólam,ugye?Kérlek ne hidd el amit mondott,nem igazán jövünk ki egymással,és néha elég csúnya dolgokat tud mondani rólam-mosolygott szomorkásan.Nem sokáig bírom már....-Megkérdezhetem a neved?
-Nem-vágtam rá,megfogtam Damon kezét,és fölcibáltam a szobámba,majd bezártam az ajtót.-Bocs,még egy másodperc és megtépem...
-Kezdem megérteni az utálatod-ült le az ágyra a fejét fogva.-Te ezzel éltél 17 évig?
-Nem,ezzel a lényezettel kb 10 éve élek,az eredeti Tiara sokkal másabb...
-Eredeti?
-Majd elmagyarázom-legyintettem.-Lényeg hogy nem hagyhatlak egyedül,mert tuti lecsap.
-Nekem nincs ellenemre ha mindig mellettem leszel-vigyorgott a vámpírom,majd megfogta a karom és odahúzott magához,majd leültetett maga mellé.Odahajolt hozzám,de mielőtt meg tudott volna csókolni,kopogásra lettem figyelmes.
-Roxy,értem én hogy nem kedvelsz,de annyi jogom azért azt hiszem van,hogy megismerjek valakit,aki a házunkban tartózkodik...-mondta félénken.Hatalmas sóhaj hagyta el a szám,és csak így ajtón keresztül kiabáltam ki:
-A neve Damon,és kurvára az én barátom,és ha csak egy ujjal is megpróbálsz hozzáérni,saját kezűleg belezlek ki!
-Roxy ne mondj ilyet,én csak meg szeretném ismerni!Kérlek engedj be!-könyörgött tovább.Damon hirtelen felpattant mellőlem,kinyitotta az ajtót,és ráförmedt:
-Vázolom a helyzetet.Ez a beadom magam ártatlannak dolog nálam nem fog bejönni.A magadfajta kétszínű picsák nem az eseteim,legyél szíves és szédíts más,nekem van egy tökéletes barátnőm,sőt,menyasszonyom,és nem nagyon örülnék neki,ha a leendő sógornőm bepróbálkozna nálam-közölte Damon a szemébe nézve,amit Tiara nagyokat pislogva,enyhén leesett állal nézett rá.
-Roxy...Neked már vőlegényed van?-nézett el a srác mellett a ribanc.
-És ha igen?Semmi közöd nincs hozzá-vontam vállat.
-Mi az hogy te előbb találod meg életed szerelmét mint én???Miért????-sipította elképesztően magas hangon.
-Talán mert én nem fekszem össze fűvel-fával-válaszoltam semmitmondó arccal.Valószínű itt ment benne fel a pumpa,ugyanis vetett rám egy gyilkos pillantást,hirtelen elkapta Damon pólójának a nyakát,lehúzta az ő magasságához,és...Megcsókolta...Mielőtt bármelyikünknek ideje lett volna észhez térni a meglepetésből,Tiara elengedte a fiút,és kiszaladta a szobából egy hatalmas vigyorral.
-Na most megyek és megtépem!-ropogtattam meg az ujjaim,de persze a vámpírom nem hagyott távozni.
-Nem éri meg!Ugyanannyit kapsz érte mint egy rendes emberért!-próbált nyugtatni
-Nem érdekel!-próbáltam kitépni magam a fiú kezei közül.
-Azért csinálta hogy téged felidegesítsen!Ne hagyd hogy ő nyerjen!
-Nem hiszem el hogy ilyen nyugodt vagy!-néztem hátra,kissé leállva a rángatózással.Ekkor éreztem meg hogy remegnek a kezei.
-Úgy nézek én ki mint aki olyan nyugodt?
-Nem...De had tépjem már meg!-kérleltem.
-Nem,mert lehet akkor telefonálna a szüleidnek.Ki tudja,lehet már most azt teszi.
-Akkor elmegyünk egy hotelba,vagy mittudomén!
-Nincs rá pénz.Ezt most el kell viselni.Majd utolsó nap megverheted-ölelt magához.
-Ígéred?-néztem fel rá.
-Ígérem.Csak nem okozz 8 napon túl gyógyuló sérüléseket,mert azok már problémát jelentenének-simogatta meg a fejem.
-Jó,nem ölöm meg akkor,csak egy kicsit-bújtam hozzá kicsit megnyugodva.Most kivételesen várom az iskolát...Mindennél jobban vissza akarok menni a koleszba...Meg persze agyon akarom verni azt az örömlányt...Legyen vége hamar ennek a szünetnek...

39.fejezet

-Hozzám jössz feleségül?-nézett rám szilárd magabiztossággal.
-Heh?-pislogtam rá értetlenül.Csak lassan tudtam feldolgozni az információkat,de végül is leesett a dolog.-Heeeh?????-ennél értelmesebben képtelen voltam reagálni.Picit sokkolt a dolog...
-Komolyan kérdezem-kikerekedett szemekkel,fülig pirulva néztem rá.
-N-N-N-Ne hülyéskedj velem!-takartam el az arcom.
-Mondom,hogy nem hülyéskedek!Nem most,hanem majd az érettségi után,de én tényleg szeretném ha így lenne.Teljesen komolyan gondolom.
-D-D-De én nem vagyok jó feleség alany meg mi lesz a szüleiddel és és és...-pánikoltam be,mire lefeszítette a tenyerem az arcomról,és összekulcsolta az ujjainkat,próbálva megnyugtatni.-Igen,hozzád megyek feleségül.
-Helyes!-mosolyodott el,majd rendesen letérdelt és elég hosszúra sikeredetten megcsókolt.-Többet nem szabadulsz tőlem.
-Nem is akarok-súgtam,mire megint megcsókolt,majd átölelte a derekam és konkrétan belefeküdt az ölembe,mint valami macska.Damon menyasszonya vagyok...Damon menyasszonya vagyok...Te édes istenem...Így jobban belegondolva erre várok már azóta a pillanat óta,amióta először megláttam.És azt kell mondjam,akármilyen rosszul is á a szénánk,én most akkor is kibaszottul boldog vagyok.Szívesen megyek hozzá,de tényleg.
A fejemben szépen alakult az elképzelt közös jövőnk,amikor kopogtak.Gondoltam ajtót nyitok,csak rá kellett ébrednem,hogy nem nagyon fogok tudni felállni,mert egy hatalmas macska fekszik az ölemben.Vagyis Damon.Már vagy fél órája ott alszik(vagy valami olyasmit csinál),fel sem tűnik a jelenléte,teljesen mozdulatlan.
-Nem muszáj beengedni-szólalt meg a fiú továbbra is lehunyt szemekkel.
-De én meg akarom nézni,hogy ki az-simogattam meg a fejét.
-De nem akarom hogy fölállj.Olyan jó itt feküdni...-suttogta,de mivel én ilyen kegyetlen vagyok lefejtettem a kezét a derekamról,eltoltam magamtól,mire elégedetlenségét kifejezve morgott egyet,de azért békén hagyott.Elfordítottam a zárban a kulcsot majd kinéztem az ajtón,és meglepődve tapasztaltam,hogy Angelika áll előtte.Értetlenül pislogtam rá,de beengedtem.
-Gratulálok!-ugrott a nyakamba szó nélkül.
-Mi?-néztem Damonra,de ő is hasonlóan értelmes fejet vágott,szóval nem lettem kisegítve.
-Bocsánat,de kihallgattam az előző beszélgetéseteket.Nem akartam azonnal jönni,gondoltam hagyok egy kis időt...-mondta sejtelmesen,mire én fülig vörösödtem.-De nagyon örülök hogy erre a döntésre jutottatok,mert be kell valljam,semmi kedvem melletted leélni az életem.Ne vedd sértésnek-pillantott az imént megérkező Damonra.
-Nem veszem,nekem is pont annyira volt ínyemre a dolog,mint neked-ölelte át a fiú a derekam.
-Meg amúgy is,eléggé összhangban vagytok ahogy így látom,nem lenne szívem szétválasztani titeket-mosolygott kedvesen.-De én nem is zavarnék tovább,szólok a szüleimnek,hogy nem lesz semmiféle esküvő,mindent mondjanak le-sétált ki a szobából.
-Beszédes és közvetlen lány,nem?-néztem a csukott ajtót,amin az imént kisétált.
-Nem tom'-ásított a vámpírom.-Csak az tűnt fel,hogy kifejezetten jó illata van a vérének.
-Megfogtad a lényeget...-sóhajtottam.-Álljunk csak meg,miért szagolgatod te más lány vérét?
-Nem direkt van,mindenkinek érzem az illatát.De nem kell féltékenynek lenni,nekem a te véred a legfinomabb-hajolt le,majd nyomott egy csókot a nyakamra.Még mindig (kellemesen) kiráz tőle a hideg...
-Nem mintha féltékeny lennék arra,hogy egy másik lány vérét szívod...-húztam fel a fejem.
-Amúgy sem mennék sokra mások vérével,mert egy vámpír szomját csak a szerelme vére olthatja el teljesen...
-Most ezzel arra célozgatsz,hogy adjak a véremből?Mert ha igen,akkor mond meg nyíltan,semmi akadálya-emeltem meg a fejem,hogy a szemébe nézhessek.
-Nem célozgatok én semmire-vágta rá.-Csak megkívántam a vért egy pillanatra,de elmúlt,úgyhogy hanyagolj.
-Aha,nyilván elmúlt-bújtam ki a karjai közül,majd a jobb vállamról a balra söpörtem a hajam,majd kicsit oldalra döntöttem a fejem.-Parancsolj,ahol csak szeretnéd.
-Utálom,hogy ennyire ismersz...-morogta,miközben hátulról megfogta az egyik csuklóm,másik kezével meg az államat fogta meg és kissé elfordította a fejem.Lágy csókot nyomott a bőrömre,majd kis habozás után belém mélyesztette a szemfogait.Minél többször harap meg,annál kisebb a fájdalom mértéke.Biztos kezdem megszokni...
-Damon mi az hogy nem lesz esküvő????Mit mondtál Angelikának???-csapódott ki a szobaajtó,majd Damon anyja lépett be rajta.Basszus,miért nem zártuk vissza az ajtót?!A fiú viszont cseppet sem zavartatta magát,tovább szívta a vérem.
-D-Damon,bejött anyukád,és minket néz-mondtam elpirulva.
-Ne is törődj vele-lehelte az említett.
-De...-nyöszörögtem,mire a srác megfordított és ráförmedt az anyjára.
-Húzzál kifelé,nem látod hogy zavarsz??
-De,látom-mosolygott ördögien a nő.-Jó illata van a kislánynak.
-Ne is gondolkodj rajta!Nem engedlek a közelébe!Feleségül fogom venni Roxyt,és ez még Angelika szerint is így van rendjén!
-Ezt most verd ki a fejedből!Amit most csinálsz az emberlánnyal az a normális!Vámpírnak vámpír kell hogy legyen a párja!
-Kivéve amikor nem.
-Ne szemtelenkedj!
-Én nem szemtelenkedem,van szemem,kettő is!
-Damon!!!-ordibált az anya a robbanás határán.
-Figyelek-mondta a fiú nyugodt hangnemben,mint eddig.-Semmi?Jó,akkor csá-lökte ki az ajtón,majd nekidőlt ameddig kulcsra nem zárta azt.
-Gyere ki!!!!Azt mondtam gyere ki!!!Ezt még nagyon meg fogod bánni!!!-dörömbölt a nőszemély.Úgy 5 percig még próbálkozott,de végül a kopó hangok és a halk káromkodásról arra tippeltem,hogy elment.
-Folytathatom?-kérdezte Damon lényegesen kedvesebb hangnemben,miközben átölelt.
-Ja,persze,még bírom-fogtam meg a vállait,majd hagytam,hogy lehajoljon a nyakamhoz.
-Lefolyt a véred-jegyezte meg,majd végighúzta a nyelvét a pólóm nyakától a kulcscsontomon át,elérve a fognyomokhoz.Megremegtem,és kicsit az pillangós érzés lett úrrá rajtam.Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva...A fogait ismét az előbb ejtett sebekbe bökte és szívni kezdte a vérem.Őszintén,képes lettem volna elaludni a karjai között.Még olyan 1,másfél percig ivott belőlem,majd eleresztett.
-Nem vagy álmos?-kérdezte,majd nekidöntötte a homlokát az enyémnek.
-De...Nagyon hosszú volt a mai nap...-súgtam.
-Akkor öltözz át és gyere-mosolygott.-Kénytelen leszel velem aludni.
-Azt hiszem nem bánom-vigyorogtam én is.Kiszedtem a sporttáskámból a cuccom,majd elmentem a szobában(?) található fürdőbe,gyorsan lezuhanyoztam,átvedlettem.Damon már az ágyban feküdt,így én már csak halkan bújtam be mellé,mert nem akartam felkelteni.De természetesen ébren volt,így odahúzott magához és szorosan átölelt.
-Szeretlek-mondta halkan.
-Én is téged-suttogtam,majd olyan 5 perc múlva már aludtam is.Végül is szép lezárása egy pocsék napnak.

38.fejezet

-Hogy mi???-kérdeztem totálisan kiakadva.-Mi az választottak neked menyasszonyt???
-Úgy ahogy mondom.A beleszólásom nélkül,sőt tulajdonképpen a tudtomon kívül kiválasztották valami jómódú család lányát,hogy feleségül vegyem-mondta folyamatosan halkuló hanggal.
-Ne szórakozz velem!Hol vagy?
-A suliban.6 óra körül hazavisznek,hogy összeismertessenek a lánnyal.
-Meg a jó édes kurva anyjukat!1 órán belül ott vagyok!
-Ne gyere ide!Megoldom egyedül is.
-Majd nem megyek oda,amikor történetesen én akarok a menyasszonyod lenni!...Egyszer!-csúszott ki számon.Nem vártam meg amíg válaszol,leraktam.Összeszedtem a legfontosabb cuccaim,pár göncöt,bedobáltam egy sporttáskába,átöltöztem,majd nagy levegőt véve kiléptem a szobámból.Természetesen Tiara az utamat állta.
-Na most végzek veled-próbált megijeszteni.
-Eltakarodsz az útból,vagy rugdossalak arrébb?-kérdeztem kifejezéstelen arccal.
-Hű de nagy a pofád!Mindjárt kisebb lesz!-felém lépett,mire én olyan fejjel,mint aki ölt már embert(a megfélemlítést magas fokon űzöm)kicsavartam a karját,és földre kényszerítettem.
-Hogy mondtad?-kérdeztem nyugodt hangon.Nekiállt visítozni,hogy meg akarom ölni,mire elengedtem,rúgtam bele egyet,majd leszaladtam a lépcsőn,ki a házból egyenesen a buszmegállóba.
Idegesen kopogok a busz egyik ablakán.Most mi lesz?Mi lesz velem?Vele?Velünk?Mi van ha feleségül kell vennie a csajt?Én abba belepusztulok.Nem akarom elengedni.A rohadt életbe...Ilyen pocsék helyzetet...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben szálltam le a buszról,és teljes gőzzel rohantam a sulihoz.Damon az iskola előtt ült a kezeibe temetett arccal.
-Damon!-szaladtam oda hozzá.Fölnézett majd szó nélkül magához rántott.
-Bocsánat...Ez az én hibám...-suttogta.
-Mi van?Hogy lenne a te hibád?-értetlenkedtem.
-Mindig fenyegettek vele,hogyha magamnak nem találok menyasszonyt,ők majd keresnek...
-Te hülye vagy-mosolyodtam el.-Ezért ne vedd magadra.Ki gondolta,hogy beváltják.
-Damon,5 perc múlva itt a kocsi-lépett ki a suli ajtaján Isa.Ahogy nézem neki se nagyon van kedve hazamenni...
-Vettem-intett egyet felé.-Roxy,mit tervezel?
-Jövök veled,természetesen-mondtam megingathatatlan magabiztossággal.
-Megoldom egyedül is,érted?Kicsinálnak a szüleim-nézett rám.
-Úgy ismersz te engem,mint akit olyan könnyű kicsinálni?
-Nem ismered a szüleimet...
-Majd most megismerem-erre már nem válaszolt,mert megjött a kocsi.Beszálltunk.Hmm...Asszem dobok egy SMS-t a nevelő szüleimnek,hogy ne nagyon várjanak haza...
-A kisasszony?-nézett rám a visszapillantóból az idős sofőr.
-A barátnőm-válaszolt Damon.Erre csak egy bólintást kaptunk,és az autó elindult.
Damonék rohadt messze laknak a sulitól.Több mint egy órára...Addig csendben ültünk...És most már elképesztően rettegek a találkozástól...A kocsi lassan megállt.Akkora gombóc van a torkomban,hogy alig bírok nyelni...Kiszállunk az autóból,és már a fulladás határán vagyok...Hatalmas házuk van!Mint valami palota...

Ilyen gazdag családból származik a barátom???Mindig is tudtam,hogy nemes,meg ilyesmik,de azért erre nem számítottam...Beléptünk a hatalmas ajtón,és megállapítottam,hogy nem csak óriásinak tűnik,hanem az is.
-Ha kicsodálkoztad magad akkor gyere-nézett hátra Damon.
-Jövök,jövök-rohantam utánuk.ha egyedül maradnék tuti eltévednék...Vajon szobalányok is vannak...?Vagy komornyikok?Egyéb kiszolgáló-gárda?
Nem sokkal később egy kétszárnyú ajtóhoz léptünk.A fiú rám pillantott,majd kinyitotta.Hatalmas terembe sétáltunk be.A terem végében egy asztalt láttam,ahol 3 ember ült.Egy férfi és két nő.
-Damon!Isabell!Üdvözöllek itthon!-állt fel az idősebbik hölgy.

Átkozottul szép.A negyvenes éveiben lehet,mégis egyszerűen gyönyörű.Én ilyen idősen már ráncos öregasszony leszek...Bele se merek gondolni...
-Szia anya-nyögte kelletlenül Damon.A nő átölelte a két gyermekét,majd mosolyogva hátrébb lépett.Mosolygott ugyan,de a Damonéval és Isaéval egyező szürke szemei olyan hidegen villantak,hogy szinte megfagyasztottak.Főleg amikor megtalált a tekintetével.
-A kis hölgy személyében kit tisztelhetünk?-kérdezte kedvesen.Olyan hátborzongatóan kedvesen.
-Roxanne Winslow vagyok,Damon barátnője-mondtam bizonytalanul.Kész,vége minden bátorságom elszállt...
-Szóval te vagy az a lány,akit Isabell említett-miért végig a férfi,aki minden bizonnyal a testvérek apja.

Jeges,kék szemek.Ezt láttam meg először.Damonék abszolút nem hasonlítanak a szüleikre.Talán kicsit külsőre...
-Igen-bólintott Isa.
-Ugye tudod,hogy miért hívtuk haza Damont és Isabellt?-nézett a szemembe.
-Igen,tudom-vajon nagyon remeg a hangom?Hmm...Bólintást kaptam válaszul.
-Damon,engedd meg,hogy bemutassam Angelika Colliet,francia nemes család legfiatalabb kisasszonyát-lépkedett előre a lány.

Nem lehet velem egy kalap alá venni.Csinos,elegáns,finom.Ez már első látásra észrevehető.
-Szia!-na ez sem igazi mosoly.Nem rideg,de csak úgy süt róla,hogy kamu.
-Csá-reagált Damon irtóra illemtudóan.Erre a szülők arcán valami rángást lehetett látni.-Kösz hogy idefáradtál,de nem foglak feleségül venni,van barátnőm,akit szeretek-egyszerűsítette le a dolgot.
-Angelina,kifáradnál pár percre,ha megkérlek?-erőltettet mosolyt az arcára Damon anyukája,az Angelina nevezetű lány pedig engedelmesen lelépett.
-Mégis hogy képzeled ezt?!-ordított Damon apja.-Ő számodra a tökéletes!
-Mint mindig,most is rohadtul tévedsz-mosolyodott el Damon szemtelenül-A tökéletes nekem ő itt mellettem-biccentett felém,mire enyhén elpirultam.-Az a lány csak a ti szempontotokból tökéletes.
-Mit adhat neked egy ilyen egyszerű liba?!Nézd meg a két lányt!Minden normális ember Angelinát választaná!-kiabált már az anyja is.
-Ki állítja,hogy én normális vagyok?-válaszolt ugyanolyan nyugodt hangnemben,ugyanolyan vigyorral az arcán a fiú.
-Ez a lány a népek alja,már kinézetre is!Egyáltalán honnan származik?-erre ijedten Damonra néztem.El ne mondja amit tudunk...
-Átlagos emberlány-vont vállat.Köszönöm...Mégsem annyira hülye.
-Ember????Te egy emberrel vagy együtt????Szégyent hozol a családra!!Feleségül veszed Angelinát és pont!
-Nem-röhögte őket szembe a srác.Majd megfordult,megfogta a kezem,megfordult és kiment az ajtón.
-Állj meg most azonnal!-ezzel becsukódott mögöttünk,és rohanni kezdtünk.Hogy hova,azt nem tudom,csak mentem utána.Hirtelen berántott egy szobába,majd bezárta az ajtót,mire én kicsit megijedtem...Kettesben,zárt ajtók mögött.
-Most mi van?-pislogott értetlenül.Majd hirtelen megvilágosodott.-Nyugi van,nem akarok semmit!Meg amúgy is,egy ilyen helyzet után...Élni se nagyon van kedvem...
-Annyira nem rossz a helyzet...-ültem le az ágy szélére.-Ez a te szobád?
-Ja.
-Szép tágas-néztem köbe.-Amúgy mit tervezel?
-Sok ötletem nincs...Nem veszem feleségül,az biztos.Mi a francnak avatkoznak bele az életembe?Egyedül is tudok menyasszonyt választani....
-17 évesen nem csoda,ha nem azon jár az eszed,hogy menyasszonyod legyen...Ezért nem hiszem,hogy igazságos,hogy csak mert még nincs neked akarnak választani...-erre hirtelen felkapta a fejét.
-Szóval csak kell egy menyasszony,és az eljegyzést felbontják,ugye?Vagy legalább is a fenyegetés mindig az volt,hogy ők keresnek nekem,ha én nem keresek magamnak...Szóval...-ezzel letérdelt elém.-Hozzám jössz feleségül?

37.fejezet

Kezdődik a tavaszi szünet.Végre!Vagyis ezt mondanám,de nem teszem.Hogy miért?Rohadt egyszerű."Anyámék" hazarendeltek a suliból.Szóval ma pakolhatok,mert azok a családtagjaimnak nem nevezhető létformák jönnek értem,és elvisznek.Esküszöm,inkább itt maradok,sőt,még tanulok is,csak "haza" ne kelljen menni.Igen,ilyet is ritkán hallani tőlem...
-Vááá,kiugrom az ablakon!-dőlök el az ágyon.-Ne engedd hogy elvigyenek!
-Nem hangzott ez egy kicsit úgy,mintha el akarnának rabolni?-mosolyodik el a székem ülő Damon.
-De,mert akaratom ellenére akarnak hazavinni!
-Nekem se nagyon van ínyemre,hogy maradhatok itt egyedül a suliban.
-De neked legalább nem kell elviselned azoknak a fejét,akiket a legjobban utálsz.És akármennyire utálom őket,akkor is az ő pénzükön élek.Ennél pocsékabb érzést...
-Na,ha kinyafogtad magad,fojtasd a pakolást.
-Miért,ha nem pakolok be,akkor nem visznek haza.Meg amúgy is utáloook csomagolni.
-Figyelj,berámolok én neked,de akkor megnézem a fehérneműid-vigyorgott rám ördögien.
-Hülye perverz!-vágtam hozzá a párnám kissé elpirulva.Végül is nehézkesen,de(sajnos)sikerült ellpakolnom a cuccaim,sőt,még a bőröndöt is be tudtam húzni.Kimásztunk a suli elé,és vártuk,hogy megérkezzen értem a halál.Nem váratott sokáig.
-Na,majd beszélünk-hajolt le hozzám a fiú és adott egy viszonylag gyors csókot.-Hívjál ha baj van.
-Oké-mosolyodtam el,majd egy intéssel elköszöntem,bevágtam a bőröndöt a csomagtartóba,és beszálltam a kocsiba.
-Roxyyy,ki volt ez a helyes fiú???-nyávogta Tiara.Ilyenkor nem foglalkozik azzal,hogy velem beszél.
-Pont semmi közöd hozzá-mondtam rá se nézve.
-Úúú,csak nem ő barátod?-vinnyogott tovább.
-Befejezed,vagy segítsek?
-De kis morcos vagy.Hát baj,hogy érdeklődöm felőled?
-Ja.
-Mindegy.Az a srác nem tudom hogy kötött ki melletted,de nem érdemled meg.Lássuk csak...-kapta ki a kezemből a telefonom.-Adam...Damon...Leon...Na melyik az?No lám,még barátaid is lettek?
-A jó édes kurva anyád,te nyomorult szajha,add vissza!!!-ordítottam.
-Roxanne!Nem beszélhetsz így a testvéreddel!-fordult hátra Liz.
-Először is,ő nem a testvérem,te meg nem vagy az anyám,csak papíron,másodszor meg kapd be!-vettem vissza a telefonom,majd bedugtam a fülembe a headsetet,és jól basztam arra,amit nekem dumáltak.Tiara próbálkozásait hárítottam,majd ahogy kiszálltam a kocsiból(csak tudnám minek jöttek értem...Busszal is 30 perc alatt ideértem volna...)rongyoltam be a házba,majd fel egyenest a szobámba,ahol magamra zártam az ajtót.
-Roxy,jönnek át a barátnőim,ameddig itt vannak  ki se gyere a szobádból,csak leégetnél-hallottam Tiara lenéző hangját az ajtón túlról.Válaszra se méltattam.És még szép,hogy ki fogok menni.Hülye gyerek,minek szólt.Átöltöztem egy fekete térdnadrágba és fehér pólóba,majd elfeküdtem az ágyamon,és vártam,hogy csengessenek.Nagyjából 1 óra múlva meg is szólalt a csengő dallamos hangja.Hallottam,ahogy Tiara lerongyol a lépcsőn,hogy ajtót nyisson,majd a köszönéseket.Eljött az én időm.Kiléptem az ajtón,és a lépcső alján megláttam...

Kurva1-et és Kurva2-őt!A nevüket nem tudom,de ez így is fog maradni.
-Halljátok örömlányok,a bordély nem itt van!-kiabáltam le.
-Mit mondtál?!-tipegett felém Kurva1
-Vigyázz a lépcsőn,a végén kitöröd a nyakad abban a körömcipőben.
-Micsoda kis arcátlan ribanc!-indult meg Kurva2 és Tiara is.
-Én,ribanc?Akkor légy szíves mond már el,hogy te mégis mi a halál vagy?-Kurva1 fel akart pofozni,de kitértem az útjából,így elvesztette az egyensúlyát,kitört a cipőjének a sarka és majdnem hanyatt esett,de Tiaráék elkapták.
-Gratulálok Tiara.A lányok a fajtádból valók-bólintottam,majd kedvesen elmosolyodtam.-Ó,én a barátnőtök húga vagyok,Roxy,de a ti nevetek nem érdekel.
-Mi???-nézett a két kurva lesokkolva a harmadik kurvára,azaz Tiarára.
-Csak mostoha!Most jött haza a kollégiumból!-magyarázkodott.Elégedetten nyugtáztam,hogy Tiarát ügyesen elástam,oda,ahonnan nem biztos,hogy visszajön.Bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót,nehogy Tiara be találjon jönni.
-Roxy!Csak gyere ki onnan és véget vetek az életednek,hallod?!Egyszer úgy is éhes leszel...-visított a "nővérem" olyan magasan,hogy azt hittem beszakad a dobhártyám.Nos akkor nézzük meddig leszek el anélkül,hogy kimennék a szobámból(van saját fürdőm,hihihi)...3 zacskó chips,5 tábla csoki,5 zacskó ropi,6 zacskó keksz.Ezzel el leszek egy darabig.Felemeltem a telefonom,hogy folytathassam a zenehallgatást,de hirtelen csörögni kezdett.Damon hívott.
-Szia!-köszöntem vidáman.
-...Szia...-mondta kissé erőtlenül.
-Valami baj van?-ijedtem meg.
-Hát...Olyasmi...
-Mi az???
-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki...Nagyon.
-Ígérem,csak mondjad már!-sürgettem,mire kinyögte.
-A szüleim választottak nekem egy menyasszonyt-mondta,mire a szívem kihagyott egy ütemet.Vagy többet...

36.fejezet

Az utóbbi egy hetet otthon töltöttem.Sikerült kigyógyulnom a betegségből.Viszont az utóbbi napokban egyre inkább úgy érzem,hogy embert fogok ölni.Személy szerint Tiarát.Megtudta,hogy van pasim,és toltál rám akaszkodott,küldözgeti az üzeneteket,hogy mutassam meg a "nővérkémnek"(bahh...)a barátomat.Aha,na arra várhat az a hülye ribanc,biztos,hogy csak le akarná nyúlni.Nem hiszem,hogy Damon hagyná magát,de azért na...
Per pillanat órán ülök.Damon nem jött be(hogy rohadna meg)szóval az amúgy sem túlzottan izgalmas óra,még unalmasabb lett.Ezen kívül ma még bioszból dogát is írunk,az én tudásom meg egyenlő a semmivel,szóval pocsék nap elé nézek.
Igyekeztem elfoglalni magam rajzolással elfoglalni magam,de miután sorozatos rám szólások után sem hagytam abba,szimplán kizavartak a teremből.Nekem aztán mindegy.Gondoltam sétálok egyet az udvaron,amikor valaki hátulról befogta a szám.Reakcióként elkaptam a karját,és kicsavartam.
-Oké,oké,nyertél,feladom!-vettem észre az általam "hatástalanított" Damont.
-Jesszus,te mégis mi a halált csinálsz?!-engedtem el gyorsan.
-Kíváncsi voltam,hogy mit reagálsz.Au,erősebb vagy,mint amilyennek tűnsz-masszírozta a vállát.
-Erre csak most sikerült rájönnöd?-pislogtam rá unottan.
-Hát,most tudatosult bennem igazán.Miért nem ijedtél meg?Ebben így semmi poén.
-Ennyivel nem tudsz megijeszteni,legrosszabb esetben is csak Lucas lehettél volna,mert az iskola magánterület.Egyébként miért nem jöttél órára?
-Olyan szép az idő pocsékoljam arra,hogy a teremben rohadok?
-Egyszerűen mond,hogy "nem volt kedvem" azt még el is hiszem.
-És te mit keresel itt?
-Kizavartak óráról,mert rajzoltam.De lassan kicsöngetnek,úgyhogy én visszamentem-bemásztam a terembe,hogy végigszenvedjem a napot.Megírtam a bioszdogát(puskával),de a hősies küzdelmemnek véget vetett az utolsó óra,amin...Bealudtam.Mikor felkeltem,már egyedül voltam.Nem tudom,hogy miért nem ébresztett fel senki,de igazából nem is érdekel.Nyújtózkodtam egyet,majd az ajtóhoz sétáltam,lenyomtam a kilincset,de nem nyílt.Nekiveselkedtem még egyszer,de semmi változás.Basszus,bezártak.Én és az a nagy szerencsém...Előkaptam a telefonom,de természetesen lemerült.Én ezt nem hiszem el...Nos,akkor jöhet a B  terv.Tekintve,hogy a másodikon vagyok nem fogok tudni kimászni...Tehát törjük fel az ajtót!Szerencsére hullámcsat mindig akad a hajamban.Elkezdtem piszkálni a zárat,de nem nyílt ki.
-Basszus,basszus,basszus!-rogytam le az ajtó előtt.Mindegy,legrosszabb esetben reggel kiengednek.Addig én mi a jó istent fogok csinálni?!Felhúztam a térdem,átkaroltam,és halkan dúdolni kezdtem,majd fokozatosan a dúdolásból éneklés lett.Az ujjaimmal doboltam ütemre a lábamon.Egyszer csak kinyílt az ajtó mögöttem,én meg szabályosan kiborultam rajta,Damon lábai elé-közé.
-Itt vagy?Már kezdtem aggódni.Mit csináltál?-nézett le rám.
-Bezártak miután elaludtam-válaszoltam,miközben felültem.
-Ha nem hallom meg a hangod,tuti nem kereslek a teremben-húzott fel.
-Állj...Te hallottál énekelni?
-Aha.Talán baj?
-Igen!-pirultam fülig.
-Bocs,de amilyen hangosan énekeltél,nem volt nehéz meghallani.
-De totálisan pocsék hangom van!
-Na ebben nincs igazad,határozottan kellemes hangod van.
-Ja,persze.
-Komolyan,egyszer énekelhetnél nekem.Kísérnélek gitáron.
-Aha.Na ezt gyorsan verd ki a fejedből.Nem létezik,hogy énekeljek.Menjünk már,éhen halok!-rángattam a kezénél fogva.Mivel délután volt,az ebédlő már zárva,szóval gyorsétteremben ettünk,aztán összevágtam a házim,végül videojátékoztunk egyet,10 óra fele meg leléptem aludni.

Köszönet

Sziasztok!Az ok,amiért írok,hogy elértük a 2000  oldalmegjelenítést!Nagyon szépen köszönöm.A másik,pedig,hogy felfedeztem,hogy külföldön is sokan olvassák a blogomat,aminek rettenetesen örülök :D.Nagyon,nagyon köszi,hogy ennyien olvassátok :D

Díjam van :D

Helló!

Kaptam egy díjat Kitty Charrmy-tól A szellemlány  című blog írójától.Nagyon szépen köszönöm :)

A szabályok: 

• Rakd ki, kitől van!
•Írj magadról 10 dolgot!
• Válaszolj 10 kérdésre!
• Tegyél fel 10 kérdést!
• Küldd tovább 10 embernek!

10 dolog rólam:

                                                                   1.12 éves vagyok

                                                                   2.Barátnőim által kitalált becenevem Kitty

                                                                   3.7.-es vagyok

                                                                   4.Szeretem az animéket

                                                                   5.Kedvenc színem a fekete

                                                                   6.Szeretem a rock-ot

                                                                   7.Sötétbarna hajam és kék szemem van

                                                                   8.173 cm magas vagyok

                                                                   9.Mazsorett táncolok

                                                                  10.8 osztályos gimnáziumba járok

                                                                Válaszok a 10 kérdésre:

 1.Mióta írsz blogot?Április 1-én lesz egy éve.

2.Fantasy vagy valódi történet?Inkább fantasy,de valós elemei is vannak.

3.Mi szeretnél lenni?Cukrász.

4.Mit olvastál utoljára?Leiner Laura:Késtél.

5.Miért pont ez a blogod címe?Ez jutott eszembe :D.

6.Mi a kedvenc évszakod?A tél és a nyár.

7.Ha te választhattál volna nevet,mi lenne a neved?Kitti vagy Zsófia.

8.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?Nincs

9.Írj egy-egy jó és rossz tulajdonságot.Rossz:hirtelen haragú vagyok,jó:kitartok a barátaim mellett

10.Mi az,amit a legszívesebben csinálsz?Barátnőimmel hülyülök

10 kérdésem:

1.Hány blogod van?

2.Mi a hobbid?

3.Kedvenc tantárgyad?

4.Kedvenc állatod?

5.Kedvenc előadód?

6.Ha van szerencseszámod,mi az?

7.Van olyan hely,ahova elszeretnél jutni,és ha igen,hova?

8.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?

9.Mi az,amit nagyon utálsz?

10.Kedvenc könyved?

10 ember,akinek küldöm:

Klárii-Visszatérés

Nikol Faltum-Nikoo kalandos élete

Több blogot nem igazán olvasok,szóval küldöm minden blogírónak aki olvassa az enyémet :).